Délmagyarország, 1931. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1931-01-06 / 4. szám

"íssrramjaf w. DELMKilAKIIRSZXtf Pénteken küldöttség m^gy az igazságügyminiszterhez a bajai törvényszéknek a szegedi táblához való csatolása ügyében (A Délmagyarország munkatársától.') Néhány héttel ezelőtt — mint emlékezetes — a bajai ügyvédek küldöttsége járt Szegeden és meglátogatta dr. Somogyi Szilveszter polgármestert. A bajai ügyvédek azért jöttek, hogy előkészítsék azt az akciót, amelynek az a célja, hogy a bajai törvényszékei a szegedi Ítélőtáblához csatolják. A bajai törvényszék jelenleg a pécsi Ítélőtáblához tartozik, mivel azonban most már rövidesen átadják a forgalomnak a baja—szegedi uj utat, a forgalom Szeged és Baja között lényegesen gyorsabbá és kényelmesebbé válik Baja számára, mint a Péccsel való összeköttetés. A polgármester akkor ugy állapodott meg a bajai ügyvédekkel, hogy az újesztendő első napjaiban a két város közös küldöttsége vigye föl a közös kérelmet Zsitvay Tibor igazságügyminiszterhez. A küldöttségeket mindkét városban a polgármester állítja majd össze és a küldöttség vezetésére a két város kormánypárti képviselőit, Szegeden gróf Klebelsberg Kunó kultuszminisztert, Baján pedig Walkó Lajos volt külügyminisztert kérik fel. Somogyi polgármester közben megkérte a kultuszminisztert, hogy készítse elő a küldöttség látogatását az igazságügyminiszternél és közölje, hogy mikor fogadhatja a küldöttséget az igazságügyminiszter. A napokban érkezett meg a kultuszminiszter értesítése, amely szerint a küldöttséget pénteken délben fogadja Zsitvay Tibor. A' polgármester erről azonnal értesítette Voinics Ferenc bajai polgármestert és felkérte a bajai küldöttség összeállítására, majd összeálliottta a szegedi küldöttséget is. A küldöttségben való részvételre felkérte dr. Aigner Károly főispánt, dr. Széli Gvulát, az ügyvédi kamara elnökét, dr. Pap Róbertet, a kamara alelnökét, dr. Szivessy Lehel, dr. Ujj József, dr. Hajnal István, dr. Pisztor Egon ügyvédeket és dr. Tonelli Sándort, az iparkamara főtitkárát. A szegedi küldöttség pénteken reggel utazik és Budapesten egyesül a bajai küldöttség tagjaival. „Harrow s/reeís, gipsies and ol^er romanlical stíorles" Séta egy amerikai újságíróval Sasegeden Értesitem nagyrabecsült vevőimet, hogy alkalmi árusitásom harisnya, kezíyü, kötöttáruk 5 A nagyarányú árleszállítással december 26-án veszi kezdetét. Csakis közismert fómlnöségU anyagot árusltok. Lusztig Imre Sxéchanyl tér 3. ss. A közelmúlt napokban amerikai újságíró vetődött be a kereskedelmi és iparkamara helyiségébe. Nem ritka vendég a kamarában az idegen, bár sajnos, nem is sok vizet szokott zavarni. A komoly érdeklődésnek és gazdasági kapcsolatok létesítésének lehetősége egyelőre megszűnt Kívül estünk valahogy az érdeklődések körén. Ritka lett a gazdasági vonatkozású érdeklődés. Ha meg látogató akad, az a >KeIet kapujáénál, mint ahogy bennünket neveznek, illetve a »nyugat küszöbjén, amint mi magunkat elnevezni szoktuk, eyoUkum, ritkaság iránt érdeklődik. Ennek a megállapításnak iskolapéldája az amerikai újságíróval megtörtént dolog. Délutánra adtunk egymásnak találkozót az amerikai újságíróval. Elmondotta, hogy 17 hónapja van uton. Most Szerbiából jön, Magyarországon