Délmagyarország, 1931. február (7. évfolyam, 26-48. szám)

1931-02-11 / 33. szám

1931 februárit DELMAOVAROKSZAG cégfnte/dOTMok: Csányi Mlfiály éa Molnár Ml&áty. Készít elstírendil Kivitelben szobafestést, mázolást, clmfeslést és bútorfényezést. Felsetesas ucca 22. szám. 41) Telefon 19—42. MEGNŐTTEK ÉS ELINDULNAK ! REGÉNY Irta: Kassák Utas ...., • 17 Együtt méntele tovább- Ptotii koraolyan őrült ennek a találkozásnak. Megeredtek a szavai, beszélt ugy, hogy a másikat pillanatig lem engedte szóhoz jutni. — Tudod, — mondta. — Sokszor gondoltam rátok, nektek sokkal jobb dolgotok lehe.t, mint nekünk. Neked vannak szuleidí — Vannak. De csak vasárnap iárok haza, Dont alszom a műhelyben. — Hát persze, e? egészen más! Tudod, nálunk a szüleink olyanok, hogy rendesen lélekreni sem engedik az embert. Ne hidd, hogy mi valami gazdagok vagyunk, de tudod ez már igy vau — és beszélt, mintha valami^ hogy dagadt lábaikat megmártogassák a lan motollával fújta volna ki magából a szavakat. össze-vissza, erről is, arról is. Néha kérdezett valamit, nehezen várta a választ s aztán hopp, átugrott a másik partra Másról kezdett beszélni. A fiu bement az egyik kapun, jó negyedóráig maradt a házban. Panni, hóna alatt a táskával, föl-alá járt a kövezeten. Megállt a kirakatok előtt, bámészkodott, de semmit sem jegyzett meg az eszében abból, amit látott. A fiúra gondolt. Egészen más ez, mint a Feri s nem antipatikus neki. Szívesen összebarátkozna vele, biztosan hallhatna tőle nagyon érdekes dolgokat. Nem szabad as embernek egyoldalúnak lenni. Annál is inkább, hisren ő már tul van az iskolákon, kinőtt a gyerekcipőkből s ha a maga erejéből meg akar élni, akkor nem járhat ellenzőkkel a világban. A fiu kijött, a szerszámláda még ott volt a rállán, de a szabad karjait nagy lendülettel lóbálta előre-hátra. — Kicsit sokáig tartott. — mondta mentegetőzön — öreg dög az már és az embernek kinlódni kell vele. Panni a másik öt fiúról kérdezősködött Kicsodák tulajdonképpen, mit csinálnak, hogyan élnek s végül is azt mondta: — Szeretnék összebarátkozni veletek. Gondolod, hogy lehetséges? A fiu .hallgatott egy kicsit s aztán oldalról erősen, kitartóan ránézett — Nem is tudom kj vagy. De, ha akarod, azért néha összejöhetek veled. Nekem Kovács Ernő a nevem. A többieknek csak akkor szólók, ha én már kiismertelek. — Jó. Akkor hát esténként találkozunk. — Vannak könyveid? — Hogyne! Vannak gyönyörű regényeink. A fiu néhány pillanat mnlva: — Valami más könyveket gondoltam, — Más? — No most hagyjuk, nemsokára a műhely, előtt leszünk. Ha akarod, hát nyelekor találkozhatunk ott az óra alatt. Elváltak, . A fiu eltűnt a szomszéd ház pinceajtajá* ban, Panni megfordult és elindult hazafelé. Vájjon ki lehet ez a fhi? Milyen könyvekre gondolt? Hiába volt ő akármilyen kedves vele, az mindvégig bizalmatlan maradt hozzá. Először, mintha félt volna tőle, aztán lassan fölékerekedetl s ezt a változást anélkül, hogy megbántotta volna, éreztetni tudta vele. De nem baj, Eslére mindez megváltozik. Egykönnyen nem hagy kifogni magán. Fontos csak az, hogy otthon bele ne kevejedjen valami viharba. Az utóbbi napokban megint nagyon elidegesedett, a legkisebb dolgyos vizben, ezeken az estéken néhány kamasz összeverődik az állomás előtt 8 elcsavarognak a belváros felé az egyik fával és virággal beültetett parkba. A vékony pénzű polgári családok üdülőhelye ez a park. Tarka virágágyak vannak benne, a fák lombjai között susog a szél, a tér közepén óriási csarnok fehérlik, ahol főkötős lányok tejet, vajat s mindenféle hüsitő dolgokat szolgálnak föl a fehér asztalok körül. A csarnok előtt emelvény áll, amin zenészek játszanak s a hegedükből és bőgőkből elővarázsolt hangok mészsrire hallhatóan zengenek az estében. A néhány kamasz, akik a