Délmagyarország, 1931. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1931-01-16 / 12. szám

LMAGYARORSZAG BZbttED. Merkesctöseq; Somogyi ucca L em. Teleion: 23-33.-Kladólllvnlal, kOlotankUnyvtAr és legylroda - Aradi ueea S. Telefon: 13-00. ^ Nyomda ; L«w LIpól ucca >». Telelőn 2a-34. TAvlratl levélcím: Délmagyaronzág Szeged. A gazdasága válság politikai oldala Hogy a mostani válság, amelynek nyo­mását érezzük mindnyájan, világgazda­sági jellegű, annyira közismert, hogy róla jóformán beszélni is fölösleges. Hogy a mostani válság gazdasági természetű, ezt is egészen természetesnek és magától ér­tetődőnek tekinti mindenki, pedig ez már a vitatható kérdések közé tartozik. Ne hogy félreértés legyen belőle, mindjárt megmondjuk: nem az kétséges, hogy a nyomorúság világszerte a gazdasági élet területein jelentkezik, a kétséges az, hogy elegendő-e, ha a válság magyarázatát csu­pán gazdaságiakban keressük és ha pusz­tán gazdasági tényezőktől várjuk a válto­zást és a nvomasztó viszonyoknak jobbra fordulását? Szegezzünk le mindenekelőtt egyes köz­ismert tényeket. Vannak országok, me­lyeknek sok a fölösleges aranyuk, ugy, hogy nem is tudnak vele mit kezdeni, mégis nem nyújtanak kölcsönöket ide­S en országoknál?. Abban is egyetért min­enki, hogy a nemzetközi hiteléletnek ez a megbénulása egyik legfőbb okozója a válságnak. Egészen azonban az interna­cionális hitel nem szűnt meg, áruk és tőkék ma is vándorolnak egyik országból a másikba. A hitelpolitika szemüvegén ke­resztül nézve azonban ez az áru- és tőke­vándorlás a multakhoz képest egészen kü­lönös jellegű. Azelőtt a nagy nemzetközi tranzakcióknak főtényezői maguk az álla­mok voltak és a tőkés, aki nem spekulált, hanem biztos járadékot akart, legszíve­sebben fektette pénzét állami papírokba. A nagy kölcsönöket hosszú lejáratra az államok vették fel és ők gondoskodtak róla, hogy a pénz ezer meg ezer csator­nán keresztül eljusson a termelő mező­gazdaság, ipar és kereskedelem körébe. Ma a hitel, ha van, túlnyomó részében rövid lejáratú és ami hitelnyújtás ország­határokon keresztül történik, az sziveseb­ben irányul közvetlenül oda, ahol reális fedezetet tudnak nyújtani. Az állam és egyéb hatósági jellegű közületek imagi­nárius valaminek számítanak, amelyekkel szemben óvatosság ajánlátos. Ez vezet logikai következésképen annak a második szintén sokszor hangoztatott ténynek a megállapításához, hogy a mos­tani válság tulajdonképen bizalmi válság. A nemzetközi nagytöke még nem látja szi­lárdnak és megállapodottaknak a mai ál­lapotokat és inkább lemond a kamatokról és a nyereségről, minthogy a kockázatot vállalja. Hozzátehetjük még ehez, hogy ezt a bizalmatlanságot mesterségesen is fokozzák és irányítják. Ezeken a megál­lapításokon keresztül pedig eljutunk a vál­ság politikai tényezőihez, amelyeknek is­merete nélkül sok mindent nem lehet meg­érteni abból, ami ma Európaszerte tör­ténik. Közismert dolog, hogy a nemzetközi tökepiac alakulása nem véletleneken mú­lik, hanem irányítására a tőkés országok külügyi és pénzügyminisztériumai na­gyon is erős befolyást gyakorolnak. Is­merve azt a nexust, amely a francia kül­ügyminisztérium és a párisi vezető sajtó­Péntek, 1931 január 16 Ara 1© fillér VII- évfolyam, 12. szám ELŐFIZETÉS: Havonta Helyben 3-20 vtdéxen él Budapesten 3-««». uUll«ldOn 6-40 pengd. •» Egyes izAm Ara hétkOs­non 19, vasár- é* ünnepnap (111. Hir­detések felvétele tarifa szerint. Megje­lentve »>étf« Kivételével naomta reggel orgánumok között fennáll, lehetetlen a félhivatalos irányítást fel nem fedeznünk, ha a francia lapok azt irják, hogy francia pénzre pedig ne számítsanak olyan or­szágok, amelyek nem fogadják el a béke­szerződéseket és revízióról beszélnek. Olyan fenyegetés ez, amelyet elsősorban nekünk kell megéreznünk. