Délmagyarország, 1931. február (7. évfolyam, 26-48. szám)

1931-02-21 / 42. szám

1931" február 21. IJÉLMAGrARönSZÁG 9í Hégy §alálos álűoszala van a s&egedli lifusszfárvánj nalc (A Délmagyarország munkatársától.) Megírta a Délmagyarország, hogy Szeged területén meglepetésszerűen tífuszjárvány kezdődött, még pedig olyan veszedelmes mértékben, hogy a ragályos megbetegedések száma egy hét alatt 38-ra emelkedett. A járvány az orvosokat lepte meg a legjobban, mert eddig nem igen fordult elő, hogy az évnek ebben a szakában történtek volna tífuszos megbetegedések. A betegség felismerését nagymértékben megnehezítette az a körülmény, hogy az influenza, amely szintén járványszerüen lépett föl, csaknem azonos tünetekkel kezdődik, mint a hasihagymáz. A főorvosi hivatal a járvány keletkezéséről eddig annyit állapított meg, hogy a megbetegedésekel a legnagyobb valószínűség szerint fertőzött nyers tej, vagy tejtermék okozta, ezért a tejárusitás legszigorúbb ellenőrzését rendelte el. A főorvosi hivatal legújabb jelentése szerint a tífuszjárvány tovább terjed és péntekig a bejelentett megbetegedések száma 52-re emelkedett, tehát három nap alatt li ujabb megbetegedés történt. A járványnak már halálos áldozatai is vannak, a megbetegedettek közül a város belterületén három, a külterületen, a dorozsmai járásban egy halt meg. A" halálesetek száma tehát né^v. számos beteg állapota válságos. Wallisc§ Kálmán sajtópere egy bécsi lap ellen A bécsi törvényszék szerint nem Igazolódott be, Hogy Wallisch részivett a félegy&ázal kivégzésekben — Einöhrl szerkesztőt 4000 shillingre Ítélték (Budapesti tudósítónk telefonjclenfése.') Bécsből jelentik: A bécsi tartományi törvényszék" pénteken este hozott Ítéletet Wallisch Kálmán képviselő ismeretes sajtóperében, amit a Freiheit cimü jobboldali lap felelős szerkesztője, Einöhrl ellen indított, mert a lap azt irta. hogy Wallisch a magyarországi proletárdiktatúra idején Kiskunfélegyházán és Szegeden a forradalmi törvényszék elnöke volt és résztvett több ellenforradalmár ki\>égeztetésében. A törvényszék lefolytatta a bizonyítási eljárást és a tárgyaláson egész sereg jegyzőkönyvet olvasott fel a magyar hatóságok elótt lefolyt tanúvallomásokról. Az itélet megállapítja, hogy a valódiság bizonyítása nem sikerült és ezért a szerkesztőt 1000 shilling pénzbüntetésre, vagy li napi fogházra, azonkívül 3000 shil'ing erkölcsi kártérítésre ítélte. Az itélet indokolása szerint "Wallisch egyáltalában nem volt jelen azokban a városokban, amelyekben a forradalmi tőrvényszékek aszóbanforgó halálos ítéleteket hozták. A rablfc vádját a biróság nem találta helytállónak, mert Kun Béla kormányát annak idején az osztrák kormány elismerte és igy az általa elrendelt rekvirálások nem tekinthetők rablásnak. Einöhrl fellebbezett az itélet ellen. Klein Sándor apjának és anyjának drámaivallomáfa a nyíregyházai per pénteki tárgyalásán Vallomások Klein Sándor és Ehrenfeld Magda szerelméről A gyilkos A baléi íéple, amikor anyja a biróság elé lépelí — Szombaton nyilai* köznek «z orrosszakéríők Nyíregyháza, február 20. Pénteken délelőtt tovább folytatták Klein Sándor bűnügyének izgalmas tárgyalását. Az első tanú Blum Kálmán 24 éves kereskedő volt. aki Kleinnel a legjobb barátságban volt, — Hogy ismerkedett m»g Kleinnel? — kérdezte az elnök. — Mint szomszédok ismerkedtünk meg és közös instruktorunk volt. — Mondja meg, hogy