Délmagyarország, 1931. május (7. évfolyam, 98-121. szám)

1931-05-09 / 104. szám

SZEGED. SrcriieszlOsíg Somogyi ucca 22. Lem Telelőn: 23.33.^Kladóhlvetnl, kOlcsOnkOnyviAr és teqytroda Aradi ucea S. Telefon: 13-00. , Nyomda i LISw UDÖI ucca ít». Telefon : 28-34. TA-vlrntl é» levélcím Délmngyarnnzáq Szened. Szombat, 1931 május 9 Ara le fillér VII. évfolyam, 104. szám ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.20, vidéken és Budapesten 3-00. ktllfOldttn 0-40 pengő. — Egye* Mám Ara hítkilz­nap ÍO, vasAr- és Ünnepnap 24 Ilii. Hir­detések felvétele tarifa ixertnl. Megje­lenik héttő klT^lelévítl najjnntn rrnqrl Prológus a főhercegi bemutatóhoz Valahogy ugy érezzük, hogy nincs azoknak fgazuk, akik előítélettel fogadják az olyan hirt, mint amilyen az, hogy Mussolini darab­ját játszani fogják a budapesti Nemzeti Szín­házban, József Ferenc főherceg színdarabjá­nak az eredeti bemutatója pedig a szegedi házibezeléses színházban lesz Az igazán vé­letlen dolga, hogy az olasz miniszterelnök társszerzőségével készült színpadi tlynká az állami pénzen fentartott prózai színházban, a Habsburg-főherceg szinmüve pedig az egyet­len városi pénzen föntartott színházban ke­rül szinre. Meg vagyunk győződve róla, hogy » Vigszinház igazgatói is megnyalták volna mind az öt ujjukat, ha ők mutathatták volna he a nagyhatalmú olasz államférfi színpadi remekét, hogy a debreoeni magánvállalkozásos szinház igazgatója is sziveseu hozott volna rengeteg áldozatot azért, hogy először az ő színpadán- hozzák ki József Ferenc főherceg színmüvét és hogy nagyon sokan azok kö­zül, akik most előitéleteskednek, békát-egeret kiáltanának Kürthy Györgyre, ha a főher­cegi bemutató nagy társadalmi eseményére nem Szegeden, hanem Debrecenben, Miskol­con vagy Pécsett készülnének. Ismét méltóztatik tehát látni, hogy higgad­tan, tárgyilagosan, valósággal emelkedett szel­lemben biráíunk el szinházi eseményeket is. Még most is. Szegeden is. Szegedi szinházi eseményeket is. A Hableány-szálloda után is. Végül is közben demokraták is vagyunk. Demokraták a szó jogi, publicisztikai, társa­dalmi, gazdasági, erkölcsi és irodalmi értel­mében is. Ebből azonban nem az következik, hogy most mi is azt csináljuk, amit azok a Pullmann-kocsikban járatos nrak csinálnak, akik kételkednek egyes demokraták demokra­tizmusában, mert a vasúton első osztályú ko­csiban találkoztak velük. A demokrata vi­lágfelfogás nem azt jelenti, hogy élete utolsó vasúti útját is a harmadik osztályon tegye meg, aki a szárnyaskerék' legalacsonyabb­rendü osztályán tette meg az első vasull utat A demokrata világfelfogás ki- és fölemel­kedést jelent Nemre való tekintet nélkül mi­nél több ember, minél nagyobb tömegek föl­emelkedését A demokrata világfelfogás nem azt jelenti, hogy azok, akiknek képességük volt a kiemelkedésre, soha ne merjenek más osztályon utazni, csak a harmadikon, hanem azt, hogy igyekezzenek minél több embert ki­emelni a harmadikból, tehát minél több em­bert, minél nagyobb igényhez, minél finomabb ízléshez, minél biztosabb jóléthez és minél emelkedettebb kulturához juttatni. Az ideál: az első osztály kényelme, halk hangja, szel­lős levegője, jó modora a harmadik osztály zsúfoltsága, pipafüstje, hangossága és fongyos­sága nélkül. Igy vagyunk irodalmi kérdésekben is. Her­czeg Ferencnek — hódolattal gondoljuk és tisztelettel mondjuk — bizonyára a főher­oegnek kijáró lojalitás miatt lesz fontos és kedves a szegedi eredeti bemutató. Móricz Zsigmonddal már nem egészen igy lesz. Kas­sák Lajossal meg egészen máskép. A tiszta demokrata álláspont viszont az, hogy főher­cegek szellemi munkásságát sem szabad elő­ítélettel fogadni. Főhercegek is végezhetnek szellemi munkál. Habsburg-főhercegek is. És a szellemi munka előtt tisztelettel kell kaput és utat nyitni, tekintet nélkül az alkotó szár­mazására, vagyoni, felekezeti jfe társadalmi viszonyaira. Ebből a tiszta demokrata állás­pontból következik, hogy a főhercegi bemu­tatóval kapcsolatos ünnepségek rendezésével a Dugonics-Társaságot és a Magyar Újság­írók Egyesületének szegedi csoportját kellene megbízni. Ezzel dokumentálnák, hogy a bemu­tatóra nem a főherceg, hanem az iró jött le. A színpadi szerző. Akinek mégis csak sokkal több közössége vau az újságíróval, akiknek legtöbbje nap-nap után rójja és falja a be­tűt, a Dugonics-Társaság tagjaival, akik kö­zül egyre többen foglalkoznak írással is, mint