Délmagyarország, 1930. december (6. évfolyam, 272-294. szám)

1930-12-25 / 291. szám

1930 december 25. DftLM A fi YA RORSZ AG 13 A MÁSIK BA]AI FIl^ Irta Tonelli Sáacíor. Dr Tonelli Sándor Az első bajai fiu közös jóbarátja volt va­lamennyiünk kis diákkorának. Szabólegényi.ek Indult és olyan kalandokon ment keresztül, ame­lyek az izgalom pirosságát csalták minden k's­diák arcára, kormányzó, va y va'amilyen más nagy­tekintélyű egyéniség lelt belőle i Jlcl'and - Indiában. Jelky Andrásnak fiív¥?k és históriáját Hevesi La;os irta meg a magyar ifjú­ság számára. A könyv már vagy harminc esztende'e nem volt a kezemben, de az egyes illusztrációkra még mindig nagyon élénken emlékezem. Az egyik képen a hajótörés menekültjei küzköd­nek az árbócdarabért, ame'y nem elég ahhoz, hogy hármukat elbirja. Egy másik képen az oszlop tetején á ló indiai szent látható, akinek nem az éhség és szomjúság, hanem a viszke­tés okozza a legnagyobb kinokat. Emlékszem még egy harmadik képre is: esti szürkületben egy csónak sik'ik a? olajsima tengeren és be:ine haldokolva fekszik a barnabőrü leány, aki meg. mentette a történet hősének éleiét. Valahogyan ennek a mindnyájunk által is­mert Jelky Andrásnak a képe idéződött fel bennem, ahogy a napokban régi leveleslá­dám reménytelen összevisszaságában igyekez­tem rendet teremteni és egy huszonöt esztendő előtti notesz került a kezembe, amelybe azo­kat az érdekesebb dolgokat jegyezgettem fe1, amelyeknek utána akartam járni és valamikor talán meg is akartam irni. A notesz e'kevere­dett a régi holmik tömegében, a feljegyzések pedig a véletlen feltámadásig elmerültek a fe­ledés homályában. Ennek a notesznak egyik oldalán olvasom a következő összefüggéste­lennek látszó töredékeket: Smásik hajai fin«, •htientszini expedíciót^ Menelik udiKira«, »ug­rás hálu tevéken«, »ide hallatszik az oroszlá­nok ordítása«. A részletekre most már magam sem tudck visszaemlékezni. Homályosan ugy emlékszem, hogy valaki mutatott nekem egy levelel és kom­mentárokkal kisérte az irást. Lehet, hogy kö­zelebbi adatokat igért a levél Írójáról, de eze­ket az adatokat már nem kaptam meg. Most igy tisztán a saját memóriámra és talán fan­táziámra vagyok utalva, hogy ebből a néhány odavetett jegyzetből töredékesen megkon­struáljam a másik bajai fiu históriáját. Jelky András szabólegény volt, a'másik ba­jai fiu asztalosnak készült. Még a régi mo­narchia idején élt és minthogy egy évvel a so­rozási idő előtt jelentkezett katonának, jogában állott megválasztani a fegy-ernemet, amelynél szolgálni akart. Akárcsak Jelky Andrásban, a másik bajai fiúban is élt a kalandvágy, műkö­dött benne is valami abból a titokzatos ösz­tönből, amely arra izgatja az embereket, hogy megtudják, mi van tyl a tengeren és a kéklő hegyek oromsorán. A másik bajai fiu, akinek a nevét már nem tudom, a haditengerészethez jelentkezett. * Hogy miként ment a sora Polában a kiképiés alatt, az iskolahajón és egyebütt, nem tudom. Annyit tudok, hogy valamelyik cirkálón, — ha jól emlékszem, Kaiserin ElLabeth volt a hajó neve, — a század fordulóján elkerült Kelst­Azsáiba. Szokásban volt akkoriban, hogy még az olyan hatalmak is, mint a monarchia, me­lyeknek csak mérsékelten voltak tengerentúli érdekeik, »tekintélyük fenntartása érdekében« egy hadihajót állomásoztattak a kelet-ázsiai vizeken. Rendszerint ennek a hadihajónak nem volt sok doltra és a kelet-ázsiai utat tisztek és legénység egyaránt csak világlátó turista-ut­nak tekintették, amelyre csak nagyon kevesek­nek nyilik alkalma. 1900-ban azonban zavaros világ uralkodott Kínában. Akkor tört ki a boxer-lázadás, amely lángba boritotta Es^ak-Kinát, főleg a fő'/árost, Pekinget és környékét. Az események sorrend­jét már nem tudom, de nem is fontos. Ketíe­ler német követet meggyilkolták, utána a boxerek elzárták a fővárost a világtól és Euró­pa heteken át aggódó izgatottsággal leste, hojy mi történik a pekingi külföldi negyedekben rekedt köveiségek';el és személyzetükkel. Ezek­ről a napokról irta Heyking bárónő kát világ­hírű regényét: Elkésett levelek és Csun, melyek­nek mindketteje a kir.ai forradalomban játszik. A bajai fiu ezeknek az eseményeknek lett akaratlan részese. Azt már nem tudom, hogy a Waldersee-féle expedícióban vett-e részt, amelyet az európai hatalmak Peking felmen­tésére inditottak, vagy abba az első különít­ménybe osztották-e be, amelyet addig is, mig az európai csapatok megérkeznek, a Csili-öböl­ben tartózkodó európai hadihajók tettek part­ra. Az összefüggés szempontjából elég annak leszögezése, hogy Jelky András utóda szere­pelt Tientszinben, Pekingben és keresztülment különböző háborús kalandokon Kínában. Ha ifjúsági regényt