Délmagyarország, 1931. március (7. évfolyam, 49-73. szám)

1931-03-15 / 61. szám

DÉLMAGYARORSZAG Szeged sz. "kir. vár ont salnfida Vastlrnap d. u. fél 4 órai kezdettel Bérletszünet Vaslrnap esto 8 órai kezdettel Bérletszflnet Koiács Terus a Belvárosi Szinház művésznőjének vendégfelléptével Az okos mama Operett 3 felvonásban, 5 képben. Irta: Szenes Béla őtlfléből Béketffi István. Zenéjét szerzette Lajtai L. Rendezi: Sziklai Jen6. Vezényli: Beck Miklós. Szemllgek: £va — — — — — — — Kovács Terus m», Z|zi _ — — — — _ — Kiss Manyi M4rla — - — — Elek Ica Dr. Havas Ervir', bankipiz­cató — — — — — — Na?y Gvórgy Kállay Zoltán, földbirtokot — Fáv Béla tnbódv Tabódy János — — AJtav K. Andor báró Léderer Tsddy — — — Palásthy Géza Kaiser Rudolf librettista — — Zilnhy Pál Pflmfltór István — — — — Károlyi Vilmos Keresztessy, államtitkár — — Rónai Béla Pincér — — — — — — Svéd Sándor Mici, szállodai szobalány — — Irsai Anna I.eopold, londiener — — — Rónai Imre Postás — — — — — — Kovács Ernó Pa'lkus — — — — — — Csonka Antal I. inas — — — — — — Mnsyarits I.á-zló II. inas — — — — — — Brreng József Siraónyhordó — — — — Glasz Károly •« •••mHMHMMMHi^MMMi^MMMaM Timpauer Sándor utód* Url |#AI ADAUT rabáron. - FclíUnö divat olcsó órait. Javítá­sok gyorsan éa pontosan. Fodor (I. 20, sarok. 105 Bámulatba ejt mindenkit olcsó áraival BLAUIGNÁTZ •81, férfl, flu és gyermekruha áruháza Kelemen ucca 5. •Gyózódfón meg véíelkényszer nélkül ezen példátlan olcsó árusításról. A sok kózfll néhány tájékoztató ár: Hői tavaszí kabát leguiam. 20 wi M\ Tvert „ „ 30-tói Női MM „ „ 28 tói Női selyem esö­köpenyek. . 15-tői Férfi divatöltöny . . 25-w Kék és fekete öltöny 32 so-wi Tavaszi felöltök . . 28 tói Hubertus kabát reklámár. .24 — Szövet gumikabát. . 20" Gyermekruhák . . . 8-mi Tiroli nadrág . . . 5­Fiu és leányka matróz kabátok .... 18"­Elsttrangu szabóságomban ölfönyök 80 P-föl készülnek. » Részletfizetésre is ­készpénzárban. Megérkezett az 1931 március 15. 15 ui Ivpüsu MERKÚR Kerékpár részletfizetésre P 185 CSEPEL kerékpár részfizetésre P 165 Péry Gépáruház, KI,ucc«. NEONOTOK ÍS ELINDULNAK REOÉNY Irta: KOSSAH LdlOS 40 — Te már haraptál belőle? — kérdezte az ember és várt, nem húzta vissza & kezét a rétessel. — Igen. Az Apa beleharapott a tésztába, a bajusza föl, le mozgott rágás közben, gyűrött arcán megenyhültek a ráncok s a halott szemei, mintha fölébredtek volna, mély gödreikből ki­bámulták a világosságba. — Jó, — mondta. — Olyan, mintha habos­torta lenne, — újra harapott s a másik tenye­rét alá tartotta az álla alá, nehogy egy morzsa is lehullj'on a drágalátos falatból. XIV. Az orvos rendelője előtt lent álldogáltak at uccán. Negyed óra. Husz perc. Fél óra. Elidegesedtek a várakozásban, beszéltek, talál­gatták vájjon mi történhetik Fannival. Erős­nek és elszántnak mutatta magát, mikor föl­ment az orvoshoz, de hátha ez csak a külső­ség volt. Végre is ők nem egyebek tájékozatlan, könnyen lelkesülő és könnyen kétségbeeső fia­talembereknél. Közöltük is Panni a legfiata­labb. És micsoda megpróbáltatásokon kell ke­resztül mennie. Egészen más az, bizonyos dol­gokról beszélni, az emberek szeretik a nagy­hangú, bátorságot mutató kijelentéseket s egé­szen más, valami komoly, gyakorlati lépés megtevése. Ha például egy fiatal lány és az anyja között szóba kerül a szerelem problé­mája, a lány nagyon sokkal okosabbnak és bátrabbnak mutatja magát az anyjánál s mintha egész csekélységről lenne sző, cini­kusan kijelenti: »Te egy más generációhoz tartozol Anyukám*. Ez a »modern fölfogás*. Az Anya pedig ott ül a lánya előtt, belesápad a hallottakba, el van képedve, hogy az ő lánya, akit sokkal jobbnak, tisztábbnak akart nevelni, mint amilyen ő maga volt, ilyesmiket mond szemébe. Még emlékszik rá, milyen rózsás­bőrü kisbaba volt ez a lány, ugy játszott vele, akár egy eleven játékszerrel, szép fehér ruhácskába öltöztette, rászoktatta, hogy na­ponta fürödjőn és csinosítsa magát, sokkal nagyobb gonddal, mint bármely más ember ezen a Töldön. S el sem tudta volna képzelni, hogy a csőppségből, aki az ő szemében inkább egy