Délmagyarország, 1931. március (7. évfolyam, 49-73. szám)
1931-03-11 / 57. szám
DB SZCOEO. SierKcsitöiég: Somogyi ucrn 22.1.em. Teleion: 23-33.^Kiadóhivatal, kOlctOnkBnyvlAi é» tegylroda • Aradi ucca S. Telefon : 13-00. — Nyomda : isw Upót ucca 1». Telefon t 26-34. Tévlratl levélcím Délmagyaronzóg ézeged. Szerda, 1931 március II Ara 16 fillér VII. évfolyam, 57. szóm ELŐFIZETÉS: Havonta t»elyt»en 3.20 vidéken é« Budapesten 3-00, kUIlflldön 6*40 pengd. — Egyes »rém Ara htlkflznap IO, vasAr- és Ünnepnap tlU. Hirdetéseit felvétele tarifa saerlnt- Meg|elenlU hétfA kivitelével nnpnnta re rí ej c-t A kultuszminiszter és a szegedi egységespárti jelölések 'Aki csak egy kevés figyelemmel olvassa a kultuszminiszter ur vasárnapi vezércikkeit — már pedig az tagadhatatlan, hogy a vezércikkel megérdemlik a figyelmet s tagadhatatlan az is, hogy ezt nem pusztán kollegia'itáshót ismerjük el —, első pillanatra észreveszi legutolsó vezércikkének elsőrendűen érdekes szegedi aktualitásait. A kultuszminiszter ur most, bizonyára van ennek mélyebb értelmű jelentősége: a választók lelki előkészítéséről ir sorozatos vezércikkeket s ennek sorában »A demagógia kiskátéja* cimmel többek kőzött a kővetkezőket irja: >Itt van a személyi kérdés. Ott ált a jelölt ö hordó tetején, hatalmas orgánuma van, merészen bírál és korlátozás nélkül ígér. Összeszedi mindazt, amiről gondolja, hogy az eggbeseregleltek szivesen hallgatják s ilyenkor, sajnos, gyakran előfordul, hogy amint az éhes ember a várva-várt falat befogadására erősen nyitogatja a száját, ugy valósággal kitágul a füle a műveletlenebb választóközőnségnek az effajta beszédre... Gyakran halljuk, hogy mértéktelen kortesbeszédek után az az érzés vesz erőt az egybegyűlteken,-hogy »ez a mi emberünk«. I.egalább lesz majd valaki, aki az országházán sérelmeiket felpanaszolja. Mennyivel másként fest az adott szó beváltása! Mondjuk, hogy emberünk, aki a hordó tetején hanggal, bírálattal és ígéretekkel győzte, bekerül a parlamentbe. Az Ilyen rendesen egy kisebb párt tagja és kezdi a dolgokat magában a parlamentben hosszú beszédben nagyjából ugyanugy elmondani, ahogy azt kint tette. A parlament és az országos perspektíva azonban kicsinyítő üveg s aki a maga kis vidéki körében esetleg számottevő ember, ebben a távlatban elég kicsit mutat. A hosszú beszéd első akkordjai után körülbelül látják az emberek, hogy a szűz beszéd klisékifejezésekből áll, frázisok halmaza és a választási mozgalmakban elcsépelt Jelszavak további hangoztatása, igazi belső erő és főkép szuggesztív hatás nélkül. A szónok hevessége nő, de nem nő ezzel párhuzamosan a hallgató közönség érdeklődése, ásítoznak, mind többen a folyosóra szivárognak, csak a gyorsiróknak van dolguk s a napilapokban csupán egy-két nyomtatott sor jelenik meg a beszédről. Bizony többnyire igy festenek azok, akiket azon a cimen választanak meg, hogy legalább lesz valaki, aki bajainkat a parlamentben majd e!mondja.« 'A Délmagyarország közéleti iskolázottsággal rendelkező olvasói előtt természetesen felesleges volna arra rámutatni, hogy mire, sőt: kire vonatkozik a kultuszminiszter urnák ez a »szegedi« cikke. Jó tudjuk s jól tudja ebben a városban a közügyek iránt érdeklődő minden polgár, hogy az egységes párt szegedi szervezetének keretei között milyen feltűnést, nem, nem helyes ez a szó, milyen riidalmat okozott a legutolsó hetekben az egységespárti jelölések felől elterjedt hir. A legutóbbi képviselőválasztások előtt a szegedi kaszinó és a szegedi katolikus kör köré csoportosuló polgárok mérkőztek meg egymással az egységespárti jelölések kérdésében s szinte órárólórára változott a »végleges< liszta, aszerint, hogy melyik hatalmas csoport tudta frontra dobni budapesti expozituráját. A most túlságosan hamar, de soha nem elég korán meginduló választási kampány aligha fogja egymással szembetalálni az egységes párton belül a kaszinót és a katolikus kört, a választási előversengés most az intelliiencia mérkőzése lesz a népkörökkel. A legutoljára szárnyrakelt hírből nagy megdöbbenéssel állapította meg az egységes párt urbánus csoportja, hogy a népköri, a külvárosi frakció helyzetelőnyhőz jutott s már arról is beszéltek, hogy a külvárosi csoport javára »le van futva* a verseny. (Az a verseny, amelyeknél a kultuszminiszter ur a starter. Egyelőre azonban csak az a fontos, hogy ki indul. Mert, hogv a választók kit akarnak, ilyen