Délmagyarország, 1931. február (7. évfolyam, 26-48. szám)

1931-02-08 / 31. szám

*»C,l»EJL>- SzerKesztúség Somogyi ucco l-cm Teleion - Z3-3j.^KIadáhlTatal, ^^¡«»öriJtW^y^Ar é* teoylroíio Aradi acce. S. Telefon: t J-06, ^ Nyomdát löw IIpót UtC« lf. Telefon t iie-34 Túrlrnfl é» levélcím Ptln>egya-"mdg Sssticíl. Vasárnap* 1931 február S Ara 24 fillér VII. évfolyam, 31« szám ELÖriíETÉS Uavonia helyben 3.20, vidéken «* Budapetien 3-ÖO, icUIfOldiSn 6-40 pengA. <• Egyei stam Axt% héikfit« nap iO, veoöf-. éa Ünnepnap 44 <111. Hlrdeiések felvétele larlte wi-rtnl. Megjelenik héNA k!v*íelév«l nan^la reioel Emlékek tanítása Budapesten előadást tartott az emlékezőtehetség fejlesztésének egy magántudósa. A mnemotechnikának uj módszerével ismertette meg a hallgatóságot:' hogyan lehet az emlékezőtehetséget fokozni? Hát bizony, belátjuk, erre szükség van. Nem arra, hogy harminc, vagy negyvenegyszer elolvasott szót hibátlan sorrendben tudjunk elmondani: ez az emlékezőtehetség akrobatamutatványa, elképeszt, csudálkozást kelt, de mi hasznunk van belőle? Az emberiségnek arra lenne szüksége, hogy ne felejtse el, amin egyszer már keresztülment. Végtére is, ha elfelejtjük azt, amin az előttünk élt nemzedékek keresztülmentek, arra még van bocsáttat Elfelejthetjük, mert soha nem tanultuk meg. A történetírásnak épp olyan kozmetikai tőrvényei vannak, mint a nők arcápolásának. Az igazi történetíró ideje még nem érkezett el. Osztályelfogultságok, nemzeti gőgök, az uralmon lévőkkél szemben kritikátlan hizelgések torzítják el a valóság képét a történetírók kezében. Meg sem kell néznünk, hogy ki irta a könyvet, minden történelmi mü első két oldalának elolvasása már pontos és megbízható felvilágosítást ad arról, hogy a könyv irója melyik társadalmi osztály tagja, milyen politikai párthoz tartozik, esetleg: melyik vallásfelekezet tagja. Máskép ír a református tudós és másképen a katolikus, más igazságokat hirdet a polgári osztályhoz tartozó kutató és mást a munkásosztály történetírója. Mint ahogy a portré két emberről ad képet: a festőről és a modelről, épp ugy a történelmi mü a megírt kornak s a történetíró korának uralkodó eszméit tükrözi vissza. Nem szabad hát fennakadni azon, ha elfelejtjük azt, amit soha nem tanultunk meg. Ha valamin kétségbe lehet esni, az csak az: hogyan lehetett elfelejteni a szenvedést, amin keresztültörte, a nélkülözéseket, amin kereszt ül verekedte, a megpróbáltatásokat, amin kerasztülhajszolta magát a most élő nemzedék? Csodálatos, hihetetlen volt, hogy a háborúhoz milyen szédítő gyorsan alkalmazkodott a béke embere. A számtisztek és könyvelők egy csapásra hősök lettek s olyan otthonosan mozogtak a lövészárkokban, mint pár nappal azelőtt az aszfalton s a kettős könyvvitel sikátoraiban. Amilyen gyorsan felejtettük c! akkor a békét, épp olyan gyorsan felejtettük el azután a háborút is. Ki emlékszik még a fekete kenyérre, ki emlékszik még arra á ragadós masszára, amit kukoricás kenyérnek neveztek, ki emlékszik még a sorbanállásra hírért, lisztért, tüzelőfáért, ki emlékszik nzokra a borzalmas napokra, amikor hiába vár|uk apánktól, gyerekünktől, vagy testvérünkül az életet jelentő rózsaszínű levelezőlapot? Az idegrendszerünkben még benne él a háború, de az értelem emlékezetében már nem. Az idegrendszerünk még emlékszik a borzalmakra, de az értelmünk inár mindent elfelejtett. Talán még unokáinknak is lesz lidérces álmuk, aminek gyökéremléke odatapad a gor-. !lcei pergőtüzhöz, a doberdói pokolhoz, vagy a verduni gáztámadáshoz, a kriminálpszicho-<%ia száraontartja, hogy milyen szörnyű deflációval járt az emberi lélekben ez a háború, — Belgiumot újra felépítették és. felépítették Északfranciaorezág rommálőtt vároa'f és falvait, de mikor épülnek újra az e'fflénvek és emlékek által megszületett és izekre tépett idegszálak? Az értelem felejt, mert védekezni akar. Ez a feledés csak védekezés, ez a feledés spongya, amelyik lemossa a borzalmak rajzaival teli táblát. De — szabad-e felejteni? Szabad-e ugy védekezni a borzalmak elviselhetetlen sulyu emlékei ellen, hogy a védekezés módja uj borzalmak szülője lehessen? A