Délmagyarország, 1931. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1931-01-10 / 7. szám

SZEGED. SzerKeizMtseq: Somogyi ucca SZ. L em. Teleion: 21-J3. - Ktndótilvaial, IcölcsönkönyvVAr «s leqylroda Aradi ucca 8. Telefon: 13-00. - Vyorartn • !.»Sw Ltpól ucca 1-J. Telefon 2«-"M. TAvIratl éa levélcím: DélmotiyarnruAg Sreged. Szombat, 1931 január 10 Ara 16 fillér VII. évfolyam, 7. szám ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3-20 vidéken és Budapesten 3-ÖO, KUlfOldHn 6'40 pengO. - Egyes izAm Ara hélktlz­nap lft, vo»6r- és Ünnepnap 24 >111. Hir­detések felvétele tarifa szerint. Megle­lenlk héllrt kivételével naponta reggel Csórván mindenki doktor És még mondja valaki, hogy 1931-ben nem történnek csodák. A csorvaiak deres és hideg januári hajnalban nem azért keltek és kerekedtek föl s nem azért óvakodtak be a városba, hogy névnapra gratuláljanak, hogy adó­leírást kérjenek vagy hogy valanv;lyik közéleti nagyság mellett demonstráljanak. Még csak nem is a taniló földjét vagy gyerekeit sokalották, hanem egészen egy­szerűen azért jöttek be a városba és azért panaszkodtak, mert keveslik az orvost. Nehéz lesz ezzel a felfogásukkal szembe­szállni. Csórván ugyanis néhány hét óta nincs orvos. Az lehet, hogy állatorvos van. Az is lehet, hogy semmifele tételes ren­delkezés se állja útját annak, hogy az állatorvost ne csak akkor hivják ki, ami­kor az állat beteg a háznál. Viszont azt se irja elő tételes rendelkezés, hogy olyan esetben, amikor az egyik tanyaközpont­ról, például Röszkéről, elmegy az orvos hathónapi szabadságra, a helyettesét a másik központból, például Csorváról ren­deljék be. Se törvénnyel, se törvényerejű rendelettel, se felettes hatóságának aka­ratával nem helyezkedhetik szembe az, aki Röszkének nem ugy ad orvost, hogy Csorváról elveszi, viszont egészen bizo­nyos, hogy a röszkeiek amiatt nem depu­tációztak volna, ha ugy kaptak volna or­vost, hogy a csorvaiaknak is megmaradt Volna az orvosuk. Mért agyai lak ki tehát olyan intézke­dést, hogy Röszkének ugy adnak doktort, hogy Csorvának ne maradjon? Ha a vágóhídi villamos végállomásánál tovább megyünk a körtöltés felé, tíz­tizenöt percig tartó gyalogút után az or­szágút mindkét oldalán néhány házsorra bukkanunk. 200—230 házikó állhat itt, az együvétartozás kevesebb illúziójával, mint például a Somogyi-telepen, de határozot­tan jobb járdákkal s egyéb külsőségek­ben is rendezettebb viszonyok között. Ez a Kecskés-telep. Közel ezer ember lakik itt. S az ezer ember részére van négy kocsma, két füszerüzlet italmérési joggal és egy iskola. Pap és orvos egy sincs. Ha a Kecskés-telepről elmegy az em­ber a kisvasút töltéséig s a töltésen megy, mendegél egészen addig, amig el nem ér a legközelebbi házsorig, akkor a telepek arisztokratájának, a Klcbclsberg-telepnek a kapujában találja magát. Nagy kerülő ugyan, de ki lehet ide gA-alogoíhi fent a körtöltésen is s nem egészen derékig süp­ped az ember a sárba, ha ugy megy ki a Klebelsberg-telepre, hogy előbb kimegy a Kecskés-telepre s azután átvág a szé­rűskerten. A város és a Klcbelsberg-telep között nincs olyan ut, amelyik járható is, meg közvetlen is. A rendezőpályaudva­ron keresztül valahogyan még lehetne menni, gyünni, de itt meg komolyan ve­szik az átjárási tilalmat, nem engednek át senkit a pályatesten. A Klebelsberg­telepiek el vannak zái*i>a a várostól. Leg­többen és legtöbbet emiatt panaszkodnak. Orvosuk nekik sincs. Ha valaki beteg lesz, megvárja, amig a sártól begyalogolhat a városba, mondja egy vitéz, aki hivatásos katona volt, aki mint őrmester ment nyug­díjba s aki, ugy látszik, a legkeményebb szubordináció hive változatlanul. Nincs ellenben pap se. Schneider Vencel jár ki misézni esőben, fagyban. Nem gondosko­dott a hatóság istentiszteleti helyiségről sem. A teleplakosok gyűjtőitek ezer pen­gőt. Abból csináltattak nagyon szép kis oltárt. Az egyik teleplakos, Kurucsai La* jósnak hivják, festett áhítatos hangulatu oltárképet, egy másik teleplakos bekere­teztette a festményt s a szerény és kedves óvókisasszony odadta a jókora darab egyetlen szép szőnyegét. Lehet azonban, hogy mindez a kuliur­rajz együttesen sem adja a magyarázatát annak, hogy akkor, amikor Röszkén he­lyettesre van szükség, mért viszik el Csor­váról az egyetlen orvost s