Délmagyarország, 1930. december (6. évfolyam, 272-294. szám)

1930-12-07 / 277. szám

TT73TT (frcémRer" 77 OVI tT U.'TAIHUfrrAB Zombory Dníal emléke Zombory Antal, aki életében is maga volt a tapintat és a mást nem háborgató szerénység, — megérte Szeged nagy fogadalmának beváltását, (utolsó volt a hajdani alapvető gárdából), aztán egy csendes szombat éjszaka elment a régi Tanács tagjai után. Azl is olyan időben, amikor már nem számithat elparentálásra, mert készen van munkájával az ujságiró, a lapot gépbe emelik s az ő érdemes életinek elmúlását az utolsó percben éppen csak futólagos néhány sorban lehet a nyilvánossággal közölni. így távozott az utolsó élő emlék, akit divatos kegyelettel ki akartak hagyni az őszi ünnepségek során a multat megörökítő jegyzőkönyvből azzal a klasszikus indokolással, hogy »még él«. Mintha az élők olyan holt-bizonyosak lehetnének szereplésüket megörökítő nagy siettükben, hogy ötven év múlva nekik is marad annyi makulátlan megbecsültetésük, mint amennyi Zombory Antalnak jutott! Azért nincs semmi baj. Az ember legföljebb megtanulja a jövő számára, hogy milyen mértékkel szeret a jelenkor mérni. Azért mégis csak Zombory Antal volt utolsó kapacitásunk azzal a régi világgal, amelyet becsületes egyenességével, emberies érzésével, rengeteg mindenével együtt sodort el egyszer az árviz. Már a puszta élete is hatalmas történelem. A hajdani Kegyes oskola helyét ma a fogadalmi templom oldal-parktükre foglalja el, rég porladoznak egykori tanárai, Horváth Cirill igazgató, Somogyi (Schrök) Ferenc, Cserkuti (Czech\ Csaplár Benedek. Csak a nagy távlatot jellemző, kikapott, nevek ezek, akárcsak iskolatársaié, akik Közül Kármán Mór egyetemi tanár, Janky Károly (később a pesti piarista-rendház igazgatója), Szentkláray Jenő akadémikus, csanádegyházmegye néhai nagyprépostja, Makra Imre makiári esperes, Bartakovics egri érsek kedvenc papja, a nevezetesebbek. Egész életében sokat tréfálkoztak a vékony, szinte sovány alakján, — de mennyi erő volt abban az ösztövér emberben, aki a város újjáépítésének egyik legderekabb, legönzetlenebb munkása lett; kilencvenegy esztendejével is tiszta szemmel nézte és látta az eseményeket, csak nem kért belőlük részt, aminthogy neki sem adott soha semmit az élet. Az az adakozás ugy sem jön magától, elébe kell görbedni Zombory Antal azonban szegényen született s szegény maradt olyan időkben is, amikor körülötte majd mindenki meggazdagodott, — kétségtelen, hogy korrekt módon, legföljebb a gazdasági élet iránt élénkebb érzéket tanúsítva. Az ő gazdasági érzéke abban nyilvánult meg, hogy szőlővel ültette tele a homokos tanyákat, — akkor adta el a város erre a célra örökáron a megfelelő területeket. Szatymaz, Jánosszállása, Balástva, Domaszék. meg a többi rész tőkéi, beláthatatlan területei, gyümölcsösei az ő munkájáról beszélnek, akinek az egészből nem jutott egy fürt sem. Mindig szerény, halkszavu és önzetlen, óvatosan hátralépő, ha duródó alak jött. aki tyúkszemeket legázolva törtet az érvényesülés országut'án.. . Valamikor nn^-nn régen, referálva a tanácsülésen az engedélvnélkűli külterületi építkezések dolgái, a referáda azzal végződött. — Figyelmezteti a Tanács, hogy ha harminc nap alatt nem kér utólagos engedélyt, az építményt lebontják. A többi esetnél csak az ujabb nevet emiitette: — Kása András hasonló ügve, — megfenyegettetik. • • Akkor átszólt