Délmagyarország, 1931. március (7. évfolyam, 49-73. szám)

1931-03-17 / 62. szám

1931 március 17. DÉLMAGYARORSZAG 3 Óvakodjon a fényképQgynököktől és ne hagyja magái félrevezetni az Ingyen hlrdeleíí nagyításokkal. A mi műtermeinkben elsőrendű munkát nagy képpel együtt sokkal olcsóbban készítünk. 3 Áraink: 3 darab igazolvány kép ........ 1 pengő és 1 pengő 20 fillér 6 . levelezőlap és 1 nagykép .... 4 • és 5 • 3 > nagy családi vagy menyasszony kép 7 • és 10 • Simonyi Lajos Ruer Lajos Brenner Utódai Rutkay és Vitkay Kárász u. 7. Jólcal u. 3. Kárász u. IS. Széchenyi tér Konó Mozival szemben NIGN0ITEK ÉS ELINDULNAK RBOÉNY Irta: KflSSAk LOlOf 41 Sokan voltak a villamosban, de senki sem figyelt rájuk. Talán egy kandurbajuszu, kopasz ur, ő talán észre vett valamit. Évi megpillantotta a kíváncsiskodó embert, ijedség fogta el, egészen közel húzódott Pannihoz, mintha éreztetni akarná, akár életével is megvédi az idegen támadás ellen. Aztán látta, hogy az idegen nem is őket figyeli, valami plakátot betűzget, ami ott éktelenkedik a fejük fölött. — Ha neked lennék, én mégis hazamennék, — mondta Laci. Hazaviszünk. Jó? Én vállalok mindent. Megkérem a kezedet és elveszlek feleségül. Panni lecsüggesztett fejjel ült, hátát nekitámasztotta a villamosnak s igy mondta maga elé: — Milyen utálatos vagy, hogy Igy beszélsz. — Ne beszélj, hátha beszélned sem szabad most. A' villamos közeledett a végállomáshoz, az utasok nagy része már leszállt, a kalauz ideoda lődörgött a kocsiban és meg-megnézegette a három fiatalembert. Látszott, hogy szólni szeretne hozzájuk, de azok is észrevették ezt a Szándékát, lehajtották a fejüket, elnémultak", szinte menekültek előle, egy utas dupla szemüveggel délutáni lapot olvasott. Évi véletlenül rápillantott a lap hátsó oldalára, olvasta a nagy feketebetüs cimet »EGY FIATAL SZERELMES PAR ÖNGYILKOSSAGAt. Nincs olyan kinzószerszám, ami nagyobb fájdalmat okozhatott volna Évinek, mint ez az orditő, világos értelmű mondat. Lehet, hogy ő most közelebb volt az ájuláshoz, mint a barátnője, aki szótlanul, meglapulva ült mellette. Szimbólikus jelentősége volt a mondatnak s érezte, ha Panni meglátná, egyszerre rájuk szakadna az a súlyos tömb, ami egy cérnaszálon lóg a fejük fölött Megérkeztek a végállomásra, ugy szálltak' le, hogy Laci ment elől, visszanyújtotta karját Panninak s Évi lépett le utolsónak. — Gyerünk, — mondta Panni. — Hideg van. fogjatok karon. Egy ideig az országúton haladtak, aztán íekanvarodtak a mezőre. — Nem messze van egy völgy, — mondta Laci — ott ilvenkor nem jár senki. Évi. fölsóhajtott. — Istenkém, én mégis hazamentem volna. Panni szó nélkül lépkedett, időnként különös melegségek öntöttek e! a testét, alkonyodott már s fázás fogta el, ha rápillantott a lefelé bukó napra. S mintha lassan zsibbadni kezdtek volna a tagjai. Nem értette meg, mi lehet ez. Valószinüleg a fáradtság — gondolta. — ó, mennyit is szenvedett az utóbbi napokban. A másik kettő már szinte vonszolja. De nem emelte föl a fejét, nem mert rájuk tekinteni. Még száz, vagy kétszáz lépés és ott lesznek. S akkor lefekszik, mert álmos, ilyen kegyetlenül álmos még sohasem volt. — Nem akarsz megpihenni? — kérdezte Évi. — Üljünk le kicsit. Fáradt lehetsz. — Almos vagyok. Fektessetek le, nagyon álmos vagyok. Laci kitartott, támogatta a beteget s a vizes szemeivel titokzatosan pislogatott Évi felé. — Mingyárt ott leszünk. Ott a fák mögött van. Csak még egy kis kitartás. Megérkeztek. Panni leült a fűre, Évi mellé kuporodott, átfonta a két karjával s a mellére fektette, ugy, ahogy az anyák fektetik mellükre a fáradt kisgyereküket. Laci a két pokrócot egymásra terítette, tenyerével kisimította, fölfujta a gumipárnát s készen volt a beteg ágya a fűben. — Feküjd le, Pannika! — mondta. — Feküdj le, mi majd vigyázunk rád. Megfogták a beteget s az mintha máris aludna, hagyta, hogy ráfektessék a pokrócokra. Oldalt akarták, fordítani s ekkor megszólalt: — Hanyatt, hanyatt fektessetek. Laci és Évi ugy hallották, hogy valahonnan