Délmagyarország, 1930. december (6. évfolyam, 272-294. szám)

1930-12-25 / 291. szám

ift fiT.i.M \t, . mi 1330 derémDér 25. A baromfitenyésztés és tojástermelés (okozásának uf utjai Irta rtr. Ornsteln Lipót. Az ország pénzügyi stabilizációja után a nemzetgazdasági válság első jelensége a külkereskedelmi mérleg passzivitása volt, ezt követte sorrendben a kereskedelemnek, majd a mezőgazdaságnak napjainkban is tartó válsága. A külkereskedelmi mérleg passzivitásának vizsgálatára összes közgazdasági köreink évek óta ankéteket és előadássorozatokat rendeznek, melyeknek során úgyszólván egyhangúlag szűrődött le az a megállapítás, hogy a baromfiak és termikeinek exportja a mérleg legrugalmasabb tétele 4a tgy a legalkalmasabb arra, hogy szerte az országban százezrek létminimumának feljavítása melleit a fokozható export révén külkereskedelmi mérlegünkre is kedvezően hassoni \ baromfinak és termékeinek közgazdasági Jelentőségét ma már felesleges részletesen taglalni. Idevágó exportunk jelentőségét széltében-hosszában eli' merték már. Az összes baromfitermékek exportált mennyiségének egybevonása 1925-től 1927— 28-ig egy kis Javulást mutat, aminek fokmérője az, hogy • tollexport értékben, majd mennyiségben fokozódott, ez viszont arra vezethető vissza, hogy ha a baromfi és tojás exportja ne"m is emelkedett az egész vonalon, a baromfitermelés mégis 'növekedett az országban, de termelésének egy részével ff fokotódó betsti fogyasztást elégítette ki Ez az emelkedés korántsem kielégítő; minden figyelmünknek az export felé kell Irányulnia és mindent el kell követnünk, hogy a külföldi piacokon komoly helyet biztosítsunk a magunk számár« A helyzet ma az, hogy a togyasxtó országok szükséglete igen nagy és a tőbbtermelés akadálytalanul elhelyezhető, ha az árak tekintetében versenyképesek vagyunk Anglia tojásimportja körülbelül 3000 millió darab, ebből Magyarországra semmi sem esik, holott a háború előtt jelentékeny bevitelünk volt, Németországé 2500 millió darab, amelyben Magyarország az 1928 évi 75 millió tojással szemben 1929-ben mér csak 51 millió tojással vett részt és az importot ellátó országok kőzött sorrendben a tizedik helyen áll. 1930-ban a helyzet javult. A baromfi- és tojástermelés közgazdaságunk legrugalmasabb tényezője. A baromfitermelés rugalmasságának legeklatánsabb példája a belga baromfiexport statisztikája; ez a kis ország a háború előtt egyike volt még a legktmondottahb importállamoknak, a háború óta pedig, nevezetesen az utolsó 5 évben tojástermelése megháromszorozódott és az ország egyik legfontosabb nemzetgazdasági vagyon lételévé vált. "elen ismertetésem keretében nem a baromfifajoknak és maguknak a tenyésztési formáknak kérdésével óhajtok foglalkozni, hanem a többtermelésnek és a tojás feljavításának problémáját kívánom feltárni. Csonka-Magyarország baromfiállománya az 19"5 évi számlálás szerint 28—29 millió darabot reprezentál. melynek 90—95 ^százaléka kisemberek kezében van A kisemberek kezében lévő állomány magyar parlagi, amelyről tudjuk, hogy hus szempontjából ió minőségű, tojás tekintetében azonban nem bírja el a kritikát, mert az idevoratkozó «•tatiszlikal adatok szerint évi átlaghozama 60— 80 darab, nagysága pedii» alÍT 50 grammon felüli, t kisemberek és nincstelenek kezében lévő AVo-. máng adja méqis az export 99 százalékát. A fajIrnyésztők, tiszta vérben tenyésztők, vagy pláne iparszerüen vezetett baromfitelepek száma országos arányban minimális, ezeknek termelése az exportban csak mtnt tenvésztési anyag vesz részt és messze van mé« az az idő, amikor fajtelepeink mellett iparszerű kereskedelmi farmok is létesülhetnek fez a rövid vázlat macában foglalja az ország barom '¡állományának struktúrá ját és ez naüyon fontos momentum, melvet szem elől téveszteni snhs. ejv percre sem szthad. Amikor tehát az ország baromfiállományának rekonstrukcióját tűzzük ki célul, sohase feledink azt. hogg a tömegtermelési a 1-isemberek. nincstelenek, kisgazdák, zsellérek végzik. A ma avar kereskedelem érdeme az, hogy külkereskedelmi mérlegünkben ez az export az ősszkMtel 10 százaléka körül mozou. holott ugyanakkor buzaklvitelünk 10—11 százalék, ltsztexpertunk 4—6 százalék, szarvasmarha kivitelünk ugyanennvi. 