Délmagyarország, 1930. december (6. évfolyam, 272-294. szám)

1930-12-05 / 275. szám

1930 december 5. DÍXM \GY.\RORSZAG 3 A 72 esztendős asszony kikészítette ünneplő ruháfáf és a konyha közepén átvágta a torkát Megdöbbentő tragédia az Avar-uccuban (A Délmaggarors^ág munkatársától.') Csütörtök délelőtt 10 óra tájban borzalmas módon követett el öngyilkosságot özv. Uódy Andrásné, 72 esz­tendős asszony. özv. Hódy Andrásné az Avar-ucca 9. számú ház egyik lakásában lakott teljesen magára hagyatva. Néha-néha megtörtént, hogy a lakók benyitottak az öregasszonyhoz, aki ilyenkor mindig panasz­kodott elhagyatottságáról. Csütörtök délelőtt az egyik lakó zörgetett be a konyha ajtaján, de választ nem kapott. Amikor benyitott az ajtón, borzalmas látvány tárult eléje. A konyha közepe pokróccal volt leterítve, a pokróc közepén feküdt Hódyné, átvágott agakkal. Mellette egy konyhakés hevert, amivel elkövette az öngyilkosságot. A lakó azonnal fellármázta a házat, értesítették a rendőrséget, a mentőket. Nemsokára mentőautó állott meg a ház előtt, de már nem akadt dolguk a mentőknek: özv. Hódyné halott volt. A hely­színre kiszállott rendőri bizottság megállapította, hogy az öregasszony a legnagyobb körültekintéssel készült az öngyilkosságra. Az egyik székre ki­készítette fekete ünneplő ruháját, főkötőjét, fehér­harisnyáját, hogy majd abban temessék el. Bú­csúlevele^ amelyben megmagyarázta volna tettét, nem talált a rendőrség. Özv. Hódy Andrásnét, a házbeliek szerint, valószínűleg az keserítette el, hogy egyetlen fia, akitől időnként támogatást ka­pott, megbetegedett és súlyos operáció előtt áll A holttestet beszállították a törvénvszéki orvos­tani intézetbe. Csütörtökön ujabb négy családot utasítottak ki Jugoszláviából (A Délmagyarország munkatársától.) A Horgoson legutóbb áttett optánsok ügyét még el sem intézték, de a kiutasítások tovább folynak. Csütörtökön ujabb négy családot tet­tek át a határon, valamennyien újvidékiek. A kiutasított négy családnak tizenhárom tagja van. A régebben áttett családok közül egyébként még huszonöt tartózkodik Szegeden, 85 sze­mély, akik, mig ügyüket véglegesen el nem intézik, az iparostanonciskolában, illetve a belvárosi elemi iskolában maradnak. A Somogyi-telepi templom (A Délmagyarország munkatársától) A Somogyi-telepi katolikus egyházközség dr. C.Iatt­felder Gyula csanádí püspök közbenjárásával arra kérte a várost, hogy teljesítse a Somogyi-telepiek óhaját, segítse felépíteni templomukat. A Somo­gyi-telepiek többször megismételték kérésüket, de a város nem tudott fedezetet találni a kérés tel­jesítésére. A polgármester azt a tanácsot adta a Somogyi-telepieknek, hogy társadalmi uton gyűjt­sék össze a szükséges összeget. Meg is indult a gyűjtés, amely 12.200 pengőt eredményezett. Ez az összeg természetesen nem volt elegendő, mire most a Somogyi-telepiek azt kérik a várostól, hogy az 1931. évi költségvetésben biztosítsák a templom felépítéséhez szükséges összeget. Az egy­házközség beadványában arra hivatkozik, hogy a telep egyre bővül, ezévben már eléri a 8500-as lélekszámot, a lakosság 95 százaléka római ka­tolikus vallású, a gyermekek közül 700 iskola­köteles, 300 óvódaköteles és 250 leventeköteles, indokolt tehát, hogy a Somogyi-telepi katolikus templom felépüljön. Dr. Somogyi Szilveszter pol­gármester a beadványra ismét azzal válaszol, hogy a városnak a templomépítésre nincsen meg a fedezete, a Somogyi-telepi hivők folytassák tovább a társadalmi gyűjtést. Beszélgetés diját megtérítem a 16-76 80 : 1 4/ •; -J& telefonrendelésnél és mindennemű prtma tüzelőanyagot azonnal szállítok. POPPER G. utóda, Arany János u. 13. Rágalmazás! per Geguss