Délmagyarország, 1931. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1931-01-11 / 8. szám

DftLM 4 C V A FORSZIG ttétötzlafdsdhoz. 'A tömegből több ütést mértek V rendörökre. Egy rendőr egy. polgári ruhás egyén "botütései következtében Összerogyott A tömegből folytonosan ezt kiáltozták: Éhezünk! VthezűnJet Többen az Internaclonálét énekelték. Almikor a birodalmi kancellár a városházán folytatott megbeszélés után az érsekhez Indult, a radikálisok ismét tüntettek HIene. 25 eser munkást sárfalc Rl as angol lexillgyáralc Jt fövő tféien 200 ezer munkás marad munka nélkül 7 fBudapesti tudósítónk telefonfelentése.) Londonból jelentik': A' bornly-i kerületben a textilgyárak szombaton huszonötezer munkást zártak ki Egyelőre nincs kilátás a konfliktus elsimítására. Ha a jövő szombatig nem lesz megegyezés a munkások és a munkaadók között, általános munkáskizárás következik. Ez esetben a textilszakmában munka nélkül marad 20Q ezer munkás. Interjú egy pesti kaszárnyában 8192 halott szegedi katonával A hadiveszteségcsoport kartoték-katakombái között Budapest, Január 10. Lipótváros közepén, a Falk Miksa-uecában van egy óriási szürke háztömeg. Ott áll ma is, azon csukaszürkén, amint tizenhat esztendővel ezelőtt, amikor hangos nótaszóval elindultak belőle a menetszázadok Volhynia, Galicia, Doberdó és Verdun felé, hogy most ide térjenek vissza, apró, kis cédulák alakjában, amiket ugyanebben az épületben szed pontos kartotékéba a belügyminisztérium hadisirokat és háborús veszteségeket nyilvántartó csoportja A hatalmas katakomba kulcsárja, a hivatal főnöke, vjtéz Pósch alezredes volt szíves végigkalauzolni a kartotékokban katonás glédába állt hősök rendjén A szegedi negyvenhalosok és ötös honvédek rajvonala kötött — Két ezrede volt a régi monarchiának — mondja az alezredes —, amelynek székhelye és kiegészítési területe Szeged volt: a es. és kir, 16. gyalogezred és a m. kir. S. honvédggalogezred. Mindkettő egyike volt a háború folyamán a legerősebben igénybevett ezredeknek. Megjárta ez a két ezred négy esztendő alatt úgyszólván az összes frontokat. A háború utolsó idejében különösen az olasz fronton folyt sok szegedi vér. — Az a majdnem millióra rugó hadiveszteség, amit még a volt monarchián belül is csak Magyarország szenvedett halottakban, eltűntekben, hadifoglyokban, a feldolgozásnak és nyilvántartásnak olyan hatalmas munkát ad, amit a maga teljes egészében talán csak évek múlva végezhetünk el. Ami a szegedi ezredekről szóló hivatalos adatainkat Illeti^ közölhetem, hogy a volt 5. honvédgyatogezredböt 2810 fő, a volt 46. gyalogezredből pedig 5882 fö, tehát összesen 8192 fö azon hősi halottak száma, akikről 1931 január 1-ig hiteles halotti okmány érkezett be. — Azonban ki kell jelentenem, nogy ezek a számok még egyáltalán nem véglegesek, tekintve, hogy az adatoknak csak egyrészének. vagyunk birtokában és igy csak a hősi halottak közül még körülbelül harminc százalék van hátra. Azon is csodálkozhatna valaki, hogy a szegedi közős gyalogezred halottvesztesége még az eddigi adatok szerint Is ezerrel több, mint kétszerese a szegedi honvéd gyalogezred halotlveszteségének. Ezt a differenciát főként az okozza, hogy a szegedi 5-ös honvédggalogezred egyidőben Przemgsl várvédő seregéhet tartozott és amikor az oroszok a várat kiéheztetvén, bevették, a szegedi honvédek javarészének nyomaveszett, ugy, hogy a przemysli legendás ostrom szegedi hőseiről, hősi