Délmagyarország, 1930. december (6. évfolyam, 272-294. szám)
1930-12-25 / 291. szám
20 DÉLMAGYAI. ^SZAG 1930 december 25. Modern lakberendezések, párnázott bútorok legolcsóbban részletre is Af Üli)Offemél SzécQenyi tér 5. Miskolc már tulvan a villanytelep szerződés-meghosszabbításán Mi lenne előnyösebb Szegedre: gázgyár házi kezelésben, vagy a szerződésmeghosszabbítás ? Bármennyire szomorú is, az igazság mégis csak az, hogy Szegednek ma egyetlen olyan nagy és komoly problémája van, amelyet föltétlenül sürgősen meg kell oldani s ez a gázgyár ügye. Probléma akadna több is, sőt fölös számban is, ezek azonban mind olya* nok, amelyek megvalósítására a mai viszonyok között gondolni sem lehet A gázgyár ügye az egyetlen, amely ma is diszkutábilis, sőt amellyel akaratlanul is foglalkozni kellá Xomcsak azért, mert időszerű, de azért is, mert ennek megoldása esetleg lehetővé teszi <>gy sereg más, ugyancsak fontos kérdés megoldását. A város anyagi forrásai végkép kimerültek. Közmunkák, vagy akár csak inségmunka végzésére képtelen. Az állam is csak vontatotlan képes eleget tenni azoknak a kötelezettségeinek, amelyeket már régebben elvállalt, de könnyen megeshet, hogy a kilátásba helyezett minimális közmunkák sem kerülnek mind kivitelre. A leglesujlóbb bizonyíték arra, hogy az állam is elérkezett teljesítőképességének határáig, az a két nap előtt közismertté vált hir, hogy a kullusrminlszter elrrndelfe a szegedi klinikák 250 ággyal való leépítését. Ilyen körülmények között most már a legkomolyabb formában kell foglalkoznunk a gázgyár ügyével. Nem azért, mintha a villany- vagy a gázszolgáltatás ügye lenne veszedelemben, mert hiszen azt szerződésmeghosszabbitás nélkül is adja még 5 évig a gázgyár, hanem azért, mert a szerződés meghosszabbítása mégis lehetővé tenné a csatornázás és .vízszolgáltatás égetően sürgős kérdésének megvalósítását. Viszont ha azt határozná a közgyűlés, hogy házikezelésbe veszi a gázgyárat, akkor is olyan nagyarányú előkészületekre lenne szükség, amelyek elintézéséhez nem tulhosszu idő 5 esztendő. A" legnagyobb baj, hogy a nyilvánosság még mindig oly kevéssé ismeri ezt a kérdést, hogy nem is tud határozott állást foglalni, mert majdnem azt lehetne mondani, hogy mélyreható tárgyalások még nem is voltak róla. Ismerjük a gázgyár ; lánlatát, de nem hallottuk eddig annak konv«ly bírálatát és nem ismerjük a szakértők véleményét és javaslatát. Amit egyes városatyák eddig akár ellene, akár mellelte mondottak, véglegesen az sem mértékadó. Semmiféle statisztikát, semmiféle komoly jövedelmezőségi kimutalást nem láttunk eddig és a város maga sem igyekezett a gázgyár ügyét a közönséggel megismertetni. Ilyen körülmények kőzött — bármily plauzibilisnek is tűnik fel előttünk, hogy' az ismert két lehetőség között a szerződésr.ieghosszabbitás látszik előr.yösebbnek — nem ludjuk magunkat érte exponálni, mert nem ismerjük annyira az anysgot, amennyire azt ismerni kellene annak, aki állást akar foglalni. Ebbe a tájékozatlanságba némikép belevilágít Pfeifer Ignác műegyetemi tanárnak egy a napokban megjelent cikke, amely a Talbot-centráléval és általában a centrálékkal és az energiagazdálkodással foglalkozik. Ez a tudós szakértő azt irja többek között, hogy a centrálé is csak abban az esetben lesz produktív és jövedelmező vállalkozás, ha sikerül macának nkknra fo<Tvasztást biztosítani, hogy termelőképessége teljesen kihasználható. Ez olyan megállapítás és a laikus előtt is valószínűnek látszó tény, amely magában foglalja azt is, hogy az olyan kis energiatermelő telep, mint amilyen a szegedi, a centrálékkal szemben nem lehet jövedelmező, illetőleg csak áramár megfelelően magas beállítása mellett hozhatja meg a befektetett tőke kamatait Hogy jobban rávilágítsunk a kérdésre, szószeri nt idézzük Pfeifer tanár cikkének egy passzusát, amely a következőképen hangzik: »Ha a termelési viszonyok annyira javulnak, hogy uj beruházásokat engedhetünk meg magunknak, akkor lesz sikere és eredménye azoknak az előkészületeknek, amelyeket szénbányáink az országnak elektromosárammal való ellátása tárgyában már eddig is tettek. Nézetem szerint ezen a téren mérsékelt sietséggel szabad csak haladnunk, nehogy jelentékeny tőkét kössünk le, amelyek esetleg esztendőkön át improduktívak maradnak, mint amilyen improduktívnak kell tartanunk a feltétlenül helyesen elgondolt Talbot-centrálét, amely bizonyára leggazdaságosabb áramfejlesztő