Rezső iparművész halála után Az Iparmflyész édesanyja sajtópert indito'i Fenyő Jenő ellen — A törvényszék el' rendelte a bizonyítást (A Délmagyarország munkatársától.) A Fenyő és Geguss-céget, Szeged egyik jól is­mert iparművészeti bútorgyárát, nyolc eszten­dővel ezelőtt jegyezték be a szegedi törvény­széken. A" vállalat éveken át kitűnően pros­perált. A mult év végén azonban az üzletme­netben fordulat következett be. A súlyos vi­szonyok mindinkább megnehezítették a cég működését. Januárban azután ujabb csapás érte a céget: Geguss Rezsőt, a fiatal, tehetséges iparművészt holtan találták lakásán. Halálá­nak okát csak nehezen tudták megállapítani, végül is az orvosok szivszélhüdést konstatáltak. Fenyő Jenő cégtársának temetése után nem­sokára kényszeregyesséyi eljárást kért. Az el­járást le is folytatták, az egyességet sikerült megkötni. Az utolsó aktust néhány nappal ez­előtt bonyolították le a cég telepén, az Alsó­tiszaparton, amikor is a cég felszerelését el­árverezték. Néhány héttel Geguss halála után cikk je­lent meg az egyik budapesti lapban. A cikk arról beszélt, hogy Geguss Rezső halála után a hozzátartozók nem találták meg az üzleti könyveket, amiből megállapíthatták volna a cég és ezen keresztül az elhalt Geguss va­gyoni helyzetét. De eltűntek — irta a lap — a fiókjában őrzött biztosítási kötvények és a társszerződési okirat, hiányzoltak az elhalt in­góságai, ékszerei, egyáltalán a legnagyobb za­var volt a temetés után. Arról is irt a lap, hogy Fenyő csak későn értesítette a halálról Geguss hozzátartozóit, mindössze Geguss Dá­niel ny. rendőrtanácsost értesítette láviralilag. Ennek tulajdonítható, hogy özvegy Geguss Re­zsőné, az elhalt édesanyja csak temetés után érkezhetett meg Szegedre — mondta tovább a lap — és akkor már ilyen állapotokat ta­lált. A cikk azzal fejeződött be, hogy a csa­lád ismeretlen tettes ellen feljelentést tett a rendörségen, amely most igyekszik fényt de­ríteni a rejtélyesnek látszó esetre; A tudósítás után Fenyő Jenő az egyik sze­gcdi lapban nyilttéri közleményt tett közzé. Ebben reflektált a Budapesten megjelent cikkre, de oly módon, hogy özvegy Geguss Bezsőné sajtó utján elkövetett rágalmazás miatt bűnvádi feljelentést tett ellene, özvegy Geguss Bezsőné Fenyő Jenő cikkében külö­nösen két mondatot inkriminált: »A hírlapi cikkekkel és bűnvádi feljelen­téssel körülbástyázott zsarolási manőverek nem fognak sikerülni...« »A cikket is an­nál a családi tűzhelynél főzték ki...« A Fenyő Jenő ellen indított sajtópernek csütörtökön volt az első főtárgyalása a tőr­vényszék Gömöry-tanácsa előtt. Fenyő az elnök kérdésére kijelentette, hogy nem érzi bűnösnek magát, az inkriminált nyilat­kozatot ő irta. Elóadta, hogy 8 évig volt társa Gegussnak és az egész ügy Geguss hirtelen halála körül keletkezett. Március havában Budapesten megjelent egy cikk, amelyben az én személyemmel foglalkoztak, még pedig valótlan beállításban. Ismerőseim egymásután kerestek fel, hogy mi igaz ezekből a vádak­ból. Én természetesen csak azt tudtam nekik mondani, ami tényleg történt: hogy a temeté­sen itt volt Geguss édesanyja, ezt az egész vá­ros tudja. Bizonyítani tudom, hogy az üzleti könyvek az elhalt társam keze alatt tűntek el, még pedig közvetlenül a halál előtt. Geguss volt az, aki a halál előtt összeállította a kény­szeregyességhez szükséges vagyoni státust. Az állítólag elveszett biztosítási kötvények egy banknál voltak letéve egy 80 ezer pengős köl­csön fedezetéül. Ezt a kölcsönt Geguss kapta, azzal a feltétellel, ha biztosítja életét. Az ék­szerekről csak annyit tudok, hogy a halál bekövetkezése után leltem az asztalon egy

Next

/
Thumbnails
Contents