Délmagyarország, 1931. június (7. évfolyam, 122-145. szám)

1931-06-23 / 139. szám

« SZECED. SzetKeszlöség: Somogyi ucca 32.1.cm Telefon: Z3~33.-Kladóhlva<al. kOlcsünkUnyvtAr legylroda - Aradi ucea S. Telefon : 13-06. - Nyomda : LPw Uoóf ueca 19. Telefon : 26-34. T6vlrntl levélcím Délmnoyarország Szeged. Kedd, 1931 junius 23 Ara 16 fillér VII. évfolyam, 139. szám ELŐFIZETÉS'- Havonta helyben 3.20 Vidéken é» Budapesten 3>AO. kUllflldön 6'40 pengő. — Egyet »tAm Ara hétköz­nap lft, vniár- é> Ünnepnap flll. Hir­detések felvétele tarifa szerint. Megje­lenik hétft kivételével nunnlao reooel A szorgalmas főjegyző ét egyebek Az elmúlt 24 óra egymásra torlódó ese­ményei mellett eltörpül a választási agitá­ció vasárnapi szenzációja. Ki mosolyog ma mar annak a vezércikknek egyes ré­szein, amely a kurzusu jságban »A Választó Polgár« cim alatt jelent meg s amelynek Somogyi Szilveszter polgármes­ter a szerzője? S hol az az egységespárti korifeus, aki még mindig dühöng a pol­gármester publicisztikai munkája miatt, amely a teljes egységespárti lista érdeké­ben Íródott s amely szórói-szóra igy ér­vel a lista harmadik jelöltje mellett: v>Dr Fajka Lajos személtje lehet sokak előtt ellenszenves, de azt meg kell adni, hogy ő mindenkor és mindenütt tűzzel agitál a f azdatársadalom érdekében, már pedig zeged népének több mint egyharmada földművelő nép ? Az iparosjelóltről tud már némi jót is mondani a polgármes­ter. Szabad-e azonban zokon venni tőle, hogy a korteskedés heve elragadta és hogy Körmendy Mátyás níps»rü^«ít bi­zonyító lények között nem sorolta fel a két legfontosabbat ? Az egyik, hogy az ipartestület elnöké, a kisiparosok felső­házi képviselője, a- három hét előtti vá­lasztáson a 16 beltag közül a tizennegye­dik helyre került abban a kamarában, amelynek hosszú ideje osztálj-élnöke. A másik, hogy az ipartestületi tisztújításon nem egészen st£z szavazattal kapott töb­bet, mint az a Rácz Anta!, aki az iparos közéletben soha nem vett részt s akinek szerepe a választás alatt is abban merült ki, hogy tűrte, hogy jelöljék. Részünkre az ajánlási aláírások felül­vizsgálásának eddig ismert aktusai közül is csak egy hozott meglepetést. Egyetlen egy. Az is mindjárt az aktus legelején zajlott le. Legeslegelején. Nem kilenc óra­kor vagy negyedtizkor, amikor a városi főtisztviselők legtöbbje besétál szőnyeges, festményes, ventíllátoros szobájába Nem, kérem szépen. Nem olyan időket élünk, amikor kéhvelmeskedrtí lehet. Nem bi­zony. S ezt a városházán nagyon jól tud­ják. Különösen a főjegyzői irodában. Ott sem azonban az irodaigazgató, aki most is mindig nyolc-félkilenckor kényeimeske­dik be a hivatalába. Hanem a főjegyző. A hivatalfőnök. Aki vasárnap reggel már hat órakor bent ült a hivatalában. Furcsa világot élünk Nagyon furcsa világot. Hosszú ideje elégedetlenkednek amiatt, hogy különösen a főtisztviselők későn járnak be a hivatalukba. Most az a baj, hogy a főjegyző a munkaidő terén valósággal forradalmi módon léptetett életbe hasznos újítást. Nem kérdezett se közgyűlést, se kisgyülési, se polgármes­tert, se takarékossági bizottságot, belátta, hogy akkor, amikor a tisztviselői