Délmagyarország, 1931. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1931-01-06 / 4. szám

1931 január 6. DÉLMAGYARORSZAG ft MagyarMiisiafiiroL Ua: j arnó József F' -« 18 ,'..'Állva maradt az ajtóban, a hátát nekivetette az ajtófélfának s olvasni kezdetts — A' március 15-én kimondott nagy szavak elhangzottanak. A szabadság, egyenlőség, testvériség eszméi valósággá nem lettek. A március 15-én Pesten kivívott sajtószabadságot • pozsonyi nemesi gyűlés zsarnoki sajtótörvényei által megbuktatá... A március 15-én Pesten kimondott polgári egyenlőség elvét a pozsonyi nemesek gyűlése a különféle osztálykategóriák fönhagyása által paralizálta* Európa ujáalakulásának eszméi nálunk mindmáig csak névvé lettek, de nem valósággá^ Magvarhon fővárosa nem azért tűzte ki a forradalom zászlaját a szent elvek mellett, hogy minden a régi állapotba visszasülyesztessék. Egyesültünk, hogy a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméje életté valósulhassonj Egyesültünk a valódi és feltétlen sajtószabadság kivivására. Egyesültünk a ki nem játszott népjogok kiküzdésére. Egyesültünk a nyelvi különbözőségeken alapuló idegenkedések el"tnyésztésére... Helyeslés morajlott fel, — de már nem lelkesedés. Ez már nem a forrradalom lángszavu ébresztője volt, de komorhangu tetemrehívás a forradalom holtteste felett A' pipafüstös klubszoba fiatalemberei most érezték meg, hogy egyedül vannak az országban a parasztmilliók, a polgárezrek és a népképviselők százai közepette... * A bereckei mezőkön kát férfi sétált egymás mellett - egy zömök öregúr s egy nyurga fiatalember. A fiatalemberen honvédőm agyi egyenruha volt, — az öregúron is valami egyenruhaféle lötyögött, mely mögött inkább lehetett folna nyugalmazott katonatisztet sejteni, mint a magyar honvédség keleti hadseregének főparancsnokát. — Most tehát már az oroszok ellen... — Igen, az oroszok ellen ... Tulajdonképpen falán mindegy is: én min iig ugy éreztem, hogy az oroszok ellen harcolok, — Lengyelországért... Tegnapelőtt még otthon, ma>itt o holnap talán Olaszországban. De mindig az oroszok ellen! Pedig: Lengyelország már alszik s ki tudja, felébred-e még valaha? A' lengyel urak mulatnak otthon s nekik talín végeredményben mindegy is, hogy orosz, vagy lengyel kormánynak fizetnek-e adót a pálinka után. Ha nagvon berúgtak, talán eléneklik, hogy >nincs még veszve Lengyelország? — de a fiaikat már orosz nyelvre taníttatják és tiszteket nevelnek belőlük a cárnak... No, de mindegy! Én már megszoktam a verekedést, — de maga okosabban tenné, ha visszamenne Tordára a családjához... Maga költő, magáról mondják, hogy a reménysége Magyarországnak, — magáért kár... Menjen haza, éljen s irjon verseket a szabadságról. — Magyarország reménj-sége?... Hol van az már! Ott, ahol a tavalyi március... Ez a megátkozott magyar nép évszázadokig élt szolgalsorban, tr.ig egyszer forradalmasra ágaskodott... De két hétig volt csak forraöalom, a többi már csak azért jött igy, mert nem tudták hogyan visszacsinálni! Ezt a harcot, amit most vívunk. már nem akarja senki, — csak senki se meri abbahagyni... A nép talán még néhol hiszi, hogy forradalmat csinál, de az urak nagyrésze Bécs felé kacsint, hogy nem-e fog nagyon haragudni a császár?,.. 5 Szabadságharc*, — mondják, de már azon gondolkoznak, hogy mennyit lehetne visszaalkudni a márciusi pontokból, mert mi lesz az Ő3Í jussal, a kiváltságokkal, ha csakugyan győz a forradalom?... Nem kellek én itt már semmire: az én forradalmam nem uri játék, az én költészetem nem uri füleknek Íródott kellemc-s zene! Mi várhat még rám? Ha feljajdul bennem a megtiport magyarság, — legyintettek egyet »veszett poéta!