Délmagyarország, 1930. december (6. évfolyam, 272-294. szám)

1930-12-23 / 289. szám

1930 december 23. DftLM A fi YA RORSZ AG 13 Tévedések elkerülése végeit Saját érdekében tisztelettel értesitem,hogyafehér Cégtáblái aza Boros Miksa cég Széchenyi tér 15, ahol karácsonyra is 3 legjobbat a legolcsóbban vásárolhatja. Fióküzletem nincs Blau László cég mellett : Csak agyar • a dw •• I íniaturoK arno |rfa: józseí 9 A szásnaztftl A' kis szoba vaskos falait feketére színezte az olajlámpás füstje, mely vastag sugárban ömlött az üveg mögül. A hitvány fénysugár, mi a füsttengerhői kiszivárgott, alig világította meg az asztalt, melyen rendezetlen összevisszaságban hevertek papirosok, könyvek. A szoba sarkai teljes sötétségben maradtak: az egyikben kalitkázott rigó szomorkodott, csőrvágta husm aradékok felett, melyeknek bűze ellepte az egész szobát, beivódott a polcokon felsorakoztatott régi könyvek lapjai közé s a megkopott papi ruhába, mely a házigazda aszkéta testén lötyögött. Késő éjszaka volt. Az ablak alatt, az uccán, semmi se mozgott, senki se járt. A' csönd ráterült a városra, mint egy nehéz halotti Jepel s a dómtemplom égbeszuró tornyá mozdulatlan fenséggel őrködött az alvó Kassa fölött. Talán az egész városban nem volt ébren senki, csak a háztetőkőn siránkozó macskák és a két ember, itt, a kis szobában. Dacosnézésü fiatalember ült szemközt a házigazdával, a szikár, aszott-testü pappal^ Keveset szóltak, de valahogy mégse vették észre az órák múlását, — talán éppen mert az évszázad távozására figyeltek. — Megmozdult a nép... Az ablak alatt ájultan feküdt az éjszaka S a város girbe-görbe külvárosi uccáinak roskatag házaiban lidérces álmot aludott a nép, — a két éjszakára felejtődött ember arról a másik népről beszélt, amelyik országhatárokon tul csakugyan megmozdult már és talán éppen most ünnepelte, fáklyák, szövétnekek fénye mellett, a saját ébredését. — Páris... ...Itt a város szivében, a méteresfalu palotákban nyugodt, kövér papok és szélesmellü, hatalmas nagyurak aludták álmukat. A dómtemplom tornya büszkén emelte a keresztjét a város fölé, mintha át akarna mutatni vele a hegyeken és határokon túlra, abba a furcsa országba, ahol már reszketni kezdtek a papok, az urak és a keresztek. A pap kezébe vette, — sokadszor már alkonyulat óta, — a papirlapot és újra olvasni kezdte az ideges kézzel papirra vetett sorokat, melyeket tegnap irt Bacsányi János, a fiatalember, aki szemben ült vele. — Nemzetek, országok! kik rut keleptzében Nyögtök a' rabságnak kinos kötelében 'S gyászos koporsóba döntő vas-igátok' Nyakatokról eddig le nem rázhattátok; Ti is, kiknek vérét a Természet kéri, Hiv jobbágyitoknak felszentelt hóhéri! Jertek, 's hogy sorsotok' előre nézzétek, Vigyázó szemetek' Parisra vessétek I ...Nyikorgó zörejekkel ébredezett a Város. Paraszti szekerek döcögtek a rosz kövezeten: gyümölccsel, zöldséggel, baromfival jöttek s az ébredező város ugy nyelte el őket, mint valami megéhült torok, S a szekerek" után, mintha őt is a girhes lovak húznák rossz lábaikkal, megérkezett a fény is, a hajnal. • Zsírosbajuszu, diszesdolmányu ur dübörgött végig dühös lépésekkel a hivatalos szobában: báró Vécsey Miklós, a kamarai adminisztrátor. Az alázatoshátu hivatalnok, aki ott állt a szoba közepén, nem győzött elegett bólogatni a dühös szavakra, melyek időnként bő patakokban ömlöttek a hatalmas ur ajkai közül. — Ebadta fickó! Átkozott paraszti A" hajlongó hivatalnok nagy buzgalommal állitgatta össze a fejében a mondatokat, melyekkel illően kapcsolódhatna .bele a nagyúr dühkitöréseibe. — Engem mer párbajra hívni ez a szemtelen jobbágyfi! Engem, báró Vécsey Miklós kamarai adminisztrátort, ez