központunk volna, hogyha elég fogyasztót tudna magának biztosítani; nagyon súlyos áldozatokat kell azonban hoznia mindaddig, amíg olyan terhelést el nem ér, amely teljesítőképességével arányban áll.n A tudós tanár szavainak helyességét, ugy látszik, megérezték az országban elszórtan fekvő kisebb-nagyobb villany telepek', mert alig hogy a centrálék terve felmerült, valamennyi igyekezett egyik vagy másik érdekeltségébe kerülni és a többi kőzött természetesen a szegedi gázgyár és villanytelep is. Ez természetes is, mert másként alakul az áram ára egy olyan telepen, mint a Szegedi, amely a távoli bányákból óriási költséggel kénytelen a szenet hozatni és amely éven kint mintegy 7,000.000 kilowatt áramot termel, mint a centrálé, amelyet a szénbánya tövében létesítenek. Nem vitás tehát, hogy a szegedi vállalat abban az esetben lesz igazán jövedelmező, ha nem maga termeli az áramot, hanem megelégszik az elosztó állomás szerepével, amely azonban még a mai felkészültségnél is nagyobb apparátus létesítését teszi szükségessé. Aki pedig a fentiekből azt a következtetést vonná le, hogy ilyen körülmények között nincs más hátra, mint a gázgyári szerződést haladéktalanul és a feltételekre való tekintet nélkül aláírni, az nagyon téved. Elvégre azzal nemcsak a gázgyár van tisztában, hanem a város is, hogy amint a centrálé megkezdi működését, illetőleg amint a szegedi telep abba bekapcsolódik, az áram termelési kültsága redokálödlk. Beméljük, hogy a gázgyár nem gondol arra, hogy a termelési költség lecsökkcnéséből eredő hasznot mind magának tartja meg, hanem ugy képzeljük, hogy ebből a fogyasztó közBnséq Is megkapja *az őt megillető részt és pedig árleszállítás formájában. Érdekes és nem hagyhatjuk figyelmen kivül, hogy Miskolc város, amely a szegedihez hasonló helyzetben van, a napokban perfektuál ja a villanvtclep sr<»r7Őrté<:énok mecrhrxsrszabbitását Miskolc helyzete sokban hasonlít a szegedihez. Ott is lejáróban volt a szerződés, a miskolci villanytelep ugyanahoz a tőkeérdekeltséghcz tartozik és ott is azon az alapon indult meg a tárgyalás, mint Szegeden« fl miskolci villanytelep három és félmillió kölcsönt ajánlott fel a városnak, de csak százezer pengő készpénzt. Ott is heves harcok és viták folytak. Ott is beledobták a vitába, hogy árlejtést kell kiírni és a házikezelésbevételről is esett azAi Az egyik városatya vállalta, hogy szerez más külföldi érdekeltséget, amely a telepet átveszi, de amikor komolyra fordult a dolog, kiderült, hogy nem akadt pályázó a miskolci villanytelepre, mert csak az áramár lényeges felemelése mellett lenne jövedelmező akkora összeget beruházni, amekkora a megváltáshoz kellene. A legérdekesebb, hogy dr. Beisinger Ferenc szociáldemokrata képviselő is a szerződésmeghosszabbitás mellett foglalt állást ?s a kérdés fölött döntő ülésen a következőket mondotta: — A villamoskérdésben a város közönsége szempontjából teljes megnyugvással akarjuk szavazatunkat leadni. Azon az állásponton vagyunk, hogy minél gyorsabban kell egyességet kötni, mert minél tovább huzzuk, annál nagyobb összegek kallódnak el és annál tovább fizeti a közönség a magasabb áramdíjakat És hiába kicsinylik le a három és féU milliópcngös kölcsönt. Tagadhatatlan, ~ hogy a város háztartása baiban van. A városnak fizetési kötelezettségei vannak és ha a várost szanálni tudjuk, ez van olyan fontos momentum, hogy figyelembe vegyük c kérdés elbírálásánál a kölcsön folyósítását„ Ezt a kérdést tehát feltétlen bele kell < kalkulálnunk a dolgokba. „ * A' magam részéről látok alapot a megegyezésre. Miskolcon, mint értesülünk, azóta már perfektuálták is a szerződés meghosszabbítását, bár a háramlás ideje távolabb esik, mint Szegeden. Döntő körülmény volt a kölcsön, amelyből a város háztartását akarják rendbehozni. Szegeden is ez fogja eldönteni a vitát, mert Szegeden 6 millió pengőről van szó, aminek csak a fele kölcsön. Ez az összeg napról-napra nagyobb jelentőséget kap és mi már azért is fontosnak tartjuk a tárgyalások meggyorsítását, mert attól tartunk, hogy a gázgyár érdekeltsége esetleg jövedelmezőbbnek ígérkező vállalkozásra akid és visszalép a kölcsöntől. Dűlőre kell vinni a dolgot, ahogy azt a miskolciak tették, a lehető legsürgősebben és ha Várakozás ellenére mégsem sikerülne a gázgyári szerződésmeghosszabbi'ás, akkor más megoldás és más erőforrások után kell nézni. FAJALMAK nagy választékban legolcsóbbak Károlyi uccai