Délmagyarország, 1931. március (7. évfolyam, 49-73. szám)

1931-03-06 / 53. szám

SZCUEU. SierKO»*lö»ég: Somogyi ucca 22.Lem Telelőn: Kiadóhivatal, kdlctOnkOnyvtAi tegylroda Aradi ucca S. Telefon: 13-00. - Nyomda : Lhw Upól ucca ig. Telelőn t Z6-34. TAvIratl levélcjm DélmagyaronzAg Sxeged. Péniefe, 1931 március 6 Ara 10 fillér VII. évfolyam, 53. szám nHHHnSBBBBBMBnn ELŐFIZETÉS Havonta Helyben 3.20, vidéken Budapesten 3-ÖO. uUl!«ld«n 6-40 pengő. — Egye* uám Ara hétkOz­nnn IO, vntAr- e* Ünnepnap 24 mi. Hír­detéjek felvétele tarifa wrrlnl. Megle­len-k h<í»m klvctelévM nBn"-"!" rr-orl 2'7 Január legelső napjaiban zajlott le az általános népszámlálás, melynek az or­szág lakosságát az elmúlt és az uj esz­tendő közötti éjfél állapota szerint kel­lett számbavenni és feltüntetni. Ennek a népszámlálásnak adatai fogják megmu­tatni, hogy a csonka ország lakosságában milyen eltolódások történtek tiz esztendő óta nemzetiségi, felekezeti, kor és foglal­kozási ágak szerinti megoszlás tekinteté­ben és főleg számot kell adni arról, hogy tiz év alatt az ország népereje szaporo­dást tüntet-e fel, vagy fogyatkozást. Kétségtelen, hogy többen leszünk, mint voltunk tiz esztendő előtt. A demográfiái viszonyok felületes szemlélete megnyug­vással tölthet el bennünket. Ez a meg­nyugvás sugárzik ki mindazokból a hírlapi közlésekből, amelyek az egyes városok ideiglenes népszámlálási eredményeinek közzétételéről számolnak be. Ahány város van, mind büszkélkedik vele, hogy lakos­sága tiz esztendő alatt mennyivel szapo­rodott. A kevés város és község pedig, amelynél a tényleges szaporodás nem ütötte meg a várt mértéket, azzal vigasz* talja magát, hogy a szaporodás minden­esetre meglett volna, ha a természetes többletet más, szerencsésebb forgalmi és gazdasági helyzetben levő szomszédos na­gyobb városok el nem szivják. Az abszo­lút számok iránti feltétlen tisztelet jut ki­fejezésre ezekben a nyilatkozatokban, amelyek megelégszenek a tények egyszerű konstatálásával, egyébként pedig a szürke hivatal szobák embereire, a statisztiku­sokra bizzák, hogy a gyakorlati élet szá­mára amúgy is értéktelen és felesleges következtetéseiket a számadatokból le­vonják. Pedig a dolog nem olyan egyszerű. Né­pesedési viszonyainknak van egy olyan jelensége, amely nagyon komoly és sú­lyos megfontolásokra adhat okot, anél­kül. hogy akár az államhatalom, akár pedig a társadalom megnyugtató ered­mény és siker kilátásával fel tudná venni ellene a küzdelmet. Ez a jelenség csalá­donként" átlagban a szüléiéit gyermekek számának rohamos csökkenése. 1900-ban a régi Magyarországon egv-egv családra átlag 4.3 születés esett, 1930-ban pedig rsunán 2.7. Alatta vanyunk a háború előtti Franciaország 5.9-es születési szá­mának, pedig köztudomásúlag akkoriban Franciaországot szokták elijesztő példá­nak állítani a többi országok elé, hogv Franciaország lakossága nem szaporodik és a francia nemzetnek népereje kimerült, vagv legalább is kimerüloben van. A statisztikusok megállapítása szerint minden családra legalább három szüle­tésnek kell esni, hogy valamelv nép, tár­sadalom, vagy ország egy adott pillanat­ban megállapított lélekszámát meg tudja tartani. De három gyermek családonkint még nem jeleni szaporodást. A gyerme­keknek egy jelentős hányada ugyanis még a felserdülés előtti időkben elpusztul, azonkivül igen jelentős minden civilizált társadalomban az agglegények és férjhez nem ment nők száma is, akik utódok nél­kül halnak el. Ezeket is tulajdonképen a családok gyermekrezervoárjának kel­lene pótolni. Ez a legerősebb erkölcsi in­dokolása a nemzet jövője szempontjából nullának tekintendő magános keresők fo­kozottabb megadóztatásának, amelyet vi­lágszerte agglegényadó néven ismernek. Felvethetné azonban valaki a kérdést, hogy miként lehetséges, hogy nálunk majdnem mindenütt igen jelentős szapo­rulatról számolnak be a népszámlálás adatai, ha az egyes családokra eső gyer­mekáldás ily hallatlanul megcsappant. Nincs.-e valamelyes tévedés a számokban, amely felmenthet bennünket a jog«ult aggodalom és a sötét képeknek a falra' vetítése alól? Erre a kérdésre csak nem­mel felelhetünk. Sajnos, a számokban nin­csen tévedés. A szomorú tény az, hogy a természetes szaporodás Magyarországon megállt, de bizonyos paradox körülmé­nyek folytán ez még a most közzétett népszámlálási adatokban nem jut kifeje­zésre. Eddig csak a városok és nagyobb közsé­f ek népszámlálási eredményeit ismerjük. Izekben túlnyomórészt emelkedett a la­kosság száma" Félő, hogy a falvak adatai nagyon kellemetlen meglepetésekkel fog­nak szolgálni. Valószínű ugyapis, hogy a városok, amelyeknek természetes szaporo­dása csekély volt, a falvak szaporodási többletét szívták fel és ami az egyik olda­lon emelkedés formájában