hozzá az asztalon Tóth Pál főfegyző. — Nagyon harcias vagy Tónikám, csak azt azt szeretném tudni, hogy volt-e már olyan ember, aki megijedt a te fenyegetésedtől? Ugy érezzük, ez a tréfás mondás jobban iellemzi Zomborvt bárminél, jellemzi a szelíd lelkét, amelyen állandóan regnált valaki, mivelhogy senkit se tudott elutasitani. de megfélemlíteni sem. Sok viharvert házasságra fogják rá portákon példás boldogságot, de Zombory Antal ebben Is kivétel, mert ideálisabb életet el sem lehel képzelni annál az 54 évnél, amit a szegedi Philemon és Bauoos töltött el megértésben, soha, — emberek értsétek meg, hogy soha! — egyetlen indulatos szóval se rontva azon a másoknál oly tréfás könnyedén vett »holtodiglan-holtomiglan« fogalmon. Mikor a törékeny, madártestü özvegy fájós lábain letipegett a második emeletről a gyászszertartásra, bele kellett kapaszkodnia a lépcsőház karfájába. Keztyüs kezében azonban papírlap volt, azzal fogta mindvégig a fát — Odanézzetek, súgta valaki, ez a csekélység többet mond mindennél. Az a szinte láthatatlan szeny se tapadhat a keztyüjéhez, amit emberek kezenyoma hagy a karfán és egyebeken. Embereké, akikkel naponta érintkezünk. Ez volt Zombory is. Azt hallom, hogy az utolsó árvizi szenátor félt a haláltól s olyan erős volt a szive, hogy az nem engedte el olyan könnyen. Hogy nem volt elkészülve a végre, azt magam is sejtem. A nyáron sok mindenről beszélgetve, azt mondom: — Két régi emberről szeretnék valamit hallani a kortárstól, aki hivatalosan is érintkezett velük. Az egyik Báday Gedeon, a másik Tisza Lajos. Az öreg ur szaporán szivta a szivarvéget, derűsen mosolygott — Szívesen beszél, sok jellemzőt, érdekeset tudok. — Hol üljünk össze, Tóni bácsi? — Nem olyan sietős, ráérünk! Majd egyszer! Próbálkoztam aztán néhányszor, de nem sikerült. Zombory Antal 91 éves korában ráért, csak nekünk, évek tekintetében fiatalabbaknak, viszont lélekben sokkal öregebbeknek, sietős minden. Senkinek se kivánom a látvány keserűségét, mikor öreg házastársak utoljára bucsuznak. A koporsó pózmentes megcsókolása. a legmélyebbről felhördülő, halk »Isten veled« talán jobban fáj a szemtanúnak. Aki pedig nem marad magára. Zombory Antalnak sose volt két centiméternél hosszabb ceruzája, élő ember egész szivart nem látott a szájában. Mintha spórolósán mingyárt a másik végét kezdte volna szivni, aggodalmat keltve a nézőben, hogy megégeti magát. De nem égette meg »amugv« sem, az ő keze csak tiszteletreméltó önzetlenségről beszélhetett Járta róla egy legenda, arról szólt, hogy Szeged Olclc azió UK ¡.lisztig Imre harisnya- és kötöttáru üzletében Széchenyi tér 2. sz. 140 fahidas korszakában megfogadta, hogy nem vesz addig uj kalapot, amig nem kap a város modern vashidat Az uj hid azóta megkopott néhányszor, de Tóni bácsi nem vett uj kalapot. Panaszkodni azért nem hallotta senki, a kidüllesztett mellekhez szokott uj generáció nem is ismerte. Pedig kalaplevéve (uj kalappal) kellett volna köszőntenle őt mindenkinek, hiszen a kivételes Zombory Antalok becsűlettességének kövein épült fel ez a város annyira, hogy ma zivatarokon, viharokon is tul nyugodtan járhat benne mindenei s fogyaszthat a megmaradt nagy erkölcsi készletekből, amit ők gyűjtöttek össze. Pénzügyi és gazdasági válságok Irta: TonelU Sándor. Hogy mi a pénzügyi és gazdasági válság, a mai nemzedéknek nem kel! megmagyarázni. Tapasztalásból