Délmagyarország, 1931. május (7. évfolyam, 98-121. szám)

1931-05-19 / 111. szám

1931 Miftis 18. DÉLMAGYARORSZAG 3 Szombaton rendkívüli közgyűlést tart a törvényhatósági bizottság (A Déímagyarország munkatársától.) A törvényhatósági bizottság szombaton délután rendkívüli közgyűlésre ül össze. A közgyűlés napirendjét még nem állították össze, eddig csak három polgármesteri előterjesztést szántak rá, de valószinü, hogy a napirend alaposan kibővül. Az ügyosztályokban most keresik öszsae azokat a darabokat, amelyeknek elintézése * nyári szünet előtt kívánatos. A napirendre szánt ügyek közül a legfontosabb, de egyszersmind a legtitokzatosabb is a földbérügy. Érdeklődésünkre a polgármester annyit mondott róla, hogy *a földbérhátralékok minként való behajtásáról« lesz szó, de azt, hogy mi lesz a közgyűlés elé kerülő javaslat, nom közölte. A rendkívüli közgyűlés elé kerül a város uj hétszázezerpengős függőkölcsönének az ügye is. Ezt a kölcsönt — mint vasárnap jelentettük — a szegedi pénzintézetek folyósítják a városnak. A napirend harmadik pontja a Pesti Magyar Kereskedelmi "Bank és a Szeged-Csongrádi Takarékpénztártól fölvett és rövidesen lejáró ötszázezerpengős függők olcsón meghosszabbítása lesz. Hétfőn összeült a gázgyári bizottság A tanulmányi bizottság jelentéséi kiadják a tagoknak (A Déímagyarország munkatársától.) Hosz6zu várakozás után végre hétfőn délután félőt órakor dr. Somogyi Szilveszter polgármester elnökletével összeült a gázgyári ad-hoc bizottság, hogy megkezdje a gázgyári ajánlat tárgyalását. Az ülésen, amely szigorúan zárt ajtók mögött folyt le ,néhány kivétellel a bizottság minden tagja megjelent, sőt a polgármester meghívására megjelentek az úgynevezett »tanulmányi bizottság* tagjai is. Az ülés félhét előtt ért véget Értesülésünk szerint a bizottság tagjai csupán a helyzetről tájékozódtak, amennyiben a tanulmányi bizottság tagjai a vidéki városokban összegyűjtött adataikat és tapasztalataikat ismertették. Ezeket az ismertetéseket azonban az ad-hoc bizottság nem találta kielégítőnek, ezért felkérte a polgármestert, hogy a tanulmányi bizottság jelentésének fontosabb' részeit sokszorosittassa és egy-egy példányt küldjön belőle a bizottság minden tagjának, még pedig a lehető legrövidebb időn belül A polgármester kijelentette, hogy a kívánságot indokoltnak tartja, a jelentés sokszorosítását elrendeli és azt egy-két napon belül megkapják a tagok. Néhány napot szánt a jelentés alapos áttanulmányozására, akkor ismét összehívja az ad-hoc bizottságot, amely igy az összes adatok ismeretében megkezdheti a gázgyári ajánlat tárgyalását. Jl numerus clausus, a népművelés, asz iskolapolitika a Kultusztárca varijában Rassay Károly éles lcrlillcáfa Klebelsberg mUKödéséröl Elisabeth Bergner főszereplésével Claude Anet világhírű regénye: Ariane egy orosz diákleány tragikus szerelme a hét szenzáciéfa, esülörlölr. Belvárosi * film csak IS éven felülieknek van engedélyezve. Budapest, május 18. A képviselőház ma folytatta a kultusztárca költségvetésének vitáját. Petrorá^z Gyula volt az első felszólaló, aki rámutatott arra, hogy a lakosság iskolafentartási terhei között nagy aránytalanságok mutatkoznak. Ezt a problémát ugy lehetne megoldani, ha minden iskola személyi kiadásait a kultuszkormány, dologi kiadásait pedig az illető község fedezné. Rassay Károly szólalt fel ezután. Hangoztatta, hogy taktikai szempontból tabukat emeltek egyes kérdések elé. Külpolitikai vagy honvédelmi szempontokra hivatkoztak és ilyen