Délmagyarország, 1930. december (6. évfolyam, 272-294. szám)

1930-12-28 / 292. szám

12 OiT.MACÎYATtOÎTSZAf! 1930 december X 13 Pengő havi részletre Standard » 23 „ „ ff Philips ' Kerékpárok Varrógépek Gramofonok csekély részlelflzelétre lti Déry G^páriltláZ Gramofonlemez u/dontAgok. Hálózati Rádiók Nagy Jnvlin miihely. M agyar •• •• ! uroki arno |rla< |óz»el 12 'A főügyész beszédének szavai közölt már ott villogott a pallós, mellyel a budai hóhér szokta végrehajtani a halálos itéletiet. A börtönsápasztolta fiatalemberek dacos szavakkal fogadták a vádat. Egy darab Európa nyilt meg a szavaik nyomán. Az elnöklő biró idegesen feszengett a helyén s ugy érezte, hogy a császár falon függő arcképéből két szemrehányó tekintetű szem mered feléje s hogy ez a tekintet számonkéri, hogy miért lüri ezeket az Istent és királyt becsmérlő szavakat... ... Recsegve szakadt fel belőle a hang: — A biróság visszavonul! Néhány izgatott perc telt el. A ferenoes barát hangja felsivitott: — És mégsem lehet megállítani az időt! Az őrlálló pandúrok emelt puskával szólisták hallgatásra. Az iró a vádlottak padján ült a társai között és az anyjára gondolt: ez a büszke nemesasszony el sem jött ide, hol komortekintetü császári birák mondanak Ítéletet a fia fejére... Megkezdett munkái jutottak eszébe, — mennyi munka lett volna még: utolérni Európát, kiharcolni a szabadságjogokat a népnek, az idegen kultúrákat megismertetni a magyarsággal, kipnllérozni az elmaradt magyar nyelvet és — élni! Az elnöki emelvényen rendetlen ósszeviszszasághan hevertek a bűnjelek. Köztük egy könyv, melynek címlapjáról nagy, vörös betűkkel kiabált le három szó: »Liberté! Egalité! Fraternité!...« Milyen bántó kontraszt ez a három szó ebben a környezetben! Eszébe jutott, hogy a rajnántuli országban már élő valóság minden, amit ez a könyv hirdet... ...A torkát elszorilotta a keserűség... Körülnézett: öz Pál dacos feje, a magyar Savonarolla, a forradalmár-arisztokrata Sigray, a megfontolt Hajnóczy, a lázas Laczkovics s a többiek: Szentmnrjay, Szolarcsik, Verseghy, — itt vannak mind... Az elnök kemény szava riasztotta fel álmodozásaiból: — őfelsége a király nevében!... Tompultan, mintha valami mélyből jönnének, hallotta a monoton pcrgésű szavakat: — ...az ország szegletköveit, a törvényeket, felforgatni, a királyi méltóságot és hatalmat eltörölni, az egész magyar község éleiét és jószágait kockára vetni, a bevett isteni tiszloletnek és polgári rendtartásnak szép alkotmányát feldúlni és semmivé tenni akarták és ezért a biróság a tizennyolc fővádlottat fővesztésre és jószágelkobzásra Ítélte. Valaki felsirt a vádlottak padján, a többiek dacos-dühösen néz'-k farkasszemet a biróság tagjaival. — Fejvesztés... — morogta valaki félhangon. # — A legjobb fejek az egész országban! — nördült fel egy sikoltás az iró szivéből... • A széphalmi kúrián Ferenc napjának megünneplésére készülődtek. Sereg lelkes, fiatal Íróember gvült össze: mind ki akarta venni a részét a mester megünnepléséből. Az iró egyedül üli a szobájában és a nyitott ablakon keresztül kibámult a kertbe. Az asztalán megkezdett munka hevert, de ő ma nem tudott dolgozni. Szemei előtt a múlt képei vibráltak s az iró visszaképzelte magát a budai törvényszék tanácstermébe, hol másfél évtized előtt kimondták lejére a halait. Hét véres, bakóütötte fej kínlódott fel az emlékezetéből: Martinovics, Hajnóczy. Laczkovics, Szentmarjay, Sijrray, Szolarcsik, Öz Pál... Újra hallotta a királyi főügyész kegyetlen szavát, a törvényszék elnökének monoton beszédét és öz Pál dacos felcsattanását: — Nem kell kegyelem! Aztán a börtönt látta: a nedves-rideg zárkafal akat, «^wk hét esztendőt zártak ki az életéből. • -fagyon éltek ezek az emlékek, olykor még a durvabeszédü porkoláb hangját is hallani vélte. Eszébe jutott a budai kis szoba, ahol annyi hites, lelkes fiatalember áldozta fel magát, hogy jobb jövőt váltson a fajtája számára: ezeknek egy része halott, a többi még az osztrák börlőnök lakója: Brünn, Kufstein, Graz... Milyen lelkes volt Szolarcsik Sándor, milyen szent hitű a