Délmagyarország, 1930. december (6. évfolyam, 272-294. szám)

1930-12-25 / 291. szám

ft DcL.MtM AHOHNZAI. 11)30 decernuur 2X só bekezdését, — ame'y szerint ha »a község érdeke kivéte'esen a magánúton való egyezkedést javallaná: a vagyon szabadkiz:V is kiadható«. Erre az elgondolásra ke" mindaddig tám srkodnunk, amig átfogó ter alapján való ért k sltésnek ideje el r.em érkerk. Szabadkézből kell a bér'.r eket értéke i eni. Előbb azonban teljes kata z ert kell a város összes földjeiről készi!e~ii és a bérbeadásnak ezen az alapon kell történnie. Annak a gazdának, aki bérfizetési kötelezettségének pontosan tesz eleget, a bérleti idő lejártával. ujabb időtartamra automatikus bérhosszabbitást kell biztosítón1. Ezzel megadjuk a biztonsáj érzését a \áros 40.000 polgárának és megadjuk azekn-k is, akik a város háztartásáén felelősek, n ct a budget összeállításánál biztos adatokk . • zá mothatnak. Akik pedig csodákban bíznak és a. i'\ azt hiszik, hogy a búzaárak lényeges emelks iésére számithalunk, amely egyszerre mego dja a problémákat, azoknak azt válaszolom: Sajnos ez nem valószínű. A statisztika nem e't mutatja. A búzaára a legfontosabb, mert a búzaár kihat közgazdaságunk egyelenére. 1867-ig visszamenőleg tanalmányozva az árakat, a köveíkező hullámzásokat észlelhetjük: 1867-től 1873-ig emelkedő irányzat volt. Onnan árhanyatlás állott be, amely 1882-ben rohamos esés jellegét ölti ¿s ló95-ben mély ponthoz vezet. 1867-71:21 korona 83, 1882-86:18.89, 1892-96:15.31, 1897-1901:18.62, 1902-1906:16.87, 1907-1914:24.04, amely áremelkedésnek alapját a 6 aranykorona 30 filléres gabomwám képezte. Ennek az üdvös hatását élvezte az békeévtizedben a magyar gabona. De mert tragédiánk, hogy nemzeti és országos feldarabolásunk folytán nincs már biztos piacunk, ahol feleslegeinket elhelyezheinők, ennélfogva gabonavámokkal, mi az exportállam, eredményt el nem érhetünk. Azzal azonban, hogy a szegedi bérlőből kiakarom ölni a zsellérnek bénító és küzdelemre nem képesítő, a tel es passzivitásra késztető érzést, — azáltal, hogy cpeiót adunk neki uj haszonbértaríanTa, azono3 árak és feltételek mellett és, hogy ezt a jogot, bizonyos feltételek mellett, utódainak is biztosttom, — még nem oldottuk meg a kérdés*. A kérdésnek má ik oldal" is van. Lehet e gazdálkodni az eddigi módon és nem kötelessége a városnak, hogy saját polgárságét a teljes gazdasági megsemmisüléstől megóvja?, azáltal, hogy a mai viszonyoknak megfelelő mezőgazdálkodásnak feltételeit biztosítja. A problémát abban látom, hogy lobbal, többet, egyenletesebbet kell termelni az országban is, a mi földünkön is. A földművelést azonban ma nem az empirizmus, ha->em a tudományos kutatás irányltja. Hálá/ai tartozunk Klebelsberg Kunónak azért is, hogy a gazdasági iskoláknak nálunk eddig nem ismert típusait itt a tanyákon bevezette. A jobb és több gabona Kérdését a tudomány megoldotta. A városnak kötelessége volna, saját költségvetési egyensúlya és 40.000 magyar lélek jövője érdekében vetőmagvak propagandisztikus, olcsóbb árakon való k'os/.tásáról gondoskodni. Mert jól ,egyezzük meg, i'Ogy a válság megoldása máskép, mint a minőség megjavítása nélkül el nem k pzelhető. De gondoskodni kell arról is, hogy trájnra és mezőgazdasági gépek okszerű használása >s rendelkezésre álljon. Népünknek nincs pénze gazdasági fegyverekre, amelyekkel a külföld gyilkoló verssnye ellen felvehetné a harcot. De a fegyvert nem sa át pénzéért veszi akkor 89m, mikor h dba száll. Ne riadjunk vissza hz áldozattol. \ tanyai gazdálkodást, még pedig annak miuden ágát, a gabona, a