Délmagyarország, 1930. december (6. évfolyam, 272-294. szám)

1930-12-30 / 293. szám

SZEOCI). Scerxe(EtO*6q: Somogyi ucob 22. L cm. Telefon: 23-33..- Klodóhlvntol, kmctdnkllnv-vlAr «» tegylroda Aradi ucoa 8. Telefon: 13-OÖ. - Nyomda « L8W Lipót ucoa I». Telefon 28-34. TAvlrntl levélcím: DélmoqyaromAg Sieged. Kedd, 1930 december 30 Ára 16 fillér 7, VI. évfolyam, ELŐFIZETÉSI Havonta helyben 3-2O Üdéken éa Budapesten 3-öO. KUlfMldUn »•40 pengd. - Egyes izám Ara hétktlz­nap te, vaMr- és Ünnepnap 1111. Hlr­detÉíck felvétele tarifa szerint. Megje­lenik tiéttö kivételével naponta regge Színházi ffüggönykölcsön Mindössze két-három hónapja, hogy a város fölvett függőkölcsönt. Akkor is egy­millió pengőről volt szó. Az egymillió pen­gő egy részét akkor is költségvetési hiá­nyok fedezésére fordították. Akárcsak most. Akkor azonban, ha jól emlékszünk, nem komplikálták a hitelmüveietet ide­gen valutával. Most dollárkölcsönt ve­szünk fel. így előkelőbbek vagyunk. S a kölcsönüzletnek némi amerikai, sőt nem­zetkőzi színezete van. Mondja még va­laki hogy nincs tekintélyünk, sulvos sza­vunk és kimeríthetetlen hitelünk. Akkor, tehát a két-három hónap előtt szükségessé vált kölcsön közgyűlési vitá­jában valamennyi szónok aggodalmasko­dott amiatt, hogy a város állandósítja a függőkőlcsönökkel való manipulálást. Egyetlen felszólaló sem akadt, akit a hely­zet komolysága ne kényszeritett volna legalább még arra a kijelentésre, hogy veszélyes dolog olyan költségvetést csi­nálni, amelynek egyes kiadási tételeiről csak függőkőlcsönnel lehet gondoskodni, épp azért »ennek a kölcsönnek a fölvételét meg megszavazom, de ha még egyszer ide jönne a hatóság ilyen javaslattal, kény­telen lennék a szavzatomat megtagadni tőle*'. Ugy látszik, a hatóság tudja ér­tékelni ezeket a fenyegetéseket. Nem na­gyon ijedt meg tőlük s hasonló javaslat­tal megy be megint a közgyűlésbe. Me­gint függőkölcsönt kér. Megint költség­vetési hiányról akar gondoskodni a függő­kölcsön egyrészével. Megint lesznek el­lenzéki föíszólalások. Nemcsak müellen­zékiek. Komoly ellenzékiek is. S a nagy többség megint megszavazza a függőköl­csönt. A pénz most annak a költségvetési hiánynak a pótlására kell, amely előállt, mert le kellett szállítani a földbéreket és nem folytak be az adók. A hatóság ter­mészetesen nem tehet egyikről se. Ha az előirányzott jövedelmek pontosan befoly­nak, az a hatóság érdeme. De abban, hogy negyede vagy csak fele folyik be annak, aminek be kellene folyni, a vi­szonyok a hibásak. A krizis. Nem a város­kormányzás krízise. A gazdasági élet krí­zise. Ez a mentalitás magyarázza, hogy semmisem történik annak a költségvetési hiánynak az elhárítására, amely a szín­házzal kapcsolatban fenyeget. Adó miatt nem lehet végrehajtani a fél várost. Meg kár is lenne. A legtöbb esetben már a végrehajtás se segít. A röldbér-probléma rendezésének halogatását esetleg azzal le­het magyarázni, hogy a város szempontjá­ból most legkevésbé alkalmas a hangulat gyökeres és végleges reformokra. De mire várnak a színháznál? A hiányt függőkölcsönből kell ma,;d fedezni. Ez egé­szen biztos. A költségvetés 80 ezer pengő szubvenciót biziosilott liz hónapra. Ezzel az összeggel Szeged sokkal bőkezűbben gon­doskodott színházáról, mint az állami színházakról az állam. A tizhónapos sze­zonból eddig három és félhónap inult el, tehát az egész szezon egyharmada és a szubvenciónak több mint a fele már el­fogyott. Pedig az elmúlt három és fél­hónapból kél hónap a legerősebb szezon­hoz számit és a hátralévő hat hónapból legalább három hónap gyönge utószezon. Ha sürgősen nem történik a színháznál gyökeres változás, az ujabb nagy deficit elháríthatatlan. Ennek a változásnak he­tekkel, sőt hónapokkal ezelőtt meg kel­lett volna történi. Ez a változás legföljebb tízezer pengőjébe került volna a város­nak. Ma se kerülne többe. Ma már azon­ban nagyobb deficittel kell számolni. Nem keressük a felelős személyt se ezért a deficitért, se más deficitért. A fe­lelősség kérdésének a felvetése általában komolytalan dolog. De utalunk minden közéleli faktor lelkiismeretére. Az talán mégse járja, hogy ölhetett kezekkel néz­zük végig, mint nő, nő, nő állandóan és feltartózhatatlanul a színházi deficit. Áll­jon elő a liberális Wimmer, az egységes­párti Back, a kereszténypárti Czigler vagy Keller, mind, mind ismert