fiatal öz Pál... Réghallott hangok zsongtak a fülében: az induló... Párisban ennek a hangjai mellett győztek, a Vérmezőn csak temetési ének lett belőle... önfeledten dúdolni kezdett: — Allons enfants de la patrie...' • Kopogtatás riasztotta fel álmodozásaiból. Megriadt, mintha császári kopót sejtene az ajtó mögött. Az aikai tétován mondták a »tessék «-et. Egy fiatalember állt az ajtó benvilójában: — Zavarom a mestert? — Nem zavarsz. Kerülj csak beljebb. Mit kivánsz? — Üdvözölni jöttem... — Engem? Miért? — A munka, amit a magyarságért... — Igaz: sokat akartunk csinálni... Régen volt... Akartunk, — de hiába: itt nem lehet... — De Mester, nem értem, hiszen önök", hiszen Maga... Megújították a nyelvet! öné az érdem s a dicsőség! Az ön neve már fogalom: Kazinczy Ferenci — és Bányácska, — nem! ahogy ön nevezi: Széphalomi — Magyarország közepe lett!.,. Szomorú, fáradt mosoly válaszolt a lelkes szavakra. Néhány hosszú perc telt el kinos hallgatással, végre megszólalt az író: — Nohát, — igen... A nyelvet, azt megújítottuk... Hozott valami költeményt, fiam? A fiatalember elpirult az örömtől és egy, köteg teleirt papirt tett Kazinczy elé. Ez lapozott egyet-kettőt a kötegben, s aztán lassan belemerült az olvasásba, Kecskemét város ügyésze A törvényszéki épület folyosóin terpeszkedő magyaros tempóban indult meg az élet. Tölgyfából metszett, tekintélyes magyar urak csizmája ropogott végig a hideg kőkockákon, melyekre csak nagyritkán tévedt egy-egy ijedtszemű, nagyokat süvegelő paraszt, akit valami ügyes-bajos dolga rángatott el az ekeszarvától. A kendősszemü Istenasszony papjai ráérősen készülődtek neki a lassan induló tárgyalási napnak. A várószoba levegőjét elnehezítette a Sürü füst, melyet barnára szívott öreg csibukokból eregettek a várakozó urak. A szobában nyolc-liz peresember várakozott, hogy a törvénytevésből kikérje a részét. Megyei urak, egy fajtából valók, alig is akadt köztük, kit familiáris kapcsolatok ne kötöttek volna a többihez. Perelni jöttek mégis: ki vitás jussért, ki elszántott földért, ki meg már csak szokásból, mert a nagyapja is pörölt egyik atyafiával, az ilyen dolgot pedig nem igen szokás csak ugy egyszerűen abbamarasztani. Az unatkozó urakból a várakozás hamarosan kikényszeritette a diskurzust. A terméssel, meg a leesni ne makaró esővel indult meg a beszélgetés s kis csoportok keletkeztek a várószobában, melyekben lassan egyébre is átfordult a szó. Az egyik sarokban egy kurucos bajuszu öregúr s egy angolnadrágos fiatalember ültek, — hirtelen hangos szó csattant fel a merészen kunkorodó hajusz alól: — Már pedig öcsém, ha holnapig karatyolsz is nekem: ez akkor is szamárság marad, amivel kár lopni a napot! A hangos szóra felfigyelt mindenki, az öregúr pedig már a többiekhez is fordulva folytatta; — A fiatalurak addig kódorogtak idegenben, hogy végül egész ángliusemberként kerültek haza. Itt van ni: ez is felhúzta a pantanllót s most holmi tudós társaságról regél itt nekem, melyre valami bolond gróf költi a pénzét. (Folyt, kőv.) STANDARD és PHILIPS rádiók, anódpótlók stb. O, 12, IS hóra 1.1 JANI ANDRAS villamossági szaküzletében, Széchenyi tér 8. sz. Ifi. VLASICS KÁROLY temetkezés Vállal l Exhumálást, szállítást, temetést és síremléke- Késeit l Művészi halotti maszkot, portrét iffen olCSÓn. ket. Eredeti rajzok, tervek, költségvetések Ingyen. Hasonlatosságért szavatol. Örökös emlék I 40 Kossuth Lajos sugárut 5. sz. • Telefon e|}el-noppal Auf. 14-30. I Karácsonytól tyAvmaSmAt beszerzési vízkeresztig IAUIIIIGIIIICI árusi I Szabott árak! 380 áron árusítom ! Cserép szűcsmester, Református palota. nw&j&wifwyM^vL*^ Szegediek találkozó helye az István Király szálloda SS&íi:. (Nyugall pályaudvar melleit.) Telefon (Interurbán) 202—43., 294—34. Sürgönyeim: Holelisl, — Minden modern kényelemmel berendezett elsőrangú családi szálloda. Minden szobában központi fülés, hideg meleg folyóvíz és lelefon. Llfl. Szállodában kávéház, cukrászda és fodrász »erem. — A keleti pályaudvartól közvetlen villamos összeköttetés 2. és 46-os kocsikkal. M tj fetfiftfeSiSj&SAS^^