Délmagyarország, 1931. február (7. évfolyam, 26-48. szám)

1931-02-18 / 39. szám

"1Ö3Í február 17." DÉLMAGYARORSZAG 3 Halálos szerencsétlenség a szeged—budapesti személyvonat tetején (A Délmagyarország munkatársától.) Bor­talmas szerencsétlenségnek esett áldozatul kedden délután egy fiatal ácssegéd a sze­ged—budapesti személyvonaton. A Vonat dél­után 2 órakor szabályszerű időben futott ki « szegedi állomásról és amikor a rendező­pályaudvart elhagyva a szabadkai vonal alatt áthaladt, az egyik kocsi tetejéről hangos si­koltást hallottak. Azonnal megállították a vo­natot, átkutatták a kocsikat és az egyik kocsi tetején nagy megdöbbenésükre egy eszmélet­lenül fekvő embert találtak nagy vértócsában. Füléből, szájából ömlött a vér. A vonat a vérző utast bevitte Dorozsmára. Értesítették a mentőket, de mire kiértek az állomásra, az utas meghalt. Rendőri bizottság szállt ki a helyszínre, amely megállapította, hogy a szerencsétlen utas megdöbbentő baleset áldozata lett Nyil­vánvalóan nem volt jegye, ezért az egyik ko­csi tetején helyezkedett el, hogy mint potya­utas tehesse meg az utat Amikor a vonat a szabadkai vonal átjárója alatt elhaladt az utas beleütötte a fejét az egyik kőoszlopba. Az ütés olyan erővel érte. hogy koponyaalapi törést szenvedett. A bizottság megállapította, hogy Lukács Má­tyásnak hivják, 23 éves ácssegéd. Az illető­sége a nála levő iratokból nem tünt ki, ezért a rendőrség nyomozást indított meg. A holt­testet beszállították a törvényszéki orvostani intézetbe. Helyszíni riport a Vasutas-telep és a Somogyi-telep vízben álló házairól A Matyér és a Szí!!éri»csatonia áradása összedülésse! fenyeget! a házakat (A Délmagyarország munkatársától.) Csupa sze­gény vasutasember: váltókezelök. Dályamunkások. fékezők, pályaőrök lakják a Vasutas-telepet. Csupa szegény ember emelt itt vályogviskót ma. gának: aprót, fehérfalut,, pirostetejüt, kis udvar­ral és virágoskerttel... Ösz táján miniatűr széna­boglyák állottak az udvar végében, közel a fehérre meszelt ólakhoz. Nem messze a Matyér csörgede­zett szelíden, az országúton hatalmas autóbuszok robogtak — nem egészen szelíden — Dorozsma felé... Egyszóval: nem bőségben és jólétben, de csöndben megélt itt az a néhány család, amely önkéntesen száműzte ide magát, majdnem óra­járásnyira a Belvárostól. Mo^t is állanak még a pirostetejü, parányi há­zak. az autóbusz is büszkén robog az aszfalt felé, csak a Matyér, ez a rakoncátlan Kis csatorna lázadt fel a rend ellen és vizét mindenáron a telepiek nyakába akarja sózni. Legalább is ugy hiszik ezt a telepesek, akik ma szomorúan és kétségbeesetten állanak 9 rogyadozó viskók előtt és tanácstalanul nézik a piszkos vizet, amely befödött mindent: udvart, virágoskertet; utat és -r reményt A vályogfal ázik, a tető nyomja a falat, a fal pedig fokonként roggyan össze, mint az aggastyán, akit az évek terhe megtépett. A fal arca ráncos lett, a tető reszketve imbolyog fölötte, csak az a kérdés, hogy az elázott fal mikor hányja el magától... <A szénaboglyák lába vizben áll és az ólak is viz­tükörben nézik magukat. A kertek alján ís viz ta­nyázik ... Mindent telepeit a kíméletlen viz, alig halott szárazon egy zsombékot. ahol az el­fáradt varjú megpihenhet. Kisebbfajta Velence lett a Vasutas.telepből... A még használható házak hoz deszkapallók vezetnek, de ezek is meg-meg­merűinek a vizben a súlyosabb teher alatt A hát­rább fekvő, belsőbb házak megközelíthctetlenék. I.egfeljebb a madár, vagy egy telepi képes oda eljutni, térdig gázolva a sáros vizben, zsombékról, zsombékra ugrálva De embert erre alig látni. A telepesek egyrésze elköllö* zötl­Kimentette a házból a bútorokat, kocsira rakta és addig, amig lész valami, ismerősöknél, jóbará­toknál, rokonoknál húzódott meg. Akinek pedig nem volt hová mennie, az ott maradt a rogyadozó viskó eressze alatt és vagy várja az idők múlását, vagy pedig kannával kezében segíti a vizet ki­felé. Ez is, az is fáradságos. Az eresz aflatt ülni még veszélyes is. A meregstés meg hálátlan dolog. A