mért nem onnan viszik a helyettest, ahol jut is, marad is. Áll­jon itt tehát az ilyen korcsintézkedést meg­szülő szellem rajzának egyik színe gya­nánt még Csokonai Vitéz Mihály esete Budai Ézsaiás professzorral s a sok deb­receni doktorral. A költő és a tanár arról vitatkoztak, hogy milyen mesteremberből Van Debre­cenben legtöbb. A tanár statisztika után kutatott. A költő kijelentette, hogy neki nem kell statisztika, anélkül is tudja ő, hogy az orvosok vannak legtöbben. A pro­fesszor nagyot nézett. Hogyne, mikor az esküt le merte volna tenni, hogy hat or­vosnál és tizenöt kirurgusnál nincs több. A szót fogadás követte s Csokonai vál­lalta, hogy másnap délig bebizonyítja, hogy neki van igaza. A bohókás kedvű költő másnap reggel, mintha a foga fájna, bekötött arccal ment el hazulról. Bi­sothka nevű gubásmester volt az első is­merős, akivel találkozott. — A foga fáj a ténsurnak? — érdeklő­dött részvéttel a derék cívis. Meleg hamut rá, nem segil egyéb. Csokonai megköszönte a tanácsot s be­irta a könyvecskéjébe. Addig, amig a piac­ra kiért, több, mint husz szert ajánlottak. A piacon valósággal megrohanták a kom­mendálásokkal. »Zsálya használ arrul, nemzetes uram!« — »De már csak jobb a kőrisbogár.« — »Székfüolaj kell arra, Vitéz uram!* — De bizony fodormenta­olaj.* — »Majoránnaolaj.« — »Hallgasson kendtek Sári néni! A fogfájásnak csak egy orvossága van: fekete kutya szőre égett borba főve!« Délig 178 javallatot jegyzett fel Csokonai. Délben találkozott Budai professzor urammal. Aszondja neki a tanár: — A foga bomlik öcsémuramnak? No­hát annyit mondok, hogy az ellen csak egy orvosság van: a borbély hideg vasa. Ezt a tanácsot följegyezte Csokonai 179-ediknek, aztán ledobta arcáról a ken­dőt, a könyvecskét átadta a professzor­nak és igy szólt: — Nagytiszteletü urammal együtt eddig 179 doktorom akadt. De ha akarnám, lenne még ezer is. Mert Debrecenben min­denki doktor. Most mar csak világos, hogy mért küld­ték Röszkére hathónapi helyettesi minő­ségben az egyetlen csorvai — orvost. Az osztrák belügyminiszter betiltotta a Remarque-film előadását Pénteken megint lüntelfek a Ferenc József-rakparton (Budapesti tudósítónk telefonjelen­tése.) Bécsből jelentik: A Remarque HImi>t pén­teken délután végleg betiltották. Winckler belügy­miniszter rendeletet adott ki, amelyben egyszer­smindenkorra betiltja a >Nyugaton a helyzet vál­tozatlant film előadását. A filmet forgalombahozó vállalat a belügyminiszter döntését az alkotmány­bírósághoz megfellebbezte. A filmnek pénteken délután 5 órára kitűzött előadását már nem is tartották meg. Ennek da­cára a Ferenc József.rakparton a délutáni órákban ismét tüntetések voltak és a tüntetők csak akkor oszlottak szét, amikor hirül adták, hogy a film előadását a belügyminiszter betiltotta, Winckler belügyminiszter nyilatkozott a film betiltásáról és azt hangoztatta, hogy a kormánv nem a tüntetések hatása alatt szánta rá magát a betiltásra, hiszen erélyét a szerdai és csütörtöki tüntetők szétverésénél megmutatta, a film betil­tása szerinte azért történt, mert a film további előadása nagy gazdasági károkkal járt volna, A szociáldemokrata párt vezetősége nem vette tudomásul Garami Ernő lemondását A vezetőség többsége helyteleníti a passzivitás gondolatát — Összehívják az or­szágos pártválasztmányt (Budapesti tudósítónk telefonfelentése.) Garami Ernő, mint a Délmagyarország jelen­tette, lemondott a szociáldemokrata pártve­zetőségben viselt tisztségéről. A pártvezetőség felkérte Garamit, hogy lemondását írásban közölje a pártvezetőséggel és részletesen fejtse ki, hogy milyen szempontok késztették erre a lépésre. Garami eleget tett a pártvezetőség kí­vánságának és részletesen ismertette azokat az okokat, amelyek őt a lemondásra kényszeri­tették. Ezzel a memorandummal pénteken délelőtt és délután foglalkozott a szociáldemokrata párt vezetősége. Az ülésen a vezetőség minden tagja résztvett Garami Ernő kivételével. Erős és beható, helyenkint szenvedelmes vita indult meg azok felett a szempontok felett, amelye­ket Garami előterjesztett, majd három órán át tartó tanácskozás után az értekezletet félbe­szakították és délután folytatták. A pártvezetőségnek elsősorban az volt a célja, hogy olyan megoldást keressen, amivel

Next

/
Thumbnails
Contents