Délmagyarország, 1930. december (6. évfolyam, 272-294. szám)

1930-12-21 / 288. szám

ír nfOnOTAROHSTJlR Í930 december ZE 13 Pengő havi részletre Standard i Hálózati Philips ' Rádiók 23 » » Kerékpárok Varrógépek eiewéiy rétzletflzeMtre Gramofonok 16 Déry Gépáruház. °torao,XÄÄ: M agyar MiniafuroL |r!a. Jarnó )ózse( 8 A Forgáeh-kastélyban vidám mulatozás járta. Farsang utolsó napját ünnepelték. Már erősen közeledett az éjféli óra, de a párok még ropták a táncot, mintha már abba se akarnák hagyni húsvét hajnaláig. A fiatal arszlánok nyakából álizzadtan csüggtek a csipkés nyakkendők s bizony zilált volt már a hölgyök tornyos frizurája is, melyeket oly nagy gonddal készítettek elő gondos anyai kezek a farsangi mulatozásokra. Amikor percre elhallgatott a zene, borzasfejű fiatalember ugrott fel az effyik asztal tetejére és onnan kiáltott: — Búcsúztatom Karnevál hercegét! Vidám kiáltások feleltek a terem mindenik sarkából s csakhamar az egész fiatalság ott tolongott az asztal körül, hogy meghallgassa iaz utolsó farsangi toasztot. A fiatalember szavalni kezdett: Űzik már a farsangot, Bor, muzsika, tánc, mulatság, Kevés törődés, fáradság, Kik hajdan itt mulattatok. A közhelyről oszoljatokl Kongatják a harangot: Űzik már a farsangot! Fussatok hát jó napoki Tiz hete már, hogy vígsággal Játszódtatok a világgal, De itt lepnek a papok: Fussatok hát vig napok! Itt a böjt: koplaljatok! Itt vau s ízetlen olaja A csókokat mind felnyalja, Szent ételt is szopjatok, Ttt a böjt, koplaljatok! Most nyugodjunk: adiő! Pislog a dáma s gavallér, Beteg s oda a sok tallér. Majd megjő tán egészsége Hervadó kedve s szépsége, A költség is tán kijő: Most nyugodjunk: adiő! Hangos, vidám kacagás fogadta a fnrsanzárő szavallatot. A kastély kapuja előtt már türelmetlenül rázták csengőiket a vendég urak szánjai elé fogott paripák. — Ügyes szavallat volt ez Ferenc, — bókolt :iz egyik ifjú, — de nem is tudtuk, hogy te verseket is faragsz! — Nem én csináltam, nincs nekem érkezésem az ilyesmihez. Valami vándortanitólól hallottam egyszer: megké-tem, hogy írná le nekem. Ilát le is irta, — öt rhénes forintért. Vékonydongájú egv legény volt, valami Csokonainak hivták, de nagyon ügyeseket tudott kifundálni... • A' beteg nagy, nekikeseredett szemeket meresztett maga elé. Nyomorványasztotta tüdejéből néha felrcccsent egy-egy száraz, kegyetlen köhögés. Kiszikkadt, sárgaképű öregasszony nyitott he a szobába: — Kértél valamit, Miska? A kérdésre csak fuldokló köhögés válaszolt a párnák közül. Az öregasszony tanácstalanul topogott az ágy körül: — Megmondtam neked, hogy ne menj el a temetésre, most hát itt van. Még jobban meghűtötted magad! Soli-s is tudtál vigyázni magadra: féléjszakákat átcsavarogni a füzesben, napokat járni, hogy még az édesanyja se tudja, hogy hol van! Most aztán fekhet az ágyban s ugy köhög, hogy még a szentek is meghallják az égben... Nagy hallgatás felelte meg a szemrehányó szavakat Az öregasszony betelepedett egy karosszékbe s onnan viivázott a betegágy felé. — Édesanyám! — szólalt meg végra a beteg — jött-e már válasz a tipográfustól? — Nem jött még. Mindig a tipográfust várod, mintha nem is lenne egyéb gondod, mint hogy milyen betűkkel szedik azokat a verseket Inkább arra vigyáznál, hogy le ne nigd magadról a dunnát, amikor kiver a forróság, — aggodalmaskodott az öregasszony s odatipegett az ágyhoz, hogy megigazítsa a félrecsúszott dunnát s felveregesse az átforrósodott vánkosokat. A beteg vadnézésü szemei megszelídültek egy