gyümölcs, az állat és baromfitenyésztést komolyan, céltudatosan, átfőgó terv alapján kell a város vezetőségének átszerveznie Ha ezt nem tesszük, akkor elveszítjük a csatát, de elveszíti azt mindenféle szövetkezet is, amire nincs szükségünk és melynek feladatait gondolkozó fővel mi — a város — tudunk csupán megoldani. Negyvenezer bus, a sorstól megszántott, szegény szegedi magyar, de az egész város gazdasági, kulturális sorsa fligg a tanyakérdés helyes, nagyvonalú megoldásától. Árcsökkentés! mozgalmak Irta fiber Antal. A német Prcissenkung-akciónak és az Olaszországban megindult nagy állami árleszállitó megmozdulásnak nálunk is jelentkeznek hivei és követői. Ugy gondoljuk, hogy azok, akik hasonló akcióknak megindítását Magyarországban propagálják. teljesen téves utakon járnak, mert az egészen eltérő körülmények között külföldön meglndit itt mozgalmakat néni lehet egyszerűen a magyar közgazdasági élet talajára átplántálni. Ugy a német, mint az olasz mozgalmaknak közös vonását képezi, hogy az ottani lakosság sokkal magasabb kulturigényekhez, sokkal magasabb életstandardhez van szokva, mint a mi lakosságunk, ezekben a külföldi államokban tehát lehet jogosultsága az oly mozgalmaknak, amelyek ezeknek a kulturigényeknek és az életfentartási színvonalnak muló leszállítását kívánják annak az érdekében, hogy az árszínvonal, a fizetések és munkabérek sülyesztése termelőképesebbé, helyesebben exportképesebbé tegye a német és az olasz ipart. Nálunk azonban ugyanez az elv helytelenül volna alkalmazva, mert a ml gazdasági életünk struktúrájában az exportot főleg a mezőgazdasági cikkek képviselik, mezőgazdasági lakosságunk, nevezetesen pedig a mezőgazdasági munkásosztály, annyira kulturigények nélkül való, oly alacsony életszínvonalon él, hogy nálunk az export rnllemlilése érdekében a standard of lire m sterséges leszállításának semmiféle létjogosultsága nincsen. De ugyanez áll a kereskedő- és iparososztályokra is. Az az igénytelenség, az a szükségletekről való kényszerű lemondás, amelyet a mi kereskedő- és iparososztályunk — sajnos — immár évek óta tanúsít, annyira átható, sőt mondhatnók, annyira szomorú jelenség, hogy inkább azon kell gondolkodnunk, miként lehet ezt a sajnálatosan leszállt életszinvonalat valamiképen meg. javítani, nem képezheti tehát feladatunkat mesterséges és erőszakos rendszabályokkal még a kulturigények és életszínvonal leszállításán fáradozni* Eltekintve ettől, a különbség a külföldi példák és a mi esetünk kőzött más irányban is szembeszökő. Németországnak évente mintegy kétmilliárd márka hadikárpótlást kell fizetnie, ott tehát ennek a hadikárpótlásnak export utján való fedezhetése a nemzet létfenntartási szükséglete, amelynek érdekében talán pillanatnyilag indokolt lehet ily erőszakos akció megindítása. Emellett azonban figyeljük meg, hogy a német akció is alapvető közgazdasági tévedésekben laborál. Hogyan lehet például az árleszállítás! akcióval ősszeegyez. letni azt, hogy ezzel az akcióval párhuzamosan több, mint 30 pengőre emelték fe! a buza vámját, tehát több. mint kétszeresére a buza világpiaci árának, holott nyilvánvaló, hogy a legfontosabb népélelmezési cikk mesterséges megdrágítása teljesen inkompatibilis azzal a törekvéssel, hogy az árszínvonal leszálljon. Olaszországban viszont az árleszállitó törekvésnek gazdaságpolitikai kiindulópontja az, hogy Mussolini annak idején a nemzeti prestige és a kístőkés közönség érdekeinek megóvása szempontjá. ból aránylag magas színvonalon stabilizálta a lira árfolyamát és az árleszállitó törekvés tulajdonképen azt