Délmagyarország, 1931. május (7. évfolyam, 98-121. szám)

1931-05-31 / 121. szám

DÊLMAGV tHOK.N/AU lMdl tnajus ai. múlik el néhány óra, mégjön a fónők is megkezdődik a behódolásí szertartás. A sejk méltóságos léptekkél odamegy az összekötözött bikához és egy hatalmas szablyával elvágja az állat nyakát. Vastag patakokban," gőzölögve ömlik a bika vére, amibe azután a sejk mindkét kezét belemártja, akkor Odamegy a francia tiszt is, ő is belemártja mindkét kezét, majd a négy véres kéz barátságosan megrázza egymás: vérszerződést kötöttek... A légió — Hiába a Szaharának mindén varázsa, borzalma, a színpompás algíri, tuniszi, oráni, vagy beUbbesi életnek minden képzeletet meghaladó forgataga, a fantáziákat mégis ez az egyetlen szó izgatja legjobban: a légió. — Aki felcsap légíenistának, annak ui élet kezdődik Afrikában. — Hány éves vagy? — kérdezi égyik kamerád * másiktól. — Három. Hát te? — £n négy! — Az éveket nem a születésüktől számítják, hanem tínii jta át idegen légióban szolgálnak... — Kalandéhes suhancőkat rángatnak Is a határ, állomásokén, hova készültök: a légióba; összeomlott exiszteneiák menedékvára volt valamikor a légió, sokszor megrögzött bűnözők búvóhelye, de majdnem mindannyiszor az uj élet utáni vágy hajtotta a sivatag szélére. Mindent elfelejteni és újból kezdeni a kenyérért való küzdelmet. Ma már ennek a romantikának is végé. A légió kemény reguláris szerv, amibe nem nagyon könnyű dolog bejutni. Nagy szigorúság uralkodik, a szolgálat nehéz. Vannak tevés és öszvéres osztagok is. Ezek a Szahara »csendőrei«. Semmi titokzatosság és semmi borzatom. A bánásmód kitűnő, emberséges. Ha kiderül valakiről, hogy rossz fát tett a tűzre, irgalom nélkül kiadják, az viszont igaz, ha kitöltötte a büntetését, jöhet vissza és sénki sem kérdezi: hol voltál eddig. Északafrika legkeresettebb tutbaltbtrófa: Fekete öéza volt vásárhelyi gyógyszerész Végűi elbeszélgettünk a sportról is és így bukkant fel Fekete Géz«., at egykor Szegeden is szerepet játszó vásárhelj'i gyógyszerész nevé. Fekete Géza' régi életét a vásárhelyi házban égy révól. vergolyó roppantotta ketté. Uj életének első napja az idegen légióban virradt fel és Fekete Géza intelligenciája, műveltsége, képzettsége hamar ráterelte felebbvaíóínak figyelmét és ma Fekete Géza a Sldí BslAbbesben állomásozó i. ezrednek a patikusa, őrmesteri rángja van és früMia állampolgár lettMint ilyen azonban még nem tett volna szert hirnévre, de miután itthon is kitűnő sportember volt, ezt a tudását is kamatoztatta Afrikában. fekete öéza a legkeresettebb futballbiró égést £.<• tak.Afrikában. Mindért vásárnap veszi a kofferját, a sípját éí sók-sek ki lom étért utazik, hogy meccseket vezessen. Az éízakafrikai labdarugó szövetségben tekintélyes vezetőpoziciót tölt be. — Nagy ápörtürthepségekél sMkott rendezni, — mondja tovább György Sándor —a múlt évben Újpestet akarta levinni Oránba és Bel.Abbesbe, de ez a terve meghiúsult. Ha van egy kis Szabad ideje, akkor az ezred könyvtárában foglalatoskodik, intézi a magyárók sok ügyes-bajos dolgát, vagy pedig elmegy Ziarkó fegwermühelyébe, ahöí földije, a Vásárhelyről elszakadt Zsarkó fiu és édesanyja éldegélnek. Fekete Gézát, az egykor hatalmas szál embert nagyon meggörnyesztették a keserves évek. Hóssíu évek után most éri majd at eííő öröm, amikor fin megy ki hozzá látögaló'ba a nyári mkdeiő idejére... Gvőrgy Sándorral a hajó már a ftldkóíi-ténger hullámait szeli, feleségét és két kis gyermekét itthon hagyta Szégedert, hadd tanuljanak magyarul. (f.ábir.) E. SCHflTZ MAGDA ffizfiszaloíija Somogyi U. 15., késültl a legmodernebb tQzSket. hat* kuififcet é* minden e «zakmába vágó készítményekéi. 