Délmagyarország, 1930. december (6. évfolyam, 272-294. szám)

1930-12-23 / 289. szám

SZEUEl). »zeriiesctöieg: Somogyi ucrn L em. Telelőn: 23-33.^Kladóhlrnlal, kHlcíilnkünvvMr es te;iylrn<li> Aradi ücca 8. Teleion: 13-06. - Nyomda • l»w LlpOl ucca 1». Telelőn 2W-34. TAvlratl és levélcím: Délmn<jyoror»iAg Szeged. Kedd, 1930 december 23 Ara 16 fillér .9, VI. évfolyam, 28)C szám ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3-20 vidéken ét Budapesten 3-00, kUlt«ldttn 6-40 pengd. - Eayet tzám Ara hétköz­nap 16, vasár- és Ünnepnap 1111. Hir­detéseit telvétele larfla szerint. Megje­lenik hétlö »elvételével, naponta regg e Karácsonyfaünnepély a Társadalombiztosítóban Örömmel jelentjük itt, lapunk vezető helyén, hogy a Társadalombiztositót ren­dezték. A kétségek és gondok, a remény­telenségek és bajok, a vagyon- és jövede­lemcsökkenések, a küátástalanságok és közteheremelkedések sivár esztendeje még se zárul a remény és felemelkedés minden jele és szine nélkül. A Társadalombiztosi­tónak nincs deficitje. Bizonyára rövidesen sor kerül a táppénzek fölemelésére, az orvosi ellátás és honorárium javítására és nincs messze az az idő, amikor a bete­gek gyógyszert megint állandóan a pati­kákból kapnak és nem lesznek a kerületi társadalmbiztositók házi gyógyszertáraira korlátozva. Hogy mi ad okot erre a ragyogó pers­pektívára? Jelentést se a kormány, se a népjóléti minisztérium, se a Társadalom­biztosító nem adott ki arról, hogy meg­szűnt a deficit. De annak a közhirrététe­lével sem siettek, hogy megszületett a de­ficit. Azonkívül vannak bizonyos égi je­lek, amelyekből teljes bizonyossággal le­het következtetni bizonyos földi dolgokra. Ilyen égi jel a karácsonyi ajándék. Nem az a karácsonyi ajándék, amelyet egy­szer ü földi halandók adnak vagy kap­nak. Ezek nem égi jelek. Nem is lehet belőlük semmi másra következtetni, csak arra, hogy a háztartásuk egyensúlyára vigyázó, szolid gondolkodású "és gazdál­kodású emberek meglepik egymást kisebb­nagyobb ajándéktárgyakkal, aszerint, hogy mire és mennyire futja. Ha nem jut a legkisebb ajándékra se, megelégsze­nek azzal is, hogy körülülik szent este a kicsi karácsonyfát, amelyre gyertyából is csak néhány darabka jutott. Kezeiket ösz­sze is meg egvmáséiba is kulcsolják s áldják az Urat, mert még együtt lehet­nek, hiszen előbb-utóbb beteljesedik vala­mennyiünk fölött s a hideg kezek nem érin­tik s a megüvegesedett szemek nem lát­ják többé, akiket szerettünk. Nem ilyen jelről van szó. Nem ilyen kispolgári földi jelről. Égieknek tetsző drága tünemény­től látjuk rózsásan a jövőt. Égi jel miatt, amely mint valami autonom kinyilatkoz­tatás jelent meg az év utolsó napjainak immár teljesen megszükülő horizontján s ugy szól, hogy a Társadalombiztosítót csak abban a jelben hozhatjátok rendbe, ha adtok karácsomii ajándékot a tiszt­viselőknek. Hát ami azt illeti, valamennyien abban a helyzetben vagyunk, hogy jut bőven ajándékokra is. Az állam financiái is el­bírják a karácsonyi ajándékozás költsé­geit. Ha sok gondunk és nagy terheink lennének, a kormány nem "ajándékoz­gatna. Ez a kormány nem olyan. Ilyesmit ugyan senkise mond jon. Hogy akkor mért drágították a postát? Mert olcsó volt. Hogy mért emeltek közterheket? Mert ala­csonyak voltak. Egyszer végre be kell látni, hogy a kormánynak joga van a közterhek emeléséhez. Azért kormány. Po­litikumot meg nem kell keverni a dologba. A köztisztviselők ma már úgysem kormány­pártiak. De nem szabad őket megbántani annak a föltételezésével sem, hogy azért távolodlak el az eevségespárti claondolás­tól, mert a kormány meglékelte a fize­tésüket a kereseti adó megduplázásával. Lélekben a köztisztviselők zöme ennek a szerencsétlen gondolatnak a testtéválása előtt elszakadt a reakció koncepciójától. Viszont legyünk igazságosak. A rövidlátás­nak és a kiskaliberüségnek olyan ijesztő mérvét a kormányról sem szabad föltéte­lezni, hogy a karácsonyi segély néhány százezer pengőjével akarja kárpótolni a tisztviselőket azokért a milliókért, ame­lyekel a kereseti adó megpótlékolása ci­mén hónapról-hónapra el fog szedni tőlük. És ha már az igazságosságnál tartunk. Valamennyi minisztériumban adnak kará­csonyi ajándékot. Adnak a pénzügyigaz­gatóságok személyzeteinek, bíróságoknak, ügyészségeknek, rendőrségnek, tanárok­nak, tanítóknak, katonáknak. De