Délmagyarország, 1931. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1931-01-25 / 20. szám

. 15ST Január 25. DÉLMAGYAROHSZAG fl Délmagvarország fiókkiadóhivafalt és kölesenkönyvtárat állít fel a Somogyi-telepen és a Rókusi feketeföldeken A' Délmagyarország megjelenése óta a vele Kernben támasztott mindennemű igények mi­nél teljesebb kielégítésére törekedett. Ez a szempont vezette igazgatóságunkat, amikor be­állította a vidék legjobb és legnagyobb szer­kesztőségét, amikor üzembe helyezett és foly­ton tökéletesít egy pontosan és precízen funk­cionáló kiadóhivatalt és amikor nyomdai fel­szerelését a rotációs, a szedőgépek és telje­sen uj betűtípusok beállításával tökéletesítette. Ez a szempont vezetett, amikor berendezked­tünk jegyárusításra és akkor is, amikor beren­deztük kölcsönkönyvtárunkat, amely immár közel 10 ezer kötetből áll. * Mindig tisztában voltunk vele, hogy kezünket állandóan a közönség ütőerén kell tartanunk, ki kell tapintanunk a szükségleteket és ezek­nek a szükségleteknek a lehetőség szerint való kielégítésére kell törekednünk. A Délmagyar­«rszág ma — elmondhatjuk — az egész város lapja. Érdeklődéssel, bizalommal, de igények­kel is fordulnak felénk ugy a belvárosból, mint a legkülsőbb perifériákról és a telepek­ről. Ez a tapasztalás vezetett, amikor elhatá­roztuk, hogy adminisztrációnkkal közelebb megyünk a külső városrészeken és telepeken lakó előfizetőinkhez és olvasóinkhoz és hogy ott, ahol annak szükségét látjuk, fiókkiadóhivafalt létesítsünk köl­csönhönyvfárral. Hölgyeim és Uraim, a hét eseménye Anna Mária Guglielmetti voItr ahogy rózsaszínű tüileiben, fény­lő szemeivel mosolyogva megjelent a szegedi pó­diumon. Egy percig talán drukkolt, ahogy fölemelte kis versesnoteszét és ahogy várakozva, kritikusan elnémult a fényes terem zsongó közönsége. Aztán melegedni és melegíteni kezdtek ragyogó melódiái és az első taktusok után mosolyogni kezdett az egész konoertterem. És még egy mosoly, még egy fénylő taktus, varázsütésre, egyszerre ^s őszintén, szinte boldog őrömmel — felz igott a boldog taps. A kis fekete olasz énekesnő mosolyogni kezdett a zongora előtt valami utánozhatatlan gráciával és finomsággal. És ebben a percben a harc (és a siker) eldőlt és Guglielmetti Anna Mária a hét eseményt lett... Lassan engedett tüzesitő lámpaláza és Veracini csillogó dalánál már napsugaras, tavaszi melegség­ben bomlott ki hangjának szőkesége. A szünetek­ben ott állt mellette megnyerő és elegáns férje, — M. Henry E. Giovanna (Genfből) — és kedves gyöngédséggel válogatta a kottákat Boldog volt ő is, ahogy ismételni kellett a Pastorate énekét, — először kiséri az európai turnékon a kis mosolygó olasz asszonyát. És a ráadások, a Traviata, a Butterfly extázisos tapsai után az autogramfront nekilelkesült hadserege csacsogva és csodálva el­kísérte egészen szállodai szobájáig az üresen ma­radt apró kis cédulákkal... Pénteken délután utazott el Szegedről és őszinte, mosolygós boldogsággal mondta: jövőre ismét el­jön... A koncert után, reggelre teljes volt a si­ker, — Guglielmetti neve szárnyait a szegedi házak között. Énekes, meleg olasz szavaival csacsogva járkált a megdermedt szegedi uccákon és egyszerű közvetlenséggel mondta : — A legszebb zene: a taps... A legnagyobb boldogság a