módon sikerült ezeket az ügyeket elvonni a diskusszió elől. Nincs azonban abban a helyzetben, hogy ugyanehez hozzájáruljon a kultusztárcánál is. A kultuszminiszter tanügyi politikáját ugy-állították be. mint hős küzdelmet az utódállamok tanügyi politikája ellen. Amikor természetszerű fejlődést látunk az utódállamoknál, akkor azok csak évszázados mulasztásokat pótolnak, amelyek azonban a mi kulturpozjciónkat nem veszélyeztetik. Sem az ország teherbíró képessége, sem ökonómia szempontjából nem tartja helyesnek a miniszter kultúrpolitikáját. A kultusztárca dotálása abnormisan magas. Akármennyi pap és tanitó is van, annyi nem lehet, mint a békebeli Magyarországon volt Hogy hová jutottunk, azt a miniszter ur beszédeiből, cikkeitíől is megállapíthatjuk. Megállapíthatjuk azt is, hogy a népiskolákra többet költött mint Nagymagy.arország 1864—1914-ig, Gróf Klebelsberg Kunó: Ezt büszkén hirdetem is. Rassay Károly: Miniszter úr, várjunk a demagóg kijelentéssel. Azt hiszem, két hónap múlva választunk. A régi nagy kultuszminiszterek is rendelkeztek kulturérzékkel, mégsem produkáltak anynyit mint a miniszter ur. Mi tudjuk értékelni az iskolákat, de tudjuk azt is, hogy azokat összhangba kell hozni az ország teherbiróképességével. Mí tiltakozunk a boletta, a borfogyasztási adó ellen is .Minden miniszter csak a minisztériuma kapujáig tekint. Ez a hiba. A miniszter ur nem látja meg, hogy » pompás Iskoláktól bét lépésnyire mír a közegészségügy legel mlbb követeimé nyelnek sem tudnak eleget tpnni. Ennyire nem szabad a való élettől eltávolodnunk. A miniszter ur tanügyi politikájában nincs ökonómia és azzal, hogy esak a feisft oktatásra helyezi a fő»ulyt, megbontja az egyensúlyt az egész magyar tanügyben. Nem kicsinylem le a vidéki városok áldozatkészségét sőt helvtelenitem azt.. Romulus es Rernus óta nem volt olyan nagy városalapító, mint a miniszter ur. (Derültség.) — Egyszer majd H?tdelb rget épit — folytatta Rassay —, máskor pedig magyar Salzburgot, de elfelejtei, hogy nem az egyetemek csinálják a várost hanem ar általános kultarszükséglet. Az egyetemeket szaporitja, de ugyanakkor gátat emel az egyetemi hallgatók szaporításának. Gróf Klebelsberg Kunó: Renne vagyunk az egyenesben. Én mindig a nnmerus clansus ellen voltam, ön azonban mellette volt és aláirta annakidején a határozatot, amely azt követelte. Felktállások a szociáldemokrata párton: Re* dődtk a választási harc! Rassay Károly: Én nem tagadom hogy 1920ban kereszténypárti politikus voltam és aláirtam pártom határozatát de tiz év óta küzdök a -uimerus elansnis ellen, a miniszter ur pedig alighogy kereszténypárti programmal megválasztották, disszidens lett és liberális körökben hirdeti, hogy a numerus clausus ellen van. a kereszténypárti körökben pedig, hogy felártja a numerus ciau^ust. — A miniszter ur — mondotta végül Rassay — emléktáblákon örökítette m g magát Én csak azt ajánlom a miniszter ur figyelmébe, hogy ezek az emléktáblák nem mindig azt őrzik meg, amit az alkotók és a hatalom előtt hódolók azokra ráírnak. A miniszter ur azt hiszi, hogy ezek az emléktáblák halhatatlanságot szereznek. Én azt hiszem, hogy vádiratok lesznek a miniszter ur ellen, mert a miniszter ur a legpregnánsabb képviselője annak a tiz évi politikának, amely teljesen figyelmen kivül hagyva az állam teherbiróképességét, nagy alkotásokra, halhatatlanságokra vágyik és közben lehetetlenné teszi, hogy a még megmaradt intézményeinket konzerválni tudjuk a jövőben. Klebelsberg kultuszminiszter