Délmagyarország, 1931. április (7. évfolyam, 74-97. szám)

1931-04-10 / 80. szám

4 DÉLMAGYARORSZAG in.il á; i ríTTs m Forradalom Madeira sszigeién A sziget valamennyi kikötővárosát elzárták a külvilágtól (Budapesti tudósítónk telefonfelentése.) Rerlinből jelentik: A berlini portugál követség közli, hogy Madeira-sziget valamennyi kikötójében beszüntették a forgalmat, a kikötök lakosai teljesen el vannak zárva a külvilágtól. Lisszaboni Jelentések szerint a kormánycsapatok' olyan utasításokat kaptak, hogy ha a felkelők ellenállást tanúsítanak, ne vegyék tüz alá Funchal városát, hanem zárják ét a külvilágtól és vegyék teljesen körül. Funchal lakosainak egyrésze attól félve, hogy a városban harcra kerül a sor a felkelők és a kormánycsapatok között, a közeli falvakba menekült Berlinben tilos a pártegyenruhák viselése Berlin, április 9. A berlini rendőrfőnök a március 28-iki szükségrendelet alapján újból megtiltotta az egységes, különösen katonai egyenruhához hasonló pártegyenruhák viselését. Ugyancsak megtiltotta a német nemzeti szocialista pártnak, valamint szervezeteinek, különösen a rohamosztagoknak és a hitlerista ifjúsági szervezeteknek pártegyenruha és szövetségi uniformis viselését. Fischl Frigyes részletes vallomása Steinherz meggyilkolásáról Csütörtökön a kecskeméti rendőrségen részletesen kihallgatták Steinherz Özvegyét Budapest, április 9. Fischl Frigyes, a kalapácsos gyilkos nyugodtan viselkedik a bécsi rendőrség fogházában. Örül, hogy fedél alatt van és hogy enni kap. Dr. Klauser rendörtanácsos, aki először hallgatta ki Fischlt, érdekesen nyilatkozott a gyilkos vallomásáról, amely igy hangzott: — Steinherz február 9-én eljött Kecskeméten a* Árok.ucca 2. szánni házban lévő lakásomra és beszélgetni kezdett vclem sorsomról. Tudtam, hogy kiskoromban sokat érdeklődött irántam és agy volt, hogy ő lesz a keresztapám, de hogy most egyszerre miért kezdett érdeklődni, ennek magyarázatát csak később sejtettem meg. — Érdeklődött aziránt, hogyan éltem és mit csináltam. Elmondtam neki, hogy milyen nehéz helyzetben vagyok. Ezután megkérdezte, hogy van.e foglalkozásom és keresetem. Abban a lakásban egy kárpitossegéd társammal laktam, szüleimtől kitagadva és nehéz körülmények kőzött éltem. Steinherz nagylelkűen felajánlotta, hogy nem Unnék-e ntazó nála. örömmel fogadtam az ajánlatot — Ezután kommunista-ügyeim ntán kezdett érdeklődnL A kecskeméti rendőrkapitányságon ugyanis 1930 nyarának elején lefogtak egy kommunista sejtszervezkedésset kapcsolation és ebben az ügyben január 7-éig voltam letartóztatásban, de nem Ítéltek «L Ezt Ís elmondottam őszintén Steinherznek, ski azután megnyugtatott, hogy ő majd kezébe veszi sorsomat és gondoskodik rólam. — Később még kétszer találkoztunk, utoljára március 22-én. Steinherz ekkor 5 pengőt adott nekem és azt mondotta, hogy egy-két napon belül együtt megkezdtük a munkát. Március 24-én valóban el is utaztunk Budapestre. Én nem kérdeztem, hogy mi célja van a közös utazással, őszintén szólva azt hittem, bogy valami titokzatos politikai ügy, talán valamilyen kommunista szervezkedés és ezért nem informál' a közelebbiekről. a szájába dugta s azt mondta, hogy ha kiabálni talál, nyomjam mélyebben a szájába. Azután halántékára mutatott kezével s igy szólt: Ide üssönl Erre kinyújtózkodott a fülke pamlagán, én pedig kalapáccsal a kezemben, hozzáléptem és fejbevertem. — Már nem emlékszem, hogy mi tőrtént azután. Hirtelen észrevettem, hogy amint egymásután ütöttem a fejére, mozdulatlan lett s azt hittem, hogy