Délmagyarország, 1931. február (7. évfolyam, 26-48. szám)

1931-02-08 / 31. szám

ÖSEJIX6T7rWIHSZ;.W"" Üdvözlet Szolnoknak Irta Toa«I!l Sándor. Vfcsírnap a magyar Tiszavidék kereskedői konferenciát rendeznek Szolnokon. A rendezők részvétel szempontjából limitálták, hogy kik vehetnek részt a konferencián: azoknak a me­gyéknek, városoknak és községeknek kereske­dőit hívták meg, amelyek forgalmi szempont­ul körülbelül a Tisza szolnok-szegedi szakasza felé gravitálnak, vagy legalább is adva volna, hogy oda gravitáljanak. Tárgyi szempontból ij körvonalazták a konferencia tárgyalásainak gayagát: azokat a kérdéseket vették fel a programba, amelyek elsősorban és talán kizá­rólag ennek a vidéknek kereskedőit érdeklik. Ide tartoznak a vasúti és hajózási forgalom kérdései, a szállítások lebonyolítása, a tarifák, n vasúti és hajózási forgalom kapcsolatainak kiépítése, a gabonaértékesítés, a minőségek kérdése és a márkázás elvének applikálása a vidék produktumaira. Mindezek mellett zászlő­lobogtatás gyanánt szerepel a tárgysorozatban a Duna—Tisza.csatorna megépítésének ügye, melynek első tervét a haditanács még József császár utasítására készítette el. Szolnokon fogja tartan! a magyar kereskedelem egyik te­kintélyes része első regionális konferenciáját, hogy saját bajait megbeszélje és kívánalmait megfelelő módon a kormány elé juttassa. Vidéki kongresszusokat eddig is rendeztek meglehetős nagy számmal a kereskedők, de ezek a kongresszusok csupán a hely szempont­jából voltak vidékiek. Tárgyalásaik során a regionális elem jóformán kifejezésre sem ju­tott Programjuktői bízvást meg lehetett volna tartani őket az ország bármely városában, annyira hiányzott belőlük a helyi színezet: adóztatási ügyek, forgalmi adósérelmek, kül­kereskedelmi kérdések, harc a monopóliumok és szövetkezeti alakulások ellen és hasonlók. Szolnok az első kísérlet arra, hogy összeülje­nek egy meghatározott vidék kereskedői és az országos kérdések kikapcsolásával megbeszél­jék maguk külön ügyeit. Mégis éz nem kikap­csolódás ez az országos problémákból, hanem ellenkezőleg azoknak szerves kiegészítése. Az általános kérdések és kívánalmak többé-kevés­bé Ismeretesek, viszont minden vidéknek a BICH Fa, szén, koksz Telefon 11 ­22 sasss?. Dsinaparfon UJ veselés mellett ajánlja t Előkelő, patinás szállodájának gyönyörű szobáit a mai gazdasági ^iszonyoknak megfelelő polgári árakon: Egy ágyas ueeai .... " •'. » > udvari . . . Két ágyas uccai dunapartf. P 10—16-ig P 6—10-ig P 24—40-ig P 30—24-ig P 15—18-ig „ , udvari . . . A jobb síobjc árai fttrilőrsntíval értendSk, Kindsc «»babán hideg ée meleg-rtz, telefon és r&4I<J, Éttermi Arait: Completl "eggell! kávé v. toa v, kaka« «srv to'ássál, fajjal és jatn-el . . . P 1.20 Kitűnő ebéd v, vacsora menü . P 3.40 Kitűnő ebéd v. vacsora menü előétellel . P 4.— *|£sen lapra fiivathoxá±*at a ssobadrakból külön engedmény. ¿S&obarendelés lefiertlen 2-3 nappal előbb c&xköxlendö. Brijtol-Mi&xia szobáiból <9 terrassaáról s leggyínySröbb kilátás nyUik a Danára és a badal hegyekre. ^ földrajzi adottságból, természeti viszonyokból és gazdasági helyzetből kifolyólag vannak kü­lön kérdései, igényei és problémái, amelyek külön megvilágítást és tárgyalást igényelnek. Ha ebből a szempontból nézzük a szolnoki regionális konferenciát, körülbelül azt a te­rületet kell érdekeltségi szférájába tartozónak tekintenünk, amelyet nyugaton a cegléd-sze­gedi, északon cegléd-szolnok-biharkeresztesi vasutvonalak, keleten és délen pedig a trianoni országhatár zárnak be és amelyet a Tisza vonala két egyenlőtlen nagyságú, nyugati és keleti részre oszt. Altalános jellege eünek a vidéknek túlnyomóan mezőgazdasági volta és közlekedési viszonyainak rettenetes elhanya­goltsága. Ebben van adva az érdekek közös­sége és egyben a célkitűzések azonossága is. Szembeállítva a Dunántulla! ennek a vidék­nek városai és községei, mind nagyok és né­pesek. Ahány város és község van például Békés, vagy • Csanádrinegyáben, az megannyi centruma, a gabonakereskedelemnek, de olyan centrum, amelynek alimentálása attól függ, hogy milyen az időjárás és milyen állapotban vannak a községbe vezető utak. Ha e tekin­tetben sok javulás Is történt az utolsó eszten­dőkben, a lényeg még mindig nem változott E? a Tiszavidék férményértékesitésének első nagy nehézsége. A másik nagy nehézség a tarifális kérdésekben jelentkezik. Esztendők óta panaszolják főleg a tiszántúli vidékek gabona­és általában terménykereskedői, hogy a magas díjtételek