* Ha hangosabbra bátorodott a szavam, fej bevertek, i Leltári árusításom szenzációt keltő cikkeinek árai: 3 drb férfi keménygallér minden fazon, nagyszerű minőség 2'40 3 pár flér férfi zokni • kockás, hibátlan — 2"80 3 „ I. flór nős harisnya kis szövőhibával — — — 3 „ I. flór nöi harisnya garantált hibátlan —• — — 3 „ moséselyem harisnya garantált hibátlan — — 4'40 Fehér cégtáblás BOROS MIKSA cég Széchenyi tér 13. m (Blau László mellett) hogy lázitom a népet! Mikor megszületett a fiam s szabadságot vettem, orrom alá dörgölték elégszer, hogy harci dalt éneklek, de magam megbújok a feleségem szoknyája mögött... Ezért az életért fussak meg innen?.. Nem, tábornok uri Én katona vagyok' s itt van a helyem! — Hát igy is jól van, — morogta kurtán az öregúr. Lovaglópálcájával nagyokat csapott a csizmája szárára, aztán otthagyta a fiatalembert. Bement a sátrába, lefeküdt s néhány perc múlva már mélyen aludt. • A honvédőrnagy még csavargott egy darabig a sátrak között Egyenrubája előtt néha vigyázzba vágta magát egy-egy őrtálló katona^ Ilyenkor szórakozottan szalutált Az egét nézte. Visszagondolt egy márciusi napra, ami szép volt, nagyon szép — s egy csomó másik napra, melyek mind sokkalsokkal kevésbé voltak csak szépek... A tábornok keserű szavai még a f,ülében zsongtak: mindegy, én már megszoktam a verekedést... — Talán csakugyan mindegy is... De talán, ha a fegyverek győznek, győzhet még egyszer a március is... Valahol eldörrent egy puskalövés. Az őrszemek felfigyeltek s megmarkolták a kezükben tartott puskát "A honvédőrnagy káromkodott egyet, aztán bement a sátrába s lefeküdt ő is aludni. A" kritikus fülledt lev^őjü szobában dolgozott, melyet csak rosszul világított meg egy füstölgő petróleumlámpa. Verskötet hevert előtte, melynek cimlapjára nagy, nehézkes betűkkel szedette ki a cimet a budai nyomdász: »Petőfi Sándor költeményei*. A kritikus egy percre szinte maga előtt látta a költőt, ezt a kócosfejű, dacosbeszédü fiatalembert... ...Jegyzeteket csinált egy papírlapra: »Tul szilaj, tul fiatal... Költészetét sokszor csúfítják el durva és versbe nem való kinövések, sokszor esik a hibába, hogy ugy ir verset, mintha népénekes lenne. Durvasága gyakran a trágársággal határos. Talán, ha nem ragadja el oly korán a halál, még felemelkedhetett volna arra a magaslatra, hogy versel hasonlatosak lettek volna a gyöngyszemekhez, melyekkel Kisfaludy, vagy Kölcsey ajándékozták meg a magyar irodalmat Szerelmes verseiben megfeledkezik a költői eszményesités szabályairól s oly sorokban énekli meg női ideálját, mint a parasztlegény az ő kedveséi... ...Letette a tollat Az emlékei közül felágaskodott egy furcsa valami: valamikor régen, egyszer ől ls magával ragadta, lelkesedésbe vitte, ez a furcsa ember... — Akkor volt, amikor néhány hebehurgya jurátus azt hitte, hog|y esernyőkkel is meg lehet csinálni a forradalmat... A' Muzeum lépcsőjéről szavalta el a versét... Lapozgatni kezdett az előtte heverő verskötetben. — Talpra magyar, hi a haza, — olvasta fáiban "osan. Végigolvasta a verset, aztán letette a könyvet. — Olyan, mint égy kortesbeszéd követválasztáskor, — dohogta haragosan, aztán elővette a jegyzeteit és még odaírta: »Hazafias verseiben is gyakran a parlagias hang hibájába esik. Az a nemes páthosz hiányzik ezekből a versekből, mely bearanyozta a magyar litteratura hazafias költészetét s mely leginkább Berzsenyi Dániel hazafias ódáiban található fel...« r Folyt köv.) Felelős szerkesztő: PÁSZTOR .l.iZSEF. Nyomalolt a kiadótulajdonos Délmagyarország Ilii-lap- és Nyomdavállalat Rt. könyvnyomdájában. Felelős üzemvezető: Klein Sftndor. NEM KELL piacon árusított fölözött tejet 20—24 Hllérért megvenni, mert literenként 8 fillérért nagyon jó fölözött tej kapható a Központi Tefcsarnok Rl. flóktejcsarnokalbon 225 Győznifogunkai vámháboruban! mert minden nő csak magyar, valódi duplodomaszt árukat és lenvéi^nokat vásárol példátlanul leszállított árakon a késTltőnél s Csets mOf^övőnél í?r*y MEGJELENT UMBEHTO MOBILE tábornok könyve: AZ JTALIA" ÉSZAKSARKI ÚTJA EÜSSI 432 oldalnyi mű, az expedíció tagjainak fényképeivel, illusztrációkkal és térképekkel. A könyv bolti ára 10 P, a Délmagyarország előfizetőinek 7 P.