Délmagyarország, 1931. április (7. évfolyam, 74-97. szám)

1931-04-15 / 84. szám

1931 április IS. DÉLMAGYAKORSZAO 9 Megérkezett Az 15 ui typusu MERKÚR kerékpár részletfizetésre P 185 CSEPEL kerékpár részletfzetésre P165 Déry Gépáruház, K* ucca. MEGNŐTTEK ÍS ELINDULNAK REOÉNY Irta: KűSSAH LafOS -V--. . 59 Hogyan csinálja* Először betanulja vagy hogyan? — Olvassa is és tanulja is. Elolvassa, aztán nekünk elmondja. — Szép az, ha valaki már ilyen fiatal korában ennyit tud. Látod, ez fáj nekem még mindig. Te se vagy egy buta gyerek s hogyan szerettem volna, ha tanitathattalak volna. Mégis csak könnyebb az olyan ember boldogulása, aki erről is, arról is tud valamit. Igaz, hogy boldogult Apád se járt nagyobb iskolákat, mégis odaállhatott bizony akár ki elé. A kamasz harapott a kenyérből s megőntözgette tejjel. Ma már evett egyszer vacsorát, valami jó maradékot, amit az Anyja hozott neki, de azóta újra megéhezett. Mintha feneketlen lenne a gyomra, akármennyit dobál bele, mind belefér. Néha szégyenli is magát az Anyja előtt, ezért a falánkságáért. De mit tehet róla, ha ilyen a természete. Most is elfogta a szégyenkezés s a tej felét odanyújtotta az Anyjának. — Igyon, Mama! Nekem már elég volt. — idd csak meg! — mondta az Anya. — Ilyen későn nem birok én már semmit. A kamasz kis ideig még a levegőben tartotta a bögrét, aztán visszahúzta és mosolyogva nyelt belőle egy nagy kortyot. — Ha Apa élne, akkor én is könnyebben mehetnék előbbre. Szivesen jártam volna iskolába, de most is szívesen tanulok. Az Anya hallgatott kicsit, aztán azt mondta: — Én csak azt gondolom, hogy nem-e lesz ebből valami bajotok', hogy így összejártok. Kik ezek a lányok, hogy igy veletek tartanak? Valami úribb családból valónak látszik mind a kettő. — Csak' ugy közénk jöttek' egyszer, mikor kint lapdáztunk. Két kölyök is járt velük, de azok utálatosak, mint a hernyók. — Hát anyjuk vagy valakijük nincs ezeknek a lányoknak, aki őrizi őket? Nem tudom, hogyan lehet az. hogy igy szabadon futkoshatnak még éjfélkor is. A kamasz megvonta a vállait. — Furcsa, de azért itt nem kell nekik semmitől sem félni. Az Anya szemébe nézett a fiának és mosolygott : — Jó, no jő! Ti talán bizony valamennyien szentek vagytok. — Nem vagyunk" szentek, de mégis. — Nehéz azt megérteni, hogy lenyírják a hajukat s akár éjfélig is együtt vannak ilyen kamaszokkal. Hála Istennek, hogy fiu lettél. A kamasz nevetett. — Hát nekem lehet? Nekem lehet mindent, mert fiu vagyok. Ha lány lennék, akkor nem tudna aludni. De látja, ma már ez is máskép van. — Ugy látom, nem elég jól van. A fiatal embert csak ugy kell szoktatgatni, kordába tartani, mint a fiatal állatot. Ha fiatal korában nem fognak rajta a jó szokások, később sem lesz belőle semmi. — Mondja meg hát, mit vett észre ezeken a lányokon? Én ugy látom, hogy ezek éppen olyanok, mint mi vagyunk. — Igy is van az addig, ameddig bajba nem keverednek. Ugrálnak, táncolnak s egyszer csak eltörik a bögre és kiömlik a mécses. Ha egy lány egyszer megesik, sose lehet a régi. A kamasz gondolkodott kicsit. — Maga előtt ez még igy van, Mama, de most egy uj világ kezdődik s akkor az ilyesmi csak lim-lom marad. Jő ideig hallgattak, aztán az Anya megint megszólalt. — Ezt én még nem egészen értem. Látod, ebhen én ugy vagyok, mintha most ne te, hanem én lennék a fiatalabb. Hogyan gondolod azt, hogy reggel fölébredtek, aztán itt van egy uj világ, ahol már semmi sem lesz ugy, ahogy eddig volt? Hát, fiam, erről elbeszélhetnénk akár holnaputánig is. A kamasz nevetett. — De maga már jobb szeretne a dunyha alatt lenni! — No. nézd csak. Nem vagyok én tizennyolc esztendős! •-•—- Jól van hát! Gyerünk, segítek megcsinálni az ágyakat. • Ide-oda mozogtak a szobában. Az előbbi rend egyszerre szétborult, a fölbontott ágyak keserű emberszagot lélekzettok. — Szép kis szőke lányka volt — szólalt meg az Anya újból. — S lehet, hogy igazatok is van. Olyan okosan beszélt, mint egy pap. — Talán még okosabban, mint egy pap — felelte a kamasz. Ingben, alsónadrágban ott állt az asztal előtt, morzsákat csipegetett ffil róla a gyászos körmeivel. — Egye meg a fene. még mindig mintha éhes lennék! — Aztán lecsavarta a lámpa kanócát, lábhegyre állt és fölülről belefujt a cilinderbe. Komisz petróleumszag csapolt szét a Szobában. — Megint igy köpted el azt a lámpát f ! A fiu nem válaszolt. Igaza van az Anyjának, már hányszor figyelmeztette rá s ő mindig beleköp az üvegbe. Most tehát hallgit. nehogy mentegetőznie kelljen. Bedobja mag;'il az ágyba, összehúzódik a középen lévő gödörben s a takarót egészen a fejére emeli. Nyáron nem lehet igy aludni, de most, hogv kicsit hűvösebbek vannak, szeret elbújni a sötét melegben. Feje a zsákon fekszik, hallja a szalmaszálak zizegését s elgondolja, hogy valaki mászkál az ágyában. A másik füle süket., mintha ólmot öntöttek volna bele. Tehet, hogy éppen egy bolha kapaszkodik föl a szalmaszálakon, gondolja s mosolyog magában. Annak is csak élni kell De igaz. ha előjön a szalma közül, akkor majd beleharap a derekába. De az is igaz, addig harapdál csak, ameddig ő el nem kapja. Szeret igv bolhákra vadászni. Újra figyel, de most már nem hall semmit. Megfordul és kikukkant a takaró alól. Sötét van a szobában, az ablak is be van függönyözve. Kint talán már hajnalodik. Kocsizörgést hallani be az uccáról, megfeszített idegekkel figyel, de a szemei már leragadnak. A kerekek zörgéséről megismeri a téjeskocsi járását, Ilvenkor fél öt van. (Folyt, köv.) Legjobb minfiaögO magyar chiffonok, cretonok, vásznak^ köpperek eégnél. SomogQlíelep VI. ncca 284. Délmagyarország kölcsönkönyvtáraiban Aradi ucca 8. Dorozsmai orszátfat *2.