Délmagyarország, 1931. április (7. évfolyam, 74-97. szám)

1931-04-01 / 74. szám

IO DÉLMAGYARORSZAG 193Í 'áprüfa T Gyári AmonM' Pomrin- Ollóviasz, Uranla—Frankónla—Schwetnfurll-zöld, rézgállc, valamlnf a föbbl LesZállllerakat! gyflmölcsösökben és szőlészetben nélkülözhetetlen növényvédelmi szerek, gyári áronkaphalók * « *r«Wl *_ - - _ . _ BJV I <IX • 1 Ml lati&bionb In'LroU u»aul. T.I.U.. j, *n IUII flf'HI #2> esed, VaSéria tér i. Kbtűos Sámuel és Fia 23ES^tí5S2fflE!,• íffi-Yeíl: 83 H3TJS I. 1.1 liUll.LUl IHiNiTTEM ÉS ELINDULNAK REGÉNY Irta: KOSSAK IfllOS 52 A' helyiség flres volt. A Kocsmáros állva megpaprikázott, megborsozott kvarglit evett a pultnál, a háta mögöll egy öreg szolgálóasszony nagy csörömpöléssel a sörös és boros poharakat öblögelto, — Parancsolnak az urak? — kérdezte a kocsmáros. Kissé előbbre jött S a szennyes fehér kötényével jobbra és balra ketté törülte a bajszát. — Három barackot! — mondta Laci. — Meddig tartanak nyitva? A kocsmáros fölhúzta a vállait: — Ameddig kifizetődik. Kettőig van engedélyem. Jószagu, átlátszó itallal töltötte meg a pohárkákat és sorjában lerakta a három kamasz elé. — Parancsolnak valami harapnivalót az nrak? Laci három pár virtslit rendelt tormával. — No jó, — kezdte Kálmán. — Ha már nem vagyunk megelégedve azzal, amit Kolacsek mond, akkor hát szeretném tudni, mi az, amit m! akarunk. — Először is pénz kellene, — felelte Laci. — tfénz nélkül egy tányért se lehet összetörni. Sanyi nevetett: — Akkor hál csak fedd ide ki a pénzt, ide az asztalra Ilyen jó boltba én is benne •vagyok". — Igaz. Mondd, honnan veszed te a pénzt? Ugy látom, mindig van pénzed és semmit nem dolgozol, — Azért burzsuj! Azért van neki olyan majom sapkája, — mondta Sanyi. Kálmán elgondolkozott kicsit, aztán folytatta: — Ez az, ami nekem nem egészen tetszik. A" pénz nem hull az égből, venned kell csak valahonnan, — Ez még nem tartozik" ide, — felelte Laci fölényes mosollyal. — Igyatok. rt és Kálmán egyszerre lehajtották" a pohárka pálinkát. — Igyál te is, — mondta Sanyinak. —- Ne komédiázz. Ha bolondulsz a lányok után, akkor a pálinkát is lehajthatod. Kolacsek nem szereli a pálinkát, de a lányok után se veszekedik. 6 valami aggszüz. — Igyál, — biztatta Kálmán is. Laci odaszólt a kocsmárosnak. — Két sört, rummait Sanyi kényelmetlenül fészkelődött: — Ha igy kezditek, akkor én elmegyek. — Ne bolondozz, öcsém, — mondta röhögve Kálmán. — örülj neki, hogy itt ülhetsz a jó apád árnyékában. Laci két könyökével rádőlt az asztalra, Sanyi felé fordult és kérdezte: — Miről szoktatok beszélgetni Pannlval? Tudod-e. hogv furcsa lány ám az nagyon. — Nálunk n mühelyb"ti is szoktak dolgozni lányok olyankor, ha sok a varrnivaló, de ez egészen más, mint azok. Még a szaga is más. Szép haja van s olyan sürü, hogy az ember szeretné megfogni, összemarkolni, mint a valtát — A szája is szép. Piros, egészsfges szája van. Sanyi utána nyúlt a pohárkának, fölemelte és ivott belőle egy kortyát. — Már álmodtam is róla. Másnap fáradt voltam, mint a ló. — Megint fölvette a poharat és kiitta a pálinkát. Laci intelt, a kocsmáros hozta a harmadik pohár sört. — Rossz igy az élet, — mondta Laci s hosszút, érzéssel telit sóhajtott. — Azt kérdezted az előbb, hogy honnan veszem a pénzt. Hát megmondom. Lopom. Az Apám zsebéből kilopom, mikor alszik. Sanyi jóizüen nevetett: — Lopd ki az én Apám zsebéből. Az vak szegény és mégis egy fityinget se lehet kilopni a zsebéből. — Hát lopd ki az én Apám zsebéből! — mondta Kálmán is nevetve. — Az ugyan nem vak, de inkább bolhákat hord a zsebében, mint pénzt. Ilyen butaságokat beszéltek és vihogtak, heherésztek, mintha időközben kissé meghülyültek volna. A kocsmáros ott ült az egyik asztalnál, elégedetlenül azt gondolta magában: »No e~ a három taknyos hamar leszopja az eszét. Legalább ha valami cigány vetődne erre. Megisznak' még egy sört, aztán kidobhatom őket az ajtó elé, mint az