Délmagyarország, 1931. április (7. évfolyam, 74-97. szám)

1931-04-30 / 97. szám

1931 április 30 DÉLMAGYARORSZAG riECNOTIEK ÉS ELINDULNAK REGÉNY Irta: KOSSAií ifltOt 72 — Lemosom magam a zuhany alatt, jobban tudok majd aludni. — Vigyázz, meg ne hűlj' — Meleg vízben. Panni átment a fürdőszobába. Jólesik végre egyedül lenni. Könnyen, zökkenő nélkül multak el az órák, de mégis, ami sok az sok. Semmi olyant nem tudnak beszélni a szülei, ami <5t is komolyan érdekelhetné, ö, mégsem lehet egykönnyen megoldani az életet. Mindenkiben észre lehet venni valami utálatosat s lassan egyedül marad az ember. Ledobta magáról az utolsó ruhadarabokat és be akart állni a kádba. Most észrevette, hogy a világító udvarba néző ablak belső szárnya, amely fehér festékkel van bemázolva, hogy átláthatatlan legyen, félig nyitva vah. Odalépett, hogy becsukja. Nem szemérmességből, csakúgy szokásból. Kezét rátette az ablak keretére, de hirtelen megmeredt, mozdulatlan maradt A résen át látta, hogy a szembenlévő falban az egyik ablak ki van világítva s a függönytelen üvegen át belátni egy idegen lakásba. Kél ember van a kicsiny szobában. Talán a cselédlány s egy bajuszos, félig levetkőzött fiatalabb férfi. Egymás mellett ülnek az ágy szélén, beszélgetnek, a férfi időnként félkarjával magához vonja a lányt és csókolóznak. Aztán megint beszélgetnek és nevetnek. Nem hallani a hangjukat, de a fogaikat látni lehet, amint kivillognak az ajkaik közül. A férfi kinyújtja a nyelvét és jobbról is, balról megnyalogatja a bajuszát. Most valamit mond, ami a másikat nevetésre ingerli, ugy kacag, hogy egész teste remeg belé. Ide-oda ringatózik ültében, aztán nyújtja a két kezét, két fügét mutat velük, ugy, ahogy a gyerekek szokták ingerkedő játék közben. A férfi nem haragszik, egy idei? mosolyogva nézi a felényujtott fügéket, aztán lelép az ágyról, kissé előbbre jön. Már csak az árnyéka látszik a szoba túlsó falán. Az árnyékkar felnyujtózik és egyszerre sötét lesz a szobában. Panni, mintha hangokat hallott volna ebben a pillanatban, távoli kétségbeesett sikolytást. Ez a hang ugy tört át az üvegen, mint valami tüzes furó, hirtelen magára ijesztette az elbámult, mezítelen lányt. Fázott, hideg borzongás futott át a testén. Mire odaállt a tus alá, millió kis dudorodás volt a karjain £s a lábszárain. A rázuduló viz langyos-meleg, nagyszerűen jóleső érzés, gyors mozdulatokkal végigdörzsöli magát, aztán vállára kapja a törülközőt és szaladt vissza a szobába. Anya lefeküdt s már alszik is. Az előbb még tornyosra fésült haja szétbomlott s a kövér arca méh'en belesüppedt a párnába. Nyugodtan, egyenletcsen lélekzik, a lámpa fénye elúszik fölötte s tompa árnyékokat rak föl a falakra. Panni nyugtalanul érzi magát. Nyomasztó a csend s az árnyak meg-megmozc-'i',.ak a falon. Olvasni szeretne, de lemond róla. Szinte fél igy az alvó másik mellett egyedül ébren maradni. Fölmegy a helyére és erősen betakaródzik. Lehunyja a szemét. De igy sem jó, a lámpa fénye, mintha benne miradl volna a szemeiben, tüzes kis pontok mozognak előtte s időnként egy, egy fantasztikus ábra merül fel a mélységből, égő taréjjal úszik át előtte a sötétségben. Ki van merülve, túlsókat dolgozott az utóbbi időben. Ugy dolgozott, akár valami napszámos. Naphosszat az asztal fölött görnyedt, róta a gyorsírás betűit, vagy, ami még enncl is fárasztóbb, a a gépírást gyakorolta. Eleinte fájt tőle a háta és melle, de aztán megszokta, most azonban érzi, mennyire megrongálódtak az ideiéi. Valósággal fizikai fájdalmat érzett a kimerüléstől. Ide-odaforgolódott. a helyén, forró volt a lélekzete, mintha láza lenne. — óh, Istenem, csak elaludnék. Csak el tudnék aludni. — Félig hangosan sóhajtott. A másik oldalon megreccsent az anyja ágya. f — — Valami bajod van? Mért nyugtalankodsz annyit? Nem válaszolt. Nem akarja, hogy az álom kimenjen a szeméből, már éppen szundikálni kezdett — Azért van minden, mert semmiben sem tudok mértéket tartani — gondolja. — Mindig csak a végén jövők tisztába a dolgokkal