Délmagyarország, 1931. február (7. évfolyam, 26-48. szám)

1931-02-20 / 41. szám

1931 február 20. DFILMAGYARORSZAG > Safíok, vafalí, túrók nagr válaaztékban legjolesóbb ín kon Schlesfnger u«;rrzMh2 Rónai Imre 30 éves színészi jubileumára a Jegyek a színház pénztárában már kaphatók és az előjegyzett jegyek a mai napon már átvehetők. Harmónia hangversenyek A Harmónia idei évadjának legnagvobb szenzációja NINON VALUN, a Metropoíitan énekes, nőjének ária- és dalestje március 9. VII. bérlet. A szegedi újságírók hangversenye. st?fániai Imre és Budánovits Mária, a zenei élet e két büszkesége szerepel a Magyar Újságírók Egyesülete szegedi osztályának március 2-i díszhangversenyén. Stefániái Imre spanyol kamaramtivész, a legnépszerűbb zongoristáink egyike, akit a rádió révén százezrek ismernek és kedvelnek csak ugy, mint Budánovits Máriát, a bársonyos hnngu, ki. tiinő operaénekesnőt, akit Kollár Pál zongoraművész kisér. Jegyek 2 pengőtől a Délmagyarország jegyirodájában. A színházi iroda hiret: Lengyel Menyhé tnek, a világhírű magyar írónak eredeti darabját, a >KöIcsönveÍt felpség«-ct mutatja be ma este a szinház elsőrangú szereposzlásban, modern és magyar népies zeneszámokkal tarkítva. A második előadás szombaton, a harmadik vasárnap este lesz. >RigoIetto« — Kovács Dpzsfivel, Vajda Lilivel, mint vendégekkel, Szóráddal és Sebők Sloflvel egyetlen előadásban, hétfőn este. Mátyás király szerelme szombat és vasárnap délután. A legizgalmasabb bűnügyi riport a legirodalmibb eszközökkel feldolgozva: Verneull »Lamberthirr uv» cimü színmüve kedden és szerdán Mágori Máriával és Nagy Györggvel. REGÉNY Irta: fíöSSÓK LOIOS vmn Délmagyarország Jegyiroda a Metropolltán énekesnője ária- és dalestje március 9.. HARMÓNIA VIT. Bérlet BRISTOL-SZ Budapest wr. Dunaparton Uj vasalés mellett ajánlja i Előkelő, patinás szállodájának gyönyörű szobáit a mai gazdasági viszonyoknak megfelelő polgári árakon: Egy ágyas uccai P 10—1fi-ig udvari . . . . P 6—10-ig Két ágy<»s uccai dunaparti . P 24—40-ig P 20—24-ig » , udvari P 15—18-ig A ,|obb srobák árai fördlezohával értendAk. Minden szobiban hideg; éa melegria, telefon és rádió. fttermS Arak: Complett reggelii kávé v. tea v. kakaó e?y tojással, vajjal és jam-»l . . . P t.SO KltUnö ebéd v. vacsora menO . P 3.40 KltUnö ebéd v. vacsora menll előétellel P 4.— Eceo lapra őivatkozdaaal a sxobadrakból kUliia engedmény. Szobarenddé* lefie/SIe? 2—3 nappal előbb e&xközlcndö. Bristol-szálloda szobáiból ás terrasszáról s leggyönyörtlbb kilátás nyílik a Önnára és a budai hegyekre. 24 A másik gyermek is megszületett és ez is lány lett. Az emberen valósággal buskomoruság vett erőt. Kicsiny, gyönge teremtés volt az újszülött. Az orvos nem igen hizott az életben maradásában; az anya észrevette ezt a pápaszemes ábrázatán és halkan sírdogált az ágyban. A harmadik" napon azt kérdezte a férjétől: — Mit gondolsz., mi legyen a neve a kicsikének? — Mindegy. Nekem abszolúte mindegy. Az asszony várt kicsit, oldalról szemlélte a kedvetlenül üldögélő embert s aztán újra kezdte: — Az első Annácska, ő legyen Éviké, Lencsés kissé megvetette a vállát: — Jő. A