Délmagyarország, 1931. április (7. évfolyam, 74-97. szám)

1931-04-11 / 81. szám

1931 április 11. flÉLMAGYARORSZAG Zavargások Lisszabonban és Madridban London, április 10. Lisszabonból érkező jelen­tések szerint a portugál kormány egy tüzérfcászar nyába helyeste át szállását. A kiadott kommüni­kében hangoztatja a kormány azt a szándékát, bogy mielőbb elfojtja a zavargásokat. Több la­pot bellltotlak, mert cikkeket közöltek a madeirai helyzetről. A Lisszabon melletti repülőtérről több tiszt repülőgépen Spanyolországba szökött Nem­régen nagy titokban expedíciós sereg indult Ma­deirába egy ágyúnaszád kíséretében. A mult éjjel másik ágyúnaszád is elindult hidroplánoktól ki­sérve. MadUd, április 10. Munkanélküliek és diákok tüntető csoportja beverte a legionáriusok székházá­nak ablakait A legionáriusok erre kivonultak az uceára. ahol őss Betűztek a (fr't tőkkel. Verekedés közben revolverjftvések dördültek el. A verekedő­ket a rendőrség oszlatta szét. Néhány ember meg­• sebesült. Négy légionáriust letartóztattak. A le­tartóztatottak azt erősítgetik, hogy önvédelemből használták fegyverüket. „Az Ipartestület! reform* tervezel csak jogszük!lé~ seket tartalmaz" Az Ipartestület előljáróságl Ölése (A Délmagyarország munkatársától.) Pén­teken délután az ipartestület elöljárósága Ta­kács Béla elnökletével ülést tartott A felsza­badított 30 tanonchoz Dacsó Arnold intézett buzditó beszédet, majd az elnöki előterjeszté­seket dr. Gyuris István titkár referálta. Elő­ször a gazdasági bizottság jelentését ismer­tette, amelyet az IPOSz-hoz terjesztenek a közszállitási szabályzat megváltoztatásáról. A bizottság a közszállitási szabályzatot mai for­májában fentartani nem javasolja, helyette az úgynevezett svájci rendszert kivánná életbe­léptetni. Ez a rendszer nem áll a versenytár­gyalások alapján, hanem a közszállitásokban részesiti mindazokat, akik a közterheket vi­selik, tehát a közmunkát arányosan osztja ki. 'A közszállitások uj formájáról a nyomdász­szakosztály felkérésére Ligeti Jenő készitett kimerítő memorandumot, amit a szakosztály teljes egészében elfogadott. A' kisipari hitellel kapcsolatban a gazdasági bizottságnak az volt a javaslata, hogy a vi­dék iparossága a vidéki intézetek utján kap­hassa meg a kölcsönöket. Ezt a javaslatot Kertész József dolgozta ki. A' faipari szakosztály hathónapos adómo­ratóriumot és OTI-illetékmoratóriumot kér. Az elöljáróság a javaslatot magáévá tette és a kamara utján az illetékes minisztériumok­hoz felterjesztést intéz. Ezután ismertették a készülő ipartestületi reform fontosabb pontjait Az elnöki tanács foglalkozott a törvényjavaslattal és az azon kialakult véleményeket már felterjesztették a kereskedelemügyi miniszterhez. Cserép Sándor azt kivánta, hogy a törvény­tervezetet külön előljárósági ülésen tárgyalják le. Szerinte nincs is szükség reformra, mert ez a tervezet csak jogszükitéseket tartalmaz. Parcsetics Mihály hasonló értelemben szó­lalt fel. Körmendy Mátyás megjegyzései és Parcse­tics Mihály viszonválasza után az elöljáróság á felszólalások felett — napirendre tért. A Budapesti Kövezők Ipartestülete akciót índitott, hogy az OTl-nak fizetett 50 százalé­kos járulékok ellenében ugyanolyan ellátás­ban részesüljenek az iparos munkaadók, mint a munkavállalók. Az elöljáróság csatlakozott a mozgalomhoz. Cserép Sándor arra kérte az elöljáróságot, hasson oda, hogy a szakmák egymás ügyébe ne avatkozzanak bele. Takács Ferenc a kon­tárkérdés gyökeres rendezését javasolta. Az ügyre a kereskedelmi és iparkamarán keresz­tül a miniszter figyelmét is fel kivánja hivni. Több apróbb ügy letárgyalása után az ülés félnyolckor ért véget legjobb salamon Béla tréfák írójának Nóti Károly falrengető katonai bohózata, a Nyitott ablak a szezon legnagyobb sikerű bohózata vasárnap, Belvárosi Mozi. A Pálfy-uccai gyilkosság a törvényszék elötf Katona Veron kirablásáért 15 évi fegyházra Ítélték Gladlcs Györgyöt — Morvái György két évet kapott (A Délmagyarorszdg munkatársától.) A Pálfg­uccai rablógyilkosság pénteki tárgyalása iránt óriási érdeklődés nyilvánult meg. A korai órákban hatal­mas tömeg szállta meg a törvényszéki folyosókat Kilenc órakor négy fegyőr vezette elő a gyilkos Gladics Györgyöt, aki rabruhát és Morvay Györ­gyöt, aki civilruhát viselt Nemsokára bevonult a