Délmagyarország, 1931. május (7. évfolyam, 98-121. szám)

1931-05-10 / 105. szám

2 DÉLMAGYARORSZAG 1031 május 10. A képviselőház letárgyalta a földinivclésügul tárca költségvetését A Ganz-gyár! munkáskizárás ügye a napirendi vitában Rudapesl, május 9. A képviselőház mai ülésén folytatták a főldmivelésügyi tárca vitáját Fetrovlrs György a fásitás kérdésével foglalkozott, majd a makói hagymalermelés nehéz helyzetére hivta fel a miniszter figyelmét. Vek Lajos: A mezőgazdasági krízisen csak a termelés gyökeres átszervezésével lehetne segíteni. Dezső azt vitatta, hogy nem termelési válság, hanem értékesítési válság van. Farkas Tibor a különböző állami üzemekkel foglalkozott. Kívánatosnak tartaná, ha minden állami üzemről külön mérleget készítenének. Takács Géza után Refslnger Ferenc beszélt. Meggyőződése szerint n«gy áldozatokat kell hozni a mezőgazdaság érdekében, mert az ország nagy többsége mezőgazdasággal foglalkozik és ha elsorvad ez az osztály, akkor magával rántja a többi rétegeket is. Szilágyi Lajos hangoztatta, hogy a főldmivelésügyi tárca költségvetésének a kerete tnlságosan kevés egy agrárország számára A bolettatörvény a törpebirtokosok számára rendelkezést tartalmazott a földadó elengedéséről. Ezt azonban sok helyen még ma sem tudják a törpebirtokosok és megfizetik az adót, amire nem volnának kötelezve. A délutáni ülésen Meskó Zoltán azt mondotta, hogy a kisgazda párt mindig megtette politikai kötelességét és mikor az ország romokban hevert, Nagyatádi Szabó István vezetésével nagy felada tokát oldott meg. Kérte a főldmivelésügyi minisztert, hogy vegye kezébe a földmunkások sor. sát és segítsen rajtuk. Bródy Ernő hangoztatta, hogy • íermelésl ágak nnk össze kell fogniok. Ne legyen ellentét a vá. rosi és falusi lakosság közölt. Lázár Miklós a bortermelők katasztrófális helyzetére hivta fel a figyelmet és határozati javaslatban kérte a borfogyasztási adó leszállítását. Vivardt János és Csizmadto András felszólalása után Maver János főldmivelésügyi miniszter vála szolt a felszólalásokra. Azt mondotta, hogy az ezévi termés értékesítésére a kormány tervezetet készített, amellyel a Ház rövidesen foglalkozni fog. A magyar mezőgazdaság talpraállitása szempontjából sok reményt füz az összeülő londoni konferenciához. A kormány szakértők bevonásával ter veket készíttetett, amelyek azt igazolják, hogy az Alföldön 13 millió katasztrális holdon kevés költséggel elvezethető a viz és okszerűen felhasználható az öntözés céljaira. Ezután arról beszélt, hogy nagyszabású akció van folyamatban a gyümölcsősök kártevőinek leküzdésére. A mezőgazdasági biztosítás kérdésével foglalkozva, hangsúlyozta hogy a tőrvény javaslat kész van, d" a mai viszonyok mellett nem lehet életbeléptetni, mert a földadó emelésével járna Végül kijelen tette, hogy a nemzetkőzi nehézségek ellenére is optimizmusra jogosít az a körülmény, hogy Európa politikai tényezői is kezdenek gazdaságilag gondolkozni. Ezután a tárca költségvetését általánosságban elfogadták. Az elnök indítványozta, hogy hétfőn folytassák a költségvetés vitáját. Kélhly Anna javasolta, hogy a munkanélküliség kérdését tűzzék napirendre. Kabók Lajos a Ganz-gyár; munkáskizárást tette szóvá. A kizárás a Bedeau.rendszer erőszakolása miatt következett be. Kéri a kormányt, hogy a békéltető egyeztetési tárgyalásokat indítsa meg. Mayer János miniszter; A Ganz-gyári esetben ugv látszik félreértésről van szó és ép ezért a kormány nem fogja tétlenül nézni a sajnálatos eseményt, hanem közbelép és megteszi kötelességét, bárki legyen az, akinek bűnössége miatt a konfliktus kirobbant. Az ülés fél 8 órakor ért véget. Glattfelder püspök