te utódaid, adj nekik olyan nevet, amilyent akarsz. Elfordult kissé az asszonytól, pillanatokig még nézelődött, aztán átment a másik szobába. Legjobb szeretné felvenni a kalapját, télikabátját és elmenni hazulról. De nemrég jött meg s komisz, esős idő van kint. Már régen nem volt ilyen reménytelen ősz. Nem is eső az, ami száll az égből, sürü, nedves köd fojtja az ember torkát s fátyollal borítja el a járókelők szemeit. Hova menjen hát? Sétálni nem lehet, az ismerőseit ls csakúgy unja, mint az időt, a feleségét és a gyerekeit. Másnap ismét kiderült az ég, könnyű szél fujt, az uccán kiszáradt a sár s az emberben is megenyhültek a szomorúságok. De többé sohasem lett belőle az az ember, aki Évi születése előtt volt. Megfogadta, inkább többé i hozzá sem nyúl a feleségéhez, mintsem hogy i még egy gyerekük szülessen. Bizonyára az is lány lenne, ilyen természetű nz asszony s ő talán őrőkre meghasonlana vele s önmagával is. DÍ? ha már ezek megvannak, nem hagyja őket elkorcsosodni. Csoda, hogy nem vett korbácsot a kezébe. Nem. Ez közönséges dolog és ő ilyesmiket nem tesz. Elég volt, ha összehúzta a szemöldökeit, egy jól irányított pillantással rendet tudott teremteni. Mikor kitört a háború, Évit akkor Íratták be az iskolába. A másik már a negyedik osztályba járt s elég jól tanult. Az ember azonban most sem volt velük megelégedve. S nem titkolta, hogy örült annak a napnak, mikor a katonai behívóját megkapta. Ugy búcsúzott el a családjától, mint aki órökre elválik tőlük. Az Anya, hogy igy egyedül maradt a kislányaival, méginkább csak nekik élt s valósággal összepajtáskodott velük. A lányok Szerették és minden tervüket megbeszélték vele. Jól esett nekik, hogy Van mellettük valaki, akibe alkalomadtán megfogőzhatnak, aki gondozza őket, ha valami bajuk van s ha csak lehet, szó nélkül teljesiti a kívánságukat. Más családoknál már érezni lehetett az elszegényedés jeleit, Annácska és Évi semmi zökkenőt nem veitek észre. Anyjuk csodálatos érzékkel, szinte üzleti számítással gazdálkodott. A gyerekeknek m -rtmaradt minden kényelmük s ki tudja mért, igy, ebben a fél árvaságban kifényesedtek a szemeik, jő étvággyal ettek, szerettek sokai aludni, a testük megtelt s nz arcukról eltűntek a kellemetlenül zsiros, csillogó hegyű mirigyek. Az Apa nyolchónaponként hazajött háromnégy napos szabadságra. Mindnyájan örültek' neki, körülhizelegték, kedveskedtek neki s szerettek volna ugy bánni vele, mint egy beteggel, vágy egy mindnyájuknál tehetetlenebb kisgyerekkel. Az ember első nap rendet teremtett. Megint ugy kellett viselkedniók, mintha valami pontos óraszerkezet mozgatná őket. Aztán, hogy az Apjuk elment, máról-holnapra visszatértek önmagukhoz. De erről nem beszéltek. Egykét napig sóhajtottak a távozó után s megint ugy éltek egymásmelleit. mint három pajtás. A háború negyedik esztendejében súlyos tüdőlövéssel végleg hazaérkezett az ember. Sokáig a katonai kórházban feküdt, a család bejárt hozzá, virágokat és édességeket vittek a betegnek. Kigyógyult a halálos bajból, alig maradt rajta valami nyoma a betegségnek. Éppen hogy a hangja rekedt el kicsit s reggelenkint, hogy