Délmagyarország, 1930. december (6. évfolyam, 272-294. szám)

1930-12-25 / 291. szám

mfömsaesam SZEGED. SzerkeaztO««q: Somogyi ucea IX. L em. Telelőn: Klodóhlvn«»!, KdlMünkanyvtAr és (ec)ylrodn Arodl uccu 8. Telefon: 13-Ofi. - Nyomda ; LBw Upól ucca 1». Telefon • 26-34. TAvlrnlI ét levélcím: nílmmynroniAg ,-izege<l. Az ünnep szavai Hol keressük a szót? Hol keressük a szót, hol találjuk a szót, amibe most fel tudnánk öltöztetni ünnepi érzéseinket, amibe a lélek harangja csendölne meg s amibe ugy csörögne a boldogság kacagása, mint kisgyerek tapsikoló kezében az aranydió? Nekünk az a szó, ami a kovácsnak a kalapács s a földmivesnek a kapa. Elnyűtt eszköz, kicsorbult az éle, megkopott a szine, meglazultak az eresztékei, ócskavas lett a kalapácsa, aminek zuhanó súlya alatt valamikor szikrákat vetett a gondolat, megrozsdásodott az eke vasa, amivel a jövendő fekete, zsíros, vérrel és verejtékkel trágyázott humusát szántotta, ócska lim-lom lett, unt játékszer, csalfa szerető, narkotikum, amit megszokott a szervezet, megsavanyodott nektár s a megzavarodott agyban bomlottan és eszevesztetten tántorog, mint részeg nyelve a tébolyult harangnak. Hol az az aranyfürdő, amiben tisztára lehetne mosdatni a szavakat, amiben le lehetne málasztani róluk minden szenynvet, ami rájuk tapadt a béke, igazság és boldogság hazug hirdetésében, hol az az orkán, amelyik ki tudná belőlük szárítani azokat a részeg illúziókat, amikkel felcifráztuk s amikkel ugy aggattuk őket tele, mint díszekkel a karácsonyfát? Minden szó sírfelirata egv illúziónak. Azt mondjuk: béke és beleremeg a szivünk, évezredek álma, évezredek áhítata sűrűsödött össze egy pár betűbe, azt mondjuk: boldogság s ennek a szónak hallatára felragyog orcánk, orrunk kitágul a frissen sült kenyér illatára, látjuk egyszerre anyánk aranyrámás képét, látjuk a magunk boldog gyermekségét, érezzük a gyerekünk puha kezének simogatását s elsimul bennünk minden asszonyunk csókjának melegségétől, — pedig semmi más nem történt, csak elhangzott az a szó: boldogság. Nincs az az indiai varázsló, aki versenyezni tudna a szavak csudatevő erejével. Minden szó egy-egy különváló csoda, egy-egy különélő világ, egy tündöklő, varázslatos mikrokozmosz. »Szállani, szállani, szállani egyre« — csak a szavak szárnyain tudunk, a szavak motorja nem kap soha defektet s ebbe a motorba nem kell soha benzin. Táplálékunk és italunk, E