virágszálhoz, mint emberhez hasonlított, egyszerre csak egy ilyen érthetetlen, felismer­hetetlen lénnyé fejlődik ki. El van keseredve, alig tudja visszatartani magát, hogy valami szörnyű cselekedetre ne vetemedjen. Talán gyilkolni is tudna ezekben a pillanatokban. Tehetetlenül összecsuklik és könyörgésre fogja a dolgot. Kétségtelen, hogy a lánya követett el valamit s helyette is, ime ő érzi magát bűnösnek és halálraítéltnek. Egyszer aztán megtörténik, hogy a fiatal lánynak, akihői annak idején csak az oktnlan dac és felelőtlenség beszélt, dolga akad vala­melyik fiúval s ekkor egyszerre megfordul a kocka s ahol tegnap a fehér világított, ma a Tekete sötétlik. így tőrtént ez Fannival is. Most tehetetlenül magába csuklik s valóban csak látszat az a nyugalom, amivel az orvosnoz indult. — Semmi az egész, — mondta. — Az ember át akar ugrani egy árkot, átugorja és pont. Laci és Évi hallgattak, biztató, bátorító szó se jött ki a torkukon. Évi azt gondolta: »Mi történik akkor, ha az ember ahelyett, hogy átugraná. beleesik az árokba * De nem szól, csak nézte a barátnőjét s egy pillanatra, mintha belelátott volna. Érzi, hogy az a nyu­galom, amíwl Pant.i elindult tőlük, nem cavébb fcettetésnél s nincs kizárva, hogy néhány perc múlva holtan hozzák majd le az orvos rende­lőjéből. A mentőkocsi szirénája végigvisit a körutakon, megáll mellettük a kapu előtt s azután Fannit két ember lehozza a hordágyon és vége egy szép, fiatal életnek. Majdnem el­sírta magát. Elválaszthatatlan közösséget ér­zett a másik lány sorsával, megérezte, hogy ez a tragédia ott leselkedik minden fiatal lány nyomában s egyiknek ma, másiknak holnap telik be a mérleg. Itt áll előtte Laci s minderről nem szólhat neki Fiu ő s talán meg sem értené a lányok tragédiáját. Rápil­lant a kamaszra s érzi, ha itt is áll az élőtte, mégis messze, nagyon messze van az tőle. Vájjon mért horgasztja le a fejét? Mért néz olyan busán a nagy, vizes szemeivel. Mi tőr­ténik a bensejében? Legalább ha szólna vala­mit. De nem, némaságra Ítélten hallgat. Ide-oda topog a fin s mint valami vándor teve, föl van szerelve mindenféle holmikkal. Vízhatlan ponyva, két pokrócz, egy doboa élelemmel, kulacs és egyéb ilyen dolgokat cipel a hátán. Meleg van, hiába dugta zsebre a fekete, kis sapkáját, összegubancolt, rozsdás haja közül, mint az esőcsöppek, gurul ki az izzadság Nagy tenyerével végigtöröl az ar­cán, az ábrázatát lefelé nyújtja ilyenkor 8 a vizes kezét belctörüli égszínkék Iüszter­kabát.ia elejébe. — Meleged van? — kérdezi Évi. — Ha nem birod már tedd át az én hátamra. A' kamasz fölényesen elmosolyodik. — Mit gondolsz? Tói sikerül majd a dolog? — Nem tudom. Én nem is tudom, mi tör­ténik vele. — Azt monda, mlngvárt jön. — Már több mint fél órája. Föl-alá jártak a kapu előtt s igy beszéltek bele n levegőbe. Nem akartak önmagukban elemésztődni, szükségük volt, hogy kimond­ják a szavakat, de arra már nem figyeltek', hogy a másik mit mond. > kapuban végre megjelent Panni. Az első pillanatban semmi különösebl»et nem lehe­tett rajta észrevenni. Ugyanolyan volt, mint mikor elvált tőlük. De aztán látták, hogy az arca viaszsápadt s a máskor vérpiros szája­széle valósággal megvan fehéredve. — Gyerünk, — mondta anélkül, hogy rájuk nézett volna s hangja gyönge volt és remegett — Sietnünk kell. Fölszálltak a legközelebbi villamosra. — Üljetek mellém két oldalt — Rosszul érzed magad? — kérdezte Evi s ránézett ijedt, tágranyitott szemeiveL Panni súgta: — Ha elájulok, ne vigyelek haza, mert akkor kiugróm az ablakon. (FoTvt k'flv.) Felelős szerkesztő: PÁSZTOR JÓZSEF. Nyomatott a kiadótulajdonos Dflmaayarország Hirlnp- és Nyomdavállalat Rt. könyvnyomdájában. Felelős üzemvezető: Klein Sándor. Katona Dr. íogi szemináriuma 1^450 alapvizsgára j felvilágosítás JWI szigorlatra i Ingyen előkészít. — KltHnő Jegyzetek. Somogyi ucca 22.» Telefoni Aut. 13-74. WT Csuda olcsó! "TWI Bőröndök, retikillök, ggí&S VulkAn é» erílemei Unkák, kézimnnkí retikül8k montlroz&eAt villalom. GySiMjfin m»í jlesó IralmnM. 21T Borboly barör-o* "cketcint ucca 21.

Next

/
Thumbnails
Contents