keresztül Ausztriába, Németországba és egyúttal európai országokba készül. Kérdésemre, hogy tulajdonképen mi iránt érdeklődik, azt felelte, amit kis történetem élére cimül irtam, hogy •zük sikátorokat, cigányokat és más re-" gényes »dolgok« at keres. Na, gondoltam magamban, ezért ugyan 'érdemest volt, hogy a Tisza elöntse Szegedet és hogy ötven évet arra használjunk fel, hogy eltüntessük a »szük sikátorokat*, fogadalmi templomot, egyetemet, kulturát létesítsünk, hogy a külföldi mégis csak regényes kulturálatlanság iránt érdeklődjék és ennek nyomait keresse. De azért udvariasságból mégis az amerikai kalauzává szegődtem. Természetes, hogy legelsősorban a fogadalmi templommal és az egyetemi épületekkel igyekeztem dicsekedni az idegen előtt. A nemzeti megújhodás emléktáblájánál, amikor ennek történetét magyaráztam, még tájékozottságának tanújelét is adta. Azt mondotta, hogy tud a koramur nisták uralmáról és tudja, hogy azt »orosz fog lyofc« csinálták. Nem árult el annyi tájékozatlanságot, hogy azt mondotta volna, hogy a kommunizmust a zsidók csinálták. Az egyetemi épületek tiszai frontját is bemutattam az amerikainak, bár az ő figyelmét inkább , a Tiszán veszteglő tutajok kötötték le. Hiába volt minden. Csak romanüka iránt érdeklődött. Wagner Gusztáv délutáni sétáját végezte a Tiszaparton. Megütötte fülét az ide gen szó. Mondotta, figyelmeztessem az amerikait, hogy csak jót írjon rólunk. Megfogadta-e az amerikai Wagner Gusztáv figyelmeztetését, nem tudom. Viszont az amerikai kíváncsisága is kielégült, amikor a görögkeleti templomhoz vezető elhanyagolt kis ucca.részleten megtalálta Keletet* düledező kerítéseivel, roskadozó tetőivel, »szük sikátorával. Az egész eset nem valami különös- De azért tanulságul szolgálhatna — nem az amerikainak, hanem nekünk. Ha jól tudom, rövid pár hónappal ezelőtt fogadta el a törvényhatóság Pick Jenőnek az idegenforgalom emelése érdekében benyújtott indítványát. Nem tudom, történt-e ennek érdekében már valami? Bizonyára folynak már a szükséges előtanulmányok és előkészületi munkálatok. Annak figyelmébe azonban, ki a szóban levő határozat megmunkálásával megbízatott, figyelmébe ajánlanám a Szeged-állomás lépcsőzete falán elhelyezett hirdetéseket. Müvésziesebbnél-müvésziesebb falragaszokat fog ott találni, amellyel mind azt célozzák, hogy az idegent az ország egyik, avagy más részébe csalogassák. Mutatóul közlök itt néhány ily hirdetést. > Vad virágos Mecsek tája, a turistát hívja, várja < — csalogat az egyik hirdetés, »Ismerjük meg hazánkat, keressük fei a gyönyörű Mátrát* — hívogat a másik. »Sopron kőszegi hegyvidék (Magyar Alpok). Régi kultura, elragadó környék«. — »Szépségével elbűvöl a vadregényes Bükk — szívesen látjuk a Matyóföldön«. — Jöjjön Egerbe, a fürdők és műemlékek városába, Ideális kirándulóhely és turista központ«. > Veszprém, ezeréves város«. 'Nyaraljunk a Balaton partján!< »Tested, lelked felüdíti a Bakony«, Ilyen és hasonló tartalmú hirdetések igyekeznek az idegen figyelmét magukra vonni- Természetes, hogy mindenik falragaszt megfelelő tájkép is kisér a hirdetett vidék egyik-másik szépségének rajzával. Szegedet sehol sem látni. Lemaradunk a városok idegenforgalmi versenyében. — Mit tegyünk Szeged hirdetésébet — hallom ?z ellenvetést — ami nem is indokolt A fogadalmi templom, egyetemi épületek, püspöki pa. lota, stb. — mind méltók leni.