mint barátja, milyen természetű embernek ismerte Kleint? — Soha nem kötekedett senkivel, de kiesé lobbanékony természetű volt. — Tud-e valamit arról, hogy mikoi kerültek Törőkországba ? — 1926-ban mentünk ki együtt. — Minek mentek ld? — Dolgozni és tapasztalatot szerezni. Eljutottunk Konstantinápolyig, itt azonban az én pénzem már elfogyott. Egyideig testi munkával kerestük kenyerünket, majd én hazajöttem, Klein tovább folytatta útját Rodostóba. — Erős embernek ismerte Kleint? — Igen. erős embernek. — Mikor volt fenn Klein utoljára Pesten? — 1930 júliusában. Ugyancsak ekkor volt fenn Ehrenfeld Magda is, hármasan együtt szórakoztunk. Együtt jártunk moziba, színházba, strandra. Ilyenkor én elkísértem Kleint lakásáig, azt azonban nem néztem meg és nem is voltam rá kíváncsi, hogy Magda felmegy-e Klein lakására. Hogy jó nsajnyban voltak, azt abból következtetem, hogy a lány »apukámnakt szólította Sándort és egyizben hallottam Magdától Klein Sándor elölt tett következő kijelentését: *Sok pénzért nem adnám, hs etBsza tudnám tstnálni amit 10velem csináltál*. — Arról tudott maga, hogy jóban voltak? — Igen. De, nem közvetlenül Kleintől tudtam, haism csak következtettem. Hallottam. hogy Magda többször járt Klein lekisín. — Mit mondott önnek Klein Magdáról vslő viszonyáról? — Elmondotta, hogy szeretik .zgymdst, de házasság nehezen fog köztük létrejönni, mert Magda szülei ellenzik, Egyizben mutatott nekem egy levelet, amelyet Magda küldött neki Svájcból. Ebben a levélben többek rőzölt as Is áll: >Látod apukám, most már minden rendben. Aggodalomra nincs semmi ok és a te megnyugtatásod jó', esett nekem, már mindenen tul vavgunk<. — Mondja el. mit tud a pisztolyról! — Klein megbízott engem, hogy vegyek neki egy pisztolyt. Együtt voltunk kint a Teleki-téren, hogy a nisrtolyt megvásároljuk, de ott nem kaptunk. Később azonban, amikor hazautazott, megbízott levélben a pisztoly vételével. A levélhez melléki.", pént azonban valaki kivette a levélből és igy a megbízásnak nem tudtam eleget tenni Meg is irtam ezt Kleinnc-k. A kővetkező levélben arró! értesített, hogy már nincs szük?*ge pisztolyra. — Mire kellett Kieinnek a revolver? — Nekem azt mondta, hogy Stark ellen akar véo ekézni, aki <51 többször megtámadta. Egyizben Klein és Magda rr.pgbiztak engem azzal, hogy a dispenzációhoz s;ük:éges ira-.okat szerezzem meg A megbízást azonban később visszavonták. Klein egyszer azt a kijelentést adta, hogy ha Magdát nem adják hozzá, akkor elmegy vele Ausztráliába, vagy máshová, mert ő Magdával közős háztartásban akar élni. Azt is hangoztatta, hogyha Magdával való házassága nem ,i"iine rtr- :.kkor Öng'/Uk '5 Tesz. Emiatt a kijelentése miatt nem vettem nrki revolvert. Amikor Klein és Magda Pesten tartózkodtak ér. egyizben kimentünk hárman a Hűvős.völgybe. Én elmentem vizet inni és mikor visszatértem. Klein és Magda szorosan egymás mellett fekve csókolóztak. Én ekkor mondtam is Magdának hogy ízléstelen dolog harmadik személy jelenlétében csókolózni. Magda azt mondta nekem, hogy engem testvérének tart és igy nem érzi magát feszélyezve. — Kitől tudta meg maga, hogy Kleint gyilkossággal gyanúsítják? — Ehrenfeld Magda táviratozta meg neBent. Ezután a védő intézett kérdéseket t tanúhoz. majd a vádlottnak a tanával való szembesítése, következik. A vádlott előadja, hogy a tanú mindenben igazat vallott. Blum Kálmán után Bogár Mihály