fizeté­sekről is csak függőkölesönnel tud a vá­ros gondoskodni, nem lehet folytatni az eddigi huzavonát, itt cselekedni kell, még pedig haladéktalanul és gyökeresen. Té­vedés tehát, mintha a főjegyző, aki pár­tokon fölül álló gerinces ember, azért ment volna be a hivatalába vasárnap reg­gel hat órakor, mert tudta, hogy az egy­ségespárti ajánlási ivekkel illetékes urak már akkor jelentkezni fognak. A főjegyző ilyen politikai összebeszélésekre nem adja oda magát. Egyébként is: ha a hajnali órákban az ajánlási ivek ügyében ment volna be a hivatalába, egészen biztosan értesítette volna az ellenzéki pártokat is, hogy a választásra való tekintettel vasár­nap is tart hivatalos órát, még pedig reg­gel hat órától kezdve. Van egy körülmény, amely mindennél döntőbben és per rend szer úbben mentesiti a főjegyzőt a pártoskodás vádja alól. Nem kenyerünk, hogy szépeket mondjunk. De Tóth Béla főjegyzőről meg kell monda­nunk, hogy a legalaposabban képzett, leg­többet tudó és legélesebb judiciumu jo­gász a varosban, akihez fogható stilisztát se lehet találni. Nemcsak a városházán, hanem az egyetemen, a szerkesztőségek­ben és a muzeum épületében sem. A köz­gyűlés tagjai többszőr tapasztalták. Leg­utóbb akkor, amikor az uj szabályrende­leteket csinálták. Nem kisebbíti a főjegy­zőnek sem az érdemeit, sem a képessé­geit, hogy a munkájába stilus dolgában olyan avatatlanok kontárkodtak bele, inittt amilyen széppróza terén a rendőrfő­kapitány és a kereskedelmi és iparkama­rai titkár. Ez az egészen kivételes képes­ségű és félelmetes tehetségű ember nem eshetik jogi tévedésbe. Ez az egészen ki­vételes képességű és félelmetes tehetségű ember nagyon jól tudja, hogy komoly jogi mérlegelés esetén számításba sem jöhet a hajnali órákban való jelentkezés, hiszen magán viseli mindazokat az — »ismérve­ket , amelyeket a jog ki akar zárni, meg akar előzni, üldöz és elitéi. Azt az újítást azonban, hogy a főtiszt­viselők reggeli hatkor kezdjék a munka­idejüket, nem lehet elfogadni. A célhoz, a takarékossághoz, nem vinne közelebb. A főjegyzőnek pedig ez volt a célt a. Az ő gondolatmenetével is bizonyára találko­zik tehát a hajnali munkaidő eszméjével kapcsolatosan megszületett annak az in­dítványnak a terve, amely julius elsejétől kezdve le akarja szállíttatni a főtisztvise­lők fizetését. Kizárólag a főtisztviselőkét. Példátlan választási botrány készül Szegeden negdftblienfft hamisításokkal, salyos visszaélésekkel próbálták meg­akadályozni az ellenzéki partok indulásai RUnvádi felleleníést fellek az aláiráshamisitások miall — Kedden délalán döntenek az ajánlásokról Illetékes lielD pártatlan eljárást Igér (A Délmagyarorszdg munkatársától.) Az egész városban ugy beszélnek róla, hogy olyan válasz­tási botrány, mint amilyen most van készülőben, még nem volt Magyarországon, Szegeden pedig, ahol aránylag rendben, csendben és minden na­gyobb visszaélés nélkül választhatta meg kép­viselőit a polgárság, megközelítően hasonló sem fordult elő. M ajánlásolt körül uaoanls sultjos visszaélésen, hamisító' soh förtéüleK, Dr Skultéty István táblai tanácselnök, válasz­tási főbiztos vasárnapra tűzte ki az. ajánlási