Délmagyarország, 1931. március (7. évfolyam, 49-73. szám)

1931-03-31 / 73. szám

SZCbED. Szerüe*ztö*ég: Somogyi ucca 12. Lem Telefon: 23-33. - Kiadóhivatal, kiHcMakanyvtAi é» legylroda Aradi ucca 8. Telefon i 13-OÖ. - Nyomda > m» MoOt ucca 19. Telefon t 2Ö-34. Thvlrofi levélcím D«lmagyaronzAg Szeged. Kosztolányi Dezső és Juhász Gyula Az egész ugy kezdődött, hogy a DMKE összehívta a közgyűlését, hogy a DMKE­nek Herczeg Ferenc az elnöke, de elnöke Somogyi Szilveszter is, hogy Herczeg Fe­renccel lejött Kosztolányi Dezső, hegy a DMKE közgyűlésén nem Herczeg Ferenc, hanem Somogyi Szilveszter elnökölt és hogy Somogyi Szilveszter az elnöki szék­ből nemcsak Herczeg Ferencet üdvözölte, hanem — Kosztolányi Dezsőt is. Soha nem volt az irodalmunk olyan gazdag kiváló lírikusokban, mint a mos­tani évtizedekben. Az esztetikai átértéke­lés, a formai és tartalmi megújhodás egész kis hadserege teremti az uj Urát. A tehet­ségek méretei, szine, lüktető lírai ereje, egy- vagy sokoldalúsága tekintetében el­térők lehetnek és eltérők is a vélemények. De abban körülbelül megegyezik az egész magyar irodalmi világ, tehát irók és olva­sók egyaránt, hogy Juhász Gyula lírája hangjának melankólikus eredetiségével, amellyel Reviczkyé sem rokon, képeinek plasztikus szépségével, sorainak és sza­vainak fölülmulhatatlanul tiszta és töké­letes zenéjével, hibátlan formamüvészeté­vel a legelsőké közé tökéletesedett. Juhász Gyula lírája a legnagyobbak mértékénél mérve is nemzeti kincs. Az irodalmi szem­pontból jelentéktelen szegedi epizód kap­csán nem fogunk összehasonlítást tenni az állandóan visszavonultan élt, érzékenyen zárkózott, fanatikus és emberszerető Ju­hász Gyula s a nemcsak irói működésében, hanem minden életnvilvánulásában is min­dig kecses és kedves Kosztolányi Dezső kö­rött, De annyit meg kell említenünk, hogy Kosztolányi szebb és művészibb versfordí­tásokkal gazdagította irodalmunkat, mint bárki más. Szebbekkel, mint az intuíció­jának és virtuozitásának finomságában megközelíthetetlen Babits Mihály. Koszto­lányi lírájának több húrja van, mint Ju­hászénak, de minden más tekintetben el­marad mögötte. Juhász nagyobb lírikus. Kosztolányi novellái és regényei az utolsó két évtized termésének a legjava közé számítanak. Ilyen gazdag irodalmi tevé­kenység mellett jut ideje és idege Koszto­lányinak újságírói tevékenységre is. Kri­tikái és cikkei gazdagok eredeti és érdekes szempontokban és gondolatokban. Juhász Gyula nem műfordító. Csak nagynéha fordított, akkor is kedvtelésből. De nagyszerű publicista, akinek lendü­letes, színes, kulturszomjas és szellemes cikkeit nagy élvezettel olvasta ebben a vá­rosban mindenki. Gyülölködői is és meg­nemértői is. A polgármester ur is. Juhász Gyula agitátor. A legfáradhatatlanabb, a legönzetlenebb és a legtöbbet tudó kultur­agitáior Magyarországon. Szónokolt, rög­tönzött, fölolvasott, tanított. Tanított diá­kokat és tanított felnőiteket. Tanított gaz­dagokat és tanított — sokkal, de sokkal szivesebben — szegényeket. Juhász Gyula, akit tiz évi tanárkodás után nyugdíj nél­kül hagyott magára a kormány s akinek mostani krízise előtt néhány hónappal folyósította a nyugdiját a kultuszminisz­ter. ezért a munkájáért soha nem kért és Kedd, 1931 március 31 Ara 1© fillér VII. évfolyam, 73. szám nem kapott egyetlen fillért se. Juhász Gyula Szegeden folytatta egész gazdag kulturagilátori munkásságát. Juhász Gyula Szegeden született. Juhász Gyula a szegedi piaristákhoz járt iskolába. Ju­hász Gyula Dugonics Andrásnál, Mik­száthnál, Gárdonyinál és Tömörkénynél is szélesebb alapon és maradandóbban viszi be Szegedet az irodalomtörténetbe. És Juhász Gyulát — ezt a szerény és sze­gény, de nagytehetségű költőt — nemhogy nem üdvózöite soha, de soha se a polgár­mester, se a hatóság egyetlen más tagja, de észre se vette. Rótta szegény gyors­iramu lépéseivel, gyönge kis testével, jel­legzetes szakállú arcával s örökös meren­gésével a szük uccákat, a nyílegye­nes sugárutakat, a széles körutakat, bújta a szerkesztőséget és a könyvtárat, álmodozott, irt és agitált s a hatóságnak nem jutott eszébe, hogy ezt a hatalmas olvasottságú embert, aki költő és álmo­dozó és rajongó, havi két-háromszáz pen­gőért leszerződtesse a házikezcléses szín­házhoz dramaturgiai tanácsadónak. Nem fogunk most arról beszélni, hogy az­zal a pénzzel, amit kidobtak' az