kiváló gyakor­lati ember és mondják meg, hogy hasonló esetben magánvállalatnál intézkednek-e 24 óra alatt? Nagyon jól tudjuk, hogy közüzemeknél más az ügyviteli szabály, mint magánvállalatnál. Tapasztaltuk ezt a színháznál is. Azt azonban nem lehet ve­lünk elhitetni, hogy közüzemeknél, ha baj van, muszáj addig várni, amig a deficit meg nem nő akkorára, amekkorára a de­ficittenyésztésre alkalmas körülmények fentartása, sőt ápolgatása mellett egyálta­lán fölszaporodhatik. A házikezelés kezdettől fogva financiá­lis kérdés volt. Financiális okok miatt vet­ték ki magánkézből a színházat s elmérgesi­tették a financiális kérdést, mert a finan­ciális szempontok kielégítését nem mű­vészi utakon keresték. A krumplicsusz­pejsz teóriája az idén kiterebélyesedett teljes pompájában. A jobb első' emelet első páholyaiban kereszténypárti tanács­nokok és kercszténypárti szinügyi bizott­sági tagok karácsony hetében a Wunder­bár bárszámain, sőt disznóságain mulat­tak és senkinek eszébe nem jutott rek­lamálni a karácsonyi gondolat és hangu­lat valamelyik nagy költőjének költői mü­vét. Senki félre ne értsen. Nem ¿Iszentes­kedés ez. A Csodabár előadásain egészen jól lehet mulatni. De ismerünk bárokat, amelyekben esetleg még jobban lehet mu­latni. Mégis bátrak lennénk aggodalmas­kodni, ha a város pénzén ilyen bárokat vennének házikezelésbe. A Csodabárba financiális okok miatt bele kellett menni. Ezt is elismerjük. De nem karácsonykor. Vagy előbb kellett volna csodabároskodni, vagy később. Sokan mondják, hogy a hatóság a mun­kanélküliekkel szemben nagyon szigorú és szűkmarkú. Magunk is tapasztaltuk mind a kettőt. Valahol expiálni kell ezt a bűnt s ugy látszik, azért ragaszkodnak görcsösen a házikezeléshez, mert a szín­ház alkalmas terep az ilyen bűnbánat gyakorlására. Még nem hozták nyilvános­ságra, de mi már tudjuk, hogy a szín­igazgatónak ujabban föllépés! dijat fizet a város. Hogy a színház rosszul megy, hogy a színházat rosszul vezetik, hogy a deficit mértani arányban nő, ilyen esetben nem számit. A színháznál van két rendező. Mások is rendeznek. Az igazgató részére is kell munkáról gondos­kodni s az a napi néhány pengő erre a célra ebben a munkanélküli világban igazán nem sok. Hasonló az eset a színházi függöny­nyel. Itt meg egy állítólagos- újságíró ré­szére kell gondoskodni munkáról. Igaz, hogy a városnak jó pár ezer pengőjébe kerül ez a gondoskodás, de legalább tel­jesiti a hatóság a munkanélküliekkel szemben szociális kötelességét. Ezt meg kell érteni és meg kell bocsájtani, ha ilyen módon gyorsan érik a helyzet arra, hogy a két függőkölcsőn után felvegye a város, ami találón példázza a helyzetet, a színházi — függönykölcsőnt. Joffre utolsó órái »A haláltusa megkezdődött, a marsall élete lassan klalvófélben van«. (Budapesti tudósítónk telefonjelen­tése.) Joffre tábornagy halálát minden percben várják. A délután kiadott orvosi jelentés szerint a haldokló marsall testi gyengesége elérte a végső fokot. Az előszobában várakozó újságíróknak a tábor­nagy hadsegéde a következőket mondotta: — A marsall alszik és élete íassan klalvófélben van. Párisból jelentik: Joffre tábornagy ereje perc­ről percre hanyatlik. Tompa kábultság vett erőt rajta. Palnlevé, aki látogatást tett a marsallnál. az újságírók előtt kijelentette, hogy a marsall ellenállása bámulatos, de sajnos, m már a vég. Barthou hadügyminiszter szintén azzal a meg győződéssel távozott a tábornagy lakásáról, hogy a katasztrófa feltartóztathatatlanul közeleg. Orvosi jelentést adtak ki, amely megállapítja, hogy " haláltus« megkezdődött. Bukarestben egy hatodik gimnazista revolverei merényletet kísérelt meg as „Adeverul" főtzerkesstője ellen Antiszemita nyilatkozat közzétételére akarta kényszeríteni dr. Socor! (Budapesti tudósítónk telefonjelen- szerkesztő legyen közzé lapjában egy nyilatkora tése) Bukarestből jelentik: Az Adeverul fő­szerkcsztőjé, dr. Socor ellen hétfőn este 6 óra­kor ravolveres merényletet köveitek el. Egy fiatal­ember akart mindenáron beszélni a főszerkesztő­vel és smiknr beencedték. art kérte, bogv n fő­lot, amelyben azonosttja magát az antiszemita mozgalommal. Miután a főszerkesztő a kérést meg tagadta, a fiatalember revolvert rántott é» kétszer egymásután Sooor doktorra lőtt. A fösrprkesztfl idejekorán ésrrrvette a merfnvlő

Next

/
Thumbnails
Contents