17 József Főherceg Szálloda Budapest, (Kelét! pályaudvarnál) Baross tér 2. ufból megnyili. Hideg meleg viz fürdők a hóiban. Szebb, Jobb, olcsóbb mini volt. B. 1? Menyasszonyi kelengyék ágy- és aszlalnemOek?,;^.'?^Po!lâ!t Testvérek A magyar Alföld öntözése Tanulmányul az alföldi öntözések lehetőségéről Irta dr, Benda László geológus, oki. mérnök. II. Milyen ók ók sürgetik az öntözést? A Iecsapolások miatt — amint fentebb elmóndottam — azért növekedett meg az elszikesedés intenzitása, mert a lecsapolt területre hulló csapadékvíz csak nagyon kis mértékben tud behatolni a talajba. Az esős napokra következő forróságban, a fokozottabb párolgás következtében — a talaj hajcsövessége folytán — ismét felkerül a felszínre, de ekkor már magával hozza a talajsókat oldott állapotban. Amikor pedig a viz a felszínről pára alakjában a levegőbe távozik, a talajsók visszamardnak. Készben a felszínén, részben a legfelsőbb 10-12 cm vastagságú rétegben. Közben-közben egy-egy helyen feltör a mélyebb szintek talajvize, ez is hoz magával sókat, amelyeket szintén a felszínhez közel, vagy éppen a felszinen ejt ki. így az eredetileg legjobb termőrétegek mind nagyobb mértékben szikesednek el. Régebben, a muít század első felében, amikor még legfeljebb csak egy-két ember ideája volt a Iecsapolás, csak elvétve akadtak szikes, vagy Salétromsót termő foltok. (Ezeket nagyon meg is becsülték, mert szóda- puskapor- és szappangyártásra nagyon alkalmasak volták. A XIX. századnak például európahires szappana volt á $ápo Débrecenletisis, amelyhez a szódát ugy söpörték a környékbeli szódatermő szérűkön.) Hogy miért volt éz ritka jelenség? Azért, mert a tavaszi árvizek elöntötték a mélyebben fekvő területeket. Afnig a szem ellát, egy víztükör minden, mintha tenger volna, de a viz nem mély. Csak néhány deciméter, vagy legfeljebb l—li/s méteres. És álandő, lassú áramlásban van. Ézéknék az árvizeknek hatása kétféle volt. Egyrészt feloldották a felszínén, vagy közvetlenül a felszin közelében lévő sókat és azokat elszállították, vitték, mosták ókét a legközelebbi folyóba. Másrészt lehatoltak a mélybe. Minthogy másfél-két hónapig is borították á földekét, volt idejük, hogy nagy mélységékre, 5—6 méterig is lehatoljanak. Lefelé irányuló szivárgásuk alatt ismét oldatok alakjában magukkal vitték a felsőbb rétegek fölösleges sóit az alsóbb talajvíz szintjébe, ahól már azok az állandó tálájvizáramlás hatása alá kerülték. Hogy ugyanezt az állapotot visszaállíthassuk, persze modern technikai keretek között, öntözésre van szükségünk. Az öntöző csatornákból annyi vizet tudunk juttatni a vizet igénylő területekre, amennvire azoknak éppen szükségük van. Viszont a levezető csatornák félhasználásával bármikor el tudjuk távolítani az elárasztáshoz szükséges vizet, ha az már fölöslegessé vált. A rendszeres öntözés megszünteti talajaink SzikésedéSsel kapcsolatban fellépett hármas betegségét. Lassankint visszatérnek a talajba azok a gombák, moszatok és baktériumok, amelyek a növényi élet fentartásához nélkülözhetetlenek. Majd újra megindul a talajvíz rendes cirkulációja és végül a biológiailag leromlott talaj újra életképessé lesz a meghonosodó növényi vegetáció uralma alatt. ugyanezt elmondhatnék a futóhórnokterüietek megkötésére vonatkozólag is. Ha a talajvíz le tud hatolni a mélyebb rétegekbe is, hogy az a növény nemcsak a legfelsőbb néhány deciméterben, de 4-6 méternyi mélyen is találjon talajvízre akkor, amikor — á nagy szárazságok idején - a felső rétegekből a talajvíz már régen elpárolgott, mondom, ékkor a mai futóhomoktérületeken újra megtelepülnek majd a kiveszett növények és virágzó Szőlötelépek, kértek, stb. foglalják él az őket megillető