ének arra, hogy az idegen figyelmét Szegedre irányítsák, nem is beszélve a városháza épületéről, mely szerény diszességében még ma is állja a versenyt az ujontnan emelt középületekkel. Ott van Debrecen hirdetése. Csak ennyi áll a falragaszon: »Hortobágy«. A kép pedig: kútágas száguldó ménessel. Ennyi igazán Szegedből is kitelne. Es mindez miért? Nem a falragaszok szép* ségeiért, müvésziességeiért. Nem ezért csinálja ezt a többi város sem. De csinálja önös érdekből, polgárai boldogulásáért. A városok versenyében az idegenforgalom növelése igen jelentős tényezővé vált. Könnyű ama helyek idegenforgalmának növelése, melyek természeti adottságokkal máris előnyös helyzetben vannak ama helyek felett, amelyeknek mesterséges eszközökkel kell az Idegenek figyelmét magukra irányítani. Mindig szükséges és helyes lett volna az Idegenforgalmi propaganda kiépítése és fejlesztése, de különös fontossággai bir az most, amikor megfelelő időben történt fellépés és szerencsés véletlen folytán is a Nemzetközi Touring Clubok vezetőségei ugy határoztak Bécsben, hogy az általános idegenforgalomba Szeged városa is bekapcsolódik azáltal, hogy a london—konstantinápolyi nemzetközi országút Szegeden keresztül fog vezetni. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy e sze. rencsésnek mondható helyzet csak abban merüljön ki, hogy gyerekek bámulják meg a messzi idegenből jött poros, sáros autókat és azok hasonló utasait, amint pihenő közben a Kass, avagy a Tisza kávéházak terraszain haboskávét fogyasztanak, avagy, sokat mondjunk, az Onozónénál halpaprikást, mint szegedi eredetiséget, vacsoráznak. Arra kell Szeged városának törekednie, hogy helyesen megszervezett idegenforgalmi propagandával igyekezzék a Keresztül utazó idegeneket egy pár napig, nem csak benzinfelvétel ideig, itt tartani, aminek Szeged városa, de főleg, annak most nehéz helyzetben levő és hinterlandját vesztett, kereskedői és iparosai látnák hasznát és elő* nyeit. Aki a város falai között éli le életét, soha a város kapuit el nem hagyja, talán meg is mosolyogja állításomat, amellyel azt erősítgetem, hogy Szegednek is vannak, még pedig fölös számban, természeti szépségei. Nem uj és elragadó annak, aki nap-nap után ugyanazokat a tájakat látja és különben sem hajlamos a természet szépségeinek megcsodálására. Akinek azonban van érzéke a természet szépségei iránt, annak minden szégyenkezés nélkül mutogathatjuk Szeged és környékének erredetiségét és szépségeit. E cikk keretei nem alkalmasak arra, hogy Szeged szépségeit >felfedezzem*, hiszen nem is annak indult az. Csak mutatóba egyet — a sok közül, talán tanulságosat is. Azok, akik a legfrissebb levegő után vágyódnak, tudják, hogy azt a város körfii húzódó töltés adja. Az állandó széljárás itt valósággal destillálja a levegit, pormentessé és egészségessé varázsolja. Aki pedig még frissebb levegő után vágyódik, azt a Tisza töltésén kapja meg, hol meg a viz maga szűri és teszi tisztára a levegőt, olyanná, »mint aminő sehol a világon nincs*, mondja BanKIII ÁRUIM £eilner tártén litszer és fotoszaküzlet, Kárász u. 8. UnULHMUm, ^XsS'SS-KS/s^ raktárát mélyen leszállított áron árusitia.