percre, mikor megérezte a gondoskodó kezeket. Agyában vadul rohantak a gondolatok, melyeket egy kissé már átfűtött a láz is. — fíéhány nap múlva készen lesz a könyv... A' könyvem! A versek, melyek vándorlás közben, országutszélen, kocsraapadon, vagy nemesi kúriák cselédtraktusán Íródtak... Egy darab az életemből: szerelmes versek! Lilla... Persze ő most már asszony. Talán gyermeke is van. Az ura pedig erős, egészséges ember. Kereskedő Almáson. Jól bírja magát Dolgozik. Nem ir verseket. Annyira belehevült a gondolataiba, hogy hangosan kiabálva fejezte be őket: — így persze boldog lehet az asszony! — Kicsoda? — riadt fel az öregasszony, aki a karszékében lassan elszunvókált A' beteg nem válaszolt Leszorította a izemét, hogy elhitesse: alszik. Nyugodt arcot erőltetett magára, pedig a fejében boszorkánytáncot jártak az emlékezések: — Tanári állás a Dunántulon... így talán lehetett volna, — de csavargó poéta? Akinek még sipol is a tüdeje? Az ilyen csak arra jó, hogy ünnepi ódákat irjon néhány aranyért! Sovány, vértelen keze ökölbe szorult: ütni szeretett volna, nagy, hatalmas erővel, mely megtorolna minden megaláztatást... • A betegágy mellett, melyben lehunyt szemekkel, ziháló mellel feküdt a költő, szakállas, komolynézésü ember állott Az orvos. Az ágy lábánál kendőjét tépdeste az öregasszony. A beteg hangosan felnyögött. — Fiam, Miska, fáj valami? — Jajdult fel az öregasszony. Nem kapott választ. Néhány perc múlva a beteg felnyitotta a szemét. Idegenül nézett körül, aztán beszélni kezdett: — Igen! Megírom! Most már meg kell irni! Elég volt az állástkolduigató házalásokból. írni kell, — nem szépszavu köszöntőket nemesurak névnapjára, nem borközi disznóságokat kell versbeszedni, hogy elhájasodott öregurak néhány tallért kacagjanak ki a bugyellárisukbói... Nem! írni kell, komolyan, nekikészülve: meg kell irni a magyarság hőskölteményét, az Árpád-eposzt! Meg fogim irni: az egész ország fel fog figyelni a szavamra. Meg fog mozdulni itt minden, minden! Felült az ágyban, vizionáló szemei nagyra tágultak és hangos, harsonás szóval kiáltotta bele az éjszakába: — Vége van a rigmus-árulgatásrak! Alkotni akarok: magamnak, mindenkinek! — Miska fiam, meghütőd magad, — próbálta betakarni a beteget az édesanyja. — Agónia, — mondotta csendesen az orvos éa készülni kezdett az elmenetelre. A betegből fuldokló, nehéz köhögés tőrt elő s a csikós ágyhuzatra lassan szivárogni kezdett a vér. Az ágy mellett, az asztalra borulva, zokogott egy gondtépte arcú öregasszony. (Folyt köv.) Értesítjük a nagyérdemű vevőinket, hogy üm rálasztóko karácsonyi okkáciOekat megkezdtük. № Je szavunk: Legjobbat — szolidan kalkulált szigorúan szsbott árak mellett. Nagy maradékvásár mélyeit leszállított árban. Divatáruház a Kék Csillaghoz. Mikulás és karácsonyi ajándékok Börönáölr, ret'kniök, pénztárcák, vadászkellékek berendezett kazetlók mélyen leszállítóit árban, a ieguínbh divat szerint — December 1-151 Január Í-Ig 5 pengőn felöli vásárlóiak mm**.^ s Ne mulassza el szép 1 darab csinos gyermek | WjPk»^ áruim és olcsó áraimról pengőerszényt adok «••¿guflF^®«" mepgyőződnl. Ajándéktárgyak i.icgrondelés szerint Isgycrsc n készülnek KérrcnnVa refikUIEk mon(lro?íS8. BORBÉLY JÓZSEF bőröndös, Fekeíesas ucca 21. cukrász Gróf Apponyl Albert (Iskola) ucca 15 üsleíéí uffáalalcitoíia és késxltményelböl nagy karácsonyi vásári rendezi Ax árak a múlt éviekhez képest 20" 0-kal olcsóbbak ! *teqrendelések ni Ünnepekre leqmérsékeltebb árak mellett késxilJnek.