azonnal válaszol Rassay beszédére. — Mindig ügyeltem arra — úgymond —, hogy személyes él nélkül tárgyaljunk. De a képviselő urnák legkevesebb joga van engem támadni, mert a képviselő ur a felekezeti módosítást indítványozta tiz évvel ezelőtt viszont én voltara az, aki ezt a módosítást kihagytam a törvényből. Bródy Ernő: Csak azt kérdeztek, ml az apja? Gróf Klebelsberg: Sajátságosnak tartom, hogy aki egyik indítványozója volt ennek a törvényszakasznak, megváltoztatta nézetét és most ezért engem támad. A kultusztárca büdséjét leszállítottuk 12 millió pengővel, de azért a fejünket nem vesztettük el. Arra nem vagyok hajlandó, hogy emberek tízezreit kenyértelenné tegyem. A müveit nemzetek nagyobb szimpátiára tarthatnak számot és eme a szimpátiára szükségünk van, ha azt akarjuk, hogy a revíziót sikerüljön a világpolitika tengelyébe állítani. Vagy akarjuk az általános tankötelezettséget vagy nem. Remélem, hogy akarjuk. Akkor pedig ezen » helyzeten változtatni nem lehet. Azt hiszem, hogy a képviselő ur beállítása igaztalan volt Ne egymás felett Ítélkezzünk, bizzuk a történelemre, amely et fogja dönteni, államférfi volt-e valaki, vagy sem. Gróf Keglevícb Gyula a gyermeknevelés fontosságát hangoztatta. Relsinger Ferenc a taristáskodás ügyére hivtaí fel a kultuszminiszter figyelmét. Szilágyi Lajos a magyar atlétika hathatósabb támogatását kérte. A vidéki atlétika felkarolására ts szükség van. Kéthly Anna a népoktatás és » leventeoktatás szellemét kifogásolta, majd a klinikái költségvetésének kérdéseivel foglalkozott Kifogásolta, hogy a klinikák költségvetését leszállították, mert az káros a közegészségügy és a jövő orvosnemzedék elhelyezkedése szempontjából is. Gál Jenő rámutatott arra, hogy a nagyobb vidéki városoknak nemcsak kulturális, hanem gaz dasági fellendítésére is mindent el kell követni. Az egyes felekezetek között semmiféle kfilönbsé ge* nem szabad lenni és a felekezeti békét minden körülmények közölt fenn kell tartani. Sürgette a külföldön végzett magyar egyetemi hallgatók-diplomáinak a nosztrifikálását Peyer Károly hangoztatta, hogy a kormány az általános népművelés fejlesztése tekin telében nem » meg a kötelességét, inkább a diplomás emberek számát szaporítja és nem arra törekszik, hogy mindenki megtanuljon írni, olvasni. Kifogásolta, hogv a felekezeti iskolák részére segélyt nyújtottak. Nem helyesli, hogy azokat a sportokat kultiválják, amelyekbe néhány ember vesz részt a nagytömeg csak nézi azokat. A tömegsport fejlesztésére van szükség. Kifogásolta a művészetek támogatására juttatott összegek leszállítását. Szünet után Bródy Ernő a tanácskozóképesség megállapítását kérte. A teremben csak 33 kép viselő volt az elnök rövid szünetet adott. A Ház azonban az ujabb szünet után sem volt tanácskozóképes, mire az elnök elrendelte a névsorolvasást. Bródy Ernő hangoztatta, hogy a közoktatásügy ma szociológiai kérdés is. Sokalta a tárca beruházásait és kiadásait, ezért a költségvetést nem fogadta el. Gaál Gaszton pártja nevében elismeréssel szólott a miniszter kultúrpolitikájáról. Az eddigi népiskolai politikára a magyar nemzetnek feltétlenül szüksége van — mondotta —, mert öntudatos agrárpolitikát csak minden tekintetben müveit falusi néppel folytathatunk. Az elnök ezután a vitát bezárta és Klebelsberg kultuszminiszter válaszolt a felszólalásokra. Hangoztatta, hogy Gaál Gaszton felszólalása bátorítani fogja a további munkára. Nincs nagyobb ambíciója, mint az, hogy a magyar népoktatást olyan fokra emelje, amo-