halottairól és hadifoglyairól, eltűntjeiről egyelőre megbízható, pontos adataink nin~ csenek. MegkOTeztük az alezredest a mai napig Is Oroszországban sínylődő magyar hadifoglyokat, szege1931" januárit 1SS - Szemüvegek 101 legmppMzhatábbak sandben? Henriknél. dieket, illetve hazahozatalukat illetően. — Az oroszok — mondta Pósch alezredes — ezredükre való tekintet nélkül helyezték el nagyrészt fogolytáboraikban hadifoglyokkal és részint ez a körülmény, részint a forradalmi időkben bekövetkezett szétzüllés és zűrzavar annyira elkeverte a szegedi hadifoglyokat más bajtársaik közé, hogy a kinnmaradtak hollétét egy tömbben mamár nem igen lehet felkutatni, csak — és még Igy is nagy nehézségekkel — minden egyes esetre nézve egyénenként. Ami pedig a hazahozatalt és az ezzel kapcsolatos nehézségeket illeti, csak azt mondhatom, hogy az 1924-ben véget ért hivatalos evakuációs. és csereakció folyamán aki akart/ az nehézség nélkül hazajöhetett. Ezen az időponton tul Magyarors zág hivatalosan hadifoglyokat nem ismer, aki még most ls odakünn van, az hivatalos szempontból nem h a d ifogoly többé, hanem külföldön élő ma-, gyár állampolgár* akinek, ha haza akar térni, a magyar külügyminisztérium útlevelek, vízumok, igazolóirások tekintetében, mint bárld másnak, rendelkezésére áll. A szegedi és az aradi román hfísl temető — német szemmel Most elővesz az asztala fiókjából Pósch alezredes egy vaskos füzetet: — Ez érdekelni fogja a szegedieket. A »Deut«; scher Volkstra uertag«, egy német háborús kegyeletet propagáló folyóirat egyik legutóbbi számában mutat egy cikket, német szakember tollából, a szegedi hsőök temetőjéről, fényképmelléklettel. »Méltó ez a hősi temető a hőd magyar nemzethez — irja — és az a német anyai akinek, ha már el kellett veszítenie a fiát, hősi halottként a szegedi hősi temetőben nyugszik, nyugodt lehet, hogy méltó és szép nyugvóhelye van S ezt a pompás hősi temetőt csak akkor értékelhettem magam is igazán, amikor tovább utaztam Aradra és ellátogattam a románok által karbantartott hősi temetőbe, amelyről jobb, ha nem' irok.« (R. M. V.) Figyelem I A mozik Jegyrendelő telefonszámai: Belvárosi 12-58. Korzó* 21-85. Fajtám Irta: Móra Ferenc. Paulnak hivták, szőlőcsősz volt, most halt meg Félegyházán, most száz esztendős korában A legkáromkodósabb kis-kun volt, akit ismertem, — pedig ez nagy szó. Viszont alighanem az utolsó kis-kun volt, aki kenyéren, vízen tartotta meg a negyvennapi böjtöt, ami kezdődik hamvazószerdával és végződik husvétvasárnappal. (Igaz, hogy ha még egy kicsit regenerálódunk, akkor nagy számmal lesznek olyan kis-kunok is, akik csak vizcn böjtölnek.) írni-olvasni nem tudott — lehet, hogy azért élt olyan soká —, de azért igen bibliás ember volt, engem is ő ríkatott meg az első teológiai kérdéssel egynapos deákkoromban. — Megállj, te gyerek, — akasztotta a gamósöotját a lábamszárába, — igaz-e, hogy te mán gyiék vagy* — Igaz ám, Paul bácsi, már varrja is a táskát édesapám tarisznyábul. — No, hát akkor mond meg nekem, Zebedus nét fiának ki volt az apja? Azt hiszem, ez egyike a legfogósabb bibliai Kérdéseknek, amivel talán még magát Zebedust is zavarba lehetett volna hozni. Én semmiesetre se tudtam okosabb választ adni, minthogy ríva fakadtam, mire Paul hátbaütőtt egy nevető nyáripiros almával. (Lehet, hogy éppen a mi szőlőnkből csőszkód te.) — Szamár vagy, tebelőled se lesz pap. Ebben is igaza volt Paulnak, mert szamár