a katolikus főiskolások kongresszusán Budap<«l, május 9. Az országos magyar katolikus főiskolások diákszövetsége országos kongresszussal ünnepli fennállásának 10 éves fordulóját. A Katolikus Kör dísztermében nyilvános ülés volt. amelyen dr. Glattfelder Gyula csanádi püspök mondott megnyitó beszédet. Azt fejtegette, hogy ez a kongresszus az egyéni és közéleti erkölcs harmóniáját kívánja szolgálni. Modern feladata ennek az ifjúságnak, hogy törekedjék a társadalmi szolidaritás szolgálatára. A szövetség 10 éves jubileumával egybeesik az anyaszentegyház nagy eseményének negyvenéves jubileuma: XIII. Leo pápa 40 évvel ezelőtt adta ki Rerum novarum enciklikáját, amelyben a világ szociális bajainak orvosszerét állapította meg. Mea culpázva járul most a világ Rómába a nagy pápa emlékét megülni, mert látja, hogy a nagy elgondolásokból csak egy rész valósult meg. Az ifjúság feladata, hogy összekötő kapocs legyen az alsó és felső néprétegek közt és vigye bele a társadalomba az áldozat, a szeretet lelkét és szellemét. Ezután dr Sik Sándor szegedi egyetemi tanár tartott előadást -Irodalom és világnézet* cimmel. Fényképezzen a világhírű angol „Imperiár filmre «,lemezre I Kopható Ciebmann ffc'^nfffJ A „császárhű néppárt" sfurva nyilt levele ftpponyfhoz (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Bécsből jelentik: A császárhű néppárt vezetősége nyilt levelet intézett gróf Apponyi Alberthez egy budapesti napilapban megjelent nyilatkozata miatt, amelyben Apponyi lehetségesnek mondotta a monarchista Magyarország és a köztársasági Ausztria unióját. A nyilt levél durva hangon ir Apponyiről és a végén meg is fenyegeti arra az esetre, ha Apponyi Bécsbe találna menni. Meghall Torday Emil London, május 9. Torday Emil. a világhírű magyar Afrika-utazó és antropológus, rövid szenvedés után ma reggel Londonban elhunyt Torday több mint egy évtizedet töltött Nyugatafrika legprimitívebb törzsei közt. több úttörő fontossága felfedezéssel és maradandó értékű munkával gazdagította a tudományos irodalmat. Művelt Angliában, Franciaországban és Belgiumban egyaránt nagyra becsülik. Ki Irta a legszebb keringőket ? Kinek voltak a legfötbemászSbb dalai? Strauss Jánosit a „Szép asszonynak mazslkálok .. cimü oyönyörQ ülni, csupa Strauss muzsikából áll. Hétfőtől, Korsó Mozi. Svájci órák, ékszerek 6—8 havi. Alpakka evöeszközök, „His Masiers" gramofonok üXe.»Tólh órásnál Tört ar*ay, »rt«t beTUUi és ór»-, ékwerj*v1tte. BBC beSZWZéS. Vasárnapi vendégek Irta: Móra Ferenc. Április eleje óta ennek a hétnek a derekáig harminchat iskola tekintette fel a kultúrpalotát. De a hét végéig kikerekedhet a számuk negyvenre, sőt haladhatja is azt. Holnapra, holnaputánra bc van jelentve Csongrád, meg a makói polgári iskola és a félegyházi apácák iskolája. Tanyai iskola pedig mindig akad olyan, amelyik bejelentés nélkül toppan be. A gyeviek is ugy jöttek be ma délelőtt. Csak ugy a kapuban kérték az engedelmet s azt már olyankor nehéz meg tagadni. Különösen mikor látja az ember az apró magyarokat, ahogy lábujjhegyen ágaskodva leskelődnek be a kulcslyukon. Már akkor inkább csak kinyitja nekik az ajtót, ha elfelejtettek is előre vízumot kérni tőlem Nem nagyképűségből uraltatjuk mink magunkat a pagodá-ban — Tömörkény adományozta ezt a nevet a kulturpalolának —, hanem muszájból. Még rendet nem csináltunk a látogatások körül, addig megesett olykor, hogy négyszáz-ötszáz gyerek nyüzsgőlődött Árpád apánk, meg a Báthori Orzsi körül. Az nem lett volna baj, mert Ar. pád apánk ennél nagyobb sereget is látott, annak a tökéletlen örzsinek pedig úgyis máson jár az esze. Hanem az volt a baj, hogy olykor négyöt iskola