uccára, hoz­záértő emberek milyen virágzó szinházi kultúrát tudtak volna teremteni. De arról ma sem hallgathatunk, hogy magas protek­ciók kedvéért miként helyeztek el használ­hatatlan embereket a * színháznál, hogy erre volt pénz, hogy a szegedi házikeze­léses szinház az egyetlen nem Magyaror­szágon, nem Európában, hanem az ót vi­lágrészben, amely vendégszerepeltet kar­dalosnőt, de nem volt intelligencia és mű­gond Juhász Gyula tehetségének és érté­kének felismerésére és méltánylására, neki szegénynek, akinek csak tehetsége volt és van, akit semmiféle kegy sem ajánlott be ELÚFIZBrCs Havonta helybon 3.20 vidéken «* Budapesten 3-00, kUllöldön 6-40 penod. - Egyet »rAm ara hétkHu­nap ÍO. vaaAr- és Ünnepnap ttU. Hir­detések felvétele tarifa axerlnt. Meg|e> lentk hétfA felvitelével naponla renget nagy urak pártfogásába, nem jutott osz­tályrészül a házikezelésnél a dramaturgiai állásnak se a nagy munkája, se a kicsi fizetése, még csak polgármesteri — üd­vözlés sem. Nem akarjuk kisebbíteni a kiváló Kosztolányi nagy érdemeit. De kimagasló értékét se. Csak a szegedi hétköznapiság­ba, tehetségeinket és értékeinket fel nem ismerő, vagy ha felismerő, akkor félre­ismerést vagy fel nem ismerést mutató rideg zárkózottságba akarunk beleeről­tetni kis kulturális meleget, világos szint, önzetlen örömet és tiszta emelkedettséget. Nem tartozunk néhai Károlyi Lajos jelen­tőségét tulozók közé. De értékes, tartal­mas és termékeny egyénisége és művé­szete azon mégis magasan, de magasan tul volt és tul van, amivel a hatóság akart hódolni az emlékének, amikor felajánlotta az istenneves temetést Kezdjük Mórát di­csérni, akit megilletett volna az egyik örö­kös tagsági hely a közgyűlésen s akinek a helyét csak politikai agyafúrtság ve­hette el Herczeg Ferenc részére? Firtas­suk, hogy az országos viszonylatban is kiváló Petri Lajos mért nem tud Szege­den méltó művészi feladathoz jutni, hogy, mért nem terveztettek még soha Szivessy Tiborral, hogy mért nem volt még soha üdvözlő szava a polgármesternek Nyilassy Sándor részére? Mért folytassuk a sort, amely sajnosan — hosszú? örülünk, végtelenül örülünk, hogy a polgármester észrevette — Koszto­lányit. Az írót. A tehetséget. Ezentúl ta­lán jut ideje, figyelme, gondossága, rész­véte, rokonszenve, megértése és méltány­lása olyan tehetségek részére is, akilo nem vetkőzték le azt a nagy bűnüket, hogy — szegediek. Henderson alsófiászban nyilaiKo&oH a német—asszírátte vámunióról ftx angol Külügyminiszter et Népszövetség elé viszi a szerződés Ügyét (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Londonból jelentik: Henderson angol külügy­miniszter hétfőn az alsóházban több interpel­lációra válaszolva, részletesen nyilatkozott a német—osztrák vámunió kérdéséről. Nyoma­tékkal hangsúlyozta, hogy Németország és Ausztria az érdekelt kormányok tájékoztatá­sára olyan módszereket és időpontot válasz­tottak, amelyek joggal vontak mattak után általános izgalmakat. — Ezek a módszerek rendkívül alkalmasak arra — mondotta —, hogy gyanúsításokat hoz­zanak felszínre és kétségbevonják azokat az előnyöket, amelyeket az egyes államok mi­niszterének — ujabban igen gyakori — köz­vetlen érintkezései jelentenek. Á maga részéről az egész ügyet a legnagyobb tartózkodással kezeli, miután azon a véleményen van, hogy elsietett határozatok nem felelnek meg a do­log természetének. A legnagyobb aggodalom­mal látta, hogy az egyezménytervezet Fran­ciaországban milyen Irgalmat keltett. Meg tudja érteni, hogy Franciaországban már-már ugy látják a dolgokat, hogy a jövő évi lesze­relési konferencia kilátásai veszélyben van­nak. Ezért utasította a berlini és bécsi angol követet, hogy tegyék Németországnak és Auszt­riának azt a javaslatot, hogy járuljanak hozzá az egyezménytervezet jogszerűségének a nép-' szövetségi tanács májusi ülésszakán történő megvizsgálásához. Henderson kijelentette még, hogy a maga részéről feltétlenül szóba hozza az egyezményt a májusi ülésszakon és ha a népszövetségi ta­nács ugy határoz, hogy a jogszerűség kérdését a hágai döntőbíróság elbírálására bizza, ezt a javaslatot feltétlenül támogatni fogja. — Az angol részről javasolt ut a legjobb' — fejezte be beszédét Henderson —, sőt az egyetlen ut, amelynek révén ki lehet majd kü­szöbölni a világpolitikából ezt a nyugtalanná európai epizódot.

Next

/
Thumbnails
Contents