messziről úsznak ide ezek a hangoK, semmi szine, semmi muzsikája nem volt a szavaknak. Olyan sápadtak és élettelenek voltak', mint a lány arca. S nem mertek volna ellentmondani neki, mint ahogyan rá sem mertek' most tekinteni. A szája kissé nyitva volt, a szemei is nyitva voltak félig n a fekete pillái közül kilátszott egy zavaros, szürke esik". Él, gondolták, hiszen hallani a szaggatott lélekzését. Évi megigazította az alvó ruháit, Laci kétrét hajtogatta a ponyvát és letakarta vele. Csönd volt, távolról sem lehetett idehallani a város zaját. Halvány, győngyszinü ég borult fölöttük, a nap elbujt a távoli hegyek mögött, a fák kőzött madarak röpködtek, valószinüleg nyugodalmas, alvó helyet kerestek maguknak, néha fölcsipogtak, őrömükben vagy kétségbeesésükben. A beteg aludt. Évi és Laci ott ültek mellette s némán erre-arra nézelődtek. Gk is fáradtak s talán betegek is voltak már. Valamiféle betegség volt bennük, ami ellen hiába szed be orvosságot az ember. Ez a betegség az ő friss, fiatal életűkben csírázik. Nem kevesebb, mint az élet fáj bennük. — Üldögéltek és alig volt mondanivalójuk egymáshoz. Késő lehetett már, az ég sötéten meggyapjasodott s ezüst lámpáikkal előbújtak a csillagok. — Anyukám nem tudja hol vagyok, haza kellene mennem, — mondta Évi. — Hány óra lehet? — Kilenc körül, a csillagok már kint vannak. Az órám reggel betettem a zálogházba. A gumipárnát vettem. Párna nélkül csak nem hozhatja ki az ember. — Látod, én bevallom, te sokkal jobb ember vagy, mint én. Én nem mertem szólni az Anyámnak s te ugy feláldozod m.^ad, mint valami hős. A fiu várt kicsit^ aztán azt mondta: — El akarom venni feleségül. Gondolod, hogy eljön hozzám? — Én ilyen fiatalon nem mennék férjhez. — Nekem egyszer azt mondta, hogy utálaIatos vagyok. Neked is mondta, hogy utál engem? — Nekem azt mondta, meg szeretne halni, mert rájött arra, hogy a fiuk mind elárulják a lányokat. — Ti panaszkodotok és én ezt meg is értem. De azt sosem kérdezitek, hogy nekünk" nincsenek-e panaszolni valóink. Vannak kőztünk1 olyanok, mint a Feri, azoknak Jó, de mit szóljak én? Tudod-e, hogy én még Soha senkit meg nem csókoltam. Állandóan rossz álmaim vannak s az orvos azt mondta, a vlmedItk fe azért rondítják el az arcomat. Hidd el, néha ugy érzem magam, mintha bélpoklos lennék. Azt mondják, a fiatalság Igy meg ugy, mindenki Irigyeli a fiatalságot s én szívesebben lennék hatvan éves, mint husz éves. (Folyt. kŐvu) KötOíl-szövött 1 pár mosóselyem Harisnya .Tkeo" kis hibával . . 1 pár príma selyemflór nttl Harisnya ..... 2 pár dlvatmlntés férfi soknl ....... . 4 pár gyermek patent Harisnya, fekete, 1—3 számig 1 pár divat nttl cérna kezfyll 2 pír flór patent gyermekHarfsnya, fekete 1—3 számig 3 drb férfi nyakkendO, önkötős, nyCnySrfl minták . . . 4 drb Ideál csokor nyakkendtt, gyönyörű minták . . 3 drb nagy férfi zsebkendő, fehér, vagy színe* . . 1 drb színem nttl kötény 1 drb lednyka festő Vagy reform kötény .... 1 drb ffu vaoy leányka fdtszó rufjdcska .... 6 drb gyermek xsebkendtt, különféle mintákban . . 99 flUér 98 fillér 99 fillér 99 fillér 99 fillér 99 fillér 99 fillér 99 fillér 99 fillér 99 fillér 98 fillér 99 fillér 98 fillér Háztartási cikkek, ajándéktárgyak 7 drb késmosó szappan, (tobozban, nagyszerűen habzó ...... 98 fillér 6 drb nagy mandula szappan ...... 98 fillér 5 csomag tollett papír 98 fillér 200 drb damaszt papírszalvéta ........... 98 fillér 1 drb órlds fogkrém és 1 drb fogkefe • « 98 fillér l drb töltőtoll, leoutabb emelős szerkezettel » • • . . I . . . 98 fillér 4 drb nagy fayence bögre, mintás . . • . 98 fillér 1 drb parfllmszóró, színes, vagy fehér 98 fillér 1 drb alabastrlt szobor 20 féle m'ntábM kiválasztható ...... 98 fillér Most érkezeit: 1 pár fonott ftlx nőt, vagy férfi komótclpO ..... 98 fillér 1 drb Hollandi festett, bolgdr, vagy fapán kosár 98 fillér 1 pár retikülben hordható nöi gummt sárcipő fillér 1 pár retikülben hordható nöi gummi sárcipö PÁRISI NAGY ARUHAZ SZEGED, Csakonics- és Kiss ucca sarok. rnrniTi""TM