Délmagyarország, 1931. április (7. évfolyam, 74-97. szám)

1931-04-09 / 79. szám

SZEGED. ScerüesztO««g Somogyi ucco >1.1.em. Telefon: - Kiadóhivatal, kOlcMnkOnyvtái ét legylroda - Aradi ncca S. Telefon: 13-00. - Nyomda i IBw Udói ncca 19. Telefon s 26-34. TAvirad levélcím - DélmagyaroniAa Szeged. Csütörtök, 1931 áprlUs 9 Ara 16 fillér VII. évfolyam, 79. szám ELŐFIZETÉS- Havonta helyben ).20 vldtken é* Budapesten 3*00, KUlf»ld»n tt*40 pengd. * Egye* tzAm Ara hílktl*nap le. vatdr. Ünnepnap 1111. HI»delélek felvitele tarifa ««erlnl. Megjelen k h«lfd kivitelével nanonln rr-iqrl A német—osztrák vámunió és a szegedi közgyűlés Nem hisszük, hogy annak a szegedi indítványnak, amelyik Magyarországnak a nésaet—osztrák unióhoz való csatlakozását sürgeti, a világpolitika eseményeire lesz olyan hatása, mint a chequersi találkozónak, — mégis foglalkoznunk kell ezzel az indítvánnyal is, mely Szeged város közgyűlését akarja megmozdítani a német—osztrák vámunióhoz való csati akosásunk érdekében. Nem hisszük, hogy túlságosan indokolt •olna a merkantil és agrárérdekeltségek képviselőinek egymás elleni ugrasztása a közgyűlés termében s nem hisszük, hogy ennek az indítványnak eredménye más lesz. Nagyon sokra becsüljük a törvényhatóságok felirati jogát, természetesen nem gyakorlati megfontolások miatt, mert aligha lett még törvény azért, mert a törvényhatóságok törvényt sürgettek s aligha maradt el még kormányzati intézkedés csak azért, mert a törvényhatóságok tiltakoztak ellene. Amikor azonban a polgárság választottjai ültek a közgyűlés lennében, de talán igy lehetne még szabatosabban fogalmazni: ka a polgárság képviselői ülnének a közgyűlés termében, akkor természetesen nem kis jelentősége lenne annak, hogy a közgyűlési határozatokban megnyilatkozó országos közvélemény mit Jielyesel és mit itéí el. A közgyűlés mai összeállítása azonban már eleve aggályossá teszi azt. hogy a közgyűlések határozataiban a nemzeti közvélemény megnyilatkozását lehessen látni. Az indítvány azonban más jelenségre ís felhívja a figvelmet. Szinte szokásossá vált a szegedi közgyűlésen, hogy nem a közgyűlés hatáskörébe tartozó ügyekkel keltik fel a legszenvedelmesebb vitákat. Emlékezünk arra, hogy milyen szenvede!mesen csaptak össze háztulajdonosok és lakók a lakások felszabadításának kérdésében. holott a lakások felszabadítása nem tartozik a közgyűlés hatáskörébe. Milyen hevesen csaptak össze a közgyűlés tagjai a birtokforgalom szabaddátétele kérdésében is, pedig ennek a kérdésnek rendezése semmiféle vonatkozásban sem tartozik a közgyűlés intézkedési körébe. Azt a sok harci készséget, elvhüséget, elszántságot és temperamentumot, mint az ilyen dekoratív kérdések körül pazarolnak el a közgyűlés tagjai, inkább a város ügyeinek közvetlen intézésére, a tulajdonképeni városi feladatok megvalósítására, a városi polgárság legalább legégetőbb problémáinak megoldására fordítanák! Talán akkor a szembenállásuk sem volna olyan érintkezésnélküli, annyira rideg, mint amilyennek most látszik s talán a közös probléma közös megoldása az egyetértés szellemét is kifejleszthetné legalább a közösen vallott feladatok megoldásának megkönnyítésére. Az inditvány benyújtása azonban más tekintetben is aggályokat kelt. Ismeretes, hogy a német—osztrák unió terve milyen ellentétet keltett nemcsak a kisántánt* de Európa vezető országai előtt is. Ha mi, mert csatlakozni akarunk, védeni akarjuk a német—osztrák uniót, akkor aligha teszünk jó szolgálatot, ha a magyarság közvéleményét most szólítjuk fel csatlakozásra. Az unió ellenzői bizonyára minden érvet fel fognak használni ennek meghiúsítására s bizonnyal csak nekik tennénk szolgálatot, ha a német—osztrák vámunió létrejötte előtt már felráznánk a magyar közvéleményt a csatlakozás mellett. Legalább a vámunió létrejöttét kellene megvárni, mielőtt a törvényhatóságokat ebben a kérdésben állásfoglalásra akarjuk birni s Magyarország csatlakozásának kilátásbahelyezésével ne szaporítsuk Benesék harci eszközeit Ugy gondoljuk azonban, hogy érdemben is több megfontoltságot érdemel ez a kérdés. Ha a vámunióhoz ugy lehetne csatlakozni, hogy több agrárállam az uniónak tagja nem lesz, akkor talán lehetne üdvözölni ezt a törekvést. A német— osztrák unió létrehozói azonban elsősorban is Romániát hivták fel csatlakozásra. Nagyon pontos számítást igényel még az a kérdés, hogy mi lenne a magyar agrártermékek sorsa, ha az olcsóbb román