és ezért sodródom bele a bajokba. — A fiukra gondolt s aztán mindjárt Évire. A szőke, nyúlánk lányka megjelent előtte. Mint valami fekete tenger, nyugodtan terült el alatta a sötétség. Drap szinü ruhájával játszik" a szellő, a szemüveg mögül mosolygósan elővillannak acélszürke szemei. Értelem és megnyugtató jóság van ezekben a szemekben s Panni ugy érzi magát a fényükben, mint a tiszta, langyos fürdővízben. Már nem is nyugtalankodik, hanyatt fekszik, a lábai a takaró alatt szorosan egymásra fonódnak és alszik, semmi kívánság, semmi elégedetlenség nincs benne. Reggel, hogy felébred, jól érzi magát s hozzálát apró holmialnak a rendbeszedéséhez. Esc az utolsó szabad napja, holnap már be kell mennie az irodába s érzi, ezzel egy egészen uj élet kezdődik a számára. Vége a felelőtlenségnek, a csatangolásoknak s a ravaszkodó játékoknak. Talán mégis jobb lett volna megismételni az osztályt, megmaradni továbbra is az Anyja szárnyai alatt kisleánynak, akit gondoznak s akinek még semmire nincsen gondja. Az iskolaév vége óta most jutott ez először az eszébe, de most sem fog mélyebben győkeretfogni benne a gondolat. Egy villanás, aminek nyoma sem marad. Délig összevissza rakosgatott, ebéd után pedig elindult Évihez. Nem találta otthon a barátnőjét, ezt komolyan fájlalta, de ennél is jobban elkedvetlenitette az, hogy összeakadt Annácskával. Nem szerette ezt a szinte élesen vékony arcélű, mindig fekete ruhába öltözött nőt/Bántotta a vértelen sápadtsága és a rekedtes, férfiasan erős hangja. Visszahúzódott az ajtóból, mint akinek még elvégzendő, sürgős dolgai vannak, de Annácska erőszakos kedvességgel marasztalta. — Csak egy pillanatra, — motyogta Pannf. — Igazán mennem kell, holnap már irodában leszek s még mennyi minden dolgom van. — Igen, tudjuk — felelte Annácska. —• Éviké elmondta nekünk —- s karonfogva bevezette a szobába. Az Anya is bent volt g ő is szivesen fogadta Pannit.' Lágy, kellemes hangon kérdezte: — Évikét keresed? <3 bizony nincs idehaza. Sokat fáradozik, sokat tanul, mindig el van foglalva. — Igen ambiciózus kislány, — mondta Annácska. — Talán nehezére is esik neki a tanulás, de 0 mindig az elsők között akar lenni. — Hallom, hogy te már irodába mész? — Holnap először. — És nem félsz? — Izé, kicsit ugyériem, nem fogok' tudni semmit, de egyszer meg kell kezdeni. Talán ha megtetszene mondani hol találhatnám meg Évit? Annácska felelt: — Elment valahová, de nem mondta Meg, hogy hová. Már jóideje elment s ilyenkor nem szokott sokáig elmaradni. — Kóstolj egy süteményt, — szólt UÖzKe az Anya s mozdult, hogy a tálcát 'áthozza a kis asztalkára. Annácska fürgébb volt, 'átsurrant a szobán s aztán halvány kékeres kezeível Panni elé tartotta a süteményt — Köszönöm — mondta, de kényszereddFILLEREKERT A LEGJOBBAT!! üázfanásl dkkek: Fózelékpaszirozó Husverókalapács Fflszerállvány 2 drb tivea sószóró . 7 drb csomaaolt kézmosó szappan 300 drb damaszt papírszalvéta . 5 csomao folUH papír .... Térti dhhek: miér 1 drb zseblökör 1 drb zsebfésüvel 24 Női dhhek: 24 drb színes aallérgomb 24 Kézimunkakosár 24 5 pár divat strapa harisnya . . 1 vég Klippel csipke. 10 méter 94 94 1 drb reformnadráo, minden szám 98 1 pár fonott fi'z knmAtcíoő 98 Sport- ts (enntszemkefc: 1 pár sincsontvéH* . 98 1 drb Hammer rnkelt . . P 23" 1 drb l-es marhabőr fut- „ bftll belsővel eovüll 1 drb gőzölt bükkia nyűgágy, szabályozható kartámlával, lébtartóval . 1 pár gummi zoknitartó . . 36 1 drb celluloid gallér .... 70 1 drb fllz motorsaoka .... 78 1 drb atléta ing fehér v fekete 98 Guermekclkkek: 38 1 nár l-es patenl harisnya 38 1 pár l-es zokni 38 1 drb kSIAtt sválcl sapka . . 68 1 drb 2-es matróztrikó . . . 76 1 drb Bocskai sapka .... 98 1 drb leánv v fiu ruhácska . 98 1 drb leánv v fiu kflténv . . 98 Bőrőndáruk: 98 1 drh rrSInmo? Irézifáska 25 cm 98 1 d'b erőlemaz kézitáska 30cn P 1 1 drb Mo'eskin rétikí"! P ^"28 1 drb patkóerszény, fonott 58 Saiáí é?deks. haoy mo^w^rolleRl I Párisi Nagy Áruház Szeged és Ktes ucca stirok "S3S2