Délmagyarország, 1931. április (7. évfolyam, 74-97. szám)

1931-04-05 / 77. szám

H Egyről-másról irta dr. Kovács József. Kovács Tamás meg ötéves sincs, ennélfogva pénzügytant nem tanulhatott, mégis tisztában vau azzal, hogy a pénznek használati értéke nincs, az csak csereeszköz, mielőbb tul kell adni rajta, venni kell érte vnlamít Nyánon, almaérés idején, itthon is válogathatna az almában, de jobb ize van annak, ha hitványabbnak látszik is, amit maga vásárol a sarki kofánál. A minap sétáltunk a korzón, szembe jött velünk egy ismeretlennek látszó asszony, nyájasan köszönti Tiimást, kérdem tőle, hogy ki ez a néni? Azt mondja, hogy a Klauzál téren gesztenyét árul. szeretne velem barátkozni, dc kijelentettem. hogy nem veszek tőle többet, mert legutóbb férgeset adott. Tamás szeret villanyosozni. büszke arra, hogy • villanyoson érte már fizetni kell; mikor még jegymentesen utazhatott, sehogy sem volt megelégedve. ezt olyan lekicsinyelt állapotnak tartotta. Ha a belvárosi temetőbe mennek, megszokta kérdezni, visznek-e elég pénzt a villanyosra, meg a koldusasszonyoknak, mert azoknak ő szokta kiosztani az illetményüket, azok részéről aztán hálanyilatkozatokban és megkülönböztetett tiszteletben részesül. Mikor én ilyen kislegény voltam, mint Tamás, télen hólapdával kergetőztünk, tavasszal csigáztunk, dóléztunk, a mai gyerekeknek az ilyen olcsó mulatság nem sok gvönyörüséget szerez. Tivoli- és lóversenyjáték kellenek s ha bármilyen kom és rangú vendég érkezik is, Tamás megkínálja valamilyen szereppel. A minap Vály nénivel találkozott, aki me(ri"ért • neki, hogy majd feljön ló versenyezni, örömmel vette tudomásul, csak arra kérte, hogy őtóra után tessék jönni, mikor nagyapa a kaszinóba megy, mert az öreg tekintetes nr nem szereti, ha lármáznak, mikor ő olvas. A mult nyá-ttn hozattunk az udvarba egy koes! marosi homokot, szerződteltünk hozzá játszótársul egy, a házba járó újságkihordó gyereket uzsonnakávé ellenértéke fejében, de várépités közben azzal összekülönbözött, most a rokonság kóréból kerülnek ki a barátai és barátnői. A nőkkel szemben a legnagyobb udvariasságra köteleztük, mert eleinte, ha már minden játékból kifogytak, azt akarta, hogy boxolásban is vegyenek részt Vasúti kalauzt és kéményseprőt is szoktak játszani. Ezt az utóbbit magam is olyan foglalkozásnak tartom, melybe, ha beleéli magát s Idővel egy jó kerületet tudunk neki szerezni, a jövője biztosítva van. Olyan az, mint egv hitbizomány vagy egy reál jogú patika, apárul fiúra, fiúról unokára száll s eltart 2—3 családot is, akik gond nélkül élhetnek, ha tartanak egy megbízható segédet, elvégzi az azt a csekély murtkát, melyet az ujabb módszer szerint végezni szoktak. Ma már sem nem kaparnak, sem nem golyóznak, nem is fáklyával, egy darabka újságpapírral begyújtanak a kéménybe, azzal kiégetik a kormot. A szerzett jog tulajdonosának csak az inkasszóra van gondja. A kéményseprő Ipar nemcsak megélhetést biztosit, de népszerűséget is szerez, mert el van terjedve az a babona, hogy, aki korán reggel kéményseprővel találkozik, annak aznap szerencséje lesz. Ennek tudatában a kéményseprő siet is az újévi gratulációval, hogy megelőzze a levélhordót is. Még az álmoskönyvben is me>g van irva, hogy aki kéményseprővel álmodik, fánkot eszik. Gyermekkoromban az álmoskönyv kedves olvasmányom volt, szép képek vannak benne. Édesapámnak nagy könyvtára