Délmagyarország, 1930. december (6. évfolyam, 272-294. szám)

1930-12-12 / 280. szám

>H!UW» SZEGED. Szerkesztflséq: Somogyi ucco 22. L em. Telefon: Z3-33. ^ Kladöhlvalal, hifleiönkdnyvVAr es le^ylrodn : Aradi ucco S. Telefon: 13-06. - Nyomda ; I.öw Llpól ucco I». Telefon - 26-34. Thvlrotl és levélcím t DélmagyerorszOg Szeged. Pénlek, 1930 december 12 Ara 16 fillér^ 0 VI. évfolyam, szám Tanulságos történet Eötvös Károlyról, Tainerö! és a hazafiságról A kolozsvári egyetemi tüntetések évfordulójának, egyben megismétlődésének napján érkezett a Déimaqyarországhoz az alábbi cikk. Tizenkét éve, hogy hazánktól elszakítva élünk s ez alatt a tizenkét év alatt egyetlen utódállam közállapotai sem rendeződtek annyira, hogy végleges véleményt tudnánk alkotni annak az országnak politikai, jogi, gazdasági, kulturális és nemzetiségi berendezkedéséről, amelynek ma polgárai vagyunk. A békekötések óta közölünk nagyon kevesen jártak a nyugati országokban. De azok, akiknek jutott és futott egy-egy utazásra, azt mondják, hogy a győztes nagyhatalmak országainak területén is érzik még a rettenetes háborús hullámok állandó utórezgése. Ez természetes. Tizenkét év alatt nem sikerülhetett likvidálni a világháborút. Akkor sem sikerülhetett volna, ha a likvidációt csupa lángelme végezte volna... ... El lehet képzelni, hogy ilyen tapasztalatok és meggondolások megértésre hangolnak mindenfajta otthoni eseményekkel szemben. Egész nurópa forrong, mért épp a mi hazánktól kívánják. — vigasztalgatjuk magunkat, mikor egy-egy kirobbanás híre ide érkezik — hogy a teljes konszolidáció állandóan zavartalan képét mutassa mindig, mikor a háború felidézésében a mi hazánk a legkevésbé bűnös s a békekötés megközelitően meg nem nyomorított ugv mást, mint a mi hazánkat. De á megértésnek emellett a superlativusa mellett is sok esemény hallatára tanácstalanul és társtalanul állunk s a hangulatunkat és a vágyainkat, amelyek támadnak, élnek és égnek bennünk, legjobban talán azzal lehet átplántálni a határon túlra, megmaradt Magyarország drága kis területére, ha elmondom egy jelenetünket, mely a közelmúltban játszódott le s amely élénken érzékelteti azt a hatást, amelyet az utódállamok minden magyarjánál elérnek egyes otthoni események. • A hely, ahol a jelenet történt, mellékes. Az idő: nyolc-tiz nappal azután, hogy ide érkezett a nevezetes kecskeméti beszéd híre. Sokat tárgyaltunk erről a beszédről. Keresztények talán még lesújtóbb hangon, kétségbeesettebben, mint zsidók. Igaz, mi itt tisztábban látjuk, mint odahaza, hogy a helyes, a meggondolt, a megfontolt, az emberséges, a megértő, a kul'líráit, a minden magyart ál fogó, befogadó, behívó és beszívó és magához vonzó nemzetiségi politika mennyire egyik legelső alapföltétele fellámadásnnknak. Tgaz, mi itt érezzük egy igaztalan, helytelen, embertelen s az állam jövőjére súlyosan káros nemzetiségi politika minden keservét, látjuk balgaságait, tapasztaljuk ballépéseit és baklövéseit. Otthon nem lehet senki, aki ugv összerezzenne egy-egy hibás kormányzati intézkedésre, mint mi, akit annyira kétségbeejtene a zsidót szeparálni, a nemzeitestből eltávolítani akaró beszéd különösön minisztpri beszéd, mint minket. Nem látják otthon ennek a politikának valamennyi következményét? Még mindig nincsenek vele tisztában, hogy a munkás és a zsidó milyen hatalmas erő az utódállamok magyar nemzetiségi jogainak kiharcolásánál és biztosításánál? •»Drága, rettenetesen drága politika az, amelyet a kecskeméti beszéd hirdet. Magyar nemzeti politikát sokkal olcsóbban és sokkal okosabban lehelne és kellene csinálni.« Egyik n?ágnás — magyar mágnás az illető — féjtegette ezeket a szempontokat. — Dicsősége teljében tündökölt Eötvös Károly — folytatta ez a mágnás fejtegetéseit — trónolt megszokott helyén s az akkori idők egyik kiváló publicistája elmondott neki égy történetet, amely állítólag akkor éjszaka történt az egyik újságnál. A szerkesztő hivatalos volt valahova vacsorára, szerencséjére azonban korán eljött a vendégségből s a nyomdán keresztül be akart menni a szobájába. Odasiet azonban hozzá a korrektor s azt mondja neki, hogv szerkesztő ur, nagy baj van, a szerző ur azt irta a tárcájában Taineről, hogy angol, pedig hát Taine francia. — Biztos? — kérdezi a szerkesztő. — Egészen. — Honnan tudja olyan biztosan? — Hát onnan, feleli a korrektor, hogv olvastam