Délmagyarország, 1931. május (7. évfolyam, 98-121. szám)

1931-05-05 / 100. szám

1931 május 5. DELMAOYAKUtO&Ab mmm & ME6N0TTEK CS ELINDULNAK REOÉNY Panni, hogy kifelé ment, ránézett az ablakra s látja, az most be van függönyözve. Ml az, mi van hát vele? Tévedt volna az plőbb. Nem, ez lehetetlen, tisztán látta, hogy hárman ölnek a szobában. Titkos dolguk' lehet, nem akarják, hogy ő is megtudjon valamit? Vagy kiközösítették maguk közül, mint múltkor Sanyit? Nem valószínű, hiszen jóban van valamennyiükkel s azért csak nem lehet őt kidobni, mert elmondta, hogy ő még beszélni szeretett volna akkor Sanyival. Értelmetlenül összezavarodik benne minden. Ugy indult el. mint aki a legjobb barátjához készül és ugy megy el, mint akit könyörtelenül fejbevertek". Mennyivel máskép képzelte el az egész napot. A fiatalságának, függetlenségének utolsó szabad napját. Holnap már beleáll a robotba, holnap már kormányozni fogják, mint valami gépet, holnap már leszidhatják, mint ahogy a szolgákat szidni szokták'. De estére még visszajön Ide, nem akar elszakadni tőlük. Nem is tudna elszakadni tőlük. Lehet, hogy nem is volt itthon Kolacsek. Lehet, hiszen annyi mindenféle különös történik" az emberrel. Lehet, hogy beteg vagyok. Lehet, hogy fantáziálok anélkül, hogy észrevenném és így magam keverem össze a valóságot a képzelgéssel. — Istenem, még nem szeretnék meghalni. S lehet, hogy az igazi szép élet még csak' most következne a számomra. Alkonyodott már. Szél fujt s éles körmökkel belemart a bőrébe. Felgyűrte a kabátkája gallérját és Igy lépegetett • XXIV. Laci csakugyan faképnél hagyta a szüleit. Azután az éjszaka után, hogy az uccalányokkal kitanaködta magát a nyomorus'ágos kiskocsmában, azután, hogy a barátai előtt mártírnak kiáltotta ki magát, nyakába vette a hajnali várost, elkezdett uj életéhez illő lakás után keresgélni. Nem ment kl a kültelekre, a belső negyedek' szük kis uccáiban bolyongott az öreg, alacsony házak között, meg-megállt az esőverte, szukirágta kapuk' előtt és elolvasta a kifüggesztett cédulákat. Ócska papirdarabkákon, bizonytalan ákom-bákomokkal, vagy butaképü, kaligrafált betűkkel irott hirdetések voltak ezek. Mindenféle ócska dolgokat kínáltak" rajtuk az emberek egymásnak, asszonyok mosni, vasalni, takarítani ajánlkoztak, szobát kínáltak fiatal házaspárnak" s végül tiszta, jókarban tartott ágyhelyeket tisztességes családból származó fiatalembereknek. Laci elolvasta a cédulákat és nem sok bizalma volt hozzájuk. Kegyetlen nyomorúságról és egyéb gyanús körülményekről árulkodtak' ezek az irások. De nem igen válogathatott. Ez az az ut, amin elindult, nem kanvarodhatik le róla, ha csak nem akarja megtagadni fogadalmát. Az egyik ház előtt elszánta magát és bement a lakásba, ahol ágyat kínáltak egy jóravaló fiatalembernek. Harmadik emelet, kettő. Egy kövér, elpuhult asszony nyitott előtte ajtót, térdig érő barhet szoknyában, nagy mellei egy férfi mellénybe voltak' behúzva s csomóra kötött kendő lógott a nyakán. — Mint valami nőstény zsivány, — gondolta Laci, de ahelyett, hogy megijedt volna tőle, halározottan