büntetés célja nem a megtorlás, hanem az elijesztés De ha elfelejtjük azt, amitől vissza kellene riadni, vissza fogunk-e majd riadni attól, amivel szemben megint a feledésbe kell menekülnünk? A feledés helyi érzéstelenítésével szabad-e lemondanunk leghatalmasabb szövetségesünkről a borzalmak elleni küzdelemben, a békéért vivott harcban? Ne arra tanítsanak bennünket, hogy versszakokat hogyan tudunk egyszeri hallásra elmondani könyv nélkül, hanem arra, hogy hogyan tudjuk emlékezetűnkben megőrizni az átélt szenvedések tanulságait. Miért éltük át, ha elfelejtjük? Ha már a kegyetlen végzet ebbe a korba taszított bele bennünket, legalább azt adjuk át utódainknak, ami őket megvédheti a borzalmaktól, amiken mi keresztülmentünk: az emlékezést. Ne itassuk le ma« gunkat a feledés borával, ne altassuk el gonosz mákonnyal az emberiség lelkiismeretét s ne meneküljünk a feledés nirvánájába: ha kenyeret, munkát, jólétet, fölszántott mezőket s tiszta, fehér házakat nem tudunk magunk után hagyni, legalább az emlékek kincseit őrizzük meg azok számára, akik utánunk jönnek majd a kifosztott főidre. MM Vad verekedések és ökölharcok a lengyel Sejm szombati Ülésén (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.') Varsóból jelentik: A Sejm szombati ülésén viharos botrányok játszódtak le, az ülés végül általános verekedésbe fulladt. Kaveczky demokrata képviselő beszédében kijelentette, hogy a demokrata párt örökre ellensége lesz Pilsudszky leglonái lusainak. A kormánypárt viharosan tűntetett érre a kijelentésre, majd megtámadták a képviselőt• ér. t>5d őkölkatc kezdődött a kormánypárt és a demokraták kőzött. Végül is Kaveckynek menekülni kel» lett az ülésteremből. A zavart a kommunisták is felhasználták, óriási lármában törtek ki, mire egy ukrán képviselő ököllel arconsujtott egy kommunista képviselőt, hz elnök általános verekedés; i és tumultus közepette függesztette fel az ülést Hőfuvás^ hóvihar cBudapesti tadósitőnl: belefonjelentése.) Zágrábból jelentik: Horvátországban és az Adria partvidékén két nap óta heves vihar és hófúvás tombol. A hó betemette a pályatestet, a vonatok 8—10 órás késéssel közlekednek. Az adriai kikötőkből péntek reggel óta egyetlen hajó sem indult el. Zágrábban is nagy havazás VOlt . : Pozsonyban és környékén 30 óráig tartott a hófúvás, a hő félméteres. A' közlekedés megszűnt, a környékbeli falvak el vannak vágva a külvilágtól. Rendkívül érdekes, hogy a vihar csak' Pozsony közvetlen közelében tombolt, a várostól 60 kilométerre nyoma sincs a hónak. Zalaegerszegről is nagy havazást jelente» nek, a forgalom a környéken megbénult. Budapesten éjfél felé kezdődött mes a havazás és lassan betemette az uccákat Két gyorsvonat borsalmas 6 ßalott, 20 súlyos sebesült — Két />ivatalnokoi letaríőaíafiaK Katlovic, február 7. A krakkói teherpályaudvar közelében ma reggel két gyorsvonat összeütközött. A két lokomoiiv kisiklott és sok vagon szétrombolódott. Eddigi hírek szerint a szerencsétlenségnek igen sok áldozata van. Krakkóból jelentik: A szerencsétlenségnek hat halottja, 20. .ulyos és számos könnyebb sebesültje van. Megállapították, hogy* a katasztrófát a hivatalnok gondatlansága okozta, aki lefeküdt aludni, helyettesének pedig nem volt kellő gyakorlata. Mindkettőt letartóztatták, Zacharinosempészésért 1 millió pengőre és 3 hónapra Ítéltek egy debreceni tisvnökBt Debrecen, február 7. A debreceni állomásra tavaly öt hordó gyantajelzésü áru érkezett. A vámhivatal közegei megállapították, hogy a hordókban nem gyanta, hanem két mázsa, meharin és igen sok tűzkő volt, melyeket Németországból csempésztek Magyarországra. A vámhatóságok és a rendőrség nyomozása alapján Katz Béla ügynök, valamiül az egyik debreceni szállítócég tisztviselői: Vajda Emil, Nagy Sándor és W'eisz Antal ellen megindult az eljárás. A debreceni törvényszék a mai főtárgyaláson Katz Bélát vámcsalás és vámjövedéki kihágás miatt 3 hónapi fogházra, valamint 1,000.000 pengő pénzbüntetésre ítélte. A többi vádlottat a törvényszék felmentette, Az egymilliópengős pénzbüntetés behajthatatlanság esetén száz pengőnkint egyrmvi elzá• rásrw változtatható át.