munkást hallgatta ki a törvényszék. Bogár Mihály volt az, aki a holttestet megtalálta Vallomásában elmondotta, hogy Klein Sándor deszkákat rakatott arra a helyre, ahol a holttestet megtalálták, napszámosokkal főidet is hordatott oda és maga Klein Sándor is taposta a főidet a napszámos' ükat. Eisdorfer Jenő tisztviselő arról beszélt vallomásában, hogy Klein Sándor rendkívül izgatott lelkiállapotban volt szabadságát megelőzően, Dinnyés Ilona szobalány tanúvallomásában elmondotta, hogy Ehrenfeld Magda ugy nyilatkozott előtte, hogy szereti Klein Sándort, ie nem tud hozzámenni feleségül, mert az anyja nem engedi ©jelenti i tana, hogy Klein Sándor és Ehrenfeld Ilona ő előtte Is több ízben tegeződtek. A továbbiakban elmondotta, hogy Ehrenfeld Magda különösen akkor, amikor édesanyja nem volt otthon, a telepen aludt és azt is látta, hogy Klein Sándor is aludt Ehrenfeld k lakásán. Vallomása további részénél zárt tárgyalást kért, amit « biróság el is rendelt Ezután Simkoiics Ignác tanuvallomíslbaa efmondotta, hogy Klein Sándor szivesen foglalkozott fantasztikus tervekkel igy fel akarta találni az örökmozgó gépet és Délafrikába csólnekon akarta leevezni. A tanú Klein Sándortól tudta meg. hogy Ehrenfeld Mag.la s lakására jár, , Délután Maleskcvtcs László 18 éves fodrászt hallgatták ld ő volt Klein borbélya. Elmondta, hogy szeptember 2-án ő is látta a Klein száján a sebet, sőt az arcán is látott egy másikat Des Saules Ottó, aki házitanítója volt a gyilkosJiak s a IV. gimnáziumra készítette elő, neveletlen "és figyelmetlen fiumk ismerte a vádlottat Dr. Schwartz László ügyvéd a kővetkező tana. Előadta, hogy Schwarz Miklós mielőtt feleségül vette lÚein Sándor nővérét, egyizben felkeres t* őt és azt kérdezte, mit csináljon, meri Klein revolverrel fenyegette meg, hogy lelövi, ha nem veszi el nővérét. Azt tanácsolta Schwarz Miklósnak, hogy legjobb, ha elveszi Klein húgát, mert Kleint mindenre képesnek tartja. Klein Dersff, a gyilkos édesspfa az elnök kérdésére elmondja, hogy fia n agyén jó de 7 éves kora óta, amikor feftifuszban megbetegedett, hirtelen természetű lett ő is igen hirtelen természetű ember és fiatal kora óta szeret mulatni A pia is, anyja is, öngyilkos lett. Felesége a harmadik gyermek születésekor megzavarodott és amikor a negyedik gyermek, a vádlott született. akkor sem volt normális. Tud arról, hogy fia és Magda szerették egymást, arról Is tud, hogy házassági tervük volt. A kővetkező tanú Klein Dezsőné, a vádlott édesanyja. Amikor a vádlott édesanyja a terembe lépett, e vádlót! keservesen sírni kezdett és haját tépázta Klein édesanyja előadja, hogy fia .jó gyermek, kicsit hirtelen természetű volt. de tiüleioel szemben suhasem. Arról tud, hogy szerette Ehrenfeld Magdát és el is akarta venni feleségül Grünberger Lajos gazdálkodó elmondta, hogy a vádlott apja nála volt alkalmazásban és a vádlott is, amikor leérettségizett, szintén nála volt. csépléskor. Az aija Igen izgága, iszákos, erőszakos ember volt, sokszor veszekedett az alkalmazottakkal. Többször megtörtént vele. hogy napközben is megrészegedett s ekkor a szénaboglya tövében lefeküdt Az elnök ezután közölte, hogv- az orvosszakértők holnap nyilatkoznak. Az ügyész kérte Klein levelinek a fele h-a sását, továbbá Indítványozta Schwarz Miklósnak. Klein sógorának kihallgatását, aki letartó'tatásban volt és egy séta közben, arakor egymá* mögé kerül-