meghalt. Tehát elvégeztem a feladatot és menekülésre gondoltam. Kinéztem az ablakon s láttam, hogy a ceglédi állomásra érkezünk. A nekem átadott kulccsal hamar kinyitottam * fülbe ajtaját azután bezártam magam mögött és Cegléden leugrottam a vonatról. — A kalapács a kezemben volt. Ujságpapirosba csavartam. Amikor elhagytam a pályaudvart, az első uccán a véres kabátot áthajitottam a palánkon keresztül egy udvarba, a papirosba takart kalapácsot pedig egy szemetesládába dobtam. — Bementem egy kávéházba és borítékot kértem. A Steinhcrztől kapott ntasitás szerint a borítékra ezt a címet írtam: F. Friedrich, russische Gesandtschaft, Reisnerstrasse iS. Feladóként ráírtam: K. Kovács, Cegléd, Hossza-ucca 60. A borítékot azután lószörrel kitömtem, beletettem Steinherz óráját és láncát, majd a postahivatalba mentem, hogy feladjam a levelet. Azt akartam, hogy a feladat élvégzése után Steinherzoel való megbeszélésünk szerint ilyen módon biztosítsam a jutalom kifizetését, amelyért el akartam utazni. — Azután visszamentem a pályaudvarra és a Budapestre indnlö gyorsvonatra ültem. Budapesten megérkezésem után elmentem a Teleki-térre, mert kabát nélkül voltam és fáztam. A Steinherztől kapott pénzből nj felöltöt és kalapot vettem, ami 9 pengőbe került Fischl ezután elmondta — amint már ismeretes —, hogy hogyan jutott el sok fáradtság és gyaloglás után Bécsig A bécsi rendőrségnek az a feltevése, hogy - Mikor 24.én Budapest felé együtt átáztunk a vonatban, Kőbánya állomás közelében, tehát már közvetlenül Budapest előtt Steinherz hirtelen meg. szólalt: - Meg kelt halnom és ítgy fogok meghalni, hogy az egfsz ország rendőrsége dolgozni fog. — fin ezt nem értettem, nem is sejtettem, hogy mire céloz, ö hozzám képest olyan előkelő ur volt, hogy nem ís mertem közelebbi kérdést feltenni. Megérkezésünk ntán a Merán-szállóba mentünk és ott Steinherz ajánlatára én Kovács Ferenc név** jelentettem be magamat. Ezután elmondotta a rendőr tanácsos Fischl vallomásának azokat a részleteit, amelyek az elutazás előtti időre vonatkoznak. Hogyan ígért Steinherz 3000 dollárt, ha agyonüti. A gyilkos, ág lefolyásáról a következőket vallotta: — A vonatban Steinherz kivett at aktatáskájából egy kalapácsot, átnyújtotta és azt mondta, hogy szzsl vágjam fefbe és addig üssem, mig meghal. Két zsebkendő is előkerült az aktatáskából, az egyiket Steinherz a pamlag támlájára teritette és fejét ráfektette, a másik zsebkendőt Steinherz nem akart meghalni, de Fischl >munka< közben svungba jött és igy verte agyon Steinherzet. Fischlt egyébként Bécsből nem Budapestre viszik, hanem Kecskemétre, amint kiadatási ügyét elintézik. A kecskeméti rendőrségen csütörtökön délelőtt kihallgatták Steinherznét arra vonatkozólag, hogy tudott-e férjének biztosításairól. Steinherzné kijelentette, hogy férje neki sohasem tett említést biztosításairól, Ozt sem tudta, milyen össszegü biztosításokat kötött. Ezzel szemben a rendőrségen négy tanút hallgattak ki,# akik közül kettő fültanuja volt egy a kecskeméti'sétányon lefolyt beszélgetésnek. Steinherz és neje hevesen vitatkoztak valamilyen biztosítási ügyről, majd Steinherzné igy kiáltott fel: — Én pedig ebbe semmi körülmények között nem megyek bele. Amikor Steinherznével közölték ezeket a tanúvallomásokat, Steinherzné kijelentette, hogy ő erre az állítólagos vitára nem emlékszik. Cegléden, amikor Steinherz magához tért, feleségének azt mondotta, hogy egg ismeretlen ember kalapáccsal ütötte la. mást azonban nem említett A tanúvallomások után