Délmagyarország, 1931. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1931-01-08 / 5. szám

Egy uccakercsztezés d'járója. szül a két izmos 16, képtelenek akárcsak megmozditani is a szekeret. Erre a másik szekér kocsisa kifogja a lovait és segítségre siet. Négy 16 azután irtózatos torfurák után kiemeli a kocsit A két segitőlovat újra visszafogják a másik szekér elé és most ez indul szerencsét próbálni. De ugyanott ez is elakad. Most viszonzásul az előbbi kocsis jön segítségül, mig végre mindketten tuí vannak — az egyik árkon... De utána még jön vagy négy-öt, ugyanilyen, vagy még nehezebb akadály és eltart egy teljes napig, mig három szekér a városból Somogyi-telep főterére elszállít 20 mázsa szenet. Az 5-ik ucca, a new£«rkiak büszke Flgth Avenue-jére egyáltalán nem emlékeztet. Itt a kocsiút egyszerűen — sárfolyó. A magas járdánál apró sárerck, sárpatakok folydogálnak bele... Az apró viskók majd eldőlnek. A talajvíz bátran kúszik tel a falban. A sötét sáv, ami a vizet jelzi, majdnem mindenütt az ablakok fölé nőtt. És ugyanaz a kép végig mindenütt, amerre menni próbál az ember. A főtér mellett elvezető uccát viz boritja, odébb, egy kereszteződésnél tengerszem tárul a gyanútlan járókelő elé. Már több mint egy órája dagasztjuk az uccákat, de még alig találkoztunk két emberrel. Végül a 32-ik és a 4-ik ucca keresztezésénél, a magas járdán egy embert pillantunk meg. Kezét ellenzőként tartja a szeméhez és ugy kémleli a vidéket. A sárpusztában egy ember. Félórai vergődés után eljutunk hozzá. — Hol járnak erre, amerre csak a madár tud járni? — kérdi — A beszélgetés során ezt mondja: — Szörnyű dolog ez a telep... Itt van a kocsmám kérem, a telep közepén, de vendéget alig lótok. Nem lehet minket megközeliteni, csak repülőgépen .. Ugy érezzük magunkat, mintha egy elhagyatott szigeten lennénk... A szó-szoros értelmében el vagyunk zárva a világtól.,. A további beszélgetésből megtudjuk, hogy a telepre nem tehet fuvarost kapni, autó nem visz oda, biciklit a telepre nem lehet használni. — Hát mégis, mit csinálnak? — Várunk kérem, várunk, amig nem történik valami... De azért most nincs nagyon elkeseredve, mert most még »száraz« idő van De amikor esik az eső.... Most már megértjük, hogy miért nem látni errefelé mosolygó arcot, hogy miért átkozza a telepi polgár azt a pillanatot, amikor ide, a világ végére költözött... — Ugyanolyan polgárai vagyunk mi is a városnak, mint a bentlakók és mégis hogy élünk mi... Gyerekeink állandóan betegeskednek a nedves lakásban, köhögnek, arcuk sápadt. Nekünk magunk' nak pedig már élni sincs kedvünk... Somogyi-telep: Szomoru-telep. Sárváros 6000 lakossal, 6000 szomorú emberrel. Társzck'ériől kiskoczira rakják át a szenet Joffre utolsó utfa Páris, január 7. Joffre marsallt fényes gyászpompával kisérték utolsó útjára. A temetési menel utvonalán mindenütt gyászfátyollal borított lobogók lengtek. Az utmentén katonaság és rendőrség sorfala mögött sürü tömeg állott. A Notre Dame székesegyházban, ahol a marsall koporsóját katafalkra helyezték, reggel 9 órakor vette kezdetét a gyászistentisztelet, A templomba csupán a meghívott előkelőségek julhaltak be. Istentisztelet után a templomelőtti téren kialakult a gyászmenet, amelyet lovas- és gyalogososztagok nyitottak meg Utánuk következtek a francia és a volt szövetséges hadseregek különítményei, a hadviseltek delegátusai. Közvetlenül a gyászkocsi előtt a marsall lovát vezették. A gyászkocsi után, amelyet hat ló húzott, tisztek vitték a marsall kitüntetéseit Utánuk következtek a család tagjai, majd a köztársaság elnöke, a külállamok képviselői, a szenátus és a képviselőház elnöke, a kormány tagjai, a diplomáciai kar, a tőrvényhozás és a különböző hivatalok, testületek és egyesületek küldöttségei Az egyedüli szónok Barthou hadügyminiszter volt, aki lelkes szavakkal