Délmagyarország, 1931. február (7. évfolyam, 26-48. szám)

1931-02-15 / 37. szám

1951 'február 15. Szemüveg Eiehmann8 Ititszerésxnél. Kelemen ace.a. z. '^m^ef^em^Bsmu i l>l I IIIII fejezéere art. amll Bethlen miniszterelnök mondott. E íentartással a következőket állapítom meg: * 1 Nyilatkozaton) semmit sem tartalmaz, amit h^rmely állam belső ügyeibe való beavatkozásként lehetne magyarázni. Az én megítélésem szerint ai a magyarázata, amelyet nyilatkozatomnak adtak, vagy lulzotl érzékenységrGI vagy nagv gyengeségről fesz tanúságot. 2- Abban a szövegben, amely előttem van. nem helyesen reprodukálták art amit a magyar kormány intervenciójára váiaseoltana. Konstatáltam, hogy a magyar kormány tiltakozása egyáltalán nem Indokolt és hogy ezért nem is f-igudhutom el, mert egész nyilatkozatomban nem foglaltatott olyasmi, amt a inagvar ügyekbe való bc^vatko zé»t Jelenthetné. Ha megengedhető volna ilven tiltakozás, akkor Csehszlovákiának és mi- államoknak már számtalanszor kellett volns felelőtlen magyar tényezők megnyilatkozásai ellen tiltakornjuk. 3. Ezek folytán nem is adtam elégtételt a magyar kormánynak közbelépésére vagy tiltakozására, csak amikor az interjú egy mondatának értelme felől kérdezlek meg, hogy tudniillik az a magyar kormányra, vagy az uralmi rendszerre vonatkorik-e, állapitoltam meg, hogy a magyar konnányt Kincsek a vizben 5'ijltéty Sándornak igaz barátsáígal ajánlja Móra Ferene . . AJherto Gíanola tanár ur, a szegedi egyetem érdemes olasz lektora azzal a kérdései keresett fel valamelyik nap, hogy ásattam-e már a lisza fenekén? i '• Egy percre meghökkentem, de aztán eszembe Jutott, hogy 1f)3l-et irunk már és elnevettem magamat. • — Nem, ett még nem és nincs is programba véve. Ámbár.. . A tanár ur túzes olasz szeme fölvillant. Folytattam, mielőtt remépykedve közbevághatott volna. — l.ehet, hogy az idén a Tisza »s sqrr? kerül A&atásokra nem lesz pénze a városnak fin meg már annyira megszoktam e régészkedést. hogy betege leszek, ha nem uzoválhatom Hát ugy gondoltam. hogy esetleg a Tisza segít ki. OdahjíjigáJom be azokat a régiségeket, amiket eddig kiszedegetterrt a földből. Igy én is kipasszíózom maganjat, roe,g a közjót is szolgálom Mingyárt több lesz a hely a kultúrpalotában, mihelyst ezt a sok limlomot kihajigálom belőle, ami, hallom, úgyis régen szúrja egy-két jóemberem szemét — De ennek fele se tréfa, — mondla Salvo ur, aki a tanár urat bekalauzolta hozzám. . — .Vem bizony, — erősítettem a magam résréről ís. — Azt ldszem, mégis csak ez lesz a legjobb megoldás, ha a Tiszával bővítjük ki a kultúrpalotát. Egyéb kibővítését én már úgysem érem meg. • ' ..• - Most derűit aztán, ki, hogy még ennél .is komoJyabb dologról van szó. A professzor urat az. érdekelte, bogy nem tajáltak-e meg valarjjiJ azókjj.ó) a műkincsekből, amelyek »gy-kit srijr esztendővel *i4ie>tl kerültek Szeged melleii " Jisza fenekére? A profeww ur Mgyea érdekes adatpkat talált •ííttról a fejjrates római kövekről, amik az el1>^LMAGYAB0RSZAG teljesen megnyugtathatom éa kielégíthetem, m.-rt ez a passzus n magva' propaganda ég sajtó szél Sőscges elemeire vr'jiulkozfk. 4. Ezért visszautasítom Bethlen miniszterelnök ur tiltakozását. A magam részéről is sajnálkozá &omal fejenem kl azon, hogy amikor mindkét ország meg akarja vizsgálni egy gazdasági együttműködés lehetőségeit, amely együttműködést mindig őszintén kívántam, a magyar nyilvánosság nem tudja megérteni, hogy a csehszlovák miniszternek védekeznie kell a gyűlölködő külföldi propaganda ellen és nyilvánosan kell utalnia arra, ami a kisebbségi ügyekben nálunk történt a magyarokért s amit Magyarországon a tótokért, vagy németek éit tettek. 