leszáll! az ágyról, szárazon köhögőtt. Néha olyan erős roham fogta el, hogy fuldokolni kezdett. A fürdőszobából behallatszott a köhögés s a lányok ijedten összenéztek az Anyjukkal. Később sem tudták ezt megszokni, ha hallották az ember köhögését, félelem fogta el őket, mintha valami közeli veszedelmet sejtenének a levegőben. Az ember sohasem beszélt a bajáról, éppen olyan szűkszavú, kemény és határozott volt, mint azelőtt. Az asszony semmiben sem mondott ellent neki, a lányok iskolába jártak, szorgalmasan tanultak s ők sem mondtak ellent az Apjuknak De ez a nagy lenyügőzőttség lassan, észrevétlenül idegenkedést váltott ki belőlük az emberrel szemben. Ha csak lehetett, elkerülték a vele való találkozást, ha otthon volt, mindig akadt valami sürgős tennivalójuk s elvonultak a szobájukba. Később érezni kezdték, hogy igy sem birják sokáig kitarlani. Mikor a forradr.lom kitört, Lencsés állam! hivatalnok volt s mint megállapodott konzervatív lélek, semmi áron nem akart résztvenni a föl fordulásban. Felesége megkérdezte tőle: — Neked mi a véleményed? Mit akarsz csinálni az uj körülmények között? Az ember nyersen válaszóit: — Semmit! Remélhelőleg nem mindenki vesztette el a fejét. Majd megtaláljuk a módját, hogy kifüstöljük ezeket a patkányokat. Súlyos, sötétértelmü szavak voltak ezek fl az asszony, ha nem ls értette meg a változásokat. mégis megborzadt attól, amit a férje mondott. Mindenféle pletykák úsztak a levegőben s az emberek, akiknek valami féltenivalójuk volt, titokzatosan magukba gubóztak s akik valamiféle terveket forraltak, azok titokban összesúgtak, ha találkoztak egymással. A házban mindenféle emberek laktak s igy a sugdolódzások' eljutottak az asszony füléig is. Tele volt ijedtséggel, rossz sejtelmek nyugtalanították s most jobban rettegett a férjétől, mint mikor az a háborúba indult el. Hogyne, hiszen már az újságok is irtak az ellenforradalmárok kivégzéséről s kétségtelen, hogy Lencsés is közéjük tnrtozik. Nem lehetetlen tehát, hogy egy napon csak megjelenrek náluk a mordképü, szürkeruhás katonák és magukkal hurcolják. Napok multán wztán olvasni lehet majd az újságokban, hogy itt és itt, ezért és ezért kivégezték. S ebben az esetben a forradalom kémeinek egészen könnyű lenne a dolguk. Naponta jönnek hozzájuk emberiek, Lencsés félrevonul velük az egyik szobába és órákhosszat sugdosnak. Az asszony hiába ijedezik ezektől a pillanatoktól, meg sem meri kérdezni a férjét, mi történik iiyenkor a másik szobában. A lányok is nagyok már, nekik is föltűnnek ezek mind nagy forradalmároknak mondták ugy járnak a lakásban, mintha minden sarokban, minden árnyékosabb zugban egy-egy kémet sejtenének. Annácska már az ötödik gimnáziumba járt, elég nagy lány .volt teh'át ahhoz, hogy bizonyos dolgokat meglásson a világból s valamit megértsen a forradalom jelentőségéből. Voltak idősebb fiu ismerősei, ezek mnid nagy forradalmároknak mondták magukat s őt is iparkodtak föllelkesíteni. Elmondták neki, hegy van egy egyesület, ahol a forradalmi diákok sioktak összejönni % őt is hivták magukkal. Hetekig ellent tudott állni, aztán mégis elszánta magát. (Folyt k'óv.);