megbénítják a nyugati határállomá­sokra irányuló üzletkötéseket A számtalan pa­nasz és instancíázás dacára mindeddig nem sikerült még összeegyeztetni a Máv. üzleti szempontjait és a kiviteli gabonakereskedelem fuvarozási érdekeit Megfordított viszonylat­ban ugyanez áll a szénfuvérokra, amelyek a magyar bányaállomásokről a legrágábbak a Szegedtől és Szentestől keletre eső állomások­ra. A szén és ipari nyersanyagok fuvarjának drágasága egyik legnagyobb akadálya az ipa­rosodásnak az Alföld délkeleti sarkában. A konferencia programjának összeállítói igen helyesen ezeket a tarifális kérdéseket tették meg a tárgyalások tengelyének. Az ország legnagyobb gabonatermelő vidékéről és a ga­bonaér'é' esités prob'é,májáról lévén szó, amely­nek kérdésében száz százalékig találkozik a mezőgazdaság és a kereskedelem , érdéke, nem­csak egy érdekeltségi csoport, hanem az egész gazdasági élet névében fogja a szolnoki kon­ferencia képviselni azt a kivánahnat, hogy a gabona értékesítése a lehetőségek keretein be­lül előmozdittassék és ezek a forgalmilag rossz helyzetben levő vidékek a nyugati viszonyla­tokra közvetlen tiszai átrakási forgalmat, ille­tőleg díjszabásokat kapjanak. önmagában «ónban ennek a kombinált for­galomnak papíron való biztosítása nem elég, a gyakorlatban is meg kell adni a lehetőséget a Tiszának, mint viziutnak kihasználására. Je­lenleg ugyanis a vasút és a Tisza, mint viziuí között a kapcsolatok a minimálisra szorítkoz­nak. E tekintetben az egész magyar Tiszán jóformán csak Szolnok és Szeged jöhet tekin­tetbe, de ott is az átrakási berendezések na­gyon kezdetlegesek. A. többi nagy tiszai he­lyeknek éppenséggel semmi kapcsolatuk nincs a vasuítaJ, Szentes, Csongrád és a Tiszához szintén elég közel fekvő Hódmezővásárhely nemhogy fel tudnák használni a Tiszát, inkább el vannak szakítva tőle. Általában a Tisza mai állapotában nerc annyira köziekédési ütőere, mint inkább közlekedés! akadálya az Alföld­nek. Erre kell a szolnoki konferenciának hang­gos szóval felhívni az ország és az egész köz­vélemény figyelmét. Nem akarok abba a hibába esni, hogy hely­telenül alkalmazott összehasonlításokkal veszé­lyeztessem azoknak a kérdéseknek komolyságát és súlyosságát, melyeket a tiszai konferencia kitűzött a programjára. De mégsem tudok sza­badulni két képnek a hatása alól, amely hóna­pok óta mindig együttesen tolul az agyamba, A nyáron, közvetlenül a franciák kivonulása után végigmentem a Rajnán, ahol hajó hajót ért, vonatok dübörögtek mindkét parton és minden lüktető életet elevenséget lehelt Ide­haza látom magam előtt az algyői kompot, amelynek környékén még mindig az Ob és Jenisszei vidékére emlékeztető állapotok ural­kodnak. Pedig hát emberemlékezet óta mindig erre vezetett az Alföld középső részének nagy országútja és a gyevi rév volt az, ahol már hunnok, avarok és ősmagyarok itatták lovai­Minden pár NOR-COC harisnya egy-egy remeke a magyar gyáriparnak. Ez a tartós, finom és simulékony harisnya mísdea tökéletesen kielégít. A NOR-COC harisnya asszonyt-leányt egyaránt meghódított és joggal mondhatjuk, hogy a magyar ipar büszkesége a harisnya. kat. De ma sem vagyunk sokkal előbbre, mint a honfoglalás idején. Keletre és nyugatra a révtől, huszonkilenc kilométerre egymástői, két nagy város, Hódmezővásárhely és Szeged, ame­lyek remélik, hogy végre meg fogják kapni a hidat, amelyért már olyan régen küldöttségez­nek és instanciáznak. Képzeletemben ott állok az algyői kompnál és látom, amint csikorogva, nehézkesen meg­indul az autókkal, szeke.c....ei megrakott vizi járőmü. Csikorognak a láncok, durva, kérges tenyerek kapaszkodnak beléje és emberi erővel vontatják a túlsó part felé. A túlsó parton a fagyott göröngyökön kínlódva, hangos ostor­pattogtatás, kiáltozás közben vonszolják fel a lovak a megrakott szekereket Ez az alföldi csendélet a Tiszán. A földek köröskörül téli némaságba burkolóznak, fent varjak kárognak, valahol a távolban egy vékony füstfelhő csíkja emelkedik az ég felé. Nézem ezt a képet és elfog az alföldi magyar szomorúság. Azután eszembe jut Szolnok, ahol beszélni fognak ezekről a bajokról és ahol a bajok kö­zepette is megszólal az életnek és élni akarás­nak a hangja. Ennek a bizakodásnak a jegyé­ben köszöntöm Szolnokot és a szolnoki keres kedői konferen-íít NUUUUUM 9€@rn@r Márton litizer és fotoszaküzletét s Baktárrendezéi m lenti mélyen leüzállltott árak. ii % B®«tsch Albert rádlécép W^mWm^Mf III heiyifégéba helyezte á*

Next

/
Thumbnails
Contents