5. E nyilatkozatok ellenére ép ugy meg vagyok győződve róla, mint Bethlen miniszterelnök ur, hogy lehetséges és szükséges, hogy a két ország utat találjon a gazdaság és politikai együltmükő déséhez. És ha a nemzetek időről időre alaposan egymás szemébe mondják az igazat, Jó akaratu rm bereket ez nem fog egymástól eltávolítani, han m közelebb hozza flfeet egymáshoz. Azt hiszem, hogy ez ebben az esetben is bekövetkezhetik és minil a két szomszéd államnak hasznára válhatík ez, amikor a gazdasági tárgyalásokra kerül a sor. süllyedi műkincsek közt voltak, s ha jól értettem, ezekről most tanulmányt csinál, ahhoz szedett Volna anyagot a szegedi muzeumban. Sajnos" nem lehettünk szolgálatára Gíanola tirpák. Nekünk ugyan vannak római emlékeink a régiségtárunkban s azok nekünk fnntosabbak, mintha a Tisza fenekéről kerültek vplna kl Mert oda akárhonnan kerülhettek volna, de a szegedi földbe ahonnan hat.hét méter mélyről, a kultúrpalota területéről szedték fel őket, — oda csak római kézből kerülhettek. Az ismert piskóta-téglák, amikkel néhai Kovács István feljegyzései szerint két szobapadlónyi terület volt borítva. A légiók pecsétjével ellátott nagy lapos római téglák. Fehér márványszobor feje, nyilván valamelyik római császáré. Amikor a kubikosok megtalálták, még akkor egész szobor volt, életnagyságú, ők verték szét, mint virtigli szittyák. Ezt is mint szemtanú jegyezte fel ugyanaz a Kovács István építőmester, akinek a hetvenes években több érzéke, volt ezekhez a dolgokhoz. mint az egész Szegednek. {Az akkori Szegedet értem persze.) Hát nekünk ilyen benszúlött római emlékeink vannak s ezek nekünk nagyon becsesek, mert azt bizonyítják, hogy itt a szegedi Tisza-parton kellett lenni valami római tanyának A történetírás ugyan nem tud róla, egyelőre nem is igen hiszi el, de hát amit a föld megőrzött, azt nem lehet ietagadni. Különben is egészen józan ész szerint való föltevés, hogy az erdélyi só- és aranyszállítás főútjának, a Marosnak torkolatával szemben volt valami római kaszárnya. A Tisza fenekén azonban másmilyen római dolgok vannak, mint azok a szegény antikvitásak, amiket mink őr-jzgelúnk. Hogy olasz barátunk mit. és honnan tud róluk, arról nem tudok felvilágosítás* adni- Amit tudok, azt a példátlan szorgalmú piaristának, Takács Sandornak Régi idők-, régi en.berek cípm. könyvéből tudom, ő meg bizonyoí.an « bécsi udvari levéltarból bányászta azt elő Károly esássár, a Mária Terézja apja, aki szólalt. Sulvos kritikák hangzottak el a Jelenlegi vezetőség működéséről és mindegyik felszólalás abban domborodott kl, hogy ez a szervezkedés biztosítja az alapos változást. Fontosnak tartolta at értekezlet az elnökség többi tagjának helyes kiválasztását is és ezért nyomban tiztagu jelölőbizottságot küldöttek ki Az értekezlet kimondotta, hogy a választást a lehelő legnyugodtabb mederben kívánják lefolytatni, nem akirnak harcot és izgalmakat, nem fogják felemlíteni kortescélokra a rég! elnökség hibáit és mulasztásait, hanem tiszv Iára a szó és a meggyőződés erejével igyekeznek megnyerni az iparosságot a Rácz Antal , nevével megindított nagyszabású mozgalom számára. Erkölcsbotrány Csikágóban Letartóztatták az Operaház 35 taglát Megkezdődött az ipartestületi választási kampány Szombaton este értekezletet tartottak Rácz Antal elnöksége mellett — Nagyszabású szervezkedés kezdődtMt meg a komoly iparospolttika (egyében (A Délmagyarorszdg munkatársától.) Az a belső harc, amely két pártra bontotta az iparostársadalmat, sőt az ipartestület vezetőségét is, arra késztelte azokat, akik nem voltak h$jlan<Jók a legutolsó eseményekért a felelősséget vállalni, hogy passzivitásba vonulva kivárják az