megtetszett neki, bizakodva kérdezte: — Kivehetném azt az ágyat, amit hirdetni tetszik a kapu alatt? Az asszony gyanakodőn végignézte, aztán kissé félrehúzódott és beeresztette a konyhába. — Hogyne! Azért írtam ki, hog^ valakit találjak bele. De mikor akarna aludni az ur? Éjszaka, vagy napppal? — Nem értem. — Tudniillik csak nappalra szabad. ÉjszaIrta: KOSSAK LfltOt kára már van benne valaki. Lacit ez sem riasztotta meg. Ugy látja, ha keresett volna sem találhatna megfelelőbb helyet. Héíne futott eszébe a matrac-sírral. Ez az ágy ls ilyesvalami lehet. Igazán mártírnak való hely. — Tehát nappalra venném ki. — Reggel hétkor- már hazajöhet, de csak nyolckor feküdhet le. Én megmondom őszintén, egy nő fekszik benne éjszakára. Egy vidéki lány, idősebb már szegény s most gyárba jár dolgozni. Tetszik tudni félnyolckor kezd s mire az ember újra megveti az ágyat, meg miegymás, bizony nyolc is van. Megegyeztek' s mivel még csak hét óra volt, Laci visszament az uccára Jó. hogy igy történt, most jut eszébe, az otthoniakat mégis csak értesíteni kellene elhatározásáról. Különben képesek a rendőrséggel utána 'kerestetni s fülőnfogva haza vitetni. S nincs kizárva, hogy az Apja csakugyan rápuffantana a revolverével. Igaz, hogy ő már kiszedte belőle a golyókat, de lehet, hogy az öreg azóta njból megtöltötte Jó vicc lenne, ráfogná a revolvert s ő csak állna nyugodtan és a szeme közé röhögne abban a tudatban, hogy nem jöhet ki abból golyó, ha ő már kiszedte belőle. Puff, szólna a fegyver s ő csak akkor jönne rá a tévedésre, mikor már halott lenne. — No ez igazán marhául eldőntene. — Ha jól siet, még találkozhatik a lánnyal, aki ilyen időben szokott lemenni tejért Esöernyök női vagy férfi, Íélsílynm 7-30 'íiI 256 Pollák Testvéreknél. Bundáiét | nyaraltassa Szőrméiét Téli kabátját » iav?llassa ifj. Mentus Miklós »iuc*n»«»»«r molykAr ellen mrqúvó intCzeleben Tibor ucca 7. >5 Olcs* árak, Az Alföldi cipő meglepően olcsó ét Jó Károlyi UCCA 3. 93 Komiszul hideg reggel volt. Tél a javából. A levegő mozdulatlan és kemény, mint az üveg, a száraz faágakról nagy deres bajuszok lógnak alá. néhány ember lohol az Uccán. kapkodó lépésekkel s a sarkaik élesen kopognak a megfagyott köveken. Ha egyegy kocsmaajtó előtl haladt el, érezte, hogy imelyitő. áfizzadt szagok áradnak kl a réseken. A sarokra húzódott és várakozott. Valöszinü, hogy a lány még nem jött le. Nekitámaszkodott a falnak, lábai átfáztak igy az egy helyben állástól, sarokra ereszkedett á összeveregette a cipőjét Az ut felső részéből egy rendőr jött errefelé, mint valami'mumus, behúzta magát a bundájába, keményen és hosszukat lépett. Megállt az elágazásban, zsebretett kezekkel, erre-arra nézelődött, aztán egyhelyben állva ő is topogni kezdett, (Folyt, köv.) DllSChák Sf enril*. festőiparvállalatát Kálvária ucca 2/b. sz. alól Margit ucca 14. sz. aSá helyezte át. 81 Szobafestést, mázolást és butorfényezést legjutányosabb Árért fele" TELEFON 17-71. lösség mellett véllal. TELEFON 17—71. SoraogQltelep vi. ucca 284. köBcsönkönyvtáraiban Aradi ucca 8. Dorozsmai országul 62