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy francia pénzt azok az országok sem kapnak, amelyeket fenyeget a revizió gondolata. Ezt a tőke már a saját józan esze szerint csinálja. Elvégre senki sem bolond a pénzét an­nak kihitelezni, akiről nem tudja, hogy holnap jő lesz-e még a vállalt adóssá­gáért. Ne beszéljünk azonban ez egyszer Ma­gyarországról. Nézzük, hogy nincs-e a mai Európának tucatnyi megoldatlan és na­gyon súlyos konfliktusok lehetőségével fe­nyegető kérdése? Német részről egyre sű­rűbben és hangosabban emlegetik a dan­zigi korridort és a felsősziléziai területe­ket, melyeket a németekre kedvező nép­szavazás után erőszakkal odacsatoltak Lengyelországhoz. A Young-egyezmény közel kétmilliárd aranymárkában álla­pítja meg Németország évenkénti fizetési kötelezettségét. Mi'történik, ha a németek egy szép napon azt találják mondani: elég volt a jóvátétel címén kipréselt hadi­sarcból, többet nem fizetünk. Nfem mond­juk, hogy ez meg is történik, de angol és francia lapok folyton beszélnek az eshető­ségéről, ami kétségtelenül nem szolgálja a nemzetközi pénzpiac bizalmának élénkí­tését. Oroszország és a belőle kivált álla­mok ügye még nem jutott teljesen nyugvó­pontra és Besszarábiáről nem is beszelve, a szovjet mint az általános nyugtalanság vöröslő tűzfészke parázslik kelet felől. A népszövetség Pandora-szelencéjében lap­panganak az olasz—francia, angol—fran­cia es egyéb politikai ellentétek. És mind­ezen jelenségek mellett jóhiszemű utópis­ták beszélnek Páneurópáról, fegyverkező államoknak a dolgokat ismerő miniszterei és meghatalmazottai pedig a komolyan végrehajtani nem szándékolt leszerelés gondolatáról. Ez az, ami legszomorúbb, majdnem vi­gasztalan a gazdasági válság problémájá­ban, a gazdasági momentumoknak poli­tikai motívumokkal való összefonódása. Mert ha csak gazdaságiakról volna szó, a gazdasági szakemberek bizonyára meg­találnák egymást, de ahol az általános bizalmatlanságnak és bizonytalanságnak az okai nem gazdasági, hanem elsősorban politikai természetűek s csak a hatások azok, amelyek rombolva zúzzák szét a gazdasági értékeket, ott sokkal nehezebb a regenerálódás előfeltételeinek' megte­remtése. Ul tárgyalások indulnak Magyarország és Csehország között (Budapesti tudósítónk telefonjelenlése.') Bécsből jelentik: Megbízható forrásból eredő értesülés szerint Magyarország és Csehszlová­kia között február elején Prágában újból megindulnak a kereskedelmi szerződések meg­kö'é 'ére vonatkozó tárgyalások. Ezek a tárgya­lások döntő befolyásuak lesznek a most folyó magyar—osztrák tárgyalásokra is. Megtörtént a szakítás Garami Ernő és a szociáldemokrata pártvezetőfég között j (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Garami Ernő, akivel csütöríökön a szociálde­mokrata párt hivatalos formában is közölte az országos pár'.választmány S7°rdán éjjel ho­zott határozatát, kijelentette, hogy a határo­zatot tudomásul véne sincs abban a helyzet­ben, hogy a pártvezetőség ülésén résztvegyen. Garaminak ez a kijelentése a szociálde­mokrata párt mostani vezetői és Garami között a teljes szakítást jelenti. A francia parlament megkegyelmezett a nolitikai elitélteknek és elrendelte a kommunista képviselők szabadonbocsájtását Pára, január 15. A' politikai elitéltek meg­kegyelmezése és a kommunista képviselők szabadon bocsájtása tárgyában előterjesztett kommunista indítványra az elnök kijelentette, hogy a kormány a képviselőházra bízza, hpgy milyen határozatot óhajt hozni ebben a kér­désben. \ képviselőház ülésének további folyamán Ma­glnot ellenezte, hogy szabadon bocsássák a kom­munista képviselőket, akiket hadseregellenes cse­lekményeikért ítéltek el a bíróságok. Sohasem volt még szükségesebb, hogy küzdjenek a propa­ganda ellen s megvédelmezzék a katonákat a kommunista bujtogatással szemben* A képviselőház 270 szavazattal 258 ellenében elfogadta Cachfn kommunista képviselő indítvá­nyát, wegkegyelmezett a politikai elitélteknek és elrendelte a letartóztatott kommunista képviselők szabadon bocsájtását.

Next

/
Thumbnails
Contents