ivek benyújtásának idejét. A pártok ajánlásaikat a tör­vény értelmében reggel kilenc és délután egy óra között nyújthatták be. Pontosan kilenc órákor felnyílt a városházán a tanácsterem ajtaja, amely előtt a Független Balpárt megbízottai álltak, és Skultéty főbiztos kiszólt, hogy megkezdi az aján­lási ivek átvételét Legelőször dr. Bodnár Géza, a Rassav-párt megbízottja jelentkezett és a Füg­getlen Balpárt ajánlási iveivel be is lépett a tanács­terembe Utána mentek be az egységes pártok; vala­mint a szociáldemokrata párt megbízottai Már­már ugy volt, hogy a jelentkezés sorrendjében veszi át a főbiztos az ajánlási iveket, tehát első­sorban a Rassay-pártét, amikor az egységes párt megbízottai bejelentették a főbiztosnak, hogy ök már hajnali hat órakor a városházán voltak és jelentkeztek dr. Tóth Béla fő­jegyzőnél, aki a jelentkezésről jegyző­könyvet is vett fel, tehát övéké az elsőség. Skultéty István főbiztos áthozatta a főjegyzőtől a jegyzőkönyvet és abból megállapitotta, hógy tényleg az egységes párt meg­bízottai ,'irták azt alá először, néhány perccel ! hat óra után, tehát az egységes párt ajánlási iveinek átvételét kezdte meg. Ez ellen ugy a Füg­getlen Balpárt, mint a Pefrik-párt emberei tiltako­zásukat jelentették be, hangsúlyozva, hogy a fő­jegyzőnek semmi hatásköre nincs a törvény értel­mében az ajánlások átvételénél, ennél az aktusnál nem is funkcionálhat, hiszen a törvény világo­san kimondja, hogy kilenc óra előtt és egy óra után az ajánlások senkitől és semmi esetre sem vehetők át # A főjegyző buzgósága annál feltűnőbb, mert köztudomásu róla, hogy hivatalában hétköznapo­kon sem igen található kilenc óra előtt, vasárnap pedig, amikor teljes hivatalszünet van. nem szokott felmenni a városházára Arra pedig még példa sem volt, hogy a főjegyző reggel hat órakor megjelent volna hivatalában, igy kétségtelen, hogy erre a tulbűzgalomra az ajánlási ivek átvétele, nyújtott neki alkalmat. Hogy kinek a parancsára és mi­lyen célból vette fel teljesen illetéklelenúl ezt a nevetséges jegyzőkönyvet, azt seuki sem tudja, de hogy igy akart szolgálatot tenni a kormány­pártnak, az kétségtelen. Skultéty István az elhangzott tiltakozásra ki­jelentette, hogy a benyújtás és az átvétel sorrend­jének semmiféle jelentősége nincsen az ajánlások érvényességének elbírálásánál. A szociáldemokrata párt megbízottai erre kijelentették, hogy a táblai tanácselnök kijelentésében megnyugszanak és nyu­godtan járulnak hozzá ahoz is, ha pártjuk aján­lási iveit utolsónak veszi át a főbiztos Ezután megkezdődött az ajánlási ivek át­vétele. Az egységes párt közel ezer ivet nyúj­tott be mintegy huszonhatezer aláírással. Az iveket azonban nem számozták meg, nem ősz­szegezték a rajtuk lévő aláírásokat, ugy, hogy maga az átvétel órák hosszáig tartott. A fő­biztos rendelkezésére kénytelenek voltak a se­gítségére kirendelt bírók és jegyzők pótolni az egységes párt mulasztását, kék ceruzával számozták meg az iveket és összegeztek az alá­írásokat. A végén kiderült, hogy az egységes­párti iveken 26.890 aláirás van. Ezután a többi pártok iveinek átvételére került a sor.

Next

/
Thumbnails
Contents