Délmagyarország, 1931. május (7. évfolyam, 98-121. szám)

1931-05-22 / 114. szám

SZEGED. SzerKeizlóstg: Somogyi ucca 32.1.em. Telelőn: 23-33. -- Kiadóhivatal, (cdlctankHityvilAr legylroda : Aradi ucca 8. Telelőn ; 13 Of>, ^ Nyomda : Löw t-lpóf ucca 1Q. Teleion s 26-34. TOiIrníl es levélcím • DélmagyaronzAg Srened. Péntek, 1931 május 22 Ara 16 fillér VII. évfolyam, 114, szám M^JWBWBMBBWBMWW ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.20, vidéken es Budapesten 3-00, hUHHIdön 6-40 pengA. Egye* izAm Ara hetkHznap 16, vaiAr- és Ünnepnap MII. Hirdetések lei-vétele tarifa szerint. Megjelenik héttA kivételével naponta reogel 4 felkavar! mocsár A genfi népszövetségi színjáték első felvonása véget ért. A hatalmak elhatározták, hogy a német—osztrák vámunió tervét a hágai nemzetközi biróság elé teriesztik és az lesz.hivatva megmondani, nogy Németországnak és Ausztriának joguk van-e, hogy egymásnak más államoknál nagyobb gazdasági kedvezéseket adjanak, illetőleg az egymás közötti viszonylatban a vámhatárokat eltöröljék. Ebben a sóhivatalí jellegű határozatban mindenki megnyugodott és a Népszövetség áttérhetett i másik kérdésre, hogy miként lehet a leszerelés problémáját akként megoldani. hogy a határozat szép is legyen, jó is legyen, csak éppen leszerelés ne legyen belőle. Mig azonban a Népszövetség ezzel a ftagv horderejű kérdéssel van elfoglalva, érdémes kissé visszapillantani a németosztrák vámunió tervének alakulására és a belőle kirobbant szenvedélyes vitákra, amelyek mindennél jobban dokumentálják Franciaországnak a német megerősödéssel táplált aggodalmát. Amikor egy szombati napon Németország londoni, párisi és római nagykövetei megjelentek az országok külügyi hivatalaiban és bejelentették, hogv Berlin és Bécs között elvi megegyezés jött létre a vámunió dolgában, a francia közvélemény, vagy talán a közvéleménynek a hivatalosan irányított része egyszerre felhorkant, hogy ez a versaillesi és st. germaini békeszerződésekbe ütközik "- és ezt Franciaország minden körülmények között meg fogja akadályozni. Közbén teltek azonban a napok és hetek, forgatták ennek a két szerződésnek a lapjait és kiderült, hogy a szerződés alapján a német—osztrák vámuniót megakadályozni nem lehet. A külvárosi békék gúzsba kötötték ugyan a legyőzötteket minden képzelhető módon, de erre az eshetőségre nem gondoltak. Sehol a szerződésekben eltiltva nincs, hogy a legyőzöttek vámunióra ne léphessenek egymással. Nyilvánvaló volt, hogy Curtius és Schober azért választották a csatlakozásnak ezt a módját, mert itt találták a szerződések drótsövényeiben azt a rést, melyen keresztül kez^t nyújthatnak egymásnak. A dolognak ebben a stádiumában ment S" francia politikának segítségére Angolország. A mód, ahogy az angolok ezt cselekedték, szinte rávilágít a két nemzetnek még gondolkozásbeli és jellembeli tulajdonságaira is. Az angolok egv pillanatig se hivatkoztak a békeszerződésekre, nem dörögtek nagy szavakat, nem beszéltek megakadályozásról, ellenben azt mondották, hogy meg kell vizsgálni az 1922. évi genfi protokollumot, amelyben Ausztria különböző kötelezettségek teljesítését vállalta magára. Ez az irányadó és nem a békeszerződések. Mi tulajdonképen ez a genfi protokol!um? Erre körülbelül azzal a történelmi megállapítással lehet felelni, hogy Ausztria átlagosan három esztendőnkint ki szokta kiabálni ^ világba, hogy Németországhoz csatlakozik és minden cgves alkalommal enged az okos szónak és — nem csatlakozik. Igaz, hogy ez nem történik ingyen. A makrancos gyerek kap egy stanicli cukrot, hogy ne ordítson, Ausztria pedig kap egy kölcsönt, hogv elhallgasson. Igy jutott Ausztria , már 1922 ben, minden szanálást, minden népszövetségi rendezést megelőzőén 650 millió aranyfrankhoz. A jegyzőkönyvben, amelyet ennek a 650 miilió franknak á kiutalásáról. felvettek, van benne, hogy Ausztria addig nem változtathat gazdasági politikáján, amig ez a kölcsön fennáll, illetve mig a tőkét kamatostól vissza nem fizeti. Minthogy pedig erre Ausztria jelenlegi pénzügyi helyzete mellett, amely majdnem olyan, mint a magyar városoké, semmi kilátás nincs, nem lehet megkötni a német—osztrák vámuniót. Mit jelent ennélfogva ez a protokollumra való hivatkozás? Azt, hogy Németországnak megvan a teljes cselekvési