bérkaszárnyák zugaiban látták meg a napvilágot, akikben, mint minden teremtett lélekben vágyak és kíváncsiságok élnek, esténként ők is ellátogatnak ebbe a parkba. Idegen világ ez a számukra, de talán éppen ezért gondolják, itt akad egy pad, ahova letelepedhetnek, ahol elmondhatják egymásnak fakadó gondolataikat, kuszált rajongásokkal és kétségekkel teli léletüket. Az asztalos, aki bent dolgozik fcöíel a kőrutakhoz, érkezik meg elsőnek az állomás elé. Aztán jönnek a ruhafogas ügynökök, a napszámosok piszkosan, egyenesen a munkából és utoljára a kárpitos. Talán egyikük sem tudná megmondani, miért találkoznak igy öszsze pontosan minden második este s miért vétene az a többiek ellen, aki csak egyszer is elmaradna közülük. Ha valaki végig hallgatná a beszélgetésüket, azt mondaná: »Micsoda fantaszta kölykök. Ahelyett, hogy hazamennének pihenni, ilyen semmiségekkel töltenek el fél éjszakákat. Komisz, elzüllött nemzedék ez, sose lesz belőlük semmi.* Érdekes, hogy alig hallotta valaki ezeknek a kamaszoknak egymás közötti beszélgetését s mégis a legtöbb embernek ez róluk a véleményt. Mintha meg lennének bélyegezve, ők is tudják ezt, de nem törődnek vele. Még jobban magukbavonulnab, ugy akadtak össze, mint pajtások s ma már valóságos szövetséges társai egymásnak. Állandóan van miről beszélniök s ha valaki idegen közeledik feléjük, ösztönösen elhallgatnak. Félkilenc volt, mikor »z asztalos a pályaudvar elé ért. Elsétált az egyik saroktól a másikig, aztán vissza s leült a járda szélén lévő padra Nem sokáig kellett v árakoznia, a többiek is megérkeztek. — Találkoztam azzal a burzsujkával, azzal a lánnyal, aki kint volt a tisztáson. — Jó képű kölyök, — mondta a kárpitos — de azért nem közénk való, (Folyt köv.") Szeged sz. "kir. városi szlnődz Szerda este I órai keadettel gok is vérig bántják. Vigyázni fog magara, Végre Is nem beteg ől ^ Elhatározta, szólhatnak" hozzá ahogyan akarnak, ugy tesz majd, mintha mindenbe belenyugodna. Mért ne tenné meg, ha igy válik hasznára. VII. \ A nyári estéken, mikor a külvárosok népe, asszonyok és férfiak fáradtan leteszik magukat a hűvös udvarok mélyére, kiülnek a csenevész kertecskékbe a kocsmák elé s akikben több élet maradt, azok kimennek a folyóparlra, PremlarMrlat 1 Páris almáfa Operett 8 felvonásban. Szövegét Rátkai Sándor témájából Irta: Dr. Rácz Andor. Zenéjét szerzette. Jung Béla. Rendefl Sriklai Jeni. Vezényli Bítk Mikiin. Siemilyck: Seerémy Pomokos gróf — — Swémy Pál gróf — — — HIdassy Mariette grófnő — — Fogarassy István gróí — — Ffileky László báró — — Bársony Flóra, szin&znS — Sréppataky Erna, színésznő — Peterdf Jolán, síinésznő — — C,i\i Ferkó, rendező — •— Kftlftnte Mózes, Intéző •- — Torkos Abel. hajtó — —' — ^fiveges Gyurka. kisbojtár Gyárfás Anikó, Hhn pásztor — Kese Peti — — — — — Tánezos Évi, szíVelvleány — Ziluy Pál Tolnay Andor Etek Ira Rónai Brla Marinkovics Sebí Sz, Palkós !rm». Srliök Sieti Várlinlmi Irén Fülöp Sándor Szíiátn i Aladár Károlyi Vilmos Csonka Antal Kiss M-mvi Bereng József Kuriisa Margit Felelfls szerkesztő: PÁSZTOR JrtZSEF. Nyomatott a kiadótulajdonos Délmagyarorscig Hírlap- éa Nyomdavállnlat Rt. könyvnyomdájában. Felelős özemvpzetff: Ktefti Sándor. Ne vegye meg a kottába!! Az összes slágerekei havi 2 pengőért kikölcsönözheti a Modern k»lGS0nk«nyvt«rból KtgvA-ucca 1 »wr. Sitt Klubhelyiségnek Caslnonak Orvosi rendelőnek Salonnak vagy bármilyen hodának alkalmas helyiség Kárász~ucca 8. sz. alatt MEGJELENT UMSERTÖ KOBILE tábornok könyve: rz jiiur ÉSZIIKSBRKI UTJfl —""'""fffiwirowi 432 oldalnyi mű, az expedíció taglalnak fényképeivel, Illusztrációkkal és térképekkel. S könyv bolti ára to Pr a Délmagyarország előfizetőinek 7 P. A Zsidó Nőegylet !4-lkl koncertjére jegyek a Délmagyarország feqyírodában válthatók