időt, amely alkalmat,.nyújt az áldatlan állapotok likvidálására. Ezt az iejőt látják most elérkezettnek, amikor az ipartestületi vezetőség mandátuma lejár. he ipartestület elégedetlenjei szombaton este értekezletre jöttek össze a Bohn-étterem külön helyiségében, hogy a helyzettel foglalkozzak és állást foglaljanak a küszöbön álló tjpztujjtásrí. E nagy és jelentős táborban láttuk azokat a vezetőségi tagokat is, akik nem hajlandók felejni az eddigi önkényes munkáért és akiknek az az óhaja, hogy a pártpolitika kizárassék az ipartestületből. Az értekezlet elöljárójában kimondotta, hogy politikáról ezalkalommal ne essék szó és hogy a felszólalásokban senki se vezettesse magát ilyen szempontoktól. — Ezért jelöltük elnöknek Rácz Antalt — enundálta az értekezlet elnöke, mert az ő neve is garancia arra, hogy elnöksége alatt a politikát kizárják a tanácskozásokból és jtogy a politika nem verhet éket az iparosság iközött. Az értekezleten eznlán cstij)án gazdasági és iparpolitikáról esett "szó, amelytől az Iparosság sorsa függ, de amelyet az ipartestületben eddig nem méltattak kellően figyelemre. Ennek a politikának valóra válását várják a tábor tagjai Rácz Antal elnökségétől. Az értekezletnek csaknem minden tagja fel(Budapesti tudósítónk telefon jelentést.') Csikágóból jelentik: Nagy erkölcsbotrányt lepleztek le. A rendőrség letartóztatta a Nagyopera 35 tagját erkölcstelen bűncselekmények miatt. A letartóztatások' előadás közben tör* téntek". A rendőrség körülvette az opera épületét, Jehuzalta a függönyt és razziát tartott A' müvészszemélyzet 35 tagját azonnal .letartóztatták és azzal vádolják őket, hogy -néhány nappal ezelőlt egy zártkörű társaságban erkőlcsetelen színdarabot adtak elő. SZEMÜVEGET csak « Kárász ucca 3, OkulArlum, Kellnernél. jobb nem keresni, milyen módon é« áron — megszavaztatta hü magyarjaival a pragmatlea sanctiót, nagy műgyűjtő volt A műgyűjtés tpMját elődeitől tanulta el: rendeletet adott kl- Hogy az Erdélyben található műemlékeket és mübecsű régiségeket mind gyűjtsék össze és szállítsák Bécsbe. (Beismerem, hogy nem tette, rosszul, mert amit elvittek, az legalább nem pusztult el Itthon a magunk jóvoltából.) Az udvar rekviráló biztosai három szállítóhajót raktak meg erdélyi "műkincsekkel, a három dereglye le is úszott a Maroson Szegedig, Itt azonban az egyik elsüllyedt. Octavius Dörtsch szegedi főellenőr 1723. október 10-én kelt jelentése szerint a hajó tele volt il*gy értékű kövekkel és más régiségekkel (Mit kostbaren Steinen und Antiquitötm«.) Az akkori ssegedi generális, Compte de Billes félt a császár haragjától, azért Belgrádból hajósokat hozatott a hajó kiemelésére, mert azok voltak a mesterét ennek a tudománynak. Husznapi kínlódás ntán főlszinre is került a h*Jó. de akkor nagyot roppant (a sóshajók akkoriban csak faeövekekkel voltak összetákolva1) é« darabokra törve visszazuhant a vízbe. Kétszáz év óta aztán őrzi a Tisza a kincseket. Hogy adott-e már föl valamit belőlük, azzal nem szolgálhatok. Hallomásból tudom, hogy a folyammérnökségnek van egy szekrényre való régisége a tiszai kotrásokból — egyszer már a muzeupjpak szánták őket s valaha talán oda is fognak kerülni, már csak azért Is, hogy ne esak az úgynevezett tudatlan tanyai nemzet gazdagítsa azt Azok kört. ugy mondják római dolgok Is vannak a nem lehetetlen, hogy abból valók azok, amit a Tisza mentett meg Bécstől. A kiucsek tömege azonban még mindig a TÍSBÉ fenekén van valahol S ezt azért tudatom éppen Scultéty Sándorral, hogy egyszer, majd k? jdked\« iesz, halásztas&a ki őket a vifbőj, nem bá. B*in, akir házi kezelésben .De persze, majd csak akkor. h# mipk affuafe kínt lestünk a vízből