Steinherzné* ma délután ismét beidézték a rendőrségre, ahol kfhallgattík. Steinherzné azt vallotta, hogy erre a beszélgetésre eddig nem emlékezett és csak most kezd arra halványan emlékezni. Még sem tartja való színűnek azt, hogy férje agyonverette volna ma "át. Arra vonatkozóan, hogy Steinherz lakásán a házkutatás alkalmával a pénztárban olyan rendet találtak, mintha végrendelkezni akart volna, elmondottav hogy férje rendkívül pedáns ember volt, aki egész életében minden dolgát rendben tartót'a. A gyilkossággal kapcsolatban szerefSeK Olajos Mihály vallomását megkfitdté1. a kecskeméti kapitányságnak, ahol rögtön megállapították, hogy a vallomás és a kecskeméti rendőrség megállapításai közt lényeges eltérések vannak. Bizonyosnak látszik, hogy Olajos Mihály nem vett részt a kalapásos gyilkosságban sem közvetve, sem közvetlenül, ha. nem valami más, kommunista ügy, miatt hazudozik. Olajos Mihályt még az éjszaka folyamán Kecskemétre szállítják Magyar konzulátus Firenzében Budapest, április 9. A kormányzó a külügyminiszter előterjesztésére megengedte, hogy Firenzében tiszteletbeli konzulátust állítsanak fel és hannenheimi Ilann Annin firenzei lakost főknnzullá, gróf Berehtold Artúr magyar állampolgár firenzei lakost pedig tiszteletbeli alkonzullá nevezte ki. A walesi herceg Madridban London, április 9. A walesi herceg Délamerikából hazatérve, utjának utolsó szakaszát Lisszabonból repülőgépen teszi meg hazáig. Útközben leszáll Madridban, ahol rövid ideig Alfonz király vendége lesz. Hivatali sikkasztásért kétévi fegyház (A Délmagyarország munkatársától.) A szege<fl ítélőtábla SfruWéty-tanácsa csütörtökön két vásárhelyi járlatkezelő sikkasztási bünügyével foglalkozott Székely László és Buza Imre járlatkezelők ellen a vád egyrendbelí folytatólagosan elkövetett hivatali sikkasztás volt, amelyet közösen, 1926 októbertől 1927 márciusig terjedő időben követtek eL A két vádlott a mázsaházi marhalevél kezelői teendőkkel volt megbízva. Ebben a minőségükben követték el a sikkasztásokat, még pedig oly módon, hogy előzetesen összebeszéltek és a lefizetett állat, forgalmi adókat eltulajdonították. A lefolytatott pénzügyi vizsgálat megállapította, hogy Székely és Buza körülbelül 940 sertés után járó, mintegy 2560 pengöngi összeget sikkasztott el. A pénzen azután megosztoztak. Hogy manipulációikat leplezzék, a sertésekre vonatkozó vételi ügyleteket * jegyzőkönyvekből kihagyták, a marhaleveleket pedig eltüzeltél*. A nyomozás pontosan kiderítette, hogy a sikkasztások ötlete Székely Lászlótól származott ö tett ajánlatot Búzának, aki először vonakodott, később azonban beleegyezett azzal, hogy a sertéskereskedők tömeges adás-vételi eseteinél tegyenek et egy csomó marhalevelet és az ezek után járó összegeket sikkasszák el. A két hivatalnok üzelmeire egy névtelen feljelentéi alapján jöttek rá. A törvényszéki tárgyaláson a vádlottak részben beismerték a bűncselekményeket A birőság mint tettestársakat itélte el őket hivatali sikkasztás büntettében, Székely Lászlót kétesztendel fegyházra, Buza Imrét egyévi börtönre itélte. A csütörtöki táblai tárgyaláson az iratok ismer, tetése után a biróság helgt>enhagyta a törvényszék által kiszabott büntetést azzal, hogy Buza Imre nem volt társa Székelynek, ő csak elnézte a síkkasztásokat Az ügyben a Kúria mondja ki a végső szót A Délmagyarország kölcsonkönyvtárában az előfizetési dij: a'Délmagyarorszáq előfizetői részire havonkin, 1 pengő, mnnkáselöflzetőknek hetenkint 16 fillért mindenki más részére havonkint 1.60 pengő.