volt, leginkább jogtudományi- és természettudományi müvekkel, nagyapám református pap volt, az ő gazdag könyvtára is miránk maradt, abban sem akadtam álmoskönyvre. Volt azonban a szomszédunkban egy tanulótársam és jóbarátom, a Mező Pista, azoknak a subladja tetején ott volt a Szentbiblia, zsoltár, a komáromi kis kalendárium és az álmoskönyv. ehhez az utóbbihoz itt jutottam hozzá. Későbbé érettebb éssziel kritika alá vettem az nmoskönyvet s habár most is elismerem, hogy >Iudhust enni jódolog, sárban járni csúfság', de a szöveg melletti lutriszámokat nem tartom feltétlenül megbízhatóknak. Mikor a pesti Rókus-kórház szemészi osztályán nlorvos voltam, egyik kórteremben feküdt egy 80 éves öregasszony, akinek éppen én operáltam a hályogját, be volt kötve mindkét szeme. Vizitet tartot'am, mikor a fejpárnája alól előkotorázti a pénztárcáját kivett belőle egy hatost, odaadta az ápolónőnek, hogy tegye a kislutrira. Kérdeztem az öregasszonyt, hogy addig sem várhat míg felgyógyul s személyesen intézheti el ezt az ügyet? Azt mondta, hogy nem, mert a számokat az éjjel álmodta s nem szeretne lekésni DrUIAGYARORSZ g. wiMHwiwiawiw? aror 1931 március 5. vele. Több, mint 50 év óta folyton rakja a lutrit s még mindössze két ambót csinált Mir.d';; az álmoskönyv alapján próbálja intézni a sre rencséjét de ilyen kevés sikerrel. Eletemben egyszer tettem a lutrira, egy barátom biztatott rá, akinek biztam a szerencséjében. Nősülőfélben voltam^ napon rámfért volna az a négyszáz s egynéhány forint, melyet kedvező esetben kilátásba helyezett a barátom, de elestem tőle s nyolc forint maradt a zsebemben. mikor a nászutról hazaértünk, pedig a nászút csak Pesttől Szegedig tartott. FÖLDES IZSÓI O | Készen ér< ^ eRUH^'I mérték ulán I ELISMERTEN Klauzál tér 3. Katona Úr m 'oo szemináriuma IAAI alasvlugira | 'elvllágosltás IWVII szigorlatra < Infiyen előkészít. - Kitűnő Jegyietek. Somogyi ucca 22.33 Telefoni Aut. 15-74. restékftrik, lakkok, zománcok, oüafoK Eíencék, pacok, parkett apo»0«s marf szerek, Háztartási cikkeit, ye£üt aruk, maves/fesfókeR ecsetek a legolcsóbb árban Szilágyi Géza Í^SSÍS Dugonics ttr II. sz. Teleion 11-07. Ara Kapható patikában •í Ínaríf! léten, Ko»rn<h ai-oborral „mbpn. az uj W xxvi. OSZTflLYSORSJBTÉM Legnagyobb nyeremény szerencsés esetben 500.000 P. Jutalom és nyeremények: 300^000 ' 200.000 ÍOO.OOO 30.000 40.000 30.000 25.000 20.000 15.000 stb. pengő, összesen közel 8 millió pengő készpénzben 84.000 sorsjegy közül 42.000 kihuzatik, tohát minden második sorsjegy' Az I. osztályú sorsjegyek biv&talos ára: I KSé» II r« II | 24P | | 12 P | | Negyed e p Nyoload 3 I» Iz első osztály hozása 1931 április 17 és 20-án. 1-9 I L^MBBBB^ sM Fiatalság előre . .. Manapság mindenféle akciót jelszavakhoz kapcsolunk. A jelszó fontos szerepet tőit be ugy • politikai mint a gazdasági életben. Azonban egy jelszót még mindig nem dobtak bele a köztudatba, azt a jelszót, amellyel a fiatalságot szólítanák az első harcvonalba. Szükség van a fiatalság életerejére, izmára, küzdőképességére, mert a mai idők minden vonalon száz százalékos erőkifejtést, küzdeni tudó szivet követelnek. Sajna-, hogy a fiatalság pass ivitásban kénytelen, klvülrtV nézni az öregek tehetetlen vergődését és nem szólhatnak bele azokba a nagy dolgokba, amelyik tulajdonképpen csak őket érdeklik. Ennek kizárólagos oka az, hogy a fiatalságot nem engedik