Délmagyarország, 1931. február (7. évfolyam, 26-48. szám)

1931-02-19 / 40. szám

4 BíLMUíYARORSJUi 19.il február 19. másikat Ehrenfeld Mártonnénak irta. Szünet után Klein folytatta vallomását ás elmondta szttkésének tftrténetét — Vonatra ültem — mondta — s 18-án Genovában voltam. ?*em tudtam aludni, többszőr felriadtam és elhatároztam, hogy hazamegyek és mindent bevallók. Négy levelet irtam egyet a nyíregyházai rendőrségnek, egyet Ehrenfeld Magdának, egyet édesanyámnak és egyet Délamerikában lakó nővéremnek. A rendőrséghez irott levél igy kezdődik: iBr jelentem, hogy én öltem meg S'ark Andort és már u'ban vagyok Nviregvháza telé. Szüleinek irt leplében szintén leirta a gyilkosság lefolyását. Lh'"enfelil Magdának ezeket irta: »Anyád az oka mindennek. Nézz végig anyád ffetén és ineglálod. hogv mindig mindenki elpusztult, aki vele összeköttetésbe került,..* Klein ezután igy folytatta: —- Szeptember 21-én feladtam a leveleket és wnatr* ültem. Nagykanizsán az útlevélvizsgálatiái felismertek és letartóztattak. Pesten a kapitány ur arra akart rávenni, hogy valljam be, hogy a revplvert gyilkosságra való készülés céljából vettem. Azt valloilam, amit • kapllánv ur kívánt. \z elnök kérdé-úne elmondja, hogy a nyíregyházai detektívek kényszerítették, valljon be mindent, mert különben halálbüntetést kap, egyébként pedig »megussza« 8 esztendővel. Az elnök elébe tárja, hogy az irodahelyiségben Starkot nem lehetett ugy leütni, hogy az ott lévő mázsáló szekrénybe üsse a fejét, mivel a h«ly szűk volt erre. A vádlott ennek ellenkezőjét Igyekszik bizonyítani Ezzel Klein Sándor vallatása befejeződött. A lanukihallgHlHsok *>rán elsőnek Stark Béla ügyvédjelöltet, a meggyilkolt unokatestvérét hallgatták ki. Arra a kérdésre, milyen volt a \ iszony kőzte és a gyilkos közt, ezt felelte: — Ismertem Kleínt, aki cgyizben, 1929 december 30-án telefonált nekem, hogy szeretne velem beszélni. Találkoztam is vele és ekkor Klein előadta, hogy vegyem el Magdát feleségül és foglaljam el az Ehrenfeld-féle fatelepen a* üzletvezetői állást, fin ezt visszautasítottam azzal, hogy tegye meg ezt ai ajánlatot unokabátyámnak, Stark Andornak. Ezután Ehrenfeld Márlomtét hallgatlak ki, aki elmondta hogy Klein Sándor jó magaviseletű tisztviselő volt, akivel meg voltak elégedve. Klein Sándor ellen Stark Andornak sem volt semmi kifogása. A» elnökt Tud-e arról, hogy Wápya és Klein Sándor kőzt volt-e valami viswny? As ügyész és a védő skkot zárt lárgyaláb elrendelését kérte, amit a biróság el fc rendelt. Fél 7-kor nyitotta meg újra az elnök a nyilvános tárgyalást, — Kiváuja-e Klein Sándor megbüntetését az el sikkasztott 1000 pengőért? — kérdi az eln >k. Ehrenfeldné: Nem kívánom. A szembesítések után a taiwt nem eskették meg vallomására. Az elnök este fél 8-kor a tárgyalás folytatását holnap délelőttre Halasztotta. Váltóhamisításért félévi fogház fá Délmagyarors :ág munkatársától.) Marti La[«s gyulai gabonakereskedő több alkalommal nyújtott termény hitelt a gazdáknak. Egyik esetben többszáz pengős hitelt adott Sós István gazdálkodónak, aki fedezetül biancó váltót nyújtott át A gabona beszállításakor Sós nem tudott eleget tenni kötelezettségeinek