Délmagyarország, 1931. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1931-01-18 / 14. szám

1931 nftT.MACY\ROHSZAO képesített újságíró Irta ToneHI S-n-Ior. Egy nagyon tiszteletreméltó konzervatív folyóiratban olvasom a következő sorokat: »Az újságírásnál sokkal veszélytelenebb üzemek is képesítéshez vannak kötve Magyarországon, de hírlapot irni, a milliófejü társadalom hangulatával játszani és közvéleményt irányítani, minden előképzettség nélkül, bárkinek szabad... Legfőbb ideje volna az újságírás mesterségét az ujságirás tudományának' rangjára emelni és ezen komoly hivatást, komoly előképzettséghez kötni.« Ha képesilik az építőmestert, a szabót és a szülésznőt, miért ne képesítsék az újságírót is? A fogalmak mellett, amelyek a közönség egy részében el vannak terjedve az újságírásról, de még inkább a hangulat mellett, amelyet a közönség egy része táplál az ujságirás iránt, bizonyára akadnak hívei ennek a termékeny ötletnek. Hiszen magam is, Közéleti emberekkel való beszélgetés közben nagyon sok esetben tapasztaltam azt a leplezett, de nyilvánítani nem mert érzést, amellyel az ujságirás mestersége ellen viseltetnek. A forrása pedig ennek az érzésnek majdnem mindig az, hogy az újság a működésűket, az ő működésüket meg merte kritizálni. A mások működésének kritikája sohasem fáj: az újságíró mindig akkor téved illetéktelen területekre, akkor lépi tul hivatásának jogos határait és akkor hiányzik a kellő előképzettsége és hozzáértése, mikor valaki egyénileg kerül az újság bírálatának reflektorfényébe. Igen tisztelt törvényhatósági bizottsági tag ur, ügyvéd ur, tanár ur, bőrgyáros ur, textilkereskedő ur, országgyűlési képviselő ur, vagy nem tudom én micsoda ur, aki időről-időre fel szokott háborodni az újság és az ujságiró ellen, vájjon gondolkozott-e valaha azon, hogy az önével összehasonlítva, mi'ven az ujságiró mestersége, milyen előfeltételek' mellett dolgozik' ön és milyen előfeltételek mellett az ujságiró? Ha önnek a vas, vagy a műtrágya a szakmája, akkor rendszerint mindi* vasban és műtrágyában dolgozik'. Egész lénye és egyénisége állandóan ugyanarra a dologra van beidegezve. Ha egy nagyobb ügye akad, akkor gondosan mérlegel minden eshetűséget. megbeszéli az esetet cégvezetőjével, vértjével, esetleg még egy-két hasonló ftondolatés foglalkozáskörben működő barátjával és azután kellő megfontolás után határozza el magát cselekvésre. Ha ügyvéd, akkor a tárgyalás előtt áttanulmányozza a törvényt, a bírói döntvényeket, tanácsot kér egy-két szakkönyvtől, melyekben tapasztaltabb kollégái tanácsaikat és tudományukat csokorba gyűjtötték, Inpem telefonálhat fáért szénért fatelepre, au'omata 11—26, a beszélgetés d^ fái Y:sszatérit|Ok. 88 A Szegedi Zsidó Hitközség elöljárósága meghívja a hitközség minden tagját g dr. S3t.@ERFELD JAKAB békéscsabai főrabbi urnák 1931. évi január 18-án, vasárnap délelőtt >/«11 órakor a hitközségi székház dísztermében „A cionizmus viszonya a különböző világnézetekhez" címen megtartandó előadására. Beléptidij nincs. hogy ön is felhasználhassa őket. Ha tanár, van ideje, hogy gondosan készüljön minden előadására, ha tankönyvet ir, ön előtt fekszik a régebbi tankönyvek és segédeszközök tömege, ha felolvasást tart, válogathat a felhasználandó szerzők', bölcs mondások és előadását tarkító, előadását élvezetessé tevő, szellemes idézetek' között. Bármelyikükről van szó, a legritkább esetben történik meg, hogy amit cselekszik, idegen legyen évek, évtizedek óta űzött, megszokott rendes foglalkozásának körétől. Mindig fel tudja használni azt a képesítést, melyet a boltban, a műhelyben, az iskolában, az egyetemen szerzett és saját praxisában kiegészített, megszaporított És az ujságiró? Foglalkozása állandóan változó, a váratlanságok, meglepetések sorozata. Sohasem tudja előre, hogy miről kell neki irni, milyen eseményeket kell mások számára érthető és elfogadható módon megmagyarázni és kommentálni. Pillanatok alatt kell eseményeket lemérlegelni és negyedórák alatt kell cikkeket megirni Valósággal hatodik érzékkel kell neki összefüggéseket felfedezni, a következményeket megsejteni és mindazt kitalálni, amit együttvéve önök, tisztelt közönség, ha részesei voltak az eseményeknek, elkendőzni, elrejteni és a maguk szempontjainak