és ehez hasonló csekélységekkel persze nem törődhetnek a népképviselet hivei) Ezeknek a híreszteléseknek forrása egy, a legérdekeltebb részéről a kultuszminiszter úrral lefolytatott négyszemközti beszélgetés volt. A vasárnapi vezércikknek" fennidézett része nemcsak határozott és világos cáfolata ennek az állítólagos beszélgetésnek s a beszélf-tésen létrejött állítólagos megegyezésnek, hanem épp olyan világos, határozott és félreismerhetetlen figyelmeztetés és tanácsadás is arra, hogv ff híresztelt megoldás a kultusziri iszter ur helyeslésével nem fs találkozhatVz. Ennek a vezércikknek félreismerhetetlenül testre szabott tartalma a szegedi egységespárli választóknak szól s majdnem névszerint kiirva azt. akire vonatkozik, igyekszik elhárítani a szegedi egységes párttól s közvetve a város egész polgárságától is azt a balsikert, azt a melléfogást, azt a baklövést, mely az egységespárti jelölésnek a híresztelt módon történése esetén következnék be. A kultuszminiszter maga figyelmezteti szegedi politikai hiveit arra, hogy ne a leghangosabb kortest, a hordó emberct jelöljék, ne üljenek fel a korlátozás nélküli Ígéretnek, ne dőljenek be annak, ha valaki körültekintő s előreszámitó igyekezettel hol az egyik, hol a másik emberi csoporttal hiteti el, hogy »én vagyok a ti emberetek*. Ahoz, hogy valaki tőrvényhozó legyen — most a kultuszminiszter figyelmezteti rá szegedi hiveit — uem az a képesség kell, amelyik ezerteritékes vacsorát tud rendezni aktiv miniszter ünneplésére (volt-e már a világon olyan aktiv miniszter, akivel nem lehetett volna ezer embert leültetni egy asztal mellé?), nem elég a halbicskakoncepctf, a tarhonyamüvellség és a panrika-európaizmus. Szegednek — a kultuszminiszter ur e tekintetben arra figvelmeztet, amit mindnyájan tudunk — nincs arra szüksége, hogy országgyűlési képviselője elmerüljön a szürke jelentéktelenségbe, Szegednek nem olyan képviselőre van szüksége — idézzük a kultuszminiszter ur cikkéből —, akinek csak Szegeden van hangja s akitől mást nem is lehet várni, csak ^frázisok halmazát és elcsépejt jelszavakat*. Mi nemcsak liberálisok vagyunk', hanem CT gedi polgárok is. S bármilven kedvező volna reánk s politikai hitvallásunk érvénvesülésére, ha a kultuszminiszter ur szegedi hivei -- nem fogadnák m-g a kultuszminiszter ur szegedi tanácsát, mint a váras polgárainak törődnünk kell nekünk is azzal, hogy a város kulturhivatása. Szegednek a nemzet történetében, a nemzet életében és jövendőjében betöltött szerepéhez ne legyenek méltatlanok még a képviselőjelölések sem. S ez volt az oka annak, hogy a kultuszminiszter ur cikkét — tudjuk jól, hogvszükségtelen munkát végezve — egy kissé kihámoztuk a kultuszminiszter úrra kötelező tapintat selyempapirosából. Aláírták a román külföldi kölcsön szerződését „A kormány manővere nem egyéb erkölcsi gyilkosságnál" (Budapesti tudósítónk telefonjrlentésc.) Bukarestből jelentik: A külföldi kölcsön szerződésére vonatkozó megállapodásokat kedden délután aláírták. Politikai körökben olyan híreket terjesztenek, hogv Popovici pénzügyminiszter visszatérése után nagyarányú kormányrekonstrukció lesz. A kölcsön, amelyet a román kormánv garantál, összesen 1325 millió frank. Ebből 575 millió frank kerül elhelyezésre Franciaországban. Mint beavatott pénzügyi körökben mondják, a kibocsátási árfolyam 87, a kamatláb 7.5 százalék. A törlesztés 30 évre szól. A kölcsönszerződés biztosítékot tartalmaz alekintetben, hogy a kölcsönt kizárólag produktiv beruházásokra fordítják. Bukarestből jelentik: A' képviselőház mai ülésén Lupu heves támadást intézett Mimnzscu miniszterelnök ellen Burileanunak, a nemzeti bank kormányzójának állásából való elmozdítása miatt. Szerinte a kormánynak ez a manővere nem egyéb erkölcsi gyilkosságnál, amelyre még sehol sem volt precedens. A kormány csak azért manövrirozott, hogy beültethesse Anghelescu volt belügyi államtitkárt a nemzeti bank kormányzói székébe. Magyarország lakossága 8,683.740 lélek 227 esei munkanélkülit tüntet lel a statisztika Budapest, március 10. A Magyar Statisztikai Társaság kedden ülést tartott, amelyen Kovács Alajos, a Központi Statisztikai Hivatal elnöke, a népszámlálás előzetes eredményeit ismertette. Ezek szerint Magyarország népessége 1930 december 31-én S,683.740 lélek volt Ugyanezen a területen 1920-ban 7,980.069 volt a lélekszám. Budarxstnek 1.004 699 lakosa vaa. Ha hoziászánútiuk