akarnék irni. bizonyára igen szépen ki is színezném mindazt, ami vele és körülötte történt a tökéletesen felfordult sárga világban. Erről azonban adataim nincsenek. A törté­nelem csak Polában folytatódik a leszerelés al­kalmával, mikor barátunk megkapta az ob­sitot és a meretigazolványnak elkeresztelt mars­rutát, hogy négy esztendő" becsületes kszolgá­lása után útnak induljon haza, Bajára. Kalandra termett és kalandra vágyó embe­rek életében mindig vannak azonban esemé­nyek, amelyek egészen uj utakra lendítik pá­lyájuk menetét. Mikor a bajai fiu leszerelési állapotban őgyelgett Pola uccáin és várta a vonatot, amely el fogja szállítani Magyaror­szágra, véletlenül összekerült valami vállalko­zófélével, aki mesterembereket keresett Me­nelik abesszíniai négus udvarába, Addis-Abe­bába. Bizonyára vele és más birátaival leült egy kis osteria szegletes asztalánál és egy liter feketén vörös isztriai bor mellett csodákat be­szélt r.ekik az abesszíniai császár udvaráról, meg arról, hogy micsoda hires ember lesz be­lőlük, ha hallgatnak rá, elfogadják az ajánlatát és vele együtt elmennek udvari nfScterembernek a fekete császár birodalmába. így is történt, a másik bajai fiu megfordította szekere rúdját, nem hazafelé indult, hanem felült a trieszti gő­zösre és Triesztből többedmagával együtt el­vitorlázott a kelet-afrikai partekra. Életének ebből a szakából való az a levél, amely a kezemben is megfordult és amelyet egy bajai borbélysegéd barátjához intézett be­számoló formájában abesszíniai kalandjairól. Ennek a levélnek egyes passzusait jegyeztem fel a magam számára. A levélből való a ki­fejezés, hogy ő és társai a tengerpartról utg­rös háiu tevéken« utaltak füves s kságokon és égbenyúló hegyeken keresztül a fővárosig. Ma már sokkal egyszerűbb az utazás, mert vasút vezet Addis-Abebába. Nem akarom ismeret­len bajai barátunkat meggyanúsítani, de azt ke 1 feltételeznem, hogy a sok idegen dolog látása némi Háry Jánosra emlékeztető hajlandóságo­kat ébresztett fel benne. Legalább is erre vall az az állítása, hogy ő készítette az első euró­pai értelemben vett ágyat a császár számára, melynek csodájára jártak az udvari főembe­rek, hogy miként lehetséges az, hogy válakinek nem kell a földön aludni. Az ágynak és egyéb bútoroknak elkészítése nagy kegybe juttatta a bajai legényt a csá­szárnál, aki őt kitüntetésekkel halmozta el és saját palotájának berendezése után kölcsön­adta őt a különböző alkirályoknak, hogy azok is ismerkedjenek meg ügyességével és az euró­pai kultura gyönyörűségeivel. Hogy igaz volt-e, nem tudom, de az bizonyos, hogy a levél az­zal fejeződött be, hogy >slitorban írom leve­lemet és idehallatszik az oroszlánok orditása«. Ennyit tudok én a második Jelky András­ról. Lehet, hogy abban, amit megírtam, már van bizonyos kiegészítése a történetnek, amely máskülönben nélkülözné az összefüggést. Hu­szonöt esztendő távlatában nem tudhatom biz­tosan, hogy mit olvastam, mit mondtak róla nekem, és mit egészitett ki saját fantáziám mű­ködése, amelyet egyébként megzabolázni igye­keztem. Befejezése a történetnek nincs és nem is igyekeztem hozzá befejezést keresni, mert lehet, hogy egészen más történt a bajai fiú­val, mint amit én sors gyanánt számára el­képzelnék. Csupán két megjegyzést fűzök a történeté­hez. Az egyik az, hogy a mi ifjúsági irodalmunk oly szívesen megy idegenbe témákért és gyak­ran »ültet át« idegen históriákat magyar ne­vekre, mikor arra semmi szükség sincs és mi­kor a magyar élet is annyi érdekes és megirni való történetet produkál. A másik megjegyzé­sem az, hogy talán akad valaki, — semmi le­hetetlenség sincs ugyanis benne, — aki tud vagy hallott valamit ennek a bajai fiúnak a történetéről, sorsáról és további élete folyá­sáról. Előre is köszönetet mondok annak, aki azt, amit tud, rendelkezésemre bocsájtja, vagy legalább is nyomra vezet, hogy hol és kitől kaphatok közelebbi adatokat. Értesítjük a nagyérdemű vevőinket, hogy dos választékú ÚJÉVI okkádónkaf megkezdtük. № Jelszavunk: Legjobbat — szolidan kalkulált szigorúan szabott árai: mellett. Nagy maradékvásár mélyen leszállott árban. Divatáruház a Kék Csillaghoz. Férfi és női ruhák, függönyök, bútorszövetek, szőnyegek, ottoméntakarök stb. vegyileg tisztítása é$ festése soronklvlll leszállított, meglepő olcsó Arak. mellett keizUl 20:1 | antfiva IÁ_aAI kelmefestő és Tegyl sillfí Iparle'epén, Rákóczi tér salAi há*. ar u! adIvola' fts&ICZCi «yzsci és a fUzoltólaktanyi k0zt). Telefon Aut 20- 75. Flókllzletek: Kazinczy U.U. leiefon Aut. 19-94 Gizella tér 3. Telefon Aut. 20 -5?.. Klskanfileevltáza, Koss lh U. 15. KUlUnlegesség: Selyemclpők festése minta után.

Next

/
Thumbnails
Contents