egy munkáját, a cime az angol irodalom története, magyarra Csikv Gergely fordította s ebből a műnkéből meg lehet állapítani, hogy a szerzője francia. A szerkesztő r.em felel. Rohan be az egyik szerkesztőségi helyiségbe, előkeresi a poros újságos polcon a Közhasznú Esméretek Tárái, az egyetlen szerkesztőségi segédkönyvet, idegesen lapozgat benne, de Taineről semmit se talál. Gyorsan viszsza a könyvet a polcra, hamar kétfogatut s a szerkesztő elhajtat Csikv Gergely lakására. Ha csakugyan ő fordította le Tainenek valamelyik könyvét magyarra, egészen biztosan meg tudja mondani,hogy ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3-20 vidéken e* Budapesten 3-00. KUlfifldUn 6-40 pengd. -- Egyes >zám Ara hélköznap 16, vasér- és Ünnepnap 24 (III. Hirdetéseit felvétele tarifa szerint. Megjelenik nétfft Kivételével naponta reggei francia-e vagy angol. Akkor már éjjel féltizenegy volt. A két ló vad vágtatásban vitte a szerkesztőt. De Csiky nem volt otthon. Nemrég hajtatott ki az állomásra, mert 11 órakor elutazik Kassára. A szerkesztő vissza a kocsira. Kivágtat az állomásra. Még két perc és 11 óra. Kirohan a perronra. Végigszáguld és ordítozza Csiky Gergely nevét. A kalauz már sipolt, a vonat megindult, amikor az egyik elsőosztályu kupé ablakában feltűnt Csiky utisapkás feje. A szerkesztő rohant, hogy elérje a kiváló iró kupéját, de lefogták és mert többrendbeli kihágást követett el, fölírták a nevét. De most már ezzel se törődött. Vissza a kocsiba. Hajnal felé halálrafáradtan hajtatott el Pulszky Ferenc^ hez, akitől végre megtudta, hogy Hippolvte Taine francia. Eötvös Károly szó nélkül végighallgatta az izgalmas történetet, igazitott egyet a házisapkáján s csak azt a megjegyzést tette, hogy ilyen a lelkiismeretes szerkesztő. — De sokkal egyszerűbb, olcsóbb', kőzérdekübb és a célnak megfelelőbb volna, mondták neki, ha a szerkesztő venne lexikont s azt állandóan ott tartaná a szerkesztőségben. — Ugyan kérem — válaszolta Eötvös. A lexikon a lustáknak való. Ha lexikont tartana, akkor nem volna alkalma bebizonyítani, hogy milyen fáradhatatlan és lelkiismeretes szerkesztő. Azok a derék urak otthon azt hiszik, ha nem tartanak kéznél állandóan kisebbnagyobb adag antiszemitizmust, nem lesz alkalmuk fitogtatni, hogy ők milyen fáradhatatlan, lelkiismeretes, lelkes és nagy hazafiak. • így mondta ezt el egy arisztokrata. Tehát nem zsidó és nem munkás. Az esetet azzal a megjegyzéssel továbbítom haza, amellyel a téma megvitatását lezártuk s amely a következő: — Mondjuk már, hogy a szerkesztő elkocsikázta két lexikon árát. A végin azonban megtudta, hogy Taine francia. De otthon hánv nemzedék pénzét zsidózzák el. S okul-e belőle más. mint a — zsidó?! Ellenzékbe vonul a kereszténypárti Z!chy János lesújtó kritikája a kormány gazdasági politikájáról — Eles ellenzéki felszólalások a kormányftámogafó párt értekezletén (Budapesti tudósilónk tclefonjelentése.) A keresztény gazdasági párt szerdán este értekezletet tartott, de erről az értekezletről nem tájékoztatták a nyilvánosságot. Kiszivárgott hírek szerint az értekezlet minden felszólalója élesen kritizálta a kormány gazdasági politikáját és ezzel kapcsolatban meglehetős rokonszenv nyilvánult meg a Gaál Gaszton-féle kisgazda alakulás iránt, bár olyan aggodalmak is felmerültek, hogv az alakulás a szabad királyválasztók tömörülése. Felszólalt az értekezleten a párt elnöke, Zichy János gróf is, aki meglehetős rezignáltán nyilatkozott az ország mai gazdasági helyzetéről és az elterjedt hirek szerint azt a nézetét is kifejtette, hogy legszívesebben venné, ha a párt ellenzékbe menn". mert srm politikai. sem közgazdasági szempontból nem látja olyannak a helyzetet, hogy a kormány egy esetleges választásnál az országban többséget tudna szerezni. A pártelnök felszólalásának hatása alatt a párt tagjai közül többen felkérték Zichy János grófot, hogy folytasson megbeszéléseket Gaál Gasztonnal és elsősorban arról szerezzen tájékozódást, hogy az uj alakulás tényleg a szabad királyválasztókat tömöriti-e, vagy pedig jóindulatú álláspontra helyezkedik a legitimizmussal szemben. Az értekezlet lefolyásáról jelentést tettek Bethlen István gróf miniszterelnöknek, aki csütörtökön délelőtt az értekezleten elhangzott felszólalásokkal kapcsolatban hosszabb megbeszélést folytatott Czettler Jenővel, a párt otvik vezietfliével.