1.5-2 százalékkal szereplő lókivltelünk előtt pedig hosszakkal vezet. Ha már most a felsorolt exporttételek bármelyikét kiragadjuk, akkor azt látjuk, hogy például a lisztkivitel mögött hatalmas malmok állanak, nagyarányú kísérletek folynak • siker és egyéb fajok kiválogatására, a marhaexport ugyancsak sok millió pengőnyi beruházást involvál és apaállatok kiosztása, tejszövetkezetek milliós támogatása, vágóhidak létesítésének elengedhetetlen szükségessége folytán további sok millió hozzájárulást Igényel, pedig kiviteli értéke alig teszi a baromfi és baromfitermékek exportősszegének felét. Talán még kirívóbb az aránytalanság, ha régi, hires lótenyésztésünket állítjuk szembe a baromfiexporttal. Hatalmas állami ménesek, mérhetetlen Immobil tőkét elnyelő nagy beruházások állanak itt a baromfitenyésztésre fordított fillérekkel szemben és mégis csekély az eredmény, mig a baromfinál nincs szükség immobil tőkére, itt az egész pénz dolgozik és jóakarattal minden fillér pengővé dagad, mert a baromfinál jobban és gyorsabban nem fizet semmi. Nem szabad szem elől téveszteni, hogy amikor a magyar baromfitenyésztés felsegitisére indulunk, más érdekekkel és kívánságokkal találkozunk a nincstelen százezrek, a tömegtermelők, mint a farmerek, tisztavérü farmtenyésztők risztről. De ezek az érdekek mégsem ellentétesek, sőt egymásba kapcsolódnak, csupán más és másfajta támogatást kívánnak. A magyar baromfikereskedők különös rátermettségének érdeme, hogy az annyira agyonkritlzált parlagi baromfiból kihozzák azt az exportot, amelynek adatai ismeretesek. Azt is állithatom, hogy a mai magyar baromfikereskedők által exportált áru »márka, ugy a berlini, mint a londoni és svájci piacokon, vagyis megbízható, közkedvelt és mindig jó vevőre talál, de a legális kereskedőket ne bolygassák, ne zaklassák munkájukban és fordítsák a különfile intézményeknek adott ősszegeket a termelés fokozására. Javításra szoruló hiba, hogy tojásunk alig 50 —52 grammos. Ezt a hibát lesz hivatva javítani a farmoknak és tenyésztelepeknek az ország kőztenyé-ztésébe való bekapcsolódása a későbbiek szerint. Most, hogy ezt a kérdéskomplexumot némileg feltártam és' rámuti'tam arra, hogy a tenyésztés felsegitésének módja más a tisztavérü tenyésztőknél és más a kisudvarban, igyekezni fogok megjelölni az utat, hogyan és miképpen lehet is kell a baromfitermetés javításához és fokozásához hoztátogni, s van-e farm-, tenyésztő- és tenvészértékesltő válság? Az ország költségvetésében pénzügyi nehézségűink ellenére is sikerült végre egy kisebb, alig 1.5 millió pengőt kitevő összeget a baromfitenyészl tés szolgálatába állítani. Ez az ősszeg az úgynevezett állami ellenőrzés alatt álló farmokhoz került azzal a rendeltetéssel, hogy tisztavérü tengi• szcf'ret létesítsenek. Ezek a telepek nagy beruházásokkal fogtak a dologhoz, de vezetőik helyenként ugy a tenyésztésben, mint még inkább a kerrskedelmi életben járatlanok voltak és ma már ott tartunk, hogy rövidesen a legszakszerűbben veze!"tt telepek is kommerciálisán passzívak, de legalább is küzdenek a jövedelmezőségért. Mi ennek az oka? Erre ft kérdésre pontosan válaszolni nem lehel és ugy kísérlem meg a magyarázatot, hogv -öviden szemléltetem egy ilyen primtenvészelet folytató farm itiűködését, illetve működésének alapkellékeit. Ha • farrpgezdálkodáshoz szükséges terűlet. kerítések. épületek és víz megvannak, ugy megindulásakor a termelni kívánt fajban ki kell választani a legjobb egyedeket, tenyésztyukonként 30—50 pen¡»ő ArVan, csap^fészekrendszerre berendezett ólakat kell építeni, drága, pedigrés kakasok révén folytonfolyvást friss vérre', kell ellátni a telepet a higiénére nagy gondot kell fordítani, betegségek ellen oltások révén már jóelőre kell "édekezni. Mindezekhez járulnak a fehérhasmenés, gümökor vizsgálatok, aminek következtében még a legdrágább törzstyukokból is kl*slk néhány százalék és legfeljebb csak husn értékesíthető. Tartani kell egy intelligens vezetőt, akinek 1—2 gyerek, vagy napszámos segédkezik. Számolni kell még a telep karbantartásával és az elemi csapásokkal, nemkülönben a járványos betegségekkel. Ez a rövid felsorolás érthetővé teszi, hogy a farmok nem lehetnek jóvedelmezőek és mégis nélkülözhetetlenek, nélkülözhetetlenek pedig azért, mert