összekeveredett, sőt egyszer az Ls megesett, hogy összeverekedtek a különböző dialektusban csúfolódó kis szittyák és szittyanők. Ezért kellett aztán tőrvényt hozni róla, hogy a kultúrpalotában tartózkodó mindenféle herepfedé nyekkel csak az az iskola szembesülhet, amelyik előre bejelenti, hogy tiszteletét akarja tenni a kolibrim adaraknál, meg a négy-ötezer éves adóalanyoknál. Most veszem észre, hogy tán jobb lett volna ezt el se mondani. Még valaki rájön, hogy ohó, hiszen a muzeum a kulturterjesztésben konkurrálni akar a színházzal, azt pedig nem szabad engedni. Akkor még jobban le kell szállítani a segélyt, hogy ne izegjen-mozogjon annyit az a kultúrpalota. No, akkor inkább áttérek a tárgyra, mielőtt valami ötletes ember meginditványozná a capitis de m i nu t io-t. Abbahagyom a dicsekvést és nyújtom panaszomat a vasárnapi látogatók irányában. Nem a nemzetnek azon részéről van szó, amelyiknek az a vasárnapi mulatsága, hogy mise után elnézelődik a muzeumban és egy kicsit ki is mérgelődi magát. Minden vasárnap délben jelentik az ősők, hogy elégedetlenek az emberek. Még pedig azért elégedetlenek, hogy még most se lehet a fehértói hun kardokat, meg a makkoserdei avar nyílhegyeket látni, pedig már két esztendeje, hogy olvastak róluk az újságban. Ha valamire büszke vagyok az életben, akkor ez az elégedetlenség az. Nem tudom, van-e még muzeum az országban, amelyik azzal kérkedhet, hogy még azt is számon tartják a népek, amit nem mutogat. Hiszen más muzeumok arról panaszkod nak, hogy még arra sincs publikum, amit mutogatnak s hogy fü szövi be a küszöbüket. (Hogy engem szidnak azért, mert se szekrényem, se helyem, az nem baj. Nem törik bele csontom s ha törne is, kisebb kár én értem, mintha egy tárló üvegét törnék be.) A stammgasz t-okkal tehát nagyon ki vagyok én békülve. A zokszót nem őróluk ejtem, hanem a vasárnapdélutáni látogatókról. Mert mostanában ilyenek is vannak s bála Istennek, nem is kevesen. Ezek nem helybeliek, hanem idegenek. Különösen azok a gyűlésező, kongresszwsozó társaságok, amelyek mindig vasárnap délután szeretnék megnézni a muzeumot, lehetőleg kalatiwv lás mellett. Hát ez egy kicsit nehéz dolog, mingyárt megmondom, miért. Én belátom, hogy a kivánság indokolt. Aki kongresszusra jön Szegedre, annak azzal telik el a délelőttje. A nézelődéshez csak azután jut hozzá s a muzeumban olyankor akarna elidőzni, mikor már egyéb gondja nincsen. Hiszen ha énrajtam állna, én a könyvtárt este is nyitva tartanám, mert akkor érne rá olvasni a legtöbb ember s a muzeumot se csuknám be, éppen ünnepdélután. Elég helytelen dolog, hogy a világ minden muzeum a be van olyankor csukva. A mienk nem volna, — de ahhoz több ember kellene, mint amennyi felett én gyakorlom az impériumot. Az én hivatalszemélyzetem ma is akkora, mint ötven évvel ezelőtt volt, mikor még alig volt könyvtár és sehogy se volt muzeum. Nekünk tizszerannyi munkát húszszor olyan jól kell elvégeznünk Már most kivánhatom-e én az embereimtől, akik mindennap reggeltől estig talpalnak, hogy vasárnap délután bejöjjenek haptákba állni és vendéget kalauzolni? Kivárni kívánhatnám, de nekik nem volna kötelességük engedelmeskedni. Nekik is jussuk van a vasárnapból legalább a délutánt megszentelni s még több, mint más város-cselédjének, mert minálunk hétköznap délelőtt, délután szolgálat van. Hát akkor; magad uram, ha szolgád nincs, fin engedelmes ember is vagyok s vállalok olyan kötelességet is, amiről minden ésszel élő ember tudhatja, hogy nem az. Nekem igen sok a ráérő időm, ennélfogva én mindig kapható vagyok tömegek szakvezetőjének, — de csak a kapun betáL' Azt azonban nem szeretem, ha kivül is m m