Délmagyarország, 1930. december (6. évfolyam, 272-294. szám)

1930-12-24 / 290. szám

1Í130 december 2lT DÍTMA<ÍYAR0RSZAG 9 Tévedések elkerülése végett $Hjáf éf €ÍGÍf ébQH tisztelettel értesítem, hogy a f@hér Céf|tábBáf az a Boros Miksa cég Széchenyi tér 13, ahol karácsonyra is a legjobblt & iGSOlCSÖbbail vásárolhatja. Csak Fióküzletem nincs Blau László cég mellett : Csak UBWW agyar la • da® aal uniaturok |rfat [arnó józsef 10 Keserves igyekezettel erőltette a füleit : nem hall-c hangokat? A börtön szomszédos cellájában, két méternyire tőle, nagy messzeségben, mert a két méternyi távolság kemény terméskövekkel volt kirakvá", ,volt a barátja, Szentjóbi Szabó. Két méternyire tőle, de az arcát nem látta hosszii hónapok 6ta s a hangját is csak néha hallotta az ablakon át, — a porkolábtól tudta, hogy a másik már halódik. S néha. csendes éjszakákon, hallotta, mint sikolt bele a tiroli vidék részvétlen idegenségébe egy lázas, deliriumos hang. a halódó ember panaszos szava. — Haldoklik, — morogta maga elé, — talán már meghalt... Most nem jöttek hangok a szomszédos cella felől. Csend volt, a zivatar előtti nyári délután ájult csendje, melyet csak néha tört meg az eső elől bújó madarak hangja. ...De ő a madárhangokon keresztül más hangokat is hallott: a beteg ember jajos, simogató anyakezet kérő kiáltásait. Csend volt, a szomszédos cella felől sóhajtás se hallatszott, de mintha a vidék magába itta volna a hosszú heteken keresztül panaszkodó lázas szavakat és most a csend hangos szavával verné vissza őket... — Meghal... Maga előtt látta a lázasszemü fiatal arcot, a rajongó tekintetet és a merészen iveit vékony ajkakat. — Szentjóbi Szabó... A tárgyalást látta maga előtt, a komorn^zésü császári bírákat, akik monoton hangon ismételgették a vádlottak nevei után az ítélet folyton visszatérő formuláját »fej és jószágvesztésre« S a lelkes fiatalembereket, akik felfigyeltek az ébredő Páris felé és Párist akarok hozni Pestre, Pozsonyba, Kassára is... Elmosolyodott. Eszébe jutott, hogy ő nem fs volt benne az »összeesküvésben«, melyet a bírák hóhérral, pallóssal és börtönök méteres falával zusztak porzdorjává, — ő csak tudott róla s nem jelentette fel. Ezért s a régi, Kassán irt verséért szabta ki rá az egyévi börtönt a hétszemélyes tábla... — Hív jobbágyitoknak felszentelt hóhéri... •- suttogta maga elé a végzetes szavakat s maga előtt látta a kicsi, piszkos, kassai szobát, Baróti Szabó Dávidét, ahol hosszú éjszakákon keresztül dolgoztak az első európai nívójú magyar folyóiraton, a »Magyar "Muzeum«-on. — Baróti Szabó Dávid, ez a lelkes lelkesedésü pap, ez az aszkétalestü exjezsuíta, aki nem átallott barátságra lépni a nem nemes forradalmár költővel, a királyok, urak és papok hangosszavu becsmérlőjével... S a büszke nemes, Kazinczy Ferenc, aki forradalmár lett, bebörtönöztetett, de sohase tudott oly messze jutni a születésétől, hogv ne lássa bennem a jobbágyparaszt dacoskodó fiát... • A schönbrunni kert hatalmas vaskapuja mögé be-belestek a járókelők. A fekete-sárga faköpenveg előt

t francia gránátos vártált, hatalmas báránybőrkucsmával a fején. Bent a kertben, melyen Ferenc császár nesztelen járású udvaroncai és fehér-arany egyenruhás tisztek csak átsietni szoktak a palota felé, most megtépett egyenruháju. sebesült franciák sétáltak, ácsorogtak. Néhány nap óta minden megváltozott. Bécset megszállta a francia sereg, a schönbrunni utakon lovas küldöncök száguldoztak, a palotában pedig ott székelt a császár, — de a másik, a francia... Furcsa, izgalmas színjáték folt az idegen katonák folytonos járás-kelése, a környékbeli suhancok bámész érdeklődéssel nézegették' naphosszat. ...Dobszó perdült S a kert előtti őrháznál vigvázzba sorakozot

t az őrség. Aranyozott hintó érkezett a kapu elé, melynek' két hatalmas szárnyát gyorsan tárták ki buzgó lakájkezek. Fényes ruhájú francia Szállt kt a kocsiból és kisegítette társát, aki az osztrák" hivatalnokok öltözékét viselte, ha kissé kopottasán Is. Marét volt, a bassanol héroeg s egykori rabtársa a kuffsteini bőrtönből, — Bacsányi János. Sietős léptekkel vágtak" át á parkon és mentek be a palotába. Az egyik teremben, ahol valamiko

r az osztrák császár bizalmas hivatalnokai dolgoztak, néhány francia katonatiszt tereferéld * Amikor a császári hintó megállt a szegényes bécsi ház előtt, tömegbe gyűltek a kíváncsiak ki tudja, talán maga a császár? A kíváncsiak serege azonban hamarosan oszolni kezdett, mikor meglátták, hogy csupán egy kopottruhás osztrák hivatalnok lép le a kocsi hágcsójáról. Egy fiatalember, aki a többiekkel már szintén elmenni készült, meglepetten kiáltott fel: — Bacsányi! Te itt? A nyilt uccán összeölelkeztek. A díszruhás kocsis gyorsan elfordította merev lakájarcát a pórias jelenettől és a lovak közé csapott. — A császárhoz jársz látogatóba? Magasra vitte az Isten a dolgod! — Egy magyar írást kellett átjavítanom a franciák számára... — Napoleon nyilván meghallotta, hogy megszűnt a kassai Magyar Muzeum s az uj folyamot már ő akarja kiadni, — mi? — A császár proklamációt intéz a magyarokhoz, hogy forduljanak el az Ausztriai Ház- [ tói, mely mindig csak elnyomta őket s alkotmányunk épségben tartását és tiszteletét ígéri... — Te írtad a proklamációt? — Nem. Marton József fordította franciából s a bassanóí herceg ajánlotta a császárnak, hogy a fordítást javíttassa át velem: — A bassanói herceg? — Amikor Kuffsteinban raboskodtam merkedtünk össze, ő akkor az osztrákok foglya volt. A fiatalember aggodalmaskodva intett néhány francia gránátos felé, akik az ucca másik végén ácsorogtak. — S ha ezek elmennek, mi lesz? — A császári kormány parancsára vállaltam csak a fordítás átjavitását... — Igen: a császári kormány nyilván mindent megparancsol, ha Napoleontól parancsot kap a parancsol ásra, ami az ebelsbergi csatavesztés és Bécs feladása után nem is túlságosan csodálatos... De ha ezek a báránybőrkücsmások egyszer elhagyják Bécset... * — Akkor talán én is velük megyek! f' • Hat év multán osztrák csapatok adtálc vissza Párisban a francia gárda bécsi látogatását. A' császár, — vagy inkább Bonaparte tábornokot, — ekkor már Szent Ilona szigete felé szállította egy angol hajó. Egy augusztusi hajnalon Szoikovieh osztrák gránátosfőhadnagy és négy katona állítottak be a Quai des Malarjuais egyik házába, — néhány év óta itt lakott Bacsányi János. — Parancsom van az ön letartóztatására és irataínak lefoglalására. Csendes bólintás volt a felelet (Fofyt köv.) №mWs üzletemet és műhelyemet áthelyezem, g ly alkalommal raktáron 'évö árulnia' m^ren leszállítót« ír n áiusltnm. Karácsonyra ulévre legolcsóbb hevAiárlásI a'ka'om WAMBACH FERENC, böröadOs és bördl ixmUvea. Kelemen acca 2. 301 BOR Kitüitö 1930. évi tehérbor literje 52 fillér. « 3 éves ó fehér ... 1 liter P —*66 4 éves ó fehér . . ; 1 liter P —«80 5 éves nemes kadarka siller . P 1*— Ó nagyburqundi vörös 1 liter P 1*10 Dos választékban pecsenye, eiúgv és pezsgfiborok Danner Mihály SSÍ5 MEGJELENT UMBERTO NOBILE tábornok könyve: BZ „ITHLIfl" ÉSZRKSflRKI mm 432 oldalnyi mű, az expedíció tagjainak fényképeivel, Illusztrációkkal és térképekkel. A könyv bolti ára 10 P, a Oélmagyarország előfizetőinek 7 P.