gabonával is fel kellene venni a versenyt egyazon vámterűlet határain belül. Mert Románia csatlakozása esetére természetesen Magyarországba is épp ugy jöhetne be az olcsóbb román gabona, mint ahogy a magyar agrártermékeket szeretnénk bevinni Németországba. S mi lesz hizott marháink értékesítési lehetősége, ha Jugoszlávia is csatlakozik majd a vámunióhoz? De elsősorban: mi lesz a sorsunk, ha Oroszország a maga dumpingáruival és dumpingáraival is belép az unióba? Mert az unióhoz minden állam meg van hiva s egyetlen állam csatlakozásáról sem fognak lemondani s főként nem fognak lemondani azoknak az államoknak csatlakozásáról, melyek jobb piacot nyújtanak ipari cikkeikre s olcsóbb agrártermékeket kinálnak. Mind ezek a szempontok azt bizonvitják, hogy ezt a kérdést nem a törvényhatóságoknak kell letárgyalni s hogy a törvényhatóságok idejét, munkakedvet és energiáját nem a hatáskörüktől ennyire távoleső kérdésekkel kell foglalkoztatni. Junius 5-én le§z a chequersi találkozó Curtius és BrUnlng a „nem hivatalos" tárgyalások után kihallgatáson Jelennek meg ax angol királynál London, április 8. Az a meghívás, amelyet MacDonald és Henderson intézett Németország miniszterelnökéhez és külügyminiszteréhez — londoni közlések szerint —, tisztán egyéni Jellegű. MacDonald és Henderson tanácskozásokat folytattak Grandival és Briand-nal, de eddig még nem volt alkalmuk arra, hogy Brúninggel és Curtiussal hasonló módon találkozzanak. MacDonald és Henderson épen ezért nem hivatalos Jellegű tanácskozáson akarnak összejönni a birodalmi kancellárral s a birodalmi külügyminiszterrel, hogy a leszerelési probléma jövőjét és más függő kérdéseket megvitassanak velük. Londonban már jóval a német—osztrák vámunió tervének közzététele előtt határozták el a két német államférfi meghívását Az a hir, amely szerint ugyanakkor Brtand-t és GrandH is meghívták Londonba, nem felel mog a valóságnak. A francia és az olasz külügyminisztert az angol kormány egy más alkalommal akarta Londonban vendégül látni, még pedig a most kérdésessé vált angol—francia— olasz flottaügyi egyezmény aláírásakor. Londonból jelentik: A Reuter Iroda ugy értesül Berlinből, hogy Brüning kancellár és Curtius külügyminiszter Junlns 5-én érkezik Angliába. A német kancellár és a külügyminiszter 5-ig marad Londonban. Az utazásról Berlinben a kővetkező jelentéit adták ki: Brüning és Curtius junlus 5-én, tehát a Népszövetség ülésszakának befejezése után utaznak Angliába, ahol mint MacDonald és Henderson vendégel, négy napol töltenek- Pénteken, juniu* 5-én érkeznek Ixjndonba, ahol MacDonald és Henderson fogadják őket és velük együtt azonnal tovább utaznak Chequersbe. A bizalmas tanácskozások hétfőig tartanak, azután Brüning és Curtius visszatérnek Londonba, ahol kihallgatáson Jslranrk meg az angol király előtt A hivatalos közlemény magyarázata szerint Brüning és Curtius azért látogatnak el Angliába, hogy a két kormány tagjai barátságos psztnecsi r« keretében tárgyalják meg azokat a kérdések t, amelyek a bél államot érdeklik. A két német államférfi látogatásának hivatalos bejelentését az angol sajtó nagy megelégedéssel és örömmel üdvözli és azt hangoztatják, hogy Henderson meghívása a német—angol viszonyra csak jó hatással lehet liiulescu Bukarestbe érJteszeii „Korlátlan felhatalmazást kell kapnom, csak akkor vállalom a kablnetalakltást— mondotta (Budapesti tudósítónk telefon jelenté se.) Bukarestből jelentik: Tft ilescn dezignált miniszterelnök szerdán este Bukarestbe érkezrtt A pályaudvaron beszállt a kocsijába a Dln-fateacu munkatársa, akinek kijelentette, hogy még nem adott végleges választ a kabinetalakitásra vonatkozó meghívásra. — Előbb meg kell vizsgálni a bukaresti helyzetet — mondotta Titulescu. Románia jelenleg súlyos gazdasági válságban szenved. Nincsen idő intrikákra és üres szóbeszédekre, hanem éveken át tartó, céltudatos, megfeszített munkásságot kell I kifejteni, hogy az országot a jelenlegi srulyos helv| zetéből kivezessék. Nem akarok személyeskedő politikai kísérletekbe bocsájtkozni és csak abban az | esetben vállalom a kormán alakítást, ha korlát an felhatalmazást kapok. Megfelelő muníciót és fegyvereket kell kapnom, mielőtt döntök, de kész vagyok arra isv hogy saját élő húsomba vágjak, ha az ország megmentéséről van szó. Végül kijelentette Titulescu, hogy a törvényhozástól nem fél és meg van arról győződ \e, hogy a parlamentben többséget tudna szerezni