viz köti magát, hogy benn lakjék a szobában... k .taUnes hiába tessékeli az .ajtón kifelé, a nad­maly alatt, a vályogtéglák eresztékem alattomosan visszaszivárog. Tulajdonképen. hét héz került veszélyes hely" zelbe. Ezek közül is három lefőzte valamennyit, mert ezek már annyira jutottak, hogy a telepesek maguk csodálkoznak, hogy még állanak. Nem a vízen m^Iik, mondogatják, mert az megtett minden tőle telhetőt, hanem a jóféle, sajátkezüleg vert vá­lyog mond elíeüf a katasztrófának«. . Az országútról jól látszanak a vizben álló apró kis házikók. Az egyiknek ajtajában ott áll az egész család. Valaki belölről adogalfa ki a vtz~ zel lelt edényt, ami azután kézrőj-kézre vándorolva eljut a nagy vízhez. így folyik a meregetés egész délelőtt, de látszatja alig van. A többiek bámulják a család szívósságát és nem tudják mire vélni, hogyan gondolkoznak azok az — árvízről. A Délmagyarország jelentette kedden, hogy a városi mérnökség megállapítása szerint az árvizet a Matyér okozta, amely képtelen levezetni a telep mellett elterülő tó megduzzadt vizét így azután a víz, mit tehetett egyebet — belépett a vasutasok telkeire. Erőszakos módon elöntötte az uccákat is és most ott áll, legnagyobb kétségbeesésére a lakóknak. A telepiek kérésére a város szivattyút állított a te­lep sarkára és így kísérlik meg levezetni az áradást. A dorozs­mai orszásut melleit árkot ásnak a munkások. Ez az árok fogja felszedni a vizet és innen fogli a hatalmas szivattyú végkép eltűntetni Beszélget., tűnk a szivattyuzási munkálatokat végző városi mérnöki.el, aki a következőket mondotta: — Ez az árok, amelyet most ásunk, csak Ideiglenesen oldja meg a problémát, mert ha ismét nagyobb esőzések lesznek, az árok képtelen felvenni á telepnek szánt vizet A mostani áradást, reméljük, három-négy nap alatt sike­rül elvezetnünk. Beszéltünk a helyszínen az Armentesltő Társu lat főmérnökével, H. Papp Istvánnal, aki arra a hirre, hogy a Matyér idézte elő a bajt, kedd reggd autón járta körül a vidéket — Téves az a hir, mondotta a főmérnök, hogy az áradást a Matyér idézte elő. Éppen onn'an jövök és láttam, hogy a Matyér vize csendesen folyik a medrében, az utja jóval lejjebb van, mint a telep. Tehát nem a Matyér okozta az ára» dást. Hogy a telepet elöntötte a viz, az annak köszön­hető, hogy katlanba éniíetiék e telep bé­náit A város mély helyen utalt & számukra parcellá­kat, így a nagyobb esőzés idején, a víz ide gyűlik Össze. így is lesz ez mindig, hacsak a telepen nem vágnak keresztül egy csatornát, amely a vizet az akoltelepi csatornába és onnan a Maty­érbe vezeti. A telepesek azonban különvéleményt jelentet­tek be %z Ármentesitő Társulattal szemben és áll­ják, hogy a vizet mégis a Matyér okozta.. • A telepesek vagyoni viszonyaihoz képest a kár meglehetősen nagy. • Sárvárosban, Somogyi-telepen is baj. van. Itt a Szirén-csatorna töltésén, át szivárog a viz a mélyebben fekvő partok felé. A Csaba-uccai lejárótól a vásárhelyi országuÚa ter. jedő hatalmas szakaszon, a házsorok és a oagytól­tés kőzött elterülő részen . magasan áll a zöldesszürke csa­tornaviz. A Csaba-uccai lejárótól a telep végéig az íjt: káU váriajárás. Bokáig érő vizben kell gázolni, kerülő ­utakat tenni, árkot ugrani, partot mászni, sarat dagasztani és minden tiz lépésnél tanácstalanul megállani... Az utak csak jelezve vannak, egy-két merész lábnyommal, egy elvesztett cipősarokkal Unos-untalan felbukkan a viz, beomlik az uccákb J és a téglajárdáig elönt mindent Kerteken tör ke­resztül és maga után nem hagy semmit, csak néhány csapzott bokrot és mérhetetlen dugványt. Ilyen sár és viz van az uj tűzoltólaktanya épülete előtt is. Ha tüz üt ki a telepen, innen bajosan, ér e\ idejében a tűzoltóság és a nagy sir. víz miatt — leéghet a fél telep,. „ Közel a vásárhelyi országúihoz, legr-afconcátla­nabb a Szillérí-csatorna, A kiöntéstől mag^s part védi a házakat, a viz az egész rétéi eiborlf}a* A telenesek szerint ezért a vízért 2z AnüíRlesítfi 'A vasutaslelepi árvíz. f

Next

/
Thumbnails
Contents