célozza, hogy a lira vasarióerejét alkalmazza ahhoz a törvényes színvonalhoz, amelyet a stabilizálás alkalmából a fasrista kormány megír1 « 0 f c « « I! I! szabott. Nálunk az uj valuta paritás megállapítása a pengő belső vásárlóerejének figyelembevételével történt, itt tehát oly valulapo1ili';ai megfontolások nincsenek, amelyek az olasz példa követését kívánatosnak tüntetnék fel. Azt hisszük, hogy ezeken a speciális megfontolásokon kívül még gondolnunk kell arra, hogy mindkét külföldi akció egyelőre csak kísérlet, amelynek eredményességéről még nem volt módunkban meggyőződni. Tudjuk a? utóbbi évek tapasztalataiból, hogy az államhatalomnak beavatkozása az árszínvonal alakulásába e ldlg még sehol nem járt eredménnyel. Éveken keresztül ez a törekvés ellenkező irányban mozgo't az Egyesült Államokban és Kanadában pool-ok utján igyekez. tek a buza árát fenntartani, Brazíliában állami áldozatokkal kísérelték meg a kávc valorizációját, Németország mesterséges eszközöl;'. állami beavatkozással igyekezett a rozs árszínvonalát tartani. Mindezek a törekvések teljes és tökéletes hajótörést szenvedtek, öriásl anyagi áldozatokat hoztak közpénzekből anélkül, hogy pillanatnyi eredményeken kivül valóságos, átható következések megvalósíthatók lettek volna. Tartunk tőle, hogy bármily magasra értékeljük is a német és az olasz kormány átfogó és radikális intézkedéseinekértékét, mégsem fog sikerülni ezeknek a kof. mányoknak sem az árszínvonal csökkentésére irányuló törekvéseiket tartósan érvényesíteni, mert a közgazdasági tudomány Vem ismeri el ily állami beavatkozások hatályosságát. Az árszínvonal alakulása nem vehet más irányt, mint amelyet a kereslet és kínálat kölcsönhatása megszab, ezt az irányt lehet hatósági intézkedésekkel pillanatnyilag elhajlitani, de a kereslet és ldnálat árkialakitó törvényének megváltoztatására még a legerősebb államhatalom sem lehet képes. Szerintünk az államhatalom az árszínvonal leszállítása érdekében csakis egyet tehet, azt t. i., hogy a közterhek súlyának csökkentésével Igyekez. zék az árképződé« egyik tényezőjét, még pedig hatalmas tényezőjét befolyásolni. Ha az állam és egyéb közületeink a legmesszebbmenő takarékosság alkalmazásával és a magángazdasági tevékenységbe való minden beavatkozás teljes kikapcsolásával biztosíthatják a közterhek leszállításának lehetősé, gét, ugy ezen az uton és csakis ezen az uton hozzájárulhatnak a kereskedői és ipari vállalatok regie-tételeinek lényeger, csökkentéséhez és ezzel ahhoz, hogy az árszínvonal csökkenjen vagy helyesebben, hogy a kiskereskedői árak alkalmazkodjanak az amúgy is a békeszinvonal alá csökkent nagybani árak színvonalához. Ez az a tér, amelyen az állam és a közületek hatalma kihathat az áralakulás bonyolult proces*. szusára, más téren ez — szerintünk — nem lehetséges. Semmiféle árvizsgáló bizottságból, semmiféle hatósági árbeavatkozásból nem kérünk, ezek az árszínvonal tartós és maradandó leszállítására nem alkalmasak, csakis azt idézhetnék elő, hogy ujabb bürokratikus költséggel alátámasztanák a közterhek magas szinvonalat, másfelől pedig ujabb bajokai és szenvedéseket hoznának az Iparos és kere»kíd(< társadaIomrn, amely a világgazdasági helyzet nyomása és Vözterheink fojtogató súlya alatt amúgy is csak a legnagyobb szenvedésekkel és nélkülözésekkel képes létét fenntartani. mmm Mondhat, amit akar í olcsóbb senki sem Sehet I "Divat ingele Gallérok Nyakkendők Zoknik Sálak Kalapok Harisnyák Kofferek KestyUk Sapkák Zsebkendők Ernyők, botok vagy bármiféle divatáruban mini a Fodor Nemzeti Áruház Kárász ucca 11 403