jelentkezett, a másik oldalon fog deficitnek mutatkozni. Nem szabad azonkivül elfelejteni, hogy a lefolyt évtized népmozgalmi szempontból nem voii normaiis. finnek az évtizednek első felére estek az elszakított területek­ről való tömeges hazaköltözések, amelyek a dolog természetéből folyólag főleg a vá­rosok lakosságát szaporították. . Abnor­misan nagy Volt azonkivül a húszas évek elején a házasságkötések száma is. Több család alakult, mint rendes körülmények között és több családnak nagyobb az ab­szolút gyermeklétszáma, mint kevésnek, viszont az egy családra eső gyermekszám, amely a néperő jövő fejlődésének Igazi kulcsa, ugyanazon idő alatt rohamosan hanyatló tendenciát mutatott Egy olyan jelenséggel állunk itt szem­ben, "melynek igazi hatásai csak a most kővetkező harmincas években fognak meg­mutatkozni, mikor már nem lesz beköl­tözés, a házasságkötések száma a nor­málisra megy vissza, a születések száma pedig nem emelkedik. Ez az évtized lesz az, mikor a családalapítás korát érik el azok a háborús születési évfolyamok, me­lyeket az elmaradt születések amúgy is vészesen megritkítottak. Legjobban lehet ezt látni a közéniskoláknál, ahol a felső1 osztályok még népesek, de az alsó osztá­lyok már ritkulást mutatnak az egy-két év előtti állapotokkal szemben. Ha a szü­letések mai csökkenő tendenciája tovább tart, mikor ezek a korosztályok felnőnek, be kell következni az országos lélekszám' abszolút csökkenésének is, aminek a mos­tani relativ szám már előrevetíti a sötét árnvékát. IV Egy nép vagyunk két államban Dr. Curfius elutazol! az osztrák fővárosból «« 'Butapesti tudósi'ónk telefonfrlentése.) Bécsből jelentik: Dr. Curtins birodalmi külügyminiszter közvetlen elutazása előtt * Bécsi Távirati Iroda munkatársa előtt nyilatkozatot tett, melyben szívé­lyes köszönetet mondott azért a fogadtatásért, amelyben hivatalos részről és az egész bécsi lakos­ság részéről is rés-v volt. Rzutiín kijelentette, hogy nem azzal az érzéssel megy haza, mintha idegen országból térne vissza és c«ak ismételni tudja dr. Schober alkancellár szavait: tE<jn nén vaftgunk két államban*, amely jellegzetességének, fcikvésé­nek és kultúrájának különbözőségének ellenére is megrendithetetlen és szétszakithatatlan egységet al­kot. Egy nép mgynnk, amely egybetartozik. Tár­gyalásainkat mindezeken a napokon át szívélyes értelembea folytattuk. A birodalmi kancellár is hálás lesz azért s amint lehet, pótolni fogja a« elmulasztottakat és saját maga Is Bécsbe Jön. Curtius végűi azt kérte, hosy személyes legmelegebb köszönetén kivfil a birodalmi kancellár és a biro­lom egész német népének köszönetét tolmácsolják ausrtriai testvéreiknek a legszívélyesebb üdvözlé­sekkel együtt Bécs március 5. Curtius német birodalmi kül­ügyminiszter és dr. Bűnder államtitkár kísére­tükkel együtt este fél 7 órakor Berlinbe utaztak. Bucsuztatásukra megjelent a nyugati pályaudvaron dr. Ender kancellár, dr. Schober alkancellár, a kabinetiroda aligazgatója az államfő képviseleté­ben. a német követség, a berlini osztrák követ és számos mapasrsncu tisztviselő. Az anciol—indiai egyességokmány szövege Többé nem lehel bojkottálni az angol árukat — Szabad a sófőzés (Budapesti tudósítónk telefonjelen­tése.) Newdelhiből jelentik: Csütörtökön nyilvá­nosságra hozták a lord Fwln és Gandhi közti megegyezés részleteit. A megegyezés 1. pontja ki­mondja, hogy abba kell hagyni a passzív ellrn­állási mozgalmat. A 2. pont az angol áruk elleni bojkott megszüntetését köti ki. A bojko tról, mint politikai fegyverről le kell mondani. A 3. pont szerint szabadon engedik a passzív ellenállás miatt elitélt foglyokat A 4. pont megengedi a sóterü­leten való tartózkodást, különösen a szegényebb lakosság részére lehetővé leszi a sófőzést és házi használatra való lepárolást, valamint a sóeladást egyes helységek területén belől. Az 5. pont en­gedélyt ad őrségek felállítására, ha azok nem támadó szándékúak. A 6. pont szerint visszavonják az Indiai kormánynak azokat a rendeleteit, ame­lyeket a polgári ellenállás tartama alatt adott ki. Á 7. pont szerint szabaddá teszik az angol áruk eladását és vételét. Gandhi és az indiai kongresszus végrehajtó bi­zottsága hivatalos formában is kijelentették, hopy megszüntetik a polgári ellenállást és az adónem­fizetési mozgalmat. Newdelhiből jelentik > Gandhi és a kongresszus végrehajtó bizottsága beszüntette a polgári ellen­állási mozgalmat, az adómegtagadási mozgalmat és minden hasonló ellenállási tevékenységet A British United Press szerint a kongresszusnak az az álláspontja, hogy az angol áruk bojkottját beszünteti ugyan, de a szeszes italok, « kábitósze. rek, valamint mindennemű töeg*n szövet bojkot­tálhatok, sőt bolkottálandók.

Next

/
Thumbnails
Contents