a magyar parlagi baromfi minden hibáját a beltenyésztésre vezethetjük vissza. A magyar parlagiba talán évtizedek óta nem került friss vér, a kisgazda nincstelen, a baromfitenyésztés érdekében hozott áldozata legjobb esetben annyi, hogy a leggangosabb kakast hagyja meg fajlestvirei közül. A hiányos takarmányozás mellett ebben látom a minimális tojástermelés okát. Pár száz, vagy ezer kakas kiosztása akkor, amikor százezrekre volna szükség, semmit se nyom a latba. A príma tenyészetek közszükségleti célokat szolgálnak és magasabb altruisztlkus feladataik vannak, ami egymagában Is megmagyarázza azt, hoí»- kereskedelmi értelemben nem lehetnek jövedelmezőek. Ilyen tenyészetek létesítése az állam, városok, közületek feladata, lehet egyes rajongók akciója is, de jövedelmező sohasem lesz, mert nem lehet. Ha a mezőhegyes!, bábolnai, vagy kisbéri méntelepek rentabilitását vízsgálnók, ugy csak passzívumokkal találkoznánk éí mégsem szabad ezek létjogosultságát tagadásba venni. Ugyanez áll a baromfitenyészfarmokra is és ha egyesek szorgalmukkal és szerény tőkéjűkkel belekapcsolódtak már ebbe a problémába. ezeket elpusztulni hagyni nem szabad, mert a baromfi-többtermelés épülete rombadől nélkülük. I Azt hiszem, fentiekkel sikerült rávilágítanom * tenyésztelepek fontosságára és e helyen megvallom azt is, hogy érthetőnek találom, ha a farmer vérző sziwel adja tovább azt n tojást, amely neki a kereskedelmi áru értékének többszörösébe került és a kereskedőre neheztel, hogy nem fizet neki 20 fillért mdttf akkor is, amikor a piaci tojás ára 10—12—15, vagy pláne tavasszal 8—7 fillér, Ezért elégedetlen a farmer, ezért není rentábilis a telepe és ez kényszeríti arra, hogy hézagos, nem minden követelménynek megfelelő muo« káva! kibúvót és bűnbakot keressen ott Is, ahol nincs rá ok. fin az állami felügyelet alatt áll6 tenyésztelepeket hatósági üzemekké fejleszteném, állami és közületi beavatkozással biztosítanám szerény jövedelmezőségűket és kötelességükké tenném egy-egy országrész, vagy vidék tenyészanvagának feljavítását. Ez a vérfrissítés javítani fogja a parlagi tyúkot és ha csak annyit érünk el, hogy az átlagos tojáshozam 60—80 darabról 80—100 darabra emelkedik, nemzetgazdasági szempontból máris nagy lépést tettünk a haladás felé. A másik cél az volna, hogy mindazokba az udvarokba és tanyákba, ahol még nincs baromfi, akár csak 1—1 törzset telepítsünk és egy további lépés lehetne, hogy mindazokon a helyeken, 'ahol megfelelő megértésre számithatunk, igy tanítók, vasutasok. rendőrök stb. udvaraiban, kísérletezzünk 1—1 tisztavérü törzzsel, bár az a véleményem, hogy nekünk a magyar parlagiból kell príma tojó, jó középi esti), sár na husu. sárga lábu magyar tyúkot kitermelnünk. Hiszen a Leghorn sem egyéb, mint az olasz parlagi tyúkból kitenyésztett príma anyag. Ez azonban a majdan létesítendő állami mintatenyészetek feladata már. összegezve a baromfitenyészetrőt kifejtett Véleményemet, én azokat a mai állami ménesbirtokok és tenyészgazdaságok százszámra szétszórt fióktelepeinek képzelem el, ahol szakszerű gazdálkodás folyik, ahol az Illető vidéknek megfelelő, vérfrissítésre alkalmas napos Csibével, jércével, kakassal látják el a gazdákat, ahol a lehetőséghez képest tojások kiosztásával segítik elő az állomány szaporodását, ahol keltetőgépek és baromfigazdálkodás legmodernebb eszközei állnak rendelkezésre. ahol oltóanyagot és segítséget kaphat a termelő és mindezt a legalacsonyabb napi kereskedelmi áron. mig a hiányt bizonyos előre meghatározott kulcs szerint az állam és közület (város, gazdasági egyesület) pótolná. A telepek feladata volna természetesen a gazdáknál figyelemmel kísérni a kiosztott anyagok sorsát, hogy a tenyésztés módja, esetleg egész iránya, ha szükséges, változtatható legyen. Összefügg ezzel a felvilágosító munka, udvarok ellenőrzése, ólépitési jutalom stb. Ilyen feltételek mellett a tenyésztelepek anyagi sorsa es megbízhatósága biztosítható volna, de a kisemberek és kisgazdák szociális Igényei is klelétjűlási nyernének és mindenekfelett megvethetnénk a több, jobb és olcsóbb baromfitermelés alapját. m- megnyílt tw » níró .Vleik* ooeni 290 Hölcjyíodrász üzlet. TMMatMl OOT TSC HALL JÁNOS. Dozzi-szalámi világmárka Mindenütt kapható.