Délmagyarország, 1931. április (7. évfolyam, 74-97. szám)

1931-04-05 / 77. szám

DELMAtiVAKOKSZAG 1931 március 5 Megérkezett tkM 15 u| typusu MERKÚR kerékpár részletfizetésre P 185 CSEPEL kerékpár részleífzelésre P 165 Déry Gépár 11 Ü\ ék 2, KIS ucca. MEGNŐTTEK ÉS ELINDULNAK A katona ugrált és kopogott a mankóival. — örökké csak nem maradhat igy a világ?! Miért véreztünk akkor?! Miért esett el tiz millió ember, ha még rosszabb sors vár az elevenekre, mint amilyenben azelőtt éltünk. Minden katona a hazájáért halt meg, most hát nem engedjük elkergetni magunkat a táltól. Én keresztény vagyok és szeretem a hazámat, bizom is benne, hogy egyszer jobban lesz. — Akik elestek, azokon már senki sem segíthet. — Ez igaz, kérem. De mi még itt vagyunk 'és talpra állithatjuk ezt a világot. Mi már belekóstoltunk a tűzbe, nem félünk, hogy megégetjük a kis ujjunkat. — A: halottakat elásták s azokat már senki föl nem támasztja. — Bizalom, kérem, csak bizalom, — mondta tt katona. — Egyik reggel csak fölébredünk és látjuk, hogy minden rendben van. Egy ideig még mentek, a katona reménykedőn beszélt, Laci pedig ugy küldözgette felé a szavait, mint valami kártékony, szürke rovarokat. Ha még sokáig mennének igy együtt, a katona belezavarodna reményeibe, anélkül, hogy észrevenné káromkodni és átkozódni kezdene az éjszakába. Megérkeztek a kocsmához. Csúnya, bűzös lebuj volt, tele lármás koldusnépséggel. Lacinak nem volt bátorsága, hogy bemenjen. Pénzt adott a katonának s sző nélkül tovább állt. Még hallotta maga mögött a rokkant hálálkodását, aztán kinyitotta az ajtót s elmerült a füstben és pálinkagőzben. A' katona kolbászt és pálinkát rendelt. — Ide a pénzt, — mondta a kocsmáros. A katona morgott: — Tudom, no tudom. Nem bízol az emberben. Amig ti itt hasat eresztettetek, mi ott kint véreztünk a frontokon. Most pedig azt mondod: »Fizess előre, te nyomorék, vagy kiváglak az uccára.* A kocsmáros nem állt oda feleselni, megszámolta a pénzt és hozta a kolbászt és a pálinkát. A katona falta a száraz hust és nyelte a •üsipős, komisz pálinkát. Újra pénzt számolt ki az asztalra és újra rendelt. Egyedül ült. Ahogy a kolbászt elfogyasztotta, sokáig némán maga elé meredt. Ki tudja, milyen gondolatok járhattak a fejében? De az is lehet, hogy semmire sem gondolt. Vannak emberek, akik el tudnak igy üldögélni önmagukban s azt sem veszik észre, hogy gondolnak valamit. Lehet, hogy a katona is igy volt most. De lehet, hogy gondolt valamire és azt is tudta, hogy mire gondol. Egyszer csak kinyílott a szája és halkan, szomorúan énekelni kezdett: Csillag tenger ragyog fönn az égen. Ott jár az én jóbarátom, K atonatestvérem. Csillagok közt hófehér ruhában. Messzi, idegen határon, Hiába is várom. Vértől piros az a csillagerdő. Csillagutnak fordulóján Katonatemető. Egy gödörbe ezer embert ástak, Pihennek a néma éjben, Ezüst csillagfényben. A koldus emberek már fáradtak és álmosak voltak, lehajtották a nehéz fejüket s ugy érezték, áldást és békességet harmatoz rájuk a katona éneke. v J REGÉNY Irta: Kassák Latos 54 miket olvasott s nem sok jó következett belőle. Évi kissé ijedten nézzett az Anyjára: — Nem értem, mire. gondolsz. — Sok mindent tudnék neked mondani, de talán jobb, ha nem veszel mindenről tudomást. De valamit mégis csak el kell mondanom. Évi összecsukta a könyvet, ölébe ejtette s kihúzott derékkal s fölemelt fejjel várta nz Anyja szavait. Az asszony leült s nyugodtságot tettelvc bizalmasan szólt: — Tudod-e, hogy Annácska visszajön hozzánk? — Igazán? — kérdezte Évi örömmel, egyszerre megelevenedett, szemei