a Társadalombiztosító érdemes vezetőjével, a folyammérnökség tisztelt főnökével, vagy a pénzügyigazgatóság szeretett igazgatójával. A tiszta demokratikus szempont azonban, sajnos, sose érvényesül. Most se. Se a főher­cegi darab, se a főheroeg-iró fogadásánál. Ezt az utóbbit azonban nem nagyon reklamáljuk, ház ebben a szezonban előszerelettel keresett évfordulókat, dátumokat, aktualitásokat, ami­vel megindokolta egy-egy darab szinrehozata­lát. De teljesen megfeledkezett a nemzeti iro­dalom és a kultúrtörténet szempontjairól. Ta­valy, amikor ez a szezon kezdődött, száz éve volt, hogy Katona József meghalt Az idén, amikor ez a szezon és remélhetőleg a házi­kezelés is végződik, 140 éve, hogy Katona Jó­zsef született. A Bánk bánnak mégsem jutott hely a szinház játékrendjén, pedig a becsü­letes Tiborc szivetfacsaró keserveinek soha nem volt olyan megrázó aktualitásuk, mint az idén és a legjobb magyar tragédia most is, Í14 évvel azután, hogy pályadíj vesztes lett és 97 évvel azután, hogy először játszották a Nemzetiben, világirodalmi viszonylatokban is diadalmasan állja az összehasonlítást, a bí­rálatot és a versenyt. Annak, hogy Madách Imre összes müvei először megjelentek, 1930­ban volt 50 éve. A sajtó alá rendezés munká­ját Gyulai Pál végezte, szintén valaki a ma­gyar nemzeti irodalomban. Tavaly nóvember mert még gyanúba keveredünk — antide- ! 15-én — tehát ennek a szezonnak az első fe­mokratikus alapon. Annyival inkább rekla­máljuk az eredeti bemutatók ciklusának fő­heroegi bemutatóval való lezárása előtt az irodalom és a szinpad minden más főherce­geknél és uralkodó családoknál örökéletübb fejedelmeit, főhercegeit és mágnásait A szín­iében — volt száz éve, hogy Kisfaludy Károly meghalt Az idén, 1931-ben viszont annak* van a százéves évfordulója, hogy összegyűjtött munkáit Toldy Ferenc — ahogy szabadelvű eszméiért reakciós gondolkodású, idegen nevü kurzuslegények irnák: Toldy (Sebedéi) Fe­Júniusban, vagy szeptemberben iesznek a választások ? (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A képviselőház szombaton és hétfőn is ülést tart, amit a képviselők azzal magyaráztak, hogy jövő héten, áldozó csütörtök miatt ke­vesebb ülés lesz. A költségvetés tárgyalásának ilyen forszirozo't tempójából arra következ­tetnek, hogy a kormány juniusban mégis vá­lasztatni akar. Ennek a tervnek sok a híve, de tudni vélik, hogy a miniszterelnök döntése végül — a szeptemberi választások mellett fog szólni. A képviselők ezt szerették volna ma­gától a miniszterelnöktől is hallani, aki be is jött a Házba, de az ülésteremben maradt Amikor eltávozott az ülésteremből, kérdések­kel akarták megostromolni, de a miniszter' elnök gyors léptekkel dolgozószobájába ment és amig a parlamentben tartózkodott, Almássy Lászlón és Rubinek Istvánon kivül senkii sem fogadott. Érdekes vita a parlamentben Erdélyi Aladár szegedi egyetemi tanárrá való kinevezéséről »Ilyen ían&ri kinevezés Némeíorszáqban nem fordulhatott volna elő* — mondotta Rassay Károly (Budapesti tudósítónk tele'fonjeleniése.) Erdélyi Aladár országgyűlési Képviselőnek sze­gedi egyetemi tanári kinevezése érdekes vi­tára adott alkalmat ma a Ház folyosóján. Erdélyi Aladár több képviselővel beszélge­tett a folyosón, amikor hozzájuk csatlakozott Rassay Károly, aki a kővetkező szavakkal for­dult Erdélyihez: — Kedves Aladár, engedd meg, de én a te kinevezésedben a tudományos oktatás válságát látom. Tiszteletben tartom a képességeidet, mégis kénytelen vagyok megállapítani, hogy valakit olyan tanszékre neveznek ki, amely tudománnyal sem elméletileg, sem gyakor­latilag soha nem foglalkozott A parlament folyosóján nagy feltűnést kel­tett Rassay megjegyzése, amire Erdélyi Ala­dár igy válaszolt*. —- Ki kell jelentenem, hogy legalább ls annyira értem a per jogot... — Mint én? —- vágott közbe Rassay. Ezt készséggel el is ismerem, de viszont én nem akarok egyetemi tanár lenni! — Nem rád gondoltam — vitázott tovább Erdélyi Aladár —, csak azt akartam mon­dani, hogy értem legalább annyira a perjogot, mint bármelyik más egyetemi tanár, aki ezt a tudományt ma az egyetemen előadja. — Efelett nem akarok tovább vitázni — fejezte be a beszélgetést Rassay Károly — de mindenesetre megállapítom, hogy ilyrn ta­nári I insuzzés Németországban például nem fordulhatott volna •lő. Barátilag egyébként gratulálok neked. d<' a tudománynak nemi.,,

Next

/
Thumbnails
Contents