tudjuk, hogy mit jelent, ha a termelés, elosztás és fogvasz'ás rendje megzavarodik. Exisztenciák mennek tönkre és az általános bizonytalanság megbénítja a gazdasági életnek máskülönben egészséges megnyilvánulásait is. A válság a közgazdasági életnek lázállapota, kóros elváltozása. Egyetlen vigasztaló momentum van benne: halállal nem járhat, mert maga az emberi társadalom, a gazdasági élet hordozója, időben nem korlátozott és állandó jellegű. Mióta az a valami, amit világgazdaságnak nevezünk, kialakult, a gazdasági válságok állandóan meg szoktak ismétlődni. Megismétlődésüknek ez a sorozata szinte a fataliszlikus törvényszerűség látszatát keltheti a gazdaságtörténet kutatójában. Mint az orkán, értékeket pusztilva és romhoh'a száguldanak végig, hogy nyomukban újra megkezdődjék! a helyreállítás, az uj értéktermelés munkája, egészen a — legközelebbi uj válság bekövetkeztéig. Az újkor első nagy gazdasági válsága az Amerika felfedezését követő esztendőkre esik, mikor a mexikói és perui ezüst- és aranybányák termelése elárasztotta Európát. Infláció volt ez a szó legszorosabb értelmében, nemes fémek inflációja, mellyel a primitív középkori gazdálkodási rendszer nem tudott mit kezdeni. Majd száz évig tartott, mig az egyensúlyi helyzet helyreállt és a céhgazdálkodás és naturálgazdasági rendszer romjain kialakult az uj viszonyoknak' megfelelő gazdálkodási rendszer, a kapitalizmus. A kora kapitalizmus gazdasági válságai közül kettő ismeretes különösképpen: a holland tulipánválság és a Law féle bankbukást kővető nagy pénzügyi válság a 18. Század elején. Az első egy fantasztikus pénzügyi spekuláció volt, a másik kísérlet egy olyan állami bank alapítására, melynél a föld szolgáltatja a kibocsáitott államjegyek fedezetét. A francia miniszterek ekkor tanulták meg, hogy papirpénzt korlátlanul kibocsájtani nem lehet. Kár, hogy utódaik, akár Franciaországban, akár másutt, ezt a tapasztalatot könnyen el szokták felejteni. Válság-jelenségekben különösen az utolsó száz esztendő volt rendkívül gazdag. Ennek a száz esztendőnek a válságai legközelebb esnek hozzánk és természetszerűleg legjobban érdekelnek is bennünket. Köztudomásu, hogy. a mult században minden háborút a pénzpiacon és a gazdasági életben nagyfokú feszültség követett. Ezeknek' a politikai természetű válságoknak magyarázata adva van és azokat adott jelenségek gyanánt lehet elkönyvelni. Nem egészen érdektelen azonban végigmenni a mult század azon válságainak sorozatán, amelyeknek élőidézésében kizárólag Karácsonyra a legkedvesebb meglepetés A LLOYD UTIKÖNYVEK legújabb kBlete: yy Magyarország »» Közel 600 oldalon. 415 pomnés kénné', 24 — közle 8 többszínű — gyönyörű mflmellék!ellel és 17 kiIBnő térképpel ismerteti nz egész országot, annak természeti kulturális és művészi értékeli, löriénelét. irodalmi , képzőművészeti-, zenei , turiszlikai-, — sport-éleiét, — szóval m'ndnzt. amit az országról mindenkinek tudnia kell Csak ez élvezetes formában megírt kötet elolvadása után Jön rá oi olvasó, íyoqy mennyire nem Ismerte edzllg fiazáfa természeti szépségeit és kulturális értékelt. Ezért nélkülözhetetlen ez az ízléses zöld vászonkö'ésü aranynyamésos kölet, ame'y így a legszebb és legalkalmasabb ajándék. Kapható- «A Főb zományos : Eggenberger féle könyvkereskedés, Minden könyvesboltban. M.ll Mfa 10 pengO Rényi Károly, Budapest, IV., Kossulh Lajos ucca 2.