kíváncsian fölragyogtak. — Ö, milyen boldog vagyok! Már több mint két éve nem láttuk. — Visszajön, — mondta az Anya — s többe talán el sem megy tőlünk. Elválik a férjétől. Évi nem tudott mit válaszolni. Visszagondolt a múltba s nem értette, mi lehet nz oka annak, hogy Annácska elválik Palitól. Milyen szép fiatalember volt s minden szavából ki lehetett venni, minden mozdulatáról látni lehetett, mennyire szereti Annácskát. Annácska is szerette őt. Emlékszik rá, esle egyedül voltak a szobában a nővérével s mielőtt elaludtak volna, Paliról beszélgettek. Meg egészen fiatal lányka volt s megértette, hogy a nővére szereti a fiut. Különös szemei voltak", hizelkedő, lágy hangon beszélt s mindig volt valami titokzatosan érdekes abban, amit Napokig nem mozdult el I mondott. Néha irigykedett is a nővérére ezért XVIIl. , — r t Jó a fiatalságnak, jó neki, bárha állandóan siránkoznak is s valami megmagyarázhatatlan világfájdalommal vannak tele. Jó nekik, mert egyik napról a másikra állnak be náluk a változások. Ma még árváknak, elhagyatottaknak, leigázottnak érzik magukat, holnap reggel kikelnek az ágyból, nagyot nyújtóznak és imuden gondokon tul ugy nevetnek, viháncolnak, mintha még semmi szomorú és szomoritó dolgot. nem láttak volna a világban. Vannak olyanok is, akik tétlenül, tompa, ernyesztő fáradsággal tengnek ide-oda s egyszerre csak észre vesznek valamit, belekapaszkodnak, csökönyösen ragaszkodnak hozzá, hogy keresztülvigyék terveiket s ugyanugy szerelmes rajongói tudnak lenni egy embernek, egy kalandos vállalkozásnak, vagy akár egy komoly tudományos könyvnek. Ilyen szerelmes rajongással kezdett bele Évi is a történelmi könyv tanulmányozásába, hazulról. — Mi az a könyv, amibe igy belefelejtetted magad? — kérdezte az Anyja. — Jobb lenne, ha a nyarat kellemesen átjátszariád. Hadd lám csak, mit olvasol? Évi föltekintett a könyvből, mintha röstelkedett volna valamiért, az arca elpirult s tétován mosolygott: — Történelem. Az Anya odament hozzá s toegnézte a könyv cimét. — Szocialista történelem. Miért olvasod ezt? Fiatal vagy te még az ilyesmihez. — Nagyon érdekes. Az iskolában sohasem beszéltek erről s a könyveink is egészen máskép tanítják a történelmet. — Emlékezz csak vissza. Annácska is ilyesa fiúért. Ha véletlenül ugy adódott, hogy egyedül találkozott vele, nyugtalan érzések fogták el. Szeretett volna odamenni hozz.í, egészen közel, hogy megérinthesse a kezével s az is megérintse őt. Ha ez az ember egyszer megcsókolná, gondolta magában s ékkor remegés fogta el s M kellett menekülnie a szobaiból S aztán még egyszer és még sokszor visszatért ez az érzése. Esténkínt ravasz kis fondorlatokkal mindenféle titkok után keresgélt Annácska beszédében s aztán, hogy elhallgattak, még sokáig nem tudott elaludni. Állandóan visszatérő álma volt ezeken az éjszakákon s még most is, hogy emlékezik! erre az álmára, valami kellemes, meleg áramlat fut át a testén. CFolvf. köv.) A íavasa: icja^I s^en^áclófa Dl Ay IGNÁTZ ruhaáruházának üss i ^ü i^l 8 SHM Kelemen ucca 5. mm női-, férfi-, fiu- és gyermekruha árai. Győződjön meg véíelkényszer nélkül példátlan olcsó 6rusil6sró!Néhány lájékoztaló átz Női selyem esokopsmrek . . 15-töi Férfi divatölfösiy 2§-tei Tavaszi felöltők 28-tái Kék és fekete úMw 32 sa-iai | flfmeneti kabátok . . 32-ta» Hubertus kabát reklám ár. . 24 — Szövet pmikabáf. . 20'-1 Tirolt nadrág 5Syermekruhák. 8-tó! Férfi esőköpenyek. . 20-tói Fiu és leányka mairéz kabátok.... 18* Elsőrangú szabóságomban öltönyök 80 P-lől készülnek. Részletfizetésre is — készpévtzárban. 79