méltatta az elhunyt marsall érdemeit. Szeged és a nemzetközi autóul »Szeged a Balkán felé irányuló aulósforgalomnak foníos gócponlja lesz* (A Délmagyarország munkatársától.) Vasárnapi számunkban jelentettük, hogy az Alliance Internacionálé de Tourisme Bécsben tartott értekezletén állást foglalt amellett, hogy Szegeden haladjon keresztül a (ondon—konstantinápolgi nemzetközi autóut. Az értekezlet elhatározta, hogy a »Grandé Ronte London—StambouU útiránya a következő lesz: Calais, Brüsszel, Aachen, Köln, Mainz, Frankfurt, Nürnberg, Passau, Linz, Bécs, Győr, Komárom, Budapest, Szeged, Belgrád, Szófia, Drinápoly, Konstantinápoly, Ankara. Ebben az ügyben ma érdekes levél érkezett most dr. vitéz Shvog Kálmán tábornokhoz, a Délvidéki Automobil Glub elnökéhez, a Magyar Touring Club elnökségétől. A levélből kiderül, hogy a Magyar Touring Clubnak a bécsi értekezleten harcolnia kellett azért, hogy a fontos autöutba Szegedet is bekapcsolják. — A Magyar Touring Club — irja a levél — természetesen minden követ megmozgatott, hogy Magyarország minél szorosabban kapcsolódhassék bele az akcióba... Fáradozásainkat örvendetes siker koronázta. A kezdeményerő angol egyesület, a négyszázezer tagot számláló The Automobile A'sociation deferált érveléseinknek és teljesen magáévá tette az általunk képviselt szempontokat, ugy, hogy sikerült, másirányu befolyásokkal szemben, Budapestet a london—stambuli ut keleteurópai elosztási központjául kijelöltetni. — Ugyancsak sikerült véglegesen elfogadtatni azt a javaslatunkat — folytatja a levél —, hogy az ut budapest—belgrádi szakasza az eredeti tervtől eltérően ne Eszéken, hanem Szegeden át vezettessék, ami által Szeged városa Románia és Jugoszlávia irányában való kettős útelágazással a Balkán felé irányuló autósforgalomnak fontos gócpontjává fog válni. Ismerve azt az élénk érdeklődést, mellyel Szeged és környékének automobilista társadalma és az ottani idegenforgalmi érdekeltségek a kérdést kisérik, sietek Veled, mint a délvidéki autósok hivatott vezetőjével és képviselőjével az idevágó bécsi tárgyalásaink ezen örvendetes eredményét közölni abban a reményben, hogy a vállvetett közős munkával Veletek sikerül valóra váltanunk azokat a reményeket, melyeket jogosan fűzhetünk a london—stambuli nagy autósut megteremtéséhez. Letartóztatták a halálos szurkálás tettesét CA Délmagyarország munkatársától.") Megírta a Délmagyarország, hogy a mult hét szombatján halálosvégü verekedés' játszódott le Szentesen. Öt fiatal legény, akik előzőleg egy kocsmában ittak, a Szalai-ucca 10. számú ház kerítésén átmásztak és behatoltak a lakásba, ahol házimulatság volt De előzőleg, minden eshetőségre, karókat támasztottak az ajtóhoz. A legények megjelenése a táncosok kőzött nagy meglepetést keltett Az őt fiatalember azonban ezzel nem törődött Hiába küldték őket, nem mozdultak, sőt udvarolni kezdtek a lányoknak. Erre azután a bentlévő legények megtámadták őket és kiszorították az udvarra. Az öt legény itt felkapkodta a kikészitett karókat és nekiestek a háziaknak. A verekedés közben bicska került elő és az egyik legény az öt közül megszúrta Susa János 21 éves bérest Susa őszszeesett és holtan terűit el. A kés a szivét járta keresztül és azonnali halált okozott. Az őt legényt még az éj folyamán letartóztatták. A vallatásnál kiderült, hogy 3 gyilkos Vetzler Gyula volt, akinél a rendőrök meg is találták a véres kést Vetzler Gyulát szerdán reggel beszállították a szegedi ügyészség fogházába. Beszélgetés álfát meaiérltem a 106 16-76 telefonrendelésnél és mindennemű príma tüzelőanyagot azonnal számtok. POPPER Gs utóda, Arany János u. 15. OKULHRIUM Kellner Márton látszer és fotoszakiizlet, Kárász u. 8. Értesíti m. tisztelt vavOtt.toqy Uxletét /«». Hó > .. ,, ,, . , , ... £ zs^ sssjrgrte&ssL/ifáí raktárát mélyen leszállított áron arusitia.