szabadsága, köthet vámuniót akivel akar. léphet egyességre Dániával, Svájccal, Franciaországgal, vagy Belgiummal, ha ugyan azoknak tetszik, csak éppen Ausztriával nem. Ausztria az, akinek szerződési szabadsága korlátozott. Ez a korlátozás pedig nem nemzetközi és közjogi természetű, hanem olyan, mint mikor az adóslevél köti meg valakinek a kezét. Ha Klein Mórt a Kisbürgözdi Nyuzdabank m. sz. szanálja, kikötheti, hogv amig adósságát vissza nem fizeti, nem mehet tőzsdézni. Nem a tőzsde' r>n eltiltva, hogy Klein Mórt üzletfelei sorában tisztelje, hanem Klein Mórt köti a szanálás adóslevélé. Pontosan ez most Ausztria esete. A genfi adóslevelet fogja a hágai nemzetközi biróság minden vonatkozásában vizsgálat tárgyává tenni. De ha igy a német—osztrák vámunífi dolga egynéhány esztendőre el is van intézve, a kérdés felkavarása nem ártott és különösen nem árthatott nekünk, akiknek az európai mocsár minden megbolygatása csak hasznunkra lehet. A terv ugyanis nemcsak idegességet és ijedelmet váltott ki Franciaországban, de megértette a francia pénzügyi és politikai körökkel, hogy tenni kell valamit, ha nem akarják, hogy a dunavölgyi káosz nékik kellemetlen tömörüléssé kristályosodjék ki. Egyszerre megszülettek a francia ellentervek és ezekbe az ellenalakulásokba csábítanak bennünket, Ausztriát, Jugoszláviát és Bomániát. Sőt ráeszméltek Parisban még arra is. hogy abból az ötvenhatmilliárd aranyból, amely a francia bank pincéiben kamatozatlanul, holt tőke gyanánt hever, kellene valamit juttatni ide keletre is. Ez a magyarázata a francia politika változásainak és azoknak a tapogatózásoknak, amelyek egy esetleges francia kölcsön ügvében megindultak A német—osztrák zivatar után a beborult ég tisztulni kezd. A barométer állása még változó, de a láthatár szélén megjelent már az első reménysugár. fgijezkedési tárgijaldsokat keid Bethlen a polgári ellenzék vezéreível A közeledő választások miatt egyperces értekezletei tartott az egységes párt A szociáldemokraták pénteken döntenek a passzivitásról Választás a nuilt kerületekben funlus 28—29, a titkosakban lultus * (Budapesti tudósítónk telefonfclentése.) A csütörtöki nap váratlan fordulatot hozott a választási hírektől hangos és zajló politikai, életbe. A délelőtt folyamán már nagy érdeklődést keltett az ellenzéki pártokat passzivitásba hivó felszólítás. Fokozta az érdeklődést Gaál Gaszton nagy beszéde, aki a paszszivilás céllalan voltát hangoztatta. Hegym egiKiss Pál beszéde után ezt a kérdést elintézettnek tekintették, amikor délután váratlan fordulat állt be. A délutáni ülésen ugyanis megjelent Bethlen István miniszterelnök és előbb a szociáldemokrata deklarációt a gyengeség jelének minősítve, később Gaál Gasztonoak válaszolt és arra kérte Gaál Gasrtont, hogy üljön I® vele tárgyalni. A miniszterelnöknek ez a felszólítása általános feltűnést keltett és messzemenő kombinációkra adott okot és alkalmat A képviselők véleménye szerint a miniszterelnök nem véletlenül tért vissza erre a már régebben hangoztatott kijelentésére, hogy minden polilikum kikapcsolásával a gazdasági kérdések megoldására az összes polgárt pártok együttműködését óhajtja megvalósítani. Gaál Gaszton beszédét találta a miniszterelnök jó alkalomnak arra, hogy ezt a gondolatot ismét a politikai életbe dobja. Valószínűleg hozzájárult a miniszterelnök elhatárolásához az is, hogy Gaál Gaszton pártjának választási előkészületeiről olyan hirek érkeznek, amelyek » pártnak erős előretörésért^ számolnak he. Politikai körökben az a vélemény alakult ki, hogy a miniszterelnök hajlandó lenne Gaál Gaszton pártjával kollaborálva indulni a választásokba, aminek előreláthatólag az lenne a következménye, hogy az uj parlamentben a kereszténypárt helyett, amely Ilyen kő rülmények között előreláthatólag jelentékenyen gyengülni fog, Bethlen Gaál Gasr Iont vonna be a kormányba. Sokat beszéltek politikai körben arról a majdnem egyórás megbeszélésről, ami Rasfay Káro(y, a szabadelvű párt veeél® és Bethlen István miniszterelnök között folyt te. Ezt a megbeszélést is a miniszterelnöknek a polgári pártok együttműködésére irányuló törekvéseivel hozták összefüggésbe. Egyébként Gaál Gaszton nem volt a képviselőházban a miniszterelnök felszólalásánál, amikor azonban tudomására hozták a minisz-