biróság Vtld Károly elnök vezetésével. Az elnök megállapítja, hogy az idézettek valamennyien meg. jelentek, az elhalt Katona Veron hozzátartozói nevében a testvér, Katona Julianna jelentkezett. A vádiratot olvasta fel először az elnök. Gladics György ellen rablás büntette a vád, amelyre Morvay György bujtotta fel, azonkivül mindkettőjüket lopás bűn­tettének a kísérletével is megvádolta az ügyész­ség. Ezt a lopási kisérletet a rablást megelőzőleg követték el Joachim Ferenc Lechner-téri laká­sában. A vádirat néhány mondatban foglalja össze a bűncselekményt: Gladics György a rablást elkövette oly módon, hogy március 4-én délelőtt lakáskeresés ürügye alatt felkereste Katona Veront Pálfy.uccai lakásá­ban, ott egg szödásüveggel fejbeütötte, zsineggel a torkát összeszorította, fejére párnát dobott, azután két gyűrűt, két láncot és egy brosstűt elvitt Eköz­ben — mondja a vád — elkövette a szándékos em­berölést is, mert a rablást követő harmadik nap Katona Veron az ütések következtében meghalt. A vádirat további része a felbnftó szerepéről beszél: — Morvay György Gladicsot cselekménye el­követésére szándékosan rábírta. Elvitte a Pálfy­uccai házba helyszíni szemlét tartani, megmagya­rázta, hogy hol tartja Katona Veron a pénzét álkulcsot, vésőt adott és kikőtőHe, hogy a meg­szerzett pénzen osztozkodni fognak. — Ezt megelőzőleg együtt megjelentek Joachim Ferenc órás Lechner-téri lakásán és álkulccsal behatolni akartak a lakásba, de ez nem sikerült F.bben az időben mindketten üzletszerű, lopások­kal foglalkoztak. A vádirat felolvasása alatt minden szem a két vádlottat nézte. Sem Gladics, sem Morvay nem látszik megrendültnek, még csak nem is idegesek. Gladics vallomása Elsőnek" Gladics György tesz vallomást: — Bűnösnek érzem magamai — kezdi val­lomását. 1930-ban, amikor a Csillagban töl­töttem fogházbüntetésemet megismerkedtem Morvay György cipészsegéddel. Szabadulásunk után néhányszor találkoztunk és ekkor Mor­vay azt mondta, hogy mivel nincs keresetünk, menjünk sl lopni. De lehet, hogy ezt közö­sen határoztuk el, sőt ugy is volt. Morvay el­mondta, hogy tud egy helyet, ahol pénz van bőven és megemlítette Katona Veron nevét. Elmondta, hogy ő lakott ott, sőt lopott is, da rajtavesztett Én (k adtam egy-két tippet a lo­pásra: Sándor-novérek kocsmáját a Vám­téren, Szalma Ferenoéket a Petőfi Sándor­sugáruton, mig Morvay Joachimot ajánlotta. Először is ide mentünk február 28-án este. — Morvay megkísérelte kinyitni az ajtót, de nem lehetett, mert Wertheim-zára volt 2-án este megbeszéltük, hogy Katona Veron követ­kezik. Morvay elvitt a Katona Veron házá­hoz és az udvarról megmutogatott mindent estére pedig a lakásán lerajzolta nekem a berendezést. Megmutatta, hogy kell az álkulccsal bánni, mikép kell a vésőt használni, mert nekem ezekben a dolgokban nem volt gyakorlatom. Elnök: Arra vonatkozólag mit mondott Mor­vay, hogy mit kell csinálni, ha talál valakit a lakásban? — Erről nem beszéltünk... Elnök: Maga azért kapta az éles vésőt, hogy ha ellenkezésre talál, azt használja. Ezt maga be is ismerte a nyomozás során és megmon­dotta, hogy Morvay igy oktatta magát: Bele döfném én, ha ott találnék valakitl — Erről nem volt szó. Morvay egyszer me­sélte, általánosságban, hogy ha őt egyszer rajtacsípik lopás közben, beleszúrja a vésőt. De az nem erre az esetre vonatkozott. — Március 4-én délelőtt el is mentem a Pálfy-uccába. Azt hittem, hogy senkit se talá­lok otthon. A lakás előtt kivettem az 'ál­kulcsot, hogy kinyissam az ajtót, amikor meg­pillantottam Katona Veron arcát, amint az ablakon át nézett engem. Megijedtem, zsebre­vágtam a kulcsot és hirtelen benyitottam. Sejtettem, hogy látott valamit, mert gyana­kodva fogadott. Hogyan történt a rablás? — Megkérdeztem, hogy van-e kiadó lakása? Azt felelte, hogy nincs, de a szomszédban van egy szép szoba... Erre odaugrottam hozzá... Nem akartam megölni. Azt gondol­tam, hogy összekötözöm valamivel, mert fél­tem, hogy meglátta az álkulcsot és el fog árulni. Dulakodni kezdtünk, megfogtam n száját. De ekkor már láttam, hogy nem jó vége lesz a dolognak. Szerettem volna elmenni, de az asz­szony nem engedett, belekapaszkodott a kabáíomba, sivalkodott... — Felkaptam a földről a szódásüveget, le­nyomtam az asszonyt a földre és a f'jére i j

Next

/
Thumbnails
Contents