ócska zsákokat*. Kissé közelebb húzódott hozzájuk. — Mért nem énekelnek a fiatal urak? Mikor olyan fiatal voltam, az első korty után már énekeltem. — Én meg Inkább sírni szeretnék, Apukám, — mondta Laci. — Mikor maga fiatal volt, akkor még tapló volt a fiatalság fülében. De hol van a tavalyi hó?! Az ember térdel a járdán s egy kis lány szépen leköpi az emeletről. Na hát tessék énekelni, fiatal barátaim. — Nagyszerű! — kiáltott föl Kálmán. — Ugy beszélsz, mintha géppúskáhól lődöznél. Semmi értelme, de azért az ember majd megpukkad a röhögéstől. — Ne félj semmit, ő tudja, hogy mit beszél, — mondta Sándor s egy hosszú kortyot kihajtott a rumos sörből. — Ha fizetnéd, akkor ennék abból a büdös vacakból. A kocsmáros fölugrott. — Kvarglit tetszik. Három kvarglit! — kérdőleg bámult Lacira. — Vagy talán, talán hatot hozzak? — Kilencet! — parancsolja Laci. Az ember egy pillanat múlva három kis tányérkában föladta a három-három kvarglit. Komisz, bűzlő szag terjengett el a kamaszok körül. — Ha ez sajt lenne, akkor sajtkuk'accá változnék, — mondta Laci. — De ez csak egy piszkos vacak és én megmaradok továbbra is becsületes embernek. Az Apám zsebéből kiszippantom a pénzeket, de ez nem jelent semmit. Az ilyen csekélység nem vág becsületbe. — Rekedten, izetlenül nevetett s fölállt s széttárta a karjait. — íme, itt állok az apokaliptikus világ közepén lengőn, mint egy aranyszőke hajszál, amit a szende szűz húzott ki kontyából. Keresztes pókkal álmodtam az éjjel s mikor fölkeltem, éreztem, hogy a kereszt rajta van az én hátamon is. Nem Is tudnám megmondani, kereszteshátu szamár vagyok-e hát, vagy csak szamaritánus, aki az erdő szélén ápolja a betegeket, akiket a rablók megkéseltek. Mit gondoltok, pajtásaim? Szép fiu vagyok én, vagy egy utálatos fráter vagyok? A lányok azt mondják, liogy utálatos vagyok! De én azt mondom, amit az oroszok mondanak, köpök a lányokra. Van négy tengerész pipám s irok szép verseket a kedvesemről, aki a holdban lakik s ezüst tutajon utazik a felhők kőzött. Hirtelen megállt a szőnoklásban, * másik kettő tapsolni kezdett. — Halljuk", halljuk! — Nagyszerű pofa vagy, A'pukám! — tnoudta Kálmán. — Kocsmáros ur három sört! Te pedig folytasd tovább a prédikációt Sanyi is biztatta: — Halljuk a tutajokat avval a csúnya lánnyal! Laci átszellemülten állt a homályos teremben, az arca megráncosodott s a szemei nagyra nyiltak, mint valami zavaros üveggolyók. — Nem csúnya az a lány, szép, zömök kislány. Eh, de nem beszélek róla! Belátom, nem vagyok én méltó arra, hogy Éva ágyékáról leemeljem a fügefalevelet. — Mafla vagy, — mondta Sanyi. — Nagyon jól látom én, hogy kire célozgatsz itt! Kálmán is fölállt és az asztalra csapott — Három tutajt, kocsmáros ur! Laci letörten visszaereszkedett a helyire. — Ha bolondok vagytok, hát bolonduljatok magatokban. Egyedül a költészet az, ami segíthet az emberen. De honnan vennétek tl a lírai érzéseket?! — Almos vagyok, — mondta Sanyi. — Hogy kerülök én haza, ha egyszer itt elalszom. — Tessék fizetni! — szólalt meg a kocsmáros. — Kettő már el is mult, zárunk", kérem. (Folyt, kőv.) Olcsó húsvéti cipőárusítás! Nöl cipő . . . 12 - pengő Férfi cipő . . 12-50 „ Érdekében áll olcsó árainkról meggyőződni, Sm ' Wl „ELIT cipőáruház Iílfc. tér«. Nfii I9U9S7Í Irahalnf P99_£fíl szövct'sc,Yem'batiszl s,b-ruhát HŰI IdV&aZI IldsJdiUl már r CCmlm9 a legolcsóbban részletre is csak T ^nr7 Ionénál Szeged, Széchenyi tér 13 (Barcsay-aatika melleit) vásárolhat. Hozott lsaU\,£, JCUUUCl anyagból rufiáí. kabátot a legfnlányosabban vállalóit. 9 SÜSS"* WAFFENRAD, STEYR, a viiéghiru Bécs 1931- uj verse ny UNION német gyártmányú Gsepel legújabb kerékpárja P 165. Amerikai írógépek nagy választékban. Rádiók 6-12 18 havi részletre. Hagy Javító mUQely éa alkatrész raktár. kerékpárok Csepel motorok és varrógépek. Standard—Philips - Telefunken. Kelemen Márton Kelemen a. 11. (típ s a met'ert.) 82