voltam és nem lett belőlem pap. Különben ő is szép szál legény volt a maga idejében, 1849-ben, csakhogy az olyan régen volt. hogy még akkor nem hivták Paulnak, hanem hivták Törők Nagy Pálnak és mint Ilyen cselekedett mindenféle vitézi dolgokat Szolnoktól Világosig Ezekről azonban nincs mit beszélni, mert maga Török Nagy Pál se beszélt róluk, mint ahogy a mostani háborúról se a Török Nagy Pálok írják a memoárokat, hanem azok, akik nézték, hogy mit csinálnak a Törők Nagy Pálok. Világos után Pál egy darabig lappangott az éren és nádon • csak az istenfélő keresztapja mentette meg attól, hogy szegénylegény nem lett belőle, népdalok hőse, akiről még száz év múlva is kalendáriumot neveznek el a nemzet nagyobb épülésére. Pál karriérjének a tulajdon keresztapja állta útját, aki harminc pengőkrajcárért a zsandárok kezére játszotta a bujdosót.. Pált becsípték cserepárnak, elnevezték Paulnak és nyolc esztendeig oktatták a gyakorlati honisméből, hol olyan vidéken, ahol húsvét vasárnapján is olajost esznek az emberek, bol olyan helyen, ahol krumplival főzik a halpaprikást. Mire én Összeismerkedtem Paullal. akkorra már csak ilyen tökéletlenségek maradtak meg az emlékezetében az osztrák örökös tartományokból, — az egy Galicia volt az, amelyiknek tudta a nevét, de még az esztendejét is annak, amikor ott viselte az angyalbőrt. 1854-ben volt, valahol Lemberg körül lágerozott a Paul hadteste. Förtelmes polyák tél járt, nagy máglyatüzek birkóztak a november-éjszaka szeles, havas, ködös zimankójával s a tábortüzek körül mindenféle nyelven áldották a legfőbb hadurat, akinek dicsőségére orruknak, fülüknek kellett lefagyni Ebben egyetértettek mindnyájan, azonban nemzetiség szerint külön-külön melegedtek csehek, stájerok, horvátok, ráook, oláhok, magyarok, tótok, igy is szlrnbólizálván a Habsburg birodalom páratlan egységét, amit már akkor sok szép pátens tett vitathatatlanná. Egyszer csak, hajnalon innen, éjfélen tul, lódobogásra neszeltek fel a bakák. Lószerszám is csillogott már a vörös fényben. Kis fekete ló gurult ki a kődből, tiszti sarkantyú pengését is hallani. — Eh, csak az Ernec vizitál, — kuporodtak vissza az emberek a tűzhöz. Emészt főherceg, aki se különösebben rossz hadvezér nem volt, se a politikába nem balkezeskedett bele (amiért is a genealógián kivül semmi egyéb tudomány nem terhelte meg magát az emlékezetével) nem tartozott a parádés Habsburgok közé. Szeretett a mundérviselő plebs közé keveredni, evett-ivott egy csajkából, egy kulacsból a manschaft-\A\ s állítólag a császár minden katonájával a saját anyanyelvén tudott diskurálni, ami még akkor is rendkívüli nyelvtalentumra mutat, ha ez a diskurzus csak annyiból állt, hogy >na, hogy megvagy V Ezúttal azonban komolyabb téma körül forgott az Ernec érdeklődése. Kialudt a pipája — a porcellán bursch.pipa divatja járta akkor az uraidnál — és szeretett volna tűzhöz jutni. Hát tüz volt ott annyi, hogy disznót lehetett volna nála pörkölni, de hosszú ut az, mig téli szélviharban az őrtűz parazsából pipafüst lesz egy lovasember szájában, aki nem akar leszállni a lóról. Először az oláhokhoz fordult a főheroeg. Szanaszét ugráltak, ahogy a kis fekete ló megállt mellettük, — Ne ugráljatok brátye, csak egy kis tüzet adjátok a pipámba. Szaladlak is a brátyek parazsas végű gallyakkal, de mire a pipáig értek velük, akkorra kinek a szél kapta el a tüzes fejét, kiét a havas eső égette hamuvá. A főherceg mor-]