területekét. • Ezeken kivül még egy nagyon fontos körülmény kényszerít bennünket arra, hogy az öntözés kérdésévél behatóan és sürgősen foglalkozzunk. Alföldünk csapadéka kb. 500 mm évenkint. Ezt ugy kell érteni, ha az a csapadék (eső, hó, dér, stb.), amely évente Alföldünket éri, nem párologna el, nem folyna le a folyókba és nem szivárogna be a talajba, hanem a térszínen gyűlnék össze, egy év alatt, egyenletesen elosztva, 500 mm, azaz félméter magasságot érne el. Ez a kevés csapadék sem oszlik el egyenletesen és éppen nem ugy, ahogy azt a gazdasági élét kívánná. Az Alföldön a csapadéknak kétszer van évente maximuma. Az egyik télen, a másik nyáron, rendszerint juniusban. Ezen az általános jellegen kivül a csapadék rendkívül szeszélyes és változó, ami a kontinentális éghajlat következménye. Valójában az a helyzet, hogy hazánk a három nagy, európai klimatikus zóna találkozási pontja. Itt találkozik Déieurópa mediterránens-, Nyugateurópa óceánikus- és Oroszország—Szibéria kontinentális klímája. Nálunk mindig olyan az időjárás, amilyen klimatipus éppen uralkodó erősségű a három közül. Az időjárás és a csapadék bizonytalansága miatt megesik, hogy egészen az aratásig, vagy a kukoricatörésig nincsen eső. (Tavaly példám Orosházán május 30.—szeptember l-ig összesen négy esős napot jegyeztem fel.) A gabonaszem kipereg a kalászból, a kukorica elcsenevészedik, »megsül«, a burgonya olyan apró lesz, mint a dió és annyit sem hoz meg a közepes föld, amennyit beléje vetettek! És ez, ahogy leírtam, nem túlzás. A magyar; gazda, akár uradalom, akár a kis paraszt«! gazda legyen az, az alföldi szeszélyes időjárás: miatt a Iegkétségbeejtőbb bizonytalanságnak él. Nem lehetne és nem kellene ezen sürgősen segi-; teni?! Ez a súlyos probléma is sürgeti az öntözés 1 megvalósítását. Ha megfelelő öntözőcsatorna-1 hálózattal látnák el, mindig megkaphatná a \ gazda a földjére a terményének szükséges \ vizét, olcsón és kellő időben. Ezzel nemcsak biztosítaná az átlagos termést,1 hanem még fokozhatná is a termésátlagot, mert a rendszeres öntözés következtében javulna a földje, a növények gyorsabban fejlődnének,! jobb minőségűek lennének és többféle növényt! is tudna a gazda termeszteni. Elérnénk tehát azt, hogy a mai extenzív gazdálkodás helyett intenzív gazdálkodásra tér-; hetnének át gazdáink. Nemcsak a gabonaterme- i lés, hanem á kért- és gyümölcskultúra is na. gyóbb tért hódítana. A szegvári nagy faiskola! tulajdonosától tudom, hogy milyen óriási ér-; téket és hasznot jelent itt az Alföldön a gyümölcs. Az Ő 5-6 éves fái 40-50 kiló termést hoznak évente. Prima exportgyümölcsöt. Persze ő nem kiméli a pénzt, szívesen áldoz a befektetésre, mit az öntözés, a fák ápolása, stb. követel. De már azt a fát, amely csak 25-30 kilót hoz neki évente, viszik a tűzre. Közepes számítása szerint tízszeres jövedelme van földjéből, mintha az a legkitűnőbb gabonaföld volna. De a gabona is, a kértek is, a gyümölcsösök is, a nagybani takarmánytérmelés is, a rend« széresen kezelt rétek is, mind, mind az öntözésre vannak utalva. Az öntözés biztosítja a kukorica, répa, dohány, lóhere, lucerna és csalamádé termesztését is. Sőt nem egyszer még a buza is rászorul az öntözésre. Nem szabad elefledkeznünk arról sem, hogy nem egy növényt, mint pl. a lucernát, négy• szer-ötször is biztosan tudjuk majd kaszálni évente; eddig bizony igen kétséges volt. hogy tudjuk-e háromszor ís kaszálni esztendrfnkint. Emellett meghonosíthatnánk az öntözéssel kapcsolatban néhány olyan növényt, amely ézideig nem divatos nálunk. így elsősorban a rizst és a bambusznádat. Minden vevőnek £33 2 pengő n felüli vásárlásnál egy léggömböt ajándékozok. Hoffmann Dezső 22TS