és ezért ugy egyezett meg a gazdával, hogy az a hitelt részletekben visszafizeti. Ez meg is történt, mire a gazda követelte a váltót Marti azonban a váltót kifogásokra hivatkozva nem adta át, hanem később kitöltötte és az egyik gyulai banknál leszámitoltatta. Amikor elérkezett a lejárat napja, a bank bemutatta a váltót Sósnak, aki természetcsen nem akart fizetni és arra hivatkozott, hogy 6 nem tartozik. Erre Marti Lajos a vallót visszavásárolta, de a bűnvádi eljárás megindítását ezzel már nem tudta megakadályozni. A gyulai törvényszék a mult év őszén tárgyalta a gabonakereskedő ügyét és Ítéletében felmentette a vád alól Marti Lajost. A szegedi tábla Skultéty-tanácsa szerdán foglalkozott a kereskedő magánokirathamisitási ügyével. A biróság az iratok ismertetése után bűnösnek mondotta ki Marti Lajost és a törvényszék ítéletéi megsemmisítve, hathónapi fogházra ítélte. As itélet ellen az elitélt és védője semmisé® panaaxt jelentettek be a Kúriához, Félévi fogházra Ítélték a lemez játékosokat (A Délmagyarország munkatársától.) A biróság az elszaporodott lemezjátékosok ellen szigorú ítéletekkel próbál küzdeni. Egyre-másra kerülnek a biróság elé olyanok, akik ezzel a játékkal sok embert megkárosítanak. Legutóbb a járásbíróság egy ilyen esetben dologházat szabott ki a vádlottra. Eddig a lemezesek igen olcsón, legtöbbször pénzbüntetéssel szabadultak meg. Szerdán a járásbíróságon dr. Ráday járásbiró három ilyen lemezes bűnügyét tárgyalta. Márton Imre, Frank József és Vidermann Ferenc a mult év őszén a fodortelepi Cs/irf-féle vendéglőben ját. szottak. Először egymásközt folyt a játék, hogy a szomszédos asztalnál úlők kedvet kapjanak. A terv sikerűit is, a többi asztalnál ülők is belekeveredtek a játékba. Nemsokára ezután megjelent a rendőrség és a lemezeket lefoglalta. Márton Imrének ezenkívül volt még egy hasonló ügye 1» A szerdai tárgyaláson Márton beismerte, hogy játszott, mig a másik két vádlott azzal védekezett hogy ők nem vettek részt a játékban, illetve nem dobálták a lemezeket. A kihallgatott tanuk azonban igazolták, hogy a másik két vádlott tulajdonképen falazói voltak Mártonnak és igy ők is részesei voltak a játéknak. Dr. Kynsburg Réla ügyészi megbízott drákói itélelet kért a vádlottakra és azt indítványozta, hogy a biróság utalja dologházba őket. A bíróság Márton Imrét és Frank Józsefet fejenként 6—6 hónapi. Vidermann Ferencet pedig 3 hónapi fogházra itélte. Az ítélet ellen a három elitélt fellebbezést jelentett be a bűnösség megállapítása miatt Tapasztalatok a közegészségügyi szolgálat terén Irta dr. Kovács József. Midőn 1881-ben. 27 éves koromban, hat érdemes versenytársam közül engem választottak meg Szeged város tiszti főorvosává, nagy örömben volt az egész familia, de tán a legjobban Lóri. az akkori szobalányunk őrült a választás eredményének. Mikor megnősültem, Lórit Pestről hozta magával a feleségem. Lóri pesti szokás szerint nagyságos asszonynak kezdte titulálni a feleségemet, engem pedig nagyságos urnák. A feleségem leintette, mondván, hogy minket csak a tekintetes cim illet meg. I.