nem kap karácsonyi segélyt a tanár és a tanitó, ha városi. Nem kap karácsonyi segélyt a városi tisztviselő, a kamarai tisztviselő. Nem ad karácsonyi ajándékot a magán­vállalatok legnagyobb része. Azok közül, amelyek deficittel dol-joznak, egészen biztosan egyetlen egy se ad. Nincs karácsonyi vá­sárjuk a kereskedőknek. Karácsonyi meg­rendeléseik az iparosoknak. A munkanél­külieknek a karácsonyi keresetük sincs annyi, mint sokaknak a karácsonyi aján­dékuk. Milyen szép, milyen felemelő és különösen milyen okos lett volna, ha karácsony előtt a kormány a munkanél­küliekre is gondolt volna és ha a kor­mány és köztisztviselők összeálltak volna és azt mondták volna, hogy ezt adjuk, illetőleg kapjuk karácsonyi ajándékba, de a tisztviselőknek biztos állásuk, állandó keresetük van, elhatároztuk hát együtte­sen, hogy azt az összeget, amelyet kará­csonyi ajándék gyanánt adunk, illetőleg kapunk, továbbitjuk a Horthy-segélyakció céljaira. A Társadalombiztosító az egészen más. A Társadalombiztosító deficittel dolgozott s beszéljenek bármit a rossz nyelvek, ma nem olyan a közszellem, hogy a deficites Társadalombiztosító csak gondolni ismer­ne ajándékozásra. Az adminisztráció túl­méretezésének leépitését állították a teen­dők élére. Ahol úgyis az a legnagyobb baj, hogy túlsókat költenek tisztviselői dotá­cióra, nem fogják növelni ezeket a kiadá­sokat ajándékozgntással. Legalább addig nem, amig deficit van. Efelől biztosak va­gyunk. Ezért fogadjuk messze zengő ho­zsannával annak a hirét, hogy a Társa­dalombiztosító is ad tisztviselőinek kará­csonyi ajándékot. Megszűnt tehát a defi­cit az ország leghatalmasabb szociális in­tézményében. És senki ne mondja, hogy a Társadalombiztosító inkább biztosító a tisztviselők, mint a beteg munkások ré­szére. S olyan nevetséges állítást se koc­káztassanak meg, hogy sokkal helyesebb lett volna, ha a Társadalombiztosító igaz­gatósága nem az egészséges tisztviselők, hanem a beteg tagok részére rendezett volna drága karácsonyfaünnepélyt. Az ellenzéki pártok győzelme a budapesti választásokon A hajnalig beérkezeti adatok szerint a legtöbb szavazatot a szocláidemokra-' ták kapták - A szabadelvű párt előretörését várják - A körzeti eredmények o kormánypárt lemaradását mutatták •'Budapesti tudósítónk telefonjelentése.') A budapesti törvényhatósági választásokat hét­főn a késő esti órákban befejezték. Hétfőn egész nap, de különösen a délutáni órákban csak a kereskedők és kereskedelmi alkalma­zottak szavaztak, akik vagy el voltak foglalva vasárnap, vagy p^dig nem voltak hajlandók a szavazás kedvéért félbeszakítani pihenésü­ket. A hétfői n?p is minden különösebb iz­galom és incidens nélkül zajlott le. Csak az esti órákban vált érezhetővé az izgalom a fő­városban. A pártok a legnagyobb erőfeszítéseket tették, hogy minden hívüket leszavaz­tassák. A zárórát majdnem minden kerületben hosszabb,rövidebb idővel kitolták. Az esti órákban aztán a pártok megbízottai a rendelkezésre álló listák alapján sorra jár­ták azokat, akik még nem szavaztak és eze­ket autóikon a bizottságok elé szállították, hogy voksaikat leadhassák. A pártok erőfeszítésének tulajdonitható, bogtf a szavazópolgárok eddig még soha nem látott mértékben veitek részt a szavazásban. Az eddiari adatok alapján megállapítható, hogy a szavazöknak több mint 90 százaléka tett eleget kötelességének és szinte kizárólag azok maradtak távol az urnáktól, akik vagy betegen feküdlek, vagy pedig nem tartózkod­tak Budapesten. Az izgalmas finis után a pártok bizalmí­férfiainak jelenlétében lezárták a szavazást, azután megkezdődött a szavazatok összeszám­lálása. A legtöbb kerületben este 10-kor zárták le a szavazást, majd nyomban hozzá­kezdtek a szavazatok összeszámolásához. Az összes pártok permanenciában vannak és vár­ják a körzetekből beérkező jelentéseket. Az ellenzéki pártoknál a hangulat mindenütt lel­kes és bizakodó. íflél leié már eredményekről terjedtek el hírek", de nemsokára kiderült, hégy ezek az adatok nem hitelesek. Az első ilyen hir a belvárosi ered­ményről terjedt el Itt ugyanis csak három párt indult: a Wolff-, Kozma-párt és a de­mokraták. Az első hirek szerint Wolfék 5, a demokmlák 4, a kormánypárt 1 mandátu­mot nuert. A hírt azonban nemsokára roea-

Next

/
Thumbnails
Contents