árnánk és mankónk, ez az ősanyag, amiől világot tud teremteni magának mindenki, más-más világot minden inuló pillanat számára. A szó a teremtett ember teremtése, a gondolat pillérje, a suhanó álom megrögzítő vasmacskája, a szó bölcsője és koporsója mindennek, amit emberi értelem kigondolt, emberi szellem megalkotott s az emberiség lelke megálmodott a legelső artikulált hang megszületésének pillanatától. S mi lett énből a csudálatos zeneszer«zámból, hogyan fosztottuk ki, hogyan zsaroltuk ki, — ha dugott bálák részeg tivornyáin a Kilencedik Szimfónia szólalna meg, ha Bach fugáit fütyülné a szemeles kocsis, nem becslelenitenck meg ugy az isteni harmóniát, mint ahogyan a mai nemzedék fosztotta meg kincseitől Csütörtök, 1930 december 25 Ara 40 fillér y, VI. évfolyam, 29®C szám ELŐFIZETÉS: Havonta Helyben 3-20 vldénen «s Budapesten 3-ttO. KUlftfldUn ö'40 pengő. — Egye» szém Ara hétkdznap 16, vasár- es Ünnepnap »111. Hirdetéseit felvetele tarifa szerint. Meq)elenJk hítld Kivételével naponta regge •BnHHnnnBanBBnBana a szót, bérelte ki, uzsorázta ki, hamisította meg, tette cinkosává, bor helyett pohárba öntötte, morfium helyett a bőr alá fecskendezte, cédává aljasitotta tisztaságát és érintetlenségét. Azt mondottuk: béke s szavakkal ostoroztunk mindenkit a gyilkos árkok felé, azt mondottuk: testvér és öltük le és fosztottuk ki egymást, azt mondottuk: szabadság s szavak üllőjén, szavak kalapácsaival készítettük szünetlen a bilincseket. Hazug szavak vigasztalása kötötte be a szemeket s öntött ólmot az igazságra szomjas fülekbe. Hol keressük most a szót, amivel ünnepelni tudjunk, áldott-áldott karácsony? Mibe moshatjuk szavainkat tisztára, hol vezekelhetjük le a szavak bűneit, az eredendőket és égbekiáltókat, hogy csilingelni tudjunk elébed, szeretet ünnepe s ne kelljen attól félni, hogy bemocskoljuk ezekkel az elhasznált, ezekkel a szolgalelkü, ezekkel a mindenre jó, tehát mindenre rossz szavakkal szent, boldog ünnepedet, karácsony? Hol a tűz, amibe kiégethetjük szennyét s megolvaszthatjuk salakját? Talán a karácsonyi gyertya lángja. Mert nincs ennél magasabb kalóriáju hő. a vas nem olvad meg benne és nem olvad meg benne az arany sem, de megolvad benne a vér és * megolvad a gyűlölet. A gyűlölet keményebb, mint a gyémánt, nem vágja, de töri az üveget. S a karácsonyfa gyertyájának pislákoló lángjában megolvad még a gyűlölet is. S talán megtisztulnak a szavak is s ha békét hirdetnek, nem fognak mindig háborúra uszítani s ha szeretetet prédikálnak, nem fogják az embert a vérszag gyűlöletével s az arany csengésével lázítani testvére ellen. Szent csudatevő, áldott ünnep, boldog karácsony, tedd meg ezt a csudát is: add vissza még egyszer a szavak hitét s add vissza még egyszer a hit szavait. Vay Kázmér továbbra is fogva marad A vádianács megsemmisítette a vizsgálóbíró határozatéi Budapest, december 21. A vádíanács ma úgyszólván egész délelőtt Vag Kázmér és Halassy Géza védőinek szabadlábra helyezési kérelmeit tárgyalta. A vádtanács a délutáni órákban meghozta döntését: a vizsgálóbíró határozatát megsemmisítette és elrendelte Vay Kázmér és Halassy Géza további fogvatartását. Vay Kázmér és Halassy Géza levcrtea vették tudomásul, hogy a karácsonyt is fogházban töltik. Soukup szenátor: 13 hamisítványok a Prágai Magyar Újságnál készültek" 99 (Budapesti tudósítónk telcfonj"len!ése.) A Népszava karácsonyi száma Soukup szenátornak, a csehszlovák szenátus elnökének táviratát közli, amely szerint a prágai törvényszék szakértői minden kétséget kizáró bizonyossággal megállapították, hogy azokat a levélhamisitványokat, amelyeket a i>Magyarság« közölt, a Prágai Magyar Hírlap szerkesztőségének Írógépén gyártották. Ezt az írógépet bűnjelként a bíróság lefoglalta. A hamisítványokról fotográfiák készülnek és ezeket — mondja Soukup távirata — az európai közvéleménynek alkalma lesz megismerni. » Nedbál Oszkár zeneszerző Zágrábban öngyilkosságot követett el Karácsonyesti öngyilkosságok (Budapesti tudósítónk telefonfelenlése.") A Nagymező-ucca 8. számú ház negyedik emeletéről egy hatvan-hatvanöt év körüli öreg ur leugrott az uccára és halálra zúzta magát. Semmiféle irást nem találtak nála, személyazonosságát egyelőre nem lehetett megállapítani. Gelb Klára 15 éves leány szerdán délután a Dunába ugrott. A rendőri moforoscsónak hosszas dulakodás után kimentette. Verebéig Pál egyetemi hallgató, Verebéig Tiboi egyetemi tanár fia autójával Kispesten elgázolt egy Margira Mihályné nevű 29 éves asszonyt. Verebély Pál az elgázolt asszonyt súlyos állapotban bevitte apja klinikájára. Valószínűleg öngyilkosság történt; a szemtanuk szerint az asszony maga ugrott az autó elé. Zágrábból jelentik: Nedbál Oszkár, a hires komponista szerdán öngyilkos lett. Nedbál négy nap óta Zágrábban tartózkodott és a horvát filharmonikusokat vezényelte. Szerdán a Nemzeti Színházba ment, hogy elbúcsúzzon az igazgatótól. A Il-ik emeleti igazgatói szobában néhány percig egyedül maradt, felrántotta az ablakot és leugrott az uccára. Holtan terüli el a kövezeten. Tettét az eddigi megállapítások szerint pillanatnyi elmezavarában követte el. Karácsony! számunk 48 oldal, ára 40 fillér