óri eztán azt kérte, hogy legalább ha a piacra együtt mennek, akkor szólíthassa nagyságosnak. Szégyclte a kofák előtt, hogy ő csak tekinteteséinél szolgál, a feleségem azonban ebb8 a koncesszióba sem volt hajlandó belemenni. Főorvossá történt megválasztásom után Lóri azt kérdezte, hogy most már csak szabad lesz engem nagyságos urnák nevezni és mikor nemleges választ kapott, elbusulta magát. Nemsokára visszament Pestre, ott igényeinek megfelelőbb miliőbe helyezkedett el. Nagy ambícióval fogtam a közegészségügyi szolgálathoz. Megvettem Grünwald Bélának a »Közigazgatás kézikönyve* cimü háromkötetes nagy munkáját, áttanulmányoztam elejétől végig s meggyőződtem arról, hogy Magyarországon a közegészségügyi intézmények, legalább elméletben, mintaintézmények. Nemsokára ezután Alsótanyán kanyarójárvány ütött ki. Akkor még nem voltak autók, a város négyes fogatán siettem a helyszínére, elvégeztem a szükségesnek látszó intézkedéseket, kötelességszerűig jelentést tettem róla a belügyminiszternek. Ott ezt tudomásul vették s rámparancsoltak, hogy a járvány állásáról hetenként jelentést tegyek. A tanyán még akkor nem voltak orvosok, én szerveztettem az első tanyai állásokat, addig kuruzslók, vagy pedig a városból és a szomszédos községekből vitt orvosok kezelték a betegeket, őszintén feltártam a helyzetet a belügyminiszter előtt s képtelenségnek tartottam, hogy hetenként pontos kimutatást készíthessek az ujabb megbetegedési esetekről, a gyógyultakról, elhaltakról, kezelés alatt maradiakról, Hamarosan megérkezett a válasz: fegyelmi terhe alatt kötelezett Tisza Kálmán, az akkori belügyminiszter, a tőrvényben előirt heti kimutatás elkészítésére. Elmondtam az esetet Vass Pálnak, az akkori tanácsjegyzőnek, aki azzal vigasztalt meg, hogy nem kell azt tragikusan venni, ilyen esetekben az ember ugy jár el, mint mikor a selyembogarak kosztol tatása érdekében ültetett eperfák száma felöl kérnek kimutatást. Jó nagy numerust kell kivágni s hogy valószínűségi látszala legyen, páratlan számmal kell végződnie, például •1735. Ki tudná azokat egyenként megolvasni? A közegészségügyi évi jelentés elkészitésénéi legtöbb dolgot adott a »D« tábla összeállítása. Az egész város területén elhaltakat egyenként be kellett rubrikázni nem szerint, kor szerint, vallás szerint és aszerint, hogy milelc betegségben haltak el. Ezt lelkiismeretes pontossággal elvégezhettem, mert megvoltak hozza az adataim, de voltak aztán olyan táblázatok, melyekre nézve semmiféle adattal nem rendelkeztünk, például, hogy egész év alatt hány kocsmát, hányt műhelyt, hány iskolahelyiségel találtunk rosszul szeilőzöltnek, hány rosszul cinezett rézedényt foglaltunk le vendéglökbeu, kávéházakbau, cukrászdákban, hány vég női ruhakelmét kellett elkobozni amiatt, mert mérges festékkel volt festve. Angliában, ahol legtöbbet törődnek a közegészségüggyel, nem kíváncsiak ilyesmire. Az 1886-iki kolerajárvány alkalmával néhány Bapig itt időzött Oláh Gyula országot közegészségügyi felügyelő s elpanaszoltam neki, hogv- mennyi jobb célra fordítható időnket töltjük el azzal, hogy ilyen semmit nem érő statisztikai adatokat gyűjtet nek velünk, amire azzal válaszolt, hogy ne zúgolódjunk, ezeket a kimutatásokat ugv is hasból csináljuk. Beismertem, hogy ugy van, csak azon