megfelelő kedvező világításba helyezni igyekeztek. Ne csodálkozzanak, ha az ujságiró munkájában ilyen körülmények között, hibák, tévedések, elírások fordulhatnak elő. De vájjon használhat-e ezek' ellen, ha képesítéshez kőlik az újságírást? Vájjon lehet-e papirbizonyitványokkal embereket újságírókká avatni és remélhető-e, hogy ezek a képesített újságírók különb művelői lesznek a mesterségüknek, mint akiket csak a saját egyéni elhivatottságuk állított a legszélesebbkörü nyilvánosság szolgálatába? És mit képzelnek azok a naiv lelkek, akik az újságírásnak képesítéshez kötéséről beszélnek: lesz majd egy újságírói akadémia, vagy fakultás, amelyen máskülönben bölcs és okos professzorok osztályozni fognak' és osztályozásuk szerint lesznek jeles, jó és elégséges újságírók? Eszembe jut a saját újságírói működésemnek a legkezdete. Tizennyolc esztendős voltam és M írásbeli és szóbeli érettségi közötti három héten kisérletképen bent ültem a régi Magyarország szerkesztőségében. Az első munkáim egyike az volt, hogy egy nagynevű műegyetemi tanárnak németországi és svédországi tanulmányútjáról írott cikkét kellett megkefélnem, vagyis elfogadható formába öltöztetni az olvasóközönség számára. A tanár ur ugyanis lehetett igen kiváló szakember, de irni egyáltalán nem tudott Feltételezem azonban, hogy egy esetleg felállítandó újságírói akadémián ő lett volna a technikai ismeretek előadója és e minőségében ő is hozzájárult volna annak elbírálásához, hogy kiből lehet ujságiró és kiből nem. Akkoriban nekem a tizennyolc esztendős kölyőkönérzetem hallatlanul megduzzadt, mikor a professzor ur cikkét átdolgoztam; ma már látom, hogy ez nem a mi kettőnk dolga volt, hanem csak pillanatnyi felvillanása a lényegnek', amely az ujságiró munkáját minden más munkától elválasztja. Az átlagosan müveit ember azt szokta hinni magáról, hogy tud irni. Pedig dehogy. A legGramofon Fonyó Soma Kölcsey ucca. 4. »z. Készfllék és lemet kölcsönzés. Használt lemezek 1*— pengötíl. készülékek és lemez újdonságok óriási választékban érkeztek többje csak nehézkessen, alig érthetően tud írásban elmondani valamit. Ahhoz, hogy megvilágítson, száz és ezer ember számára igazán érthetővé tegyen valamit, nem ért, akármenvnyire tudja is máskülönben a saját mesterségét Ez az, amit megtanítani, papirbizonyitványos alapon osztályozni, képesítéshez kötni nem lehet A másik dolog, amit képesitéses alapon elsajátítani nem lehet, a dolgok' összefüggéseinek meglátása, a lényegesnek a lényegtelentől való elválasztása és annak felérzékelése, ami a közönséget érdekelni tudja, vagy nem. Ez is egy egészen különleges, sajátságos tehetség, amely független minden más mesterségtől. És mert ez a tehetség nincs meg mindenkiben, lehetnek máskülönben nagyszerű bank-szakemberek, lehetnek nagy közgazdasági kapacitások, kiváló politikusok, elsőrangú mérnökök, akik a saját mesterségüket mindenkinél jobban értik, de a tulajdon mesterségük egyes kérdéseinek megmagyarázásában elmaradnak a névtelen ujságiró mögött, sőt gyakran az utóbbinak írásából tudják meg, hogy mi ls volt az, amit ők' tulajdonképen csináltak. Azt még talán el tudnám képzelni, hogy szervezzenek' valami kurzus-félét amelyen szakemberek előadásokat tartanak világpolitikai, közgazdasági, technikai és egyéb kérdésekről ujságirők, vagy olyanok számára, akik az újságírásra hivatottságot éreznek magukban, hogy ezeket az ismereteket mesterségük gyakorlása közben felhasználják, dc minden egyéb, ami már a képesítés körébe, vág, olyan képtelenség, mintha képesítéshez akarnák l^ötni a versírást, a regényírást, a szinmü vészetet, a szobrászatot és festészetet. Ezekben a mesterségekben is vannak iskolák, de ezeknél is a szelektálást nem az iskola, hanem a tehetség és elhivatottság végzi el. Nyugodjanak meg és hallgassanak el azok, akik az újságírást képesitéses alapon szeretnék' negreformálni. Nem fog sikerülni nekik. De nem is ajánlom, hogy csináljanak egy ilyen képesítést nyújtó iskolá1, mert abban tömegesen és rohamosan buknának meg a — professzorok. Értesítem nagyrabecsült vevőimet, hogy alkalmi árusításom harisnya, hezíyü, hfftSttáruk = nagyarányú árleszállítással kezdetét vette. Csakis közismert fóminöségU anyagot árusítok. Luiztig Imre Széchenyi tér 2. sz.