érvtnyesütni. Ez a helyzet általánosságban és ez áll az Iparospolitikára is. Az nem vitás, hogy a mai kormányzatnál és a kormány tevékenységének minden mennyilatkozásában iparosellencs tendencia észlelhető. Évek óta látjuk, hogy az iparosok terhei szaporodnak, gondjaik, bajaik nőnek és ez a gazdasági válság elmerüléssel fenvpget lassanként minden iparost; azoban nem láttuk egy percig sem a kormány részéről a gondosságot, az igyekezetet, hogy a bajokat megszüntesse. Nem használnak a különböző ankétok, tárgyalások, sőt mintha ezek meg csak növelnék az elkeseredést A kormány — nem tudni miért, mostohagyermekként kezeli a kisiparosságot és uton-útfélen háttérbe szorítja. Az iparosság vezetői legnagyobbrészt jóhiszeműen dolgozó emberek, azonban hijján vannak a nagvügyhőz szükséges küzdenitudásnak. Kiválóan alkalmasak arra, hogy deputációt vezessenek a miniszter elé és az elutasító választ tudomásul vegyék, felhasználhatók ünnepi szónokokként is, azonban ezzel soha. semmiféle pozitiv előnyt ki nem verekednek az Iparosság számára. A másik oldalon áll az iparosság fiatal része, amely ma már türelmetlenül szemléli ezt a sziszifuszi munkát és teret kér az érvényesülésre. Uj, friss, egészséges gondolato':. ötletek raktára a fiatal iparossá?, amely már megunta a meddő harcot és végre látni akar valamit Az uj generáció szerencsés helyzetben van, mert jobb és nívósabb, mint a régi generációk. N;i'ott szemmel nemcsak néznek, hanem látnak is és tudják, hogy a levitézlett vezetők megérettek a nyugdíjra. És mégse látjuk sehol elől a fiatalokat, a tetterőseket mégis mindenütt azok intézik az iparosság ügyét, akik százszor, ezerszer bebizonyították, hogy nem értenek az ügyhöz. Mért van ez? Mert a fiatalság nem mer előlépni, nem meri megmutatni magát. Tudja jól, hogy nyilt föllépésnél összeütközésbe kerül a pozíciókat védőkkel és a harc kimenetele egyelőre kétséges. A vereség szégyene tartja vissza a mai fiatalságot és az, hogy évek óta egyebet sem hall az ellenfél rés-TÍil, mint azt, hogy a mai fiatalság nem ér egy hajítófát sem. a mai fiatalság komolytalan, gerinctelen... És ezzel a hazug frázissal tudatosan bátortalanná teszik a fiatalságot, lefogják a dolgozni akaró részét, — csakhogy tovább is ők diszponáljanak a jövőjük felett A mai fiatalságnak óriási bűne, hogy hisz a frázisoknak és engedi félreállítani magát. Ha bálran kilépne és követelni a jogait, régóta más volra a helyzet. Apróságokban is megnyilvánul a fiatalság háttérbe szorításának az átka. A szegedi Iparosság vezetőitől éve!: óta nem pattant ki egy et»észsé<?es ötlet, évek óta nem tettek a lényegben semmit, pusztán beszéllek, beszéltek és beszélte1* Fia! álság nélkül ninc« ir.íenziv iparos-élet. Az et mult évben minden bizottság, amelyet kiküldte* a tagok nemtörődömsége miatt kimúlott. A szegedi iparosság nem rendezett még felolvasó ülést, nem hivott meg egyetlen embert se, hogy az iparosság előtt előadásokat tartson. Ami kultura érdekében történhetett volna, az mind elmaradt. Azért is kell ide az iparos-fiatalság, mert ott van érzék a nagy eszmék iránt, ott kívánják a haladást. Ez az a fiatalság, amely ha megvetheti a lábát az első rafvonalhan, akkor lépésről-lépésre nyomul előre a kitűzött nagy célok felé. Szeretném, ha a fiatalság levetné féíszegségét és vé«re megindulna, hogy saját maga döntse el a saját ügyét... Keck Lajos szab'ómester.