csodálkoztam, hogy ezt tudva, miért csináltatják velünk s minek állnak elő vele az országgyűlésen mint hazánk egészségügyi állapotának hü tükrével. Nem mondom én, hogy az egészségügyi hatóságok ügyet se vessenek a rosszul cinezett rézedényekre, de merem állítani, hogy emberemlékezet óta nem halt meg Szegeden emiatt senki, ellenben egészséglelen lakások, rossz ivóvíz miatt sokan pusztultak el. 1886 ban már Vásárhelynek volt ártézi kútja, a kolerajárvány ideje alatt onnan hozták Szegedre lajtokban a bacillusmentes ivóvizet, mi Csak a járvány lezajlása után furattuk Zsigniondvval az első ártézi kutat. Azóta, hála Istennek, nem volt kolerajárványunk, a tífusz is ritka. A piacvizsgálat ódiumát is viselni kellett a tiszti főorvosnak. Egy sertésnagyvágó városatya, aki járatos volt hozzám, a szemét gyógyítottam, — azzal állított be, hogy mit okvetetlenkedek én a piacon, több mint tiz kiló hust koboztattam el a feleségétől. Felvilágosítottam, hogy a hus borsókás volt, az ilyen hust, ha csak nagyon ki nem sütik, galandférget kaphatnak. — Nem tehetek róla, védekezett a városatya, én vásáron voltam, a fiamra biztam a vágást, hányszor megmondtam már annak a gyerőknek: ha borsókás a disznóhús, bele kell vágni a kolbászba, olt a fene se veszi észre. Emhőrnyi em. bőr vóna a fiam, még sé lőhet hasznát vőnni. Nem szóltam rá semmit. Igen óvatosan kellett bánni a városatyákkal, mert akkor még hatévenkint választották a tiszti főorvost is. Szeged és az európai nemzetközi autóut Budapest, február 18. Az angol autószövetság kezdeményezésére a nemzetkőzi turista szövetség akciót indított a nemzetkőzi forgalom szempontjából fontos utvonalaknak az autóközlekedés biztonságának fokozása érdekében. A nemzetközi turista szövetség forgalmi bizottsága ez útnak a kővetkező vonalon való vezetését határozta el: Ixjndon—Ostende— \achen—Coblenz—FrankfurtNürnberg—Linz—Wien—Győr—Komárom—Budapest—Szeged—Belgrád—Szófia—Sztambul. BomSnia a Budapest—Debrecen—Kolozsvár—Bukarest és a Budapest—Szeged—Temesvár—Bukarest vonallal kapcsolódik a' fővonalba. E terv Magyarország idegenforgalma szempontjából nagy jelentőségű, mert Budapestet nagy európai nemzetközi ulhálózati elosztóállomássá teszi, ahonnan Ausztriái, Olaszország, Jugoszlávia, Bománia. Csehszlovákia, Lengyelország irányában ágaznának ki a főutak. Budapesten kivül fontos szerep vár Szegedre Is, amely a Bománia és Jugoszlávia felé vezető két ulvonal elágazási pontja. A Magyar Turista Klub ma délulán értekezletet* tartott, amelyen megjelent a belga turista klub elnöke, a nemzetközi turistaszővetság ügyvezető főtitkára, az osztrák, a jugoszláv és a török turistaklub képviselői. A Magyar Touring Club képviseletében Vermes Gyula elnök és ifjú Horthy Miklós alelnök, valamint Horthy István ügyvezető alelnök jelent meg. Paul buehaine. a nemzetközi turista szövetség titkára a tervezet koncepcióját vázolta s felsorolta a nagy előnyöket, amelyekkel Magyarország belekapcsolódása jár és kiemelte, mint örvendetes tényt, hogy a magyar kormány utépitési programja az angol elgondolásba már eleve beleilleszkedett. A Magyar Turista Klub elnöke, Vermes Gyula mondott eiután köszönetet az előadásért