siker, csak ne kellene mindennap más hotelben aludni, csak ne kellene huszonnégyórá­kat utazni, mindig és mindig idegenben... A turné: boldogság a pódiumon és szomorúság a vasúti kocsi pamlagán... Szeged után Prága következett, aztán megint Pest. A turnét most férje menedzseli, — ez áll a névjegyén: Már meg is kezdtük két ilyen fiókkiadóhiva­tal berendezését. Az egyiket a Somogyitelepen létesít­jük VI. ucca 284, a másikat Rókusi feketeföldek 62. szám alatt. Mindkét helyen most folynak a berendezési munkálatok és mindkét fiókkiadóhivatalun­kat remélhetőleg már február elején üzembe helyezhetjük. A fiókkiadóhlvatalokban ugyanugy fel lehet adni hirdetést és apróhirdetést, mint az Aradi-uccai központi kiadó­hivatalunkban. Ugyanugy lehet lapot előfizetni vagy vásárolni és mind a két fiókkiadóhivatalunkban lesz köl­csönkönyvtár is. Fiókkiadóhivatalunkban az előzékenység­nek, a figyelemnek, a gondosságnak ugyan­az a szelleme lesz irányadó, ami központi ad­minisztrációnknál. A Somogyi telepi fiókkiadó­hivatalt Heckl Imre, a Rókusi-feketeföldckea létesített kiadóhivatalt Nagy István vezeti. Uj üzemeinket abban a meggyőződésben nyitjuk meg, hogy szolgálatot teszünk velük nemcsak a perifériákon lakó legszélesebb ré­tegeknek, hanem az egész városnak, dokumen­tálván ezzel is, hogy mennyivel több erő és kultura lakozik Szeged lakosságaiban, mint azt egyesek hiszik és hirdetik. »Henry E. Giovanna, directeur du Kursaal de Genéve, directeur de Bureau International de Con­cerls, H. Giovanna et v. Andreossi. Genéve.t Genfben élnek állandóan, onnann Indulnak a turnékra. És oda sürgönyöznek minden koncert után, a famíliának. Eddig még mindenhonnan sür­gönyöztek (Szegedről is), csak Pestről nem, mert a pesti koncert hirét a rádió hullámai vitték el a genfi tó felé.. . Színházunkban szörnyű operaláz van. A nemes társaság most a Turandot körűi izgul és nemes verseny fejlődött ki a rendezők között, hogy ki rendezze az operát. A versenyt nem tudták eldön­teni, végül azzal oldották meg a gordiusi csomót, hogy ajánlattételre szólították fel a rendezőket. Az kapja meg a darabot, aki a legolcsóbb ajánla­tot nyújtja be a Turandot kiállításához... Nagy számolások és kalkulációk kezdődtek meg a ren­dezői és főrendezői szobákban, aztán Sziklai Pipi ur gondolt egy nagyot és dühöset és költségkimuta­tás helyett a következő ajánlatot adta be: — Költségvetést nem készítek, de vállalom, hogy mindenkinél 20 pengővel olcsóbban állitom kl a Turandot! Döntés még nem tőrtént a rendezők nemes ver­senyében ... A legújabb szinházi Waterloo ügyét hétfőn tár­gyalja Pesten a legfelsőbb színházi törvényszék. Elek Ica addig is elutazott Sze-j.-'rő' és három es­tén Kecskeméten vendégszerepel. Szombaton és vasárnap a Halványsárga rózsá-ban, aztán a Kati­cában ... Károlyi Vilmos Pécsett vendégeskedett a héten, a Légy jó mindhalálig Nyilas Misijét játszotta... Mint jelentette a Konferansz, Sárvay Rózsi is Kecs­keméten vendégszerepelt. Erről az estéről ezeket a kecskeméti sorokat olvassuk: >Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is innen, itt, Kecskeméten volt két szub­rettprimadonna. Sárvay Rózsinak hivták az egyi­ket, az örökmozgó elevenséget, a huncutkodó vi­dámság megtestesülését, akit érthetően szivébe zárt és nem felejtett el a közönség. Somogyi Emminek nevezték a másikat, aki negyven-ötven előadás be­csületes, szivet-lelket beleadó átjátszásával, hivatott tudással szerzett aranycsengésíi nevet és vitatha­tatlan jogot magának a színpadra. A két szubrett körűt két tábor alakult ki a publikum körében Két lelkes, fanatikus, rajongó tömeg, amely szívre tett jobbkézzel esküdött a két hónapon át tartó csata hevében a maga kedvencére. A nagy had­viselés fegyverei között a két nagyszerű színésznő tudtán kivül dum-dum lövedékek is szerepeltek: névtelen levelek, intrikák alattomos orvszurásai osztogatták a sebeket jobbra-balra, mig végre el­dőlt a nagy harc. Eldőlt, de nem a fegyverek ro­pogásán, hanem két okos asszony bölcseségén, szí­nészi önérzetén felülemelkedni tudó, nemes lelket tükröző belátásán. Mert a tegnapi opereltelőadás legfigyelemreméltóbb ténye az volt, amikor az egymás ellenségének kijátszott két szinészasszony a közönség mámoros lelkesedíse közben a füg­göny előtt átölelte egymást*... Tarnay Ernő direktor nagy sikerét jelenti az a tény, hogy tul az »Okos mama« félszázas jubi­leumán, kétszer kellett prolongálni a zenés vígjáté­kot a Király Szinház színpadán. Ezekben a szo­morúan nehéz napokban a hatvanadik előadás felé jár az Okos mama Fedák Sárival és Tarnay Ernővel.. . Szórád Ferenc ur szenvedélyes billiárd-küzdel­meket vív délutánonkint. Az utolsó napokban azon­ban mostoha Idők jártak a kitűnő tenoristára, kép­telen volt partit nyerni. Viszont köztudomásu róla, hogy szigorú zsebpénz-keretekkel bocsátják el ha­zulról hetenkint és a nagy mostoha sorsban szo­morú lemondással fizette ki a billiárd-veszteségek fájó számláit. Aztán később mégis földerült az arca és igy szólt a kibicek hadához: — Jól van, jól, kifizettem a veszteséget, — de mondjátok meg gyerekek: miből fogok én a héten uzsonnázni?... Tegnapelőtt a kitűnő ügyvédhez az Ismert föld­birtokostól (egy régi hajnal nosztalgiás emléke­ként) kis csomag érkezett az alábbi levél kíséretében! »Kedves BarátomI Nyakkendőim átvizsgálásakor kiderült, hogy Idegen divatremek is meghúzódott szerényen a tőbbl kreáció diszes sorában. Miután életem delén tul vagyok és rendezetlen ügyeket nem szeretnék hátrahagyni, a nyakkendőt, ami­ről kiderült — hála kitűnő memóriámnak —, hogy a tied és amit 27 évvel ezelőtt kértem tőled köl­csön, köszönettel visszaszármaztatom és e csekély késedelemért szives elnézésed kéri: öreg bará­tod X. Y.« A csomagból pedig kihullott a 27 év előtti nyak­kendő remek zöld csikókkal a sárga selyemben, alig 27 éves ráncokkal a foszló szálak kőzött... A régi hajnal nosztalgiás emléke hazaérkezett... És egy gyerektőrtcn?t bucsuzóul. A 6 éves Mari­kával találkozik az uccán a család öregedő bá­csija: — Szervusz Marika. Apukád ugye Pesten van, — hallom, ha hazajön, milyen szép játékokat hoz neked abból a fene nagy városból I Marika ránéz a bácsira, fölemeli kis ujjait, megrázza őket és szigorúan válaszol: — Na, na Bácsit Nem hazudnit Aki hazudik, az lop is!... Értesitem nagyrabecsült vevőimet, hogy alkalmi árusításom harisnya, keziyu, kötöttáruk a nagyarányú árleszállítással kezdetét vette. » Csakis közismert fómlnö­ségtl anyagot árusltok. lusztig Imre éírS i4UUJi!uua»>*Laiu .rrranmimmmmm VASÁRNAPI KONFERANSZ

Next

/
Thumbnails
Contents