a kóconflc kancellista, akinek az apja még saru-varga volt Tapolcán! A hivatalnok végre megtalálta a mondatot, amit keresett, nagy igyekezettel kezdett el beszélni: — Amióta a császár megengedte, hogy nem nemesek hivatalt vállalhassanak. Dörgő hang szakította félbe az elgondolásban kacskaringósan hosszura cirkalmazott mondatot: — A' császár! Csipkésruhát húzatott rájuk, ahelyett, hogy őket húzatta volna Seresre! Nemes szabadságunk épületét megrendítette, hogy jobbágyparasztok fiai hivatalt viselhessenek... Persze, hogy fejükbe szállott a dicsőség! A' kancellista ur, a versfaragó, a mezK« lábas francia csőcselék rajongója, akinek az apja boldog lett volna, ha a hajdúm szóba áll vele, párbajra hiv engem! Ilyen nemesi birtokról elcsavargott jobbágyfit küldött a nyakamra kancellistának ipamuram, aki nem tanulta még meg, hogy a veszett eb azt a kezet is megmarja, amelyik kenyeret nyújt neki... Hirtelen a hivatalnok felé fordult? — Kend nemes ember, Istvánffy uram, mondja, eszébe jutott volna magának valaha párbajra hivni hivatali főnökét?! — Horribile dictu, méltóságos uram... — ijedt vissza a gondolattól a megszolitott — Ez a jobbágyfi pedig kardra szólit engem 1 De az ilyennek nem karddal hasogatják ám a bőrét, hanem mogyorópálcával! S nem nemes urak, hanem vármegyei hajdukl — Méltóságod... — Botrányt botrányra halmoz s a nemes vármegye kénytelen tűrni, mert a császár... Nemes kisasszonyokra meri vetni a szemét, nemes urat hiv párbajra és verset ir »A franciaországi változásokra!« Kinyomatja, terjeszti ... — Talán, ha a helytartótanácsnak... — Mit tud kend! Elmehetkend! — mordult, fel a nagyúr. A hivatalnok kihajlongott a szobából. A kamarai adminisztrátor komoran állt meg az asztala mellett, melyen még ott volt a párbajra hivő, keménvhangu levél. A jobbágyivadék Bacsányi János levele. — Igen, ha valaki a helytartótanácsnak jelentené... »Ti is kiknek vérét a Természet kéri...« »Hóhéri...« »Hóhéri...« A nagy, egészséges fogak dühösen csikordultak meg a szájában, — Akkor talán mégse használnak majd sokat a nagyúri pártfogók! Ipamuram K a többi! Levágta magát az asztal melletti Székre, hogy a derék tölgyfaalkotmány belereccsent Megmarkolta az egyik odakészített tollat éa kardforgató vonásokkal kezdett irni valamit * A rácsos ablak mögül soványodott k2pö fiatalember sóvárgott a szép tiroli vidék felé, Kifelé nézett a lágy színekben zöldülő rét»ken keresztül, az egekkel ölelkező kék hegyekre. Szürke falak és erősen vasalt tölgyajtó vigyáztak rá, hogy a teste ne követhess« az uton a szemét. A' kuffsteini vár toronybörtőnének lakója, a hajdani kassai kancellista, a franciás költő, a forradalmár, ugy nekiszoritotta magát az ablak sürü, rozsdás rácsozatának, hogy k durván kovácsolt keresztvasak" mélyen beírták magukat az arca húsába. A' szeme szomjasan itta a tájat melyen sohase járt és melynek mégis minden bokrát ismerte már, igy, az ablakon keresztül. (Folyt köv.) Felelős szerkes/tö: PÁSZTOR JAZSEF. Nyomatott a kiadótulajdonos Délmagyarország Hírlap- és Nyomdavállalat Rt. könyvnyomdájában. Felelős üzemvpzető: Klein SAndor. fft M A BI JL !IÍmIci«a«SAm p városi h£r't4/. Károlyi uccai oldalán MPOIsQ íDr. Saiüö Társa mellett) MEGNYÍLT. Ax összes bel- és lcülföldl Illatszereit és kozmetikai cikkek nagy raktára. Karácsonyig minden vevőnknek egj-e^y mintacsomagot ajándékozunk, mely e^y drb szappant 1 üvesr kölnivizet, s schanq-onf, 1 top-port és egy doboz poudert tartalmaz. .-«a karácsonyi aiándék egy valódi perzsaszőnyeg mélyen leszállított áron